A Szentírás emberei : Heródes Agrippa

            Kr.u. 27 körül született, a hírhedt Bernice és Druszilla testvére. Rómában nevelkedett. Amikor 17 éves korában apja meghal jelentkezik kinevezésre a római császárnál, aki azonban fiatalnak találja erre a tisztségre és először még egy római prokurátort nevez ki Júdea tartományban, s csak nagybátyja halála után lesz király.Megkapja a templom felügyeleti jogát azzal a felhatalmazással, hogy ő nevezheti ki illetve válthatja le a főpapot is. Nem volt kedvelt uralkodó, a testvérével, Bernicével való vérfertőző kapcsolata általános felháborodást vált ki. Amikor Festusnál protokoll-látogatásra megjelenik, az előterjeszti neki a Pál ügyét s együtt hallgatják meg Pál védőbeszédét. Jeruzsálem lerombolása után Tituszt Rómába kíséri Bernicével együtt és ott hal meg öreg korban a 9o-es évek derekán vagy végén. Ő egy mondat által vonult be az egyháztörténetbe, amin érdekes elgondolkodni. Miután végighallgatja Pál védőbeszédét azt mondja : majdnem ráveszel, hogy keresztyénné legyek. Ez az őszinte vallomás egy olyan embertípust leplez le, amiből igen sok van a mi gyülekezeteinkben is. Erről pedig azért kell beszélni, mert ezek a majdnem-keresztyének nagyon sokat ártanak a Krisztus ügyének. A keresztyének legveszedelmesebb ellenségei sokszor nem az ateisták, a templomkerülők, az egyház gúnyolói, hanem az ilyen emberek , akik meghallgatják ugyan  az evangéliumot, de ez semmilyen nyomot nem hagy az életükben.

            Agrippa jól érzi, hogy most döntés elé van állítva. Érzi, hogy most vagy meghódol Jézus előtt, vagy pedig minden marad a régiben. Ő jól tudja, hogy ki ez a Názáreti Jézus, tudja ezt az Írásból, vagyis az ószövetségi próféciákból, ő mindent tud, csak annyi lenne már hátra, hogy ez az ismeret hasson az életére, hogy döntsön Jézus mellett. Olyan ember ő, aki eljut egy háznak a küszöbéig, már csak egy lépést kell megtennie, hogy belépjen, de épp ezt nem teszi meg és így kívül marad.Agrippa majdnem keresztyénné lett, de végül is nem lett azzá. A majdnem szót így is fordíthatjuk : kis híján, kevés hiányzott ahhoz... Mi hát ez a kevés, ami hiányzott? A határozott, személyes és öntudatos döntés. Mert senki se születik keresztyénnek, mindenki azzá lesz, de nem úgy magától, hanem úgy hogy eldönti magában, hogy szívvel-lélekkel igent mond Jézusnak. Sajnos manapság nagyon sok olyan ember van, aki úgymond örökölte a keresztyénséget, szülei is azok voltak, meg is keresztelték, szívesen el is jár a templomba hallgatni az igét, igenli is az ott hallottakat, de még sohasem döntött Jézus mellett. Pedig egyre inkább olyan korban élünk, amikor ez a majdnem-keresztyénség kimegy divatból, amikor az emberek nagyon is öntudatosan döntenek Krisztus, az egyház mellett vagy ellen. Jézus maga is világosan beszél erről, amikor ilyeneket mond : ha valaki követni akar engem, az tagadja meg önmagát és vegye fel keresztjét, vagy: ha valaki az eke szarvára veti a kezét és hátra tekint, az nem méltó az Isten országára. Pál is határozott döntésre buzdít: szánjátok oda a ti testeiteket élő,szent és Istennek kedves áldozatul.

            Nyilván ennek a döntésnek akadályai is vannk. Az ilyen ember hajlandó kell legyen arra, hogy szembenézzen múltjával, bűneivel, rendezetlen kapcsolataival. Agrippa is nagyon jól tudja, hogy ha ő most meghódol Jézus előtt, akkor el kell engedje tisztátalan kapcsolatát testvérével, de ezt nem hajlandó megtenni, inkább a megalkuvást folytatja tovább. Agrippa nagyon jól érzékeli, hogy Krisztus vagy-vagy döntés elé állítja. Vagy engedi, hogy szabadítsa meg bűneitől, vagy pedig bűnei fogják elválasztani Krisztustól. Nekünk sem lehet megosztani a szívet Krisztus és a bűn között. Vagy megszabadít Krisztus a bűneinktől, vagy a bűneink szabadínak meg Krisztustól, mondta egy áldott budapesti igehirdető.

            A majdnem keresztyén embernek sajnos a cselekedetei is majdnem- cselekedetek. Az ilyen ember tele van jószándékkal, de ezek sohasem lesznek valósággá az életében. Ezt nagyon szépen látjuk megvalósulni ebben a történetben is. Agrippa napnál is világosabban látja, hogy Pál ártatlan, hogy semmi fogságra való bűnt nem cselekedett, hogy el kellene engednie őt a fogságból,de mégsem teszi, mert mit fognak szólni a zsidók, meg nem meri vállalni a felelősséget a rómaiak előtt sem. Meg kellene tennie valamit és nem teszi meg. Az ilyen keresztyén ember általában buzgón elhatározza, hogy szakít egy szenvedélyével, hogy bocsánatot kér attól, akivel már rég haragban van, hogy meglátogat valakit, akit már évek óta nem látogatott meg, hogy ezután rendszeresen fog járni a templomba,de mindig közbe jön valami és marad az elhatározás, marad a jó szándék, de cselekedet sohasem lesz belőle. Egy ismert mondásunk szerint a pokol felé vezető út is csupa jószándékkal van kikövezve. Az ilyen ember majdnem szeret, majdnem megbocsát, majdnem segít valakin, de a végső eredmény egy nagy semmi. A majdnem-keresztyén mindent holnapra vagy egy későbbi időre halaszt. Hányan mondják manapság: majd ha nyugdíjba megyek, majd ha több időm lesz, akkor járok majd templomba, keresem majd Istent. Azt is szoktuk mondani, hogy a holnap vagy ezután az ördög szótárában van, Isten szava a ma és most.

            Ki kell mondjuk a végső ítéletet a majdnem-keresztyénség felett: ez semmit sem ér. Aki csak majdnem elérte a buszt, az nem érte el és lemaradt, aki csak majdnem követi Krisztust az egyáltalán nem követi Őt. A majdnem-keresztyének nem keresztyének, sokszor rosszabbak, mint a pogányok, szégyent hoznak az Isten nevére. Sokszor épp a majdnem-keresztyének miatt nem csatlakoznak vágyakozó, jószándékú emberek a hithez, egyházhoz, mert joggal mondják : ha a keresztyének ilyenek, ha a keresztyénség ilyen akkor nem kérünk belőle. A világ nem a majdnem-keresztyének megjelenésére sóvárog, hanem azokéra, akik valósággal és egészen azok.

            Gondoljuk csak meg: mi lett volna velünk, ha Isten is csak majdnem szeretett volna minket, ha csak majdnem könyörűlt volna rajtunk? Pedig Jézusnak épp ezt ajánlották ellenségei, amikor a kereszten függött: szállj le a keresztről. Mi lett volna velünk, ha Jézus nem vállalta volna az utolsó lépést, a halált? Ha tényleg leszállt volna a keresztről, ha csak majdnem váltott volna meg és nem egészen. De hála Istennek, nem így történt, ő engedelmes maradt mindvégig, a keresztfának haláláig. Ő ezt azért tette, hogy a mi válaszunk is hálából ez legyen: nem félig, nem majdnem, hanem egészen adjuk magunk neki. Isten most is ezt várja tőlünk. Erre bíztat, erre ad erőt. Heródes Agrippa példája legyen egy komoly felkiáltó jel az életünkben. Ne az ő rossz példáját kövessük, hanem a Jézusét és azokét, akik teljes szívvel és teljes lélekkel követték Őt. Akik mindent vállatak érte. Ne legyünk hát majdnem keresztyének, hanem legyünk egészen azok. Így leszünk boldogok és így leszünk hasznosak az Isten országában.

Olvasandó igék:Mát.16,24, Márk 15,32, Luk.9,62,Ap.csel.26,26-32, Róm.12,1

                                                                                                Lőrincz István