A Szentírás emberei : Hóseás

            A Hóseás neve azt jelenti: Isten üdvösséget ad. Szülei ezt a szép nevet adták neki születésekor. Ez már önmagában egy bátor hitvallás. De ez az üdvösség nem adatik olyan könnyen a Hóseás életében. Hiszen ő azt a parancsot kapja Istentől, hogy egy parázna nőt vegyen feleségül, aki őt nem fogja szeretni, nem lesz hűséges hozzá, sőt meg fogja csalni őt. De miért kéri ezt az Úr tőle, hisz normális esetben az Úr nem akar ilyet az ő szolgáinak az életében. Ez egy prófétai jelképes cselekvés, Hóseás az Urat képviseli, akit szintén megcsal a népe a sok bálványimádással. Népe elhagyta az Urat és Baálhoz fordult, aki épp a paráznaság istene. Hóseás házasságában ki kell ábrázolja Isten fájdalmát hűtlen népe felett. A gyerekek nevei, akik e különös házasságból születnek, Isten haragját fejezik ki hűtlen népe felett. Az első gyermek a Jezréel nevet kapja, ami azt jelenti, hogy Isten a kiontott vért megbosszulja, a második neve Ló-Ruchámáh, ami azt jelenti: nem kegyelmezek, a harmadik pedig Ló-Ammi, aminek jelentése: nem népem. Olyan szomorú, hogy ez a nép ismeri Isten akaratát, de nem akarja cselekdni azt, tudatosan utasítja el. De az a csodálatos, hogy ez a fejezet mégis kegyelem-hirdetéssel zárul, mert Isten kegyelmes marad népéhez.

            A mi időnk is telve van hűtlenséggel. Ma is sok ember van, aki már teljesen elszakadt Istentől s ez meglátszik például a házasságok felbomlásában is. Aki hűtlen Istenhez, az hűtlen lesz házastársához és egyáltalán embertársaihoz is.

            Az Úr felszólítja népét, hogy ne folytassa a gonoszságot, mert akkor rettenetes lesz az ítélet: olyan lesz, mint egy csavargó, aki szaladgál szeretői után, de nem éri el őket, szükség lesz az országban, nem lesz öröm, meg fogják támadni őket, egyszóval a népnek bűnhödni kell, jön a fogság. De Isten újra és újra küzd az Ő népéért, kiviszi a pusztába és szívére beszél. Van itt egy szép ígéret, hogy az Akor völgye reménység ajtaja lesz. Ez a szó szerencsétlenséget jelent, s tudjuk , hogy itt hajtotta végre Isten a rettenetes ítéletet Ákán felett, aki elvett az Úrnak szentelt javakból. A szerencsétlenség völgye a reménység kapujává lesz. Ez az ige minket Krisztus áldozatára emlékeztet. Ő meghalt értünk nem egy völgyben, hanem egy hegyen, a Golgotán, s így az számunkra az új élet reménységét s az örök élet boldogságát jelentheti. De ez vigasztalás is számunkra, mert sok olyan eseménye van életünknek, amit mi szerencsétlenségnek érzünk, látunk, de az Úr valami nagy jót tud kihozni belőle. Ne féljünk még az ilyen eseményektől sem, mert az Úr mindenből áldást tud adni nekünk.

            A Hóseás feleségének sorsa nem jól alakul. Ő elmegy és eladják  rabszolgának. Erre Hóseás utána megy és visszavásárolja őt, jóllehet hűtlen volt hozzá. Tizenöt ezüstöt fizet érte s még körülbelül ugyanennyi értékben gabonát is ad érte. Így jött össze a harminc ezüstpénznyi összeg, ami épp egy rabszolgának az ára volt.Az asszony egy ideig el lesz különítve mindenki mástól, még férjéé se lehet egy ideig. Erre az időre azért van szüksége, hogy magába szálljon, hogy belássa bűneit és megtérjen azokból. Izrael népének ugyanezt az utat kell járnia. Egy jó ideig nem lesz királya, majd jön a fogság, amikor nélkülözni kell a templomot és istentiszteletet is. De ez a nép épp a mélységben tanul meg Istenhez kiáltani, így találja meg Istenét. Így van ez a mi életünkben is. Hányszor kell Isten mélységekbe, próbákba vezessen, hogy megtanuljunk mi is Hozzá kiáltani? A felfelé vezető út először mindig lefelé vezet, a megalázkodásig. Csak az jut el Istenhez, aki előbb teljesen megalázza magát előtte, aki meglátja, hogy Isten nélkül semmit se ér az élete, s aki így könyörög kegyelemért és megtartásért. Ez számunkra is el van Krisztusban készítve, csak meg kell ragadjuk és hit által magunkévá kell tegyük.

            Hóseás könyve nagyon konkrétan beszél.Nem csak általában a nép bűneiről van szó, hanem megnevezi a király, a főemberek és a papok bűneit is. S a papoknak nagyon kell figyelni, hisz ők elsősorban hibásak azért, hogy a törvényt nem vették komolyan, hogy a nép megfeledkezett Istenéről. A nép is olyan, mint a pap, vak vezeti a világtalant. Nincs hirdetve az igazi tudomány, az istenismeret és ezért elvész a nép. Ez a könyv megmutatja, hogy milyen nagy felelősség van a lelkipásztorok, presbiterek, egyáltalán az egyház vállán. Jaj nekünk, ha mi is bizonytalankodunk, ha mi se ismerjük és nem hirdetjük Isten akaratát. Az igaz, hogy sokan már nem figyelnek reánk, hanem mennek  maguk útján, de amit meg kell tennünk, azt tegyük meg. Mi intsünk, mi tegyünk bizonyságot, akár hallják, akár nem.Ha elmondjuk az Úr akaratát és az emberek mégsem engedelmeskednek, az már az ő felelősségük, mi megmentettük a lelkünket. Ezért ma is szól a parancs:szólj és ne hallgass!

            Hóseás könyve azért különös, mert sok benne az ítélet, de sok benne a kegyelem is. Sok benne a fenyegetés, de nagyon szép ígéretek is vannak benne. És minden olyan konkrét, minden néven van nevezve. Amikor megtérésről beszél, akkor az nem marad egy teológiai fogalom, hanem nagyon is konkrét dolgok elhagyása és konkrét dolgok cselekvése ez. Ez a könyv arra figyelmeztet minket is, hogy vizsgáljuk meg az életünk különböző területeit és lássuk meg, ha valami nincs rendben az életünkben és hozzuk rendbe azt. Milyen az Istenhez és embertársainkhoz való viszonyunk? Hogyan áll házasságunk szentsége, hogyan járunk el anyagi dolgainkban, hogyan szenteljük meg az Úr napját, mi a helyzet beszédünk tisztaságával? Ha így teszünk, Isten sok mindenre rávilágíthat életünkben és sok minden rendbe jöhet az életünkben.

            Hóseás keményen hirdeti azt, hogy a bűnnek meglesz a bűntetése, és Izrael népének fogságba kell mennie. Micsoda nyomorúság tört erre a népre! Idegen országba vitetni, távol a szülőföldtől, szeretteiktől. Isten népe idegen lett ott, ahol élnie kellett. De valahogy ez az Isten mindenkori népének a helyzete. Hisz ma is egy istentelen világban élünk, egy olyan világban, ami már nem Isten törvénye alapján van berendezve. Sok olyan törvény van, ami teljességgel ellentmond a Szentírás tanításának. A keresztyén ember egyfajta fogságként éli meg hitét ebben a világban. De ez nem csak ítélet, hanem kegyelem is számunkra. Hisz épp ebben a világban hívott el minket Krisztus arra, hogy sóvá és világossággá legyünk. Épp ebben a sötét világban kell csillagokként fényljen az életünk egy elfordult és elvetemedett nemzetség közepette. Isten népének nem volt soha könnyű a küldetése ebben a világban, hányszor várt rájuk oroszlánok karma, máglya, börtön és üldöztetés. De olyan jó, hogy a fogságban is van ige, vannak próféták, akik hirdetik Isten szavát. Olyan jó nekünk, hogy van templom és gyülekezet, ahova mindig jöhetünk erőt meríteni, ahol a testvéri közösségben felbátorodunk és tudunk tovább menni..

            Végül is Isten nem hagyta végleg fogságban az ő népét. Oroszlánként ordít a pogányokra és azok se tarhatják fogva népét. Izrael népe vissza fog térni hazájába, újra felépítheti majd templomát és minden újjá lesz. Mi az Újszövetség népe tudjuk, hogy Isten egykor majd minket is hazavisz, de nem egy földi országba már, hanem az Ő dicső országába, az örök üdvösségbe. Mi nem valamit, nem körülményeink javulását, ennek a világnak a változását várjuk, hanem Valakit várunk, a mi Urunk Jézus Krisztust, aki ígérete szerint vissza fog jönni erre a földre, hogy majd itt mindent újjá tegyen. Mi új eget és új földet várunk, ez a mi végső reménységünk.

Olvasandó igék: Hós.1,2, 2,14, 3,2, 5,1, 6,1,9,7,11,10, Mát.5,13-14, Fil.2,15-16,2Pét.3,13

                                                                                    Lőrincz István