A Szentírás emberei:Tikhikus

Ha Pál apostol életét az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv és levelei alapján próbáljuk megrajzolni, akkor szinte egy kerek kép kerekedik ki. Nagyon sok mindent megtudunk személyéről, a vele és általa történt eseményekről. De mégis vannak fehér foltok az életében. Vannak olyan dolgok, amire csak egy halvány, rövid utalás van, vannak aztán olyan események is, amikről nem tudjuk, hogy hol és mikor történtek.Keveset tudunk például arról, hogy mit csinált Pál a börtönben töltött évek alatt. Sok minden rejtve marad a mi tekintetünk elől, és ennek így kell lennie. A Szentírás ezzel is azt húzza alá, hogy nem a személyek a fontosak, hanem az üzenet, amit ők nekünk tovább akarnak adni. Nem emberek állnak a középpontban, hanem maga Isten.

            Tikhikus egy olyan ember a Pál munkatársai közül, aki sok olyan üzenetet adott át, amik Pál személyes életét érintették. Ezek olyan dolgok voltak, amik akkor és ott fontos szerepet játszottak, de a mi számunkra nem bírnak különösebb jelentőséggel. Ő egy olyan ember, aki fontos szerepet játszott a Pál életében, az evangélium ügyében, de ez nem igazán tűnik ki a róla szóló tudósításokból. Tikhikus egyszer Onézimus, a szökött rabszolga kísérője volt, amikor az visszakerült urához, Filemonhoz. Ott volt Pál apostollal akkor is, amikor ő Jeruzsálembe ment és vitte a kisázsiai gyülekezetek adományát.Ezt az adományt egy nagy és tekintélyes csapat vitte Jeruzsálembe, és innen is látszik, hogy Tikhikus Pál legszorosabb munkatársi köréhez tartozott. Ő Trofimussal együtt az ázsiai gyülekezeteket képviselték, akiről Pál a második Timótheushoz írt levelében szól, hogy őt betegen hagyta Milétusban. Származási helye Efézus vagy Kolossé lehetett. Pál őt leginkább arra használta, hogy személyes üzeneteket vigyen, vagy éppen az általa írt leveleket rendeltetésük helyére. Nem valószínű, hogy Pál által jutott volna megtérésre, de Pál őt szeretett atyafinak nevezi, nagyon jól ismeri és teljességgel megbízik benne. Nemcsak szeretett atyafinak, hanem hűséges szolgának és munkatársnak is nevezi őt. Pál és Tikhikus egyenrangú testvérek az Úrban, de Tikhikus tudja, hogy Pál sokkal többet kapott Istentől, és mindenben igyekszik engedelmeskedni neki. De ők tudják, hogy ugyanannak az Úrnak a szolgálatában állnak, és ugyanazt az ügyet képviselik, még akkor is, ha különböző kegyelmi ajándékot és különböző feladatokat is kaptak az Isten országa építésében. Az ő kapcsolatuk példamutató a mindenkori tisztségviselők számára a gyülekezetben. Így lehet szépen együttmunkálkodni, egymásra figyelni, egymásnak engedelmeskedni. A „nagy” Pál és a „kis” Tikhikus így férnek meg jól egymás mellett, így építik szépen együtt az Isten országát. Pál apostol kedvelt kifejezése :”az Úrban”. Ez nála nem csak szép szó, hanem mindennapi valóság. Mert csak az Úrban lehetséges az, hogy ki-ki tudja elfogadni a maga helyét és feladatát, hogy ne legyen egymás között versengés, féltékenység, hogy ne azon veszekedjünk, hogy ki közülünk a nagyobb. Pál nyugodtan küldheti Tikhikust Efézusba, Kolosséba, majd Krétára is, ő megy, mert tudja, hogy mindketten az egy Úrnak a szolgálatában állnak. Ezt Isten egyetlen gyermekének se szabad elfelejteni.

            Az edddigiekből már kitűnt, hogy Tikhikus nem egy egyszerű futár, aki viszi Pál leveleit, s hozza az arra adott válaszokat. Pál nagyon személyes dolgait is megosztja ezzel a munkatársával, és bízik benne, hogy ő ezt helyesen és bölcsen tudja majd a gyülekezeteknek elmondani. Neki nem kell mindent papírra vetnie, hisz Tikhikus elég bölcs és értelmes ahhoz, hogy a levelekben levő dolgokat elmagyarázza, illetve kiegészítse. Ő ügyesen be tud számolni a Pál helyzetéről a gyülekezeteknek, és a gyülekezetek helyzetéről Pálnak. Pál rá tudja bízni a Tikhikus bölcsességére, hogy miről kell szólni és miről kell hallgatni. Mit kellett Tikhikusnak elmondani Efézusban, Kolosséban és valószínűleg Laodiceában is? Pál ezt egyszerűen „dolgaimnak” nevezi. Ez egy meglehősen általános megfogalmazás, ami alatt sok mindent lehet érteni. De arról van szó, hogy Tikhikus jól ismeri Pál helyzetét a börtönben, ismeri egészségi állapotát, de lelki örömeit és gyötrelmeit is.Tudja aztis, hogy milyen stádiumban van a pere, s hogy számíthat-e szabadulásra. Tikhikus mindenről be fog számolni Pállal kapcsolatosan, amit a testvérek tudni akarnak. Ő mindent tud és megbízható dolgokat tud közölni a gyülekezetekkel.

            Tikhikus személye alapján egy nagyon jó képet kapunk arról, hogy az első században milyen mély szeretet-kapcsolat volt a gyülekezetek és a gyülekezetben élő tagok között.Látjuk, hogy mennyire érdekelte őket, hogy mi van a szeretett apostolukkal, s hogy mi van a többi gyülekezettel. Szoros kapcsolat volt közöttük, érdeklődtek egymás dolgai iránt és ami a legfontosabb, imádkoztak egymásért. És ebben az ilyen „Tikhikusok” nagyon fontos szerepet játszottak. Pál számára is nagyon fontos ember volt Tikhikus, hisz alig várta érkezését, hogy minél többet megtudhasson, az általa alapított és annyira szeretett gyülekezetek életéről és szolgálatáról. Örült, amikor azt hallotta, hogy a gyülekezetek élnek és az Isten ügye győzedelmesen halad előre ebben a világban.

            Az ilyen emberekre ma is nagy szükség van. Még akkor is, ha a kommunikáció ma már egészen megváltozott. Ma olyan kommunikációs eszközökkel rendelkezünk, amikről akkor álmodni se lehetett. Ezeknek megvan a maga áldása, de átka is. Hisz nagyon elhidegülhetnek ezek által a személyes kapcsolatok, amit semmi se pótolhat. A mi korunkban az is veszély, hogy a keresztyének is elmagányosodnak, mindenki jól megvan magával, s más dolga alig érdekli. Mindenkinek annyi baja van, miért venné magára még a más baját is? Tikhikus személye és példája legyen örök figyelmeztetés számunkra, hogy nekünk egymás dolgairól tudnunk kell, hogy kell érdekeljen minket, hogy mi van a másik emberrel, a másik gyülekezettel, a másik ország vagy földrész keresztyéneivel. Tudnunk kell főleg az üldözött, nyomorúságban, szenvedésben levő keresztyén testvéreinkről, bárhol is éljenek a világon, hogy imádkozzunk értük, s ha még ennél többet is tehetünk, akkor azt is tegyük meg.

            Végül hadd szóljunk néhány szót a Tikhikus munkájának céljáról.Pál erről is szól, amikor azt írja, hogy ez a kedves munkatárs, nem csak megismerteti az ő dolgait, hanem meg is vigasztalja a gyülekezeteket. Tudjuk azt, hogy a „vigasztalás” szónak van egy ilyen jelentése is: oda hívni. Tikhikus tehát olyan ember, akit oda lehetett hívni, hogy megismertesse Pál dolgait, a gyülekezetek dolgait, de mindenekelőtt azért, hogy vigasztaljon , erősítsen és bizony intsen is, mert ez a jelentés is benne van ebben a szóban. Tikhikusnak Isten bölcsességet adott, hogy mindig azt tegye, amire leginkább szükség volt ezek közül.

            Isten kegyelméből ismét Karácsonyt ünnepelünk. Az első Karácsonyon az angyalok végezték ezt a szolgálatot, ők jelentek meg a mezőn a pásztoroknak, hogy örömhírt hirdessenek, hogy félelmes szívű pásztorokat erősítsenek, hogy küldetést adjanak. A Mai Karácsonyon valószínűleg nem fognak angyalok megjelenni, azért mert mi magunk is lehetünk angyalok. Mi vehetjük át tőlük ezt a szent szolgálatot. Mi hirdethetjük, hogy ne féljetek, mert Megtartó, Megváltó született. Mi hirdethetjük, hogy Jézus születése mérföldkő az emberiség életében, s így a mi személyes életünkben is. Tikhikus a betlehemi angyalok egyik kedves utóda. Ő tényleg angyali szolgálatot végzett. De ezt a szolgálatot mi is végezhetjük, nem csak most Karácsonykor, hanem egész életünkben is.

Olvasandó igék: Luk.2,10-11, Apcsel.20,4,Ef.6,21-22, Kol.4,8, 2Tim.4,12.20, Tit.3,12

                                                                                    Lőrincz István