Csodálkozó gazda

„És monda nékik: most merítsetek és vigyetek a násznagynak. És vittek.” (Ján.2,8)

Különös dolog az, hogy Jézus megváltói munkáját nem egy temetésen, vagy egy betegágy mellett, hanem egy esküvőn kezdte el. Ha jobban elgondolkozunk, akkor látjuk, hogy a Biblia tulajdonképpen esküvővel kezdődik és azzal is fejeződik be. Hiszen a Szentírás első fejezetei Ádám és Éva esküvőjéről adnak tudósítást, az utolsó fejezetben pedig ott van a menyasszony vágyakozása és várakozása a vőlegény után, vagyis a gyülekezet vágyakozása Jézus Krisztus iránt. A két esküvő között ott van a bűn rontása, amely megrontotta nem csak a házasságot, de egyáltalán az egész életet. Jézusnak épp azért kellett eljönnie erre a földre, hogy a bűn rontását meggyógyítsa és nekünk helyet készítsen a mennyei menyegzőn az Isten országában. Ezért egyáltalán nem véletlen az, hogy Jézus munkáját épp egy esküvőn kezdi el. Különös, hogy sem a vőlegény, sem a menyasszony, sem a násznagy, aki a mi esküvőink gazda szerepét töltötte be, nevét nem jegyezte fel az evangélista. Bizonyára azért is van ez így, mert ebben a történetben egyetlen név a fontos, a Jézus Krisztus neve. Ő áll ennek a történetnek is a középpontjában, Ő irányítja az eseményeket, Ő adja a lehetetlen helyzetben a megoldást.
Ha jól megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a gazdáról több szó esik, mint a vőlegényről. Ő az első ember, aki kapcsolatba kerül Jézussal, ő a szemtanuja az első csodának, amit Jézus tesz. Mária már előtte figyelmezteti a szolgákat, hogy tegyék meg azt, amit Jézus mond nekik. Egy adott ponton elfogy a bor. Ez a kellemetlen helyzet Jézusnak is tudomására jut, kiadja a szolgáknak a parancsot, hogy töltsék meg a kővedreket vizzel. Ekkor ütött a nagy óra, eljött az idő, hogy Jézus megbizonyítsa az ő hatalmát. Jézus nem önkényesen, nem magától cselekszik. Az Atya most adott jelt neki a  cselekvésre.
Milyen jó lenne ezt nekünk is megtanulni drága Mesterünktől. Mindig az Úrra figyelni, csakk akor cselekedni, amikor Ő erre utasítást ad. Hányszor elhamarkodjuk, elkapkodjuk dolgainkat. Hányszor megbánjuk azt, hogy nem tudtuk kivárni az Ő idejét. Jézus tudja: most jött el a cselekvés órája, s adja is a parancsot: most merítsetek. Azt is megparancsolja, hogy a borból vigyenek először a gazdának, hogy ő lehessen az, aki Jézus első csodáját megláthatja és megízlelheti. Ő kell a borrá vált vizet ellenőrizze és ő adhatja ki aztán a maga rendjén a parancsot, hogy ezt a bort a vendégeknek is felszolgálhassák. Ő lesz az első számu kóstoló is. Bizonyára ő volt az első aki a kellemetlen helyzetről, hogy elfogyott a bor, tudomást szerzett. Bizonyára ő is hibás volt a dologban, hiszen elszámította magát. Neki lett volna a legnagyobb a szégyene, hogy így szervezte meg az esküvőt, hogy elfogyott a bor. Az ő számára is megváltás volt ez a pillanat. Nagy öröm lehetett a szivében, amikor szájához emelte a poharat, nem tudván, hogy honnan is származik ez a finom bor. Hiszen erről még csak a szolgák tudtak. De az az első kortynál világos lett számára, hogy egy kitűnő minőségű bort ízlelhetett meg. A gazda a kóstoló után a vőlegényhez fordul és megállapítja, hogy itt a dolgok egészen másképpen alakulnak, mint ahogy az más esküvőkön lenni szokott. Hisz általában először a jó bort szokták felszolgálni, aztán amikor már az emberek megmámorosodtak és az ízlelésük már nem olyan érzékeny, akkor a rosszabb bort is előveszik. De most minden a visszájára fordult: a később hozott bor, jobb, mint az elsőként felszolgált. Ez a megjegyzés nem szemrehányás, hanem a legmélyebb tisztelet és elismerés kifejezése. Azt is megjegyzi: te a jó bort mostanra tartogattad. Ennek a megjegyzésnek mélységes értelme van. Hisz Jézus először azt mondta Máriának: még nem jött el az én órám, még vérni kell. De aztán eljön a nagy pillanat, amikor Jézus azt mondja : most merítsetek. Ennek felel meg a gazda szava : a jó bort mostanra tartogattad.
Milyen csodálatos üzenete van ennek az igének a mi számunkra. Ebben ott van a mi egész életünk. Mi a bűn által mindent elrontottunk, elrontunk, de Jézus Krisztus váltsága mindent jóvá tesz, mindent rendve hoz. Az Ő váltságmunkája nélkül mi egy reménytelen helyzetben lennénk, nagyon szegények maradnánk, nem lenne más hátra mind a megérdemelt kárhozatra várni. Életünkből hiányozna az igazi öröm, az igazi boldogság. De így mi gazdagon megajándékozott emberek lehetünk. Ő azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk. Kegyelme és hűsége teljes mértékben átalakítja a mi életünket. Hányszor csodálkozva állunk meg Isten újjáteremtő munkája előtt, amit Ő emberek életében elvégez. Hány tönkrement, szenvedélyek rabságában vergődő élet kivirulhatott akkor, amikor a megváltás erői nyilvánvalókká lettek egy-egy ember életében. Meggyógyultak házasságok, emberi kapcsolatok, ami teljesen elrontottnak, reménytelennek tűnt, abból Isten kegyelme csodálatos, megújult életet hozott elő. Először rossz, azután jó. A világban ez épp fordítva van. Először úgy tűnik, hogy minden nagyon jó, de később kiderül, hogy a vége rossz. Ez a világ a nagy vigadozáson át megy a szomorúságra, a nagy fényességen és csillogáson át a sötétségre. Isten országa a bűnbánat szomorúságával kezdődik, de utána jön az igazi öröm., az örök üdvösség is. Az Úr a legjobbat a végére tartogatja, a halál után jön a legdrágább öröm, a Vele való teljes és tökéletes közösség.
Tőlünk csak annyit kér az Úr, hogy engedelmeskedjünk neki. Tegyük meg azt, amit Ő parancsol nekünk. Ezt Máriának is meg kellett érteni és ez reánk is érvényes. Az Úr a te életedet is helyre akarja állítani. Lehet, hogy úgy érzed, hogy sok mindent, vagy épp mindent elrontottál. Gondolj erre a történetre. Az Úr helyre tudja hozni azt, amit a bűn elrontott és megrontott. Ő a vizet borrá tudja változtatni. Ő a szomorúságot örömre, a kétségbeesést reménységre, a halált életre tudja cserélni. Egy bűnös, értéktelen és értelmetlen élet helyett áldott, megszentelt életet tud nekünk ajándékozni.
Gondoljunk csak egy halálos betegnek az életére. Hit nélkül valami rettenetes dolog ezt megélni. Azt, hogy most már mindennek vége van, nincs reménység, nincs semmi, csak belehullani a sírba, a sötétéségbe, a nagy semmibe, ahogy azt sokan mondani szokták. Milyen más ugyanezt a helyzetet hitben megélni. A hivő embernek is nehéz ez, de neki van vigasztalása, számára ez nem a véget jelenti, hanem valami szépnek, az örökéletnek a kezdetét. A hitetlen ember számára a halálos ágy a borzalmak helye, a kétségbeesés helye, a hívő ember számára azonban az üdvösség, a menny előszobája. A hívő ember ilyenkor tudja, hogy a kereszt után jön a korona. Milyen nagy különbség van a kettő között. Jézus dicsősége lesz ebben és még nagyon sok más helyzetben is nyilvánvalóvá.
Az Úr ezt a csodát mindnyájunk életében el akarja végezni. Ő hatalmas ma is megtenni azt, amit ott a kánai menyegzőn megtett. Ő ma is borrá tudja változtani a vizet, Ő ma is helyre tudja hozni azt , amit mi elrontottunk. Kánában úgy történhetett csoda, hogy Jézus is meghívást kapott az esküvőre. Ez a házaspár a legfontosabb vendéget nem felejtette ki a meghivottak sorából. Mi se felejtsük Őt ki. Ő akar a mi házasságunknak, de egész éeltünknek is nem csak vendége, hanem Ura is lenni. Ő ott akar lenni a középen, Ő át akarja venni a mi életünk irányitását is. Hívd meg hát Jézust te is!
Kérdések

1. Mi a jelentősége annak, hogy Jézus épp egy menyegzőn kezdi el messiási működését?
2. Miért szól Jézus olyan keményen Máriához?
3. Mit árul el az emberek jelleméről az a megállapítás, hogy ők először a jót, azután pedig a rosszat adják?
4. Miben tapasztaltad meg személyesen Jézus átalakító, átformáló hatalmát?

Lőrincz István