Az ellenség bátoritása

„Mikor pedig Gedeon oda ment imé az egyik férfiu éppen álmát mesélte el a másiknak : egy sült árpakenyér hengergett alá a Midiániták táborára. A másik aztán felele és monda: nem egyéb ez, mint Gedeonnek a fegyvere, az ő kezébe adta Isten Midiánt és egész táborát.” (Birák 7,13-14)

Egyszer valaki elmesélte életét , majd megjegyezte : az én életem véletlenek sorozatából állott és igy lettem azzá, aki vagyok, igy alakult a sorsom úgy, ahogy alakult. Egy keresztyén ember ezt a mondatot soha nem mondaná igy, hanem ezt mondaná: az én életemet Isten vezette, sok váratlan esemény volt benne, sok meglepetés ért, de igy volt az Ő terve az én életem számára.
Vajon véletlen az, hogy egy midianita katona álmot álmodik, a társa pedig meg tudja azt fejteni? Egész bizonyosan nem! Mi hisszük és meg vagyunk győződve arról, hogy semmi sem történik véletlenül, minden Isten tanácsából és akaratából jön, úgy ahogyan azt a hitvallás szavaival valljuk.
Ez a Gedeon életének történetéből is világosan kitetszik. Isten, miután Gedeont elhivja, több eszköz által is bátoritja. Most éppen úgy, hogy elküldi őt szolgájával együtt az ellenség táborába, hogy ott meghallgassa az ellenséges katonák beszédét, aminek döntő üzenete van Gedeon életében. Ő egy nagyon szép példája annak, hogy az ember semmire sem képes a maga erejéből, mindent Isten kezéből kell elfogadnia. Az, hogy több mint ezer év után bekerül a hit hőseinek a sorába nem érdem, hanem merő kegyelem. Gedeon nem hős-alkat, emberi természete szerint kicsinyhitű és vonakodó, de az a kegyelem csodája, hogy mindent megkap Istentől a kellő időben. Sok időbe telt, amig Isten őt fel tudta késziteni arra a nagy feladatra, hogy Izrael népének szabaditója legyen. Neki jelekre volt szüksége és meg is kapta a jeleket az ő hitének megerősitése érdekében. Egy nagy hadsereg áll rendelkezésére. De ezt a hatalmas sereget Isten parancsára kétszer is le kell drasztikusan csökkentenie. Harminkétezer emberből csak háromszáz marad, kevesebb mint egy százalék. Ezzel a kevés emberrel fog Midián felett győzelmet aratni. El tudjuk képzelni, hogy milyen szemekkel nézhetett Gedeon erre a maroknyi seregre. Nem jön hogy elhigyje, hogy ennyi emberrel kell harcba indulnia. Hisz emberileg úgy van, hogy egy nagy sereggel csak egy másik nagy sereggel lehet szembeszállni. A nagy számok imponálóak, a nagy számok a hatalmat jelképezik. Gedeonnek meg kell tanulni Isten országának nagy leckéjét, hogy a harc kimenetelét nem a számok döntik el, hanem maga az Úr. Isten mindent kivesz Gedeon kezéből, amire emberileg épithetne, amiben bizhatna. Ez azért van igy, hogy ha nemsokára meglesz a győzelem, akkor Gedeon ne magának, hanem az Úrnak adjon dicsőséget. Az Úr látja Gedeon bizonytalanságát és emberi lehetetlenségét. Ezért a csata előtti éjszakán azt az üzenetet kapja Istentől, hogy menjen le az ellenség táborába és ott figyeljen jól arra, amit hallani fog. Az Úr tudja, hogy Gedeonnek mire van szüksége. Gondoskodik bátoritó üzenetről, amit pedig hallani fog, az édes muzsikaként fog visszhangozni lelkében. Nem véletlen az, hogy Gedeon épp a kellő pillanatban kapja meg az isteni üzenetet. Ő minden ellenkezés nélkül engedelmeskedik és Púrával, szolgálójával együtt elindul a Midiániták tábora felé. Az ellenséges hadsereg lenyűgöző és félelmetes látványt nyújt. Olyan sokan vannak mint a sáskák, a tevéik száma is óriási. Gedeon szive meg van rettenve, inába száll bátorsága , gyorsabban ver a szive. De az Úr e hatalmas sereg láttán, félelmes szivű szolgájának bátoritására az egyik midianita katonának álmot ad, amit egy másik katona rögtön meg is magyaráz. Ott áll Gedeon és Púra és hallgatja, hogy az egyik katona elmeséli az épp őrségből visszatérő társának különös álmát. Általában a különös és eddig még nem hallott dolgok félelmet keltenek bennünk és beleremeg a lelkünk. Igy volt ez a midianita katona szivében is, ő is megijedt álmától és ezért meséli el társának, hátha az majd meg fogja nyugtatni őt. Egy nagy árpakenyeret látott álmában hengeredni, s amikor odaért egy midianita sátorhoz, olyan erővel ütközött annak, hogy teljesen felboritotta azt.
Egy ismeretlen, egy névtelen álmodó katona áll előttünk, akit Isten ebben a sorsdöntő pillanatban arra használ fel, hogy Izrael hedvezérének a szivéből minden félelmet elvegyen, hogy az utolsó csepp bizonytalanságot is kiűzze lelkéből. A katonának fogalma sincs arról, hogy ő most Izrael hatalmas Istenének szolgálatában áll. Az sem véletlen, hogy katonatársa, aki épp megérkezik az őrségből, rögtön meg fogja tudni fejteni álmát. Nem kell megfejtő után kutatni, úgy ahogy az a Fáraó esetében történt, aki szintén különös álmot álmodott.
Az árpakenyér a szegény, kizsigerelt Izrael képe, ezért nem búza, hanem árpa, mert az árpakenyér abban az időben a szegény emberek eledele volt. A sátor pedig, aminek nekihengeredett a hatalmas midianita hadsereget jelképezi, amely ezernyi sátorban várakozott a másnapi ütközetre. A megfejtő katona számára egy pillanatig se kétséges az álom jelentése: ez az árpakenyér nem más mint Gedeonnek a fegyvere, Isten az ő kezeébe fogja adni a midianitákat és ezt az egész hatlmas sereget.
Két dolog lesz ebből a megfejtésből nyilvánvalóvá. Az egyik az , hogy Gedeon már egy ismert személyiség a midianita hadsereg katonái számára. Ismerik nevét és származását is. A másik dolog, hogy a midianiták szivében már nagy félelem van, hisz az ember általában arról szokott éjjel álmodni, ami nappal foglalkoztatta, amitől már fél. És ez a félelem jogos és alappal bir, hisz a magyarázó katona minden habozás nélkül mondja, hogy Isten őket másnap a Gedeon kezébe fogja adni. Ő tudja, hogy egy magasabb hatalom mutatta meg társának a bekövetkezendő dolgokat. A hatalmas hadsereg el fog pusztulni és a midianiták uralmának Izrael felett hamarosan vége szakad. Ahogy Gedeon ezt meghallotta azonnal megértette, hogy azért kellett lemenjen az ellenség táborába, hogy ezt a bátoritó üzenetet meghallhassa.
Ez az üzenet egy hatalmas bátoritás az Isten által választott szabaditónak. Isten maga szólt hozzá e két ellenséges katona által, akiknek fogalmuk sem volt arról, nem is sejtették, hogy Gedeon ott állt a közelükben és minden elhangzott szót meghallott. Egyáltalán nem véletlen az, hogy ez ez a beszélgetés épp ott és épp abban a pillanatban zajlik le. És még csodálatosabb az, hogy Isten az ő szolgáját nem egy mennyei angyal, nem egy próféta, nem egy barát, hanem két ellenséges katona által bátoritja. Gedeon megértette ezt és cselekvésre bátoritotta.
Az első amit tesz az az, hogy térdre borul és imádja azt az  Istent, aki olyan hatalmas, hogy még az ellenséget is szolgálatába tudja állitani, mert Ő mindent bölcsen vezet és irányit, még egy pogány katona álmát is. Gedoen szivéből feltörhetett az imádat: Uram, milyen jó vagy hozzám! Tied legyen minden dicsőség!
E csodálatos bátoritás után meg is adja a jelt a harc elkezdésére, mert hallotta a katona szájából: az Úr Gedeon kezébe adta Midiánt.
Többé nem olvasunk erről a két katonáról. Valószinű, hogy a nemsokára elkezdődő csatában mind a ketten elvesztek. Történetük azért maradt fenn, hogy ők csendes tanui legyenek Isten hatalmának és győzelmének, hogy bizonyságtételük ne némuljon el arról, hogy Isten csodálatosan megsegiti az ő szolgáit, az ő gyermekeit. Ez a történet számunkra is bátoritás, azt hirdeti, hogy Isten él, hogy Ő hatalmas, hogy Ő győzedelmeskedik. Minden az Ő kezében van, minden az Ő akarata szerint történik. Ez a történet prófécia is egyben. Az ellenség be kell lássa, hogy ügye veszve van.
Minket Isten másképp bátorit mint Gedeont, bár Isten a mi életünkben is adhat ilyen rendkivüli alkalmakat és lehetőségeket. Minket azonban mindenek előtt igéjével bátorit, hisz az egész Szentirás üzenete igy foglalható össze: bizzatok, én legyőztem a világot. Egyetlen helyzetben se csüggedjetek el, ne mondjátok: már nincs reménység. Az se csügesszen el, hogy a hivők száma ma is oly csekély, mert tetszett az Atyának, hogy e kicsiny seregnek adja az országot. Húsvét után vagyunk, a győzelem biztos bűn halál és pokol felett. Jézus Krisztus a nagy Győztes, aki győzelmében minket is gazdagon részeltet.

Kérdések

1. Vajon szól-e az Úr ma is álmok által?
2. Próbálj más példákat is keresni a Szentirásban arra, hogy az ellenség már előre megérezte vesztét?
3. Mit jelenthet az Ap. Csel.2,17 ijéje: véneitek álmokat álmodnak?
4. Hogyan tud és hogyan akar az Úr ma minket bátoritani és kérhetjük-e ezt mi ma is tőle?