A Szentírás emberei : Bálám

            Magyar református népünk egyik legnagyobb tanítója, tudós professzora karácsony pogány prófétájának nevezte Bálámot. Nagyon jó dolog karácsonykor nem csak az újszövetségi történeteket olvasgatni, magyarázni, hanem az ószövetségi ígéreteket is számba venni, amelyekben a megszületendő Megváltóról jövendőltek . Az Ószövetségben nagyon sok olyan ige van, ami arról szól, hogy Isten meg fogja ajándékozni ezt a világot a Messiással, a Megváltóval, aki elhozza a várva várt szabadulást és békességet a földre. Ezek között kiemelkedő helyet foglal el Bálám jövendőlése, ami azért is nagyon értékes, mert Bálám nem Izrael népe közül származott, hanem egy idegen pogány népnek a tagja.

            De ki is volt ez a Bálám? A honfoglalás idején élt, amikor Izrael győzelmesen vonult előre, sorra foglalta el Szihonnak, az emoreusok királyának, Ógnak, a Básán királyának országát. Lassan a moábiták határához érkeznek, de hírük megelőzi őket és Moáb királyát, Bálákot nagy félelem keríti hatalmába. Ő, mint akkor az uralkodók tették, megpróbálja természetfeletti erők segítségül hívásával elhárítani a közelgő veszedelmet. Tőle messzi távolban, Péthorban élt egy híres szentember, Bálám, a Peór fia. Őróla az hírlik, hogy isteni titkok tudója és csodás erőkkel rendelkezik, melyeket adott esetben mozgósítani tud. Ha most Bálám átkot mondana a közelgő Izraelre, akkor az bizonyára megtörné erejét. Bálám nehezen indul el erre az útra, csak két küldöttség és sok kincs unszolására Nem sima az útja, még szamara is megszólal, hogy figyelmeztetsse őt, de végre csak megérkezik. Bálák király a tisztes vendéget felviszi egy hegy tetejére, ahonnan már látható a síkságon táborozó Izrael. Megkezdődik a titokzatos átok-művelet, nagy ceremóniákkal készíti elő a természeetfeletti erők mozgósítását. De ekkor megjelenik neki maga Isten s ennek következtében átok helyett áldás hagyja el az ajkát. Nem sikerült a tervezett dolog, minden visszafelé sült el. Bálák nem nyugszik bele a kudarcba, újabb próba következik, ezennel a Piszga tetejéről. De az eredmény változatlan, Bálák tovább erőlteti a dolgot, de ez is csődöt mond, hisz átok helyett szebbnél –szebb áldások hangzanak el. Csillagról szól, mely Jákóbból származik és királyi pálcáról mely Izraelből támad. Ezek után hazamegy távoli lakhelyére, Bálákon és népén pedig beteljesedik Isten ítélete.

            Ezek után lássuk meg, hogy mit üzen nekünk ez a történet? Először is azt, hogy Isten kijelentése nincs korlátokhoz kötve.Kiválasztott népéhez szüntelen szólt prófétáin keresztül. Ma az egyház az a hely, ahol az igehirdetésen keresztül állandóan szólítgatja, bátorítja, vigasztalja népét. De íme itt most azt látjuk, hogy Isten a választott nép, az egyház körén kivül is megszólalhat, közölheti akaratát. Bálámnak semmi köze se volt az Isten népéhez, ő egy babonákban, mágiákban elmerűlt népnek a tagja volt és a csodálatos, hogy ennek a babonás mágusnak olyan tiszta igei látomásai voltak, amelyeket csak Isten jelenthetett ki neki Szentlelke által. Milyen jó dolog ezt tudni épp karácsony táján, amikor mi a családban és a gyülekezetben olyan bensőségesen, olyan lelki melegséggel ünneplünk , de jó reménységünk lehet azok felől, akik még ilynkor se jönnek el már az Isten gyülekezetébe, akik már a pogányság sötétségébe sűllyedtek, hogy nekik is juthat a karácsony öröméből, Isten áldott Kijelentéséből.

            Bálám története arra is megtanít,, hogy mi az igazi próbája az Istennel való találkozásnak. Amikor Isten megszólal, akkor az embernek nincs más választása, mint eszköznek lenni az Ő kezében. Hisz minden pogányságnak, babonának, külső vallásosságnak az a jellemzője, amit Bálám és Bálák életében is látunk: az isteni erőket a maga vágyainak, kívánságainak szolgálatába akarja állítani az ember. Ez tette híressé Bálámot, hogy ő a természetfeletti hatalmakat megjelölt célokra tudja irányítani. Eddig mindig megrendelésre szolgáltatott vagy áldást vagy átkot. Az apostoli levelekben is így jelenik ő meg, mint aki lelki képességét anyagi nyerészkedésre kamatoztatja. Eddig ez mindig be is jött neki, de most egészen másképp alakulnak a dolgok. Hiába rendelt Bálák átkot, hiába adott busás jutalmat, ígért nagy tisztességet, Bálám most nem igazodhatik emberi vágyakhoz és érdekekhez. Jó ezen a történeten a mi ünneplésünket is lemérni, hányszor vagyunk a karácsonyi örömmel is úgy, hogy elővesszük valahonnan, ilyenkor karácsonykor megcsillantjuk, s aztán újra elraktározzuk egy esztendőre. Aki igazán ünnepli ezt az ünnepet, akihez igazán szól Isten, az nem tehet mást, mint engedelmes eszközzé lesz az Isten kezében. Akkor nekünk se lehet más célunk, hogy amit az Úr szól, azt mi is tovább mondjuk, azt megvalósítsuk a mi mindennapi életünkben.

            A történet harmadik nagy üzenete, hogy az Isten népe a legváratlanabb helyekről is kaphat támogató szövetségest. Bálám célja az volt, hogy veszedelmet hozzon Izraelre, hogy eltorlaszolja az előrenyomulás útját, de végül dicsőséget prófétál és megnyitja a pályát és a győzelem útját egyengeti Izrael népe előtt. Isten gyermekeinek ezért sohasem kell rettegni, mert Isten segítsége nem csak az Ő híveinek seregére korlátozódik, íme adott esteben Isten hatalma és Kijelentése még az ellenséget is baráttá teheti. Isten kiválasztott gyermekeinek van egy nagy biztonsága. Aki csak a földiekben reménykedik,az mindig kell rettegjen, hogy valami vagy valaki ellene fordulhat. De aki az Isten ügyéért, az Ő katonájaként harcol a bűn, a világ és a Sátán ellen, az tudhatja, hogy semmilyen erő, hatalom nem győzedelmeskedhetik felette. Még ha meg is átkozna valaki, az is áldásunkra fordul. Milyen nagy biztonság van ebben mindnyájunk számára. Nincs, nem létezik ezen a világon olyan bűn, vagy ártó hatalom, aminek a mi Urunk ne parancsolna, aminek ne a mi javunkat és üdvösségünket kellene munkálnia. Akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra van, tanítja az apostol is.

            Ez a történet csodálatos biztatás lehet az egyház számára is. Jöhetnek sokan, akik átkot mondanának, akik el akarnák törülni a Föld színéről az egyházat, tagadhatják létjogosultságunkat, de semmit el nem érhetnek, támadásaik is mind csak segítségünkre vannak. Jó reménységünk lehet azok felől is, akik most még átkot mondanak ránk, hogy egyszer ők is áldásmondókká lehetnek. Az az Isten, aki a dühöt lihegő Saulusból Pál apostolt formált, mért ne tehetné ezt meg a mai ellenségeivel is? Ez a történet arra bíztat, hogy legyünk jó reménységgel azok felől, akik most még nagyon távol vannak, akik csak papíron tagjai az egyháznak, vagy még azon se már, hanem ott harcolnak az egyház ádáz ellenségeinek a sorában. Az egyik próféta a megszületendő Messiást Immánuelnek nevezte, ami annyit jelent : velünk az Isten, s ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki, bizonyára senki mondotta nagy református fejedelmünk.

            Ezen az ünnepen, ezen a Karácsonyon azt szemlélhettük, hogy felvette a mi testünket, magára öltötte a mi sorsunkat, azonosította magát a mi ügyünkkel, akkor még mitől félhetnénk hát? Nekünk egy hatalmas Istenünk van, teljességgel Reá bízhatjuk magunkat. Bálám , Karácsony pogány prófétája így válik az Isten értünk küzdő csodálatos hatalmáának a bizonyságává, hordozójává. Mi most már még jobban tudhatjuk, hogy Akit ő még csak messziről látott, Az soha többé el nem halványuló csillag üdvösségünk egén, és az a királyi pálca, ami Izraelből támadt, az örökké uralkodik a mi életünk és sorsunk felett. Legyen Bálám személye mindig emlékeztető a mi számunkra, s főleg ezen az ünnepen legyen az ő üzenete boldogító és vigasztaló a mi számunkra.

Olvasandó igék. 4 Móz.22,23,24 fej. És.7,14,  Róm.8,28,  2Pét.215-16, Júdás 11, Jel.2,14

                                                                                                            Lőrincz István