A Szentírás emberei : Heródes, a gyermekgyilkos

Megszoktuk már, hogy Karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor még a hitetlen emberek lelkét is betölti az ünnep hangulata, mindenkiben kellemes, romantikus érzések támadnak. A kis Jézus, az angyalok, a békésen kérődző állatok a jászol körül,  az ajándékozás, kántálás mind megannyi fénypontjai ennek az ünnepnek. De Karácsony nem csak ennyi. Hisz alig múlik el az ünnep harmadik napja jön az ú.n. aprószentek ünnepe, amikor a betlehemi gyermekgyilkosságra emlékszünk, arra a szürnyü és kegyetlen mészárlásra, amit Nagy Heródes király rendelt el Betlehemben és környékén. Bármennyire is ünneprontásnak tünik, próbáljunk ezen az ünnepen az ő személyéről beszélni, s még sokkal inkább próbáljunk néhány üzenetet megérteni ebből a rémséges történetből.

            Ki is volt ez a Nagy Heródes, aki ezt elrendelte? Egy edomita származású uralkodói ház tagja. E dinasztia tagjai Kr. e. 47-től Kr. u. 79-ig ültek Izrael országának királyi trónján. Nagy Heródes Kr. e. 37-től Kr.e. 4-ig uralkodott. (Tudjuk, hogy az időszámításban mintegy 6-7 év eltolódás van) Ügyes diplomata és nagy szónok, a hellenista kúltura nagy tisztelője, ugyanakkor rendkívüli hatalomvágy és féltékenység, beteges hatalmi féltés volt benne. Több száz embert végeztetett ki, köztük szenvedélyesen szeretett feleségét, három fiát, nagybátyját, anyósát, Hirkanus főpapot. A harmadik fiát Antipatert halála előtt öt nappal végeztette ki. Érdekes tény, hogy a betlehemi gyermekgyilkosságot a történetírás nem jegyezte fel,, úgy látszik, hogy ez a történetírók szemében már egy olyan „csekélység” volt a többi vérengzése mellett, hogy nem tartják említésre érdemesnek.

            E bevezető gondolatok után próbáljunk néhány üzenetet megfogalmazni, amelyek megmaradva lelkünkben lelki gazdagodást jelenthetnek számunkra ezen az ünnepen.

1. Ez az esemény is a karácsonyi történet része és természetesen az Egyiptomba való menekülés is. Ezek az események is azt mutatják meg, hogy milyen világba jött el Jézus. Éppen azért kellett eljöjjön Jézus, mert ennyire rettenetes és romlott lett ez a világ. Ilyen indulatokkal, ilyen kegyetlen cselekedetekkel, vérontással és könnyhullatással van tele. Ez a világ mind a mai napig nem változott meg. Csak épp más nevet viselnek a Heródesek. Vigyázzunk arra, hogy ne csak kegyetlen diktátorokra és véreskezü terroristákra gondoljunk. A statisztikák szerint a mi országunkban is minden harmadik családban van testi erőszak. Valaki egyszer így fogalmazott : ha az a sok könny és vér, ami ebben a világban naponta kiömlik egy helyre tudna összegyülni, akkor egy hatalmas, bővizü folyam lenne belőle. Igen, ilyen sötét és kegyetlen világ volt akkor és ilyen van ma is és ebbe jött el Jézus. Ő vállalta ennek a világnak a gonoszságát. Ő vállalta azt a sorsot, amiben menekülni kellett, vállalta hogy egy olyan földi király alattvalójaként szülessen meg, akinek van szive ártatlan kisgyermekeket hidegvérrel meggyilkoltatni. Ma is olyan világban ünnepeljük az Ő születését, ahol szülők elhagyják gyermekeiket, ahol édesapák elisszák gyermekeik szája elől az utolsó falat kenyeret, ahol szülők megnyomorítják vagy megcsonkítják gyermekeiket, hogy azután koldusként az utcára tehessék, ahol évente többmilliü embert adnak és vesznek, ahol ma is véres háborúk dúlnak. Igen, ilyen világba jött el Jézus.

2. A második üzenet az, hogy Jézussal szemben mindig egy döntést kell hozni. Senki sem maradhat közömbös Jézussal szemben. Krisztus születése egy olyan megszólítása az embernek, az egész emberiségnek, ami nem maradhat válasz nélkül. Jézus születésének a története világosan mutatja, hogy Jézus döntésre kényszerít minden embert. A karácsonyi történet szereplői mind döntöttek. Döntött Mária és József, a pásztorok és bölcsek, Simeon és Anna és döntött Heródes király is. Ő önmaga mellett és Jézus ellen dönt. Krisztus születése minket is egy határozott döntésre hív, vagy mellette vagy ellene, harmadik lehetőség nincs. Keményen hangzik, mégis így igaz, hogy vagy azon az oldalon vagyok, ahol Mária, József, a pásztorok, bölcsek vagy pedig azon ahol Heródes,  a farizeusok, egyszóval Jézus ellenségei  állanak. Ha nem döntök Krisztus mellett, Őt nem fogadom be az életembe, ha nem hiszek és nem engedelmeskedem, ez Krisztus-gyilkosság. Miért olyan nehéz Jézus mellett dönteni? Azért, mert ez ugyanakkor egy önmagam elleni döntést jelent. Vagy Krisztus vagy pedig a Heródes királysága jut uralomra bennem.

3. Akik Krisztussal kapcsolatba kerülnek, azok a Krisztusért való szenvedést is fel kell vállalják. Krisztusban hinni annyit jelent, mint részesedni az Ő szenvedésében. Nem azt jelenti ez, hogy nekünk minden áron keresni kell a szenvedést, de aki Krisztus mellett döntött, annak előbb vagy utóbb találkoznia kell az érette hordozott szenvedéssel és gyalázattal. Jézus sokszor beszélt erről a tanítványainak, ha Őt gyülölte és üldözte  a világ,  akkor mi se számítsunk jobbra. Azért van ez így, mert ez a világ a Heródes lelkületét hordozza magában, a hatalmat, az erőszakot hirdeti és dícsőiti. Jézus már pici gyermek korában szenved. Most még megmenekül az Egyiptomba való menekülés által a haláltól, de csak azért, hogy egy sokkal nagyobb szenvedésre tartasson meg. Egy régi legenda szerint a betlehemi jászol és a golgotai kereszt egy fából készült. A betlehemi gyermekek és szüleik rettenetes szenvedésen mentek át, de ez nem hasonlítható ahhoz a szenvedéshez, amit Krisztus érettünk elhordozott.

4. Az evangélista ebben is Isten tervének a beteljesedését látta. Hisz itt egy ószövetségi idézettel találkozunk Jeremiás könyvéből. Rákhel, egy édesanya siratta fiait, akiket elhurcoltak Babilonba, de szól neki a biztatás : ne sírj, mert fiaid még vissza fognak térni. A babiloni fogság és a betlehemi gyermekgyilkosság nem történt Isten tudta és akarata nélkül. A Betlehemben keservesen síró édesanyák tudhatták, hogy az ő gyermekeik halála által is Isten üdvterve teljesedik be. Ezek a betlehemi édesanyák tudhatták, hogy az ő gyermekeik is vissza fognak jönni, nem Betlehembe, hanem a mennyei házba, Isten országába. Ott az üdvösség dicsőségében e síró édesanyák találkoztak a Krisztusért meghalt gyermekeikkel.

5. Végül van ennek az igének egy vígasztaló üzenete azoknak az édesapáknak és édesanyáknak, akik elveszítették hívő gyermekeiket. Ők is sírnak most, mint Rákhel, mert egy anyai és apai szív rettenetesen fáj, amikor elveszíti gyermekét. Ez Rákhelnek is fájt és azóta is rettenetesen fáj minden szülőnek. De ők se sírjanak reménység nélkül. Felejthetetlen élményem, hogy amikor egyszer egy édesapától megkérdeztem, hogy hány gyermeke van, akkor a következőket mondta : öt gyermekem volt, négy itt van a földön, s az ötödik – ezt könnybe lábadt szemmel és égre mutató kézzel mondta – ott fenn van az Úrnál. Szerencsétlenségben meghalt húsz éves korában, de én hiszem, hogy ő ott van és nemsokára találkozni fogok vele. Szemével, tekintetével még hosszan nézett az égre, mintha lelki szemeivel látta volna is már a fiát az Úr keblén nyugodva.

            Lehet, hogy ezen a karácsonyon sok édesanya és édesapa így kell ünnepeljen, gyásszal, veszteséggel a szívükben, de még ők se ünnepeljenek igazi reménység és vigasztalás nélkül. Lehet, hogy sok embernek könny fog megcsillanni a karácsonyi gyertya fényénél az egyik szemében. De a másik szemében megcsillanhat egy más könnycsepp, a Krisztus születésén örvendező szívnek a boldogsága. Krisztus eljött egy ilyen világba, hogy megváltson minket a heródesi indulatoktól. Azóta ez a világ már nincs reménység nélkül, ne legyünk mi sem.

Olvasandó igék : Jer.31,15, Mt.2,13-18, Ján.16,33, Zsid.13,13

                                                                                    Lőrincz István