Egy kétszinű lévita

„Ugyanebben az időben, amikor nem volt király Izraelben, mint jövevény tartózkodott az Efraim hegység oldalán egy lévita, aki ágyas nőt szerzett magának Júda Betleheméből.” (Birák 19,1)

Egy olyan időben élünk, amikor a bűn egyre jobban elhatalmasodik a világban. Rettenetes dolgok történnek, naponta látjuk a sok igazságtalanságot, és azt is, hogy Isten szent törvényét lábbal tapodják az emberek. Nagyon sok ember már nem szégyenli a bűnt, minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül követik azt el, sőt ami talán a legborzalmasabb, hogy nyilvánosan is reklámozzák már a bűnt.
Itt ebben a történetben azt látjuk, hogy a bibliai időkben is nagy és súlyos bűnöket követtek el az emberek. Ha a Birák könyvének az utolsó fejezeteibe beleolvasunk, sok ilyennel találkozunk. Szinte égnek áll a hajunk ezen történetek olvasása közben. Szinte megbotránkoztató, hogy a Szentírásban ezek a történetek ott vannak. Hogyan lehetséges ez, teszik fel sokan a kérdést?
Ebben a fejezetben egy  lévitának a történetét olvassuk, tudjuk, azt hogy a léviták mind Lévitől származtak, akinek a neve azt jelenti : összekötés, összekapcsolás. Lea abban reménykedett, amikor Lévit megszülte, hogy ez a gyermek meg fogja erősiteni a Jákóbbal való házasságát, kapcsolatát. Ez a lévita egyáltalán nem olyan ember, aki a kapcsolatteremtést, a közösséget segitette volna. Egy kétszinű ember volt, élete sokkal inkább romboló, mint építő volt.
Ez a lévita Efraim hegyén lakott, egy távoli vidéken tehát. Ott jövevényként tartózkodott, nem azon városok egyikében lakott, amelyek a léviták számára voltak kijelölve. Ennek a férfinek volt egy ágyasa, aki Betlehemből származott. Ez az asszony hűtlen lett hozzá. Elege lett ebből a férfiből és visszatért apjához Betlehembe. Nem más férfihoz ment hát, hanem az édesapja házába tért vissza. Nem valami kedves kép tárul itt elénk. Egy olyan lévita áll előttünk, aki jövevény lett, nem elégszik meg hites feleségével, hanem ágyast szerez magának. A lévita nevet hordozza, de nem végzi a léviták szolgálatát, megcsúfolja azt a szép nevet és azt a szép tisztet, amit származásánál fogva örökölt. Egy lévita, aki csak nevében az, de lényegében rosszabb a pogánynál is.
Hány ilyen keresztyén él manapság is. Hordozzák a keresztyén nevet, Krisztus szép nevét, mert meg vannak keresztelve, tagjai is egy gyülekezetnek, de az életükben semmi sem látszik meg abból, amit nevükben még hordoznak. Hány keresztyén ember nem végzi tisztét, hogy a Krisztus nevéről szavaival és cselekedeteivel bizonyságot tenne, hány keresztyén ilyen laza családi és erkölcsi kapcsolatokban él, mint ez a kétszinű lévita!
Négy hónap múlva felkerekedik és elmegy Betlehembe, hogy ágyasát visszatérésre bírja. Úgy tünik, hogy nem tud egykönnyen belenyugodni távozásába és megpróbálja őt visszatérésre kényszeríteni. Egy szolgát is maga mellé vesz és úgy indul útnak. Szép szavakkal szól az asszonyhoz, megpróbálja érzelmileg magához hangolni. Úgy tünik, hogy minden jól megy, az asszony is örül a találkozásnak és megbékülnek. Az asszony bemutatja őt apjának, aki látszólag szintén el van ragadtatva vejének a látogatásától. Jónéhány napot töltenek együtt önfeledt boldogságban. De a távozáskor megint csak meglátszik a lévita kétszinűsége. Három nap múlva akar útnak indulni, de az apósa megpróbálja még marasztalni őket. Eteti, itatja, kedvesen bánik vele. Két napot még hajlandó maradni, de az ötödik nap reggelén már mindenképpen menni akar. De az após egy finom ebéddel még mindig maradásra bírja. De estefelé mégis úgy határoz, hogy nem marad tovább, és annak ellenére, hogy a Nap már lemenőben van elindulnak hazafelé. Az após most is marasztalni próbálja, de már nem kapható a maradásra és hármasban, a szolgával együtt elindul a kis karaván Efraim földje felé. Nem jutnak messzire, hisz az este rohamosan közeledik, Jebus városáig érnek csak el. A szolga itt akar megszállni, a lévita azonban nem, mert ez nem irraeli város és fél attól, hogy nem részesülnek a legjobb fogadtatásban. Ezért tovább mennek egészen Gibeáig. Ott sem alakulnak  a legkedvezőbben a dolgok, hisz senki sem jön ki eléjük, úgy ahogyan az a keleti törvények szerint illő lett volna. Végül egy öreg ember jött a mezőről hazafelé, aki minden látszat szerint nem benjáminita. Ő is Efraim hegységéről származott A közös lakóhely máris barátokká teszi őket. Nem kell sokáig unszolnia őket, hogy nála szálljanak meg az éjszakára. Minden a keleti vendégszeretet előírásai szerint történik. Milyen szép és jó, hogy két földi egymásra talál és segitenek egymáson- gondolnánk.
De a jó hangulatot és a csendet nagy dübörgés töri meg, Gibea férfiai, akik úgyanolyan perverz ösztönök hatalmában vannak, mint a Sodomabeliek, kopogtatnak az ajtón. Pontosan az történik, mint akkor, amikor az angyalok meglátogatták Lótot Sodomában. A gazda kereken megtagadja ennek a perverz vágynak a kielégítését. Ez az ő hírnevét is veszélybe sodorná. Ehelyett a leányát ajánlja fel, hogy azt gyalázzák meg. Valami borzalmas dolog ez: egy édesapa képes így kiszolgáltatni a leányát. A férfiak azonban erre sem állnak rá, ekkor a lévita ajánlja fel nekik ágyasát és ezt már elfogadják. Milyen kétszinű ez a lévita! Először még úgy tünik hogy szereti ezt az asszonyt, mert utána megy, most azonban kész odadobni őt ezeknek az elvetemült élvhajhászoknak. Hol van itt a szeretet és az Isten parancsai iránt való engedelmesség? Itt minden csupa bűn és kegyetlen szívtelenség. A lévita ahelyett hogy valamit próbált volna tenni, vagy legalább jajgatott volna, lefekszik és mint aki jól végezte dolgát mélyen alszik. Akkor sem ébred fel, amikor ágyasa halálra gyötörten leroskad az ajtó elé. Amikor reggel felébred és kimegy, s az asszonyt ott látja feküdni, azt hiszi hogy alszik, keményen és hidegen rászól: gyerünk indulunk hazafelé. Nem veszi észre, hogy a szerencsétlen asszony már meg van halva.
Milyen kegyetlen és szeretelen ez az ember! Ez a lévita csak a saját hasznát és gyönyörét keresi. Semmi jóság sincs benne, csak kétszinűség és önzés. A maga számára a legkönnyebb, a másik ember számára a legnehezebbet választja, holott pont fordítva kellett volna cselekedjen. Ezek után a holttestet felteszi a szamárra és hazamegy. Panaszával nem fordul városa bíráihoz, sem Benjámin törzsének a bíráihoz, akik illetékesek lennének ítéletet hozni. Az asszony holttestét tizenkét darabra vágja és szétküldi Izrael törzseihez.
Itt is kétszinű ez a lévita. Ő igazságot akar tenni, de ezt is a maga módján és a maga feje szerint. Nem a törvényesség útját járja végig. Azt rossznak látja, amit a gibeabeliek cselekedtek, de azt amit ő cselekedett és azt is, amit most cselekszik, hogy a holttestet feldarabolja, egyáltalán nem látja rettenetesnek.
Itt minden csupa bűn, igazságtalanság, perverzitás, erőszak, kegyetlenség, szeretetlenség. Miért történhetett meg mindez? Azért mert nem volt király Izraelben és mindenki azt tette, amit jónak látott.
Ha az embernek nincs Királya, vagyis ha valakinek nem Jézus Krisztus  Király és Úr az életében, az ma is hasonló dolgokat cselekszik. Ha azonban valaki meghódol e Király előtt, ott van szeretet és van engedelmesség Isten parancsolatai iránt. Ott megszűnik minden kétszínűség, ott a Krisztus iránti engedelmességben és egyenességben járunk. Ott a bűn nem uralkodhatik, onnan a bűnnek távoznia kell. Ott Isten országának tisztasága és szentsége áldott valóság lesz. Bárcsak te is ilyen krisztusi egyenességben, szeretetben és becsületességben tudnál járni!

Kérdések:
1. Mit gondolsz, hogy ilyen és ehhez hasonló borzalmas történetek miért vannak benne a Bibliában?
2. Vajjon miért nem akarta ennek az ágyasnak az édesapja leányát és vejét útnak engedni?
3. Mi a Szentirás világos tanitása a homoszekszualitásról, mit mondassz annak az embernek, aki azt mondja neked, hogy ez mindenkinek személyes ügye?
4. Mikben látszik meg ennek a lévitának a kétszínűsége és önzése?


Lőrincz István