Egyoldalú hírvivő

„Monda azonközben Joáb Kúsinak: eredj el, mondd meg a királynak, amit láttál. E közben Kúsi is megérkezett és monda Kúsi: ezt üzenik a királynak, az én uramnak, hogy az Úr megszabadított ma téged mindeneknek kezéből, akik ellened támadtak volt. Úgy legyenek az én uramnak, a királynak minden ellenségei, és valakik ellened gonoszul feltámadnak, mint a te fiad."”(2Sám.18,21.31.32)

Nagyon sok vita folyik arról, hogy milyen legyen az igehírdetés: egyoldalú vagy sokoldalú? Az igazságnak csak egy oldalát kell aláhúzni, megvilágítani, vagy lehetőleg minden oldalról körbe kell azt járni? A mi igénkben egy egyoldalú üzenetről van szó.
Ez a történet egy olyan időben játszódik, amikor Dávid királyságának mélypontján van. Saját fia, Absolon fellázad ellene és minden áron ő akar a trónra kerülni. A harc egyre hevesebbé válik. Joáb nem ismer irgalmat és jóllehet Dávid kifejezetten kérte arra, hogy ha lehetséges kímélje meg fia életét, mégis hidegvérrel meggyilkolja őt. Dávid Mahanaim városában tartózkodik, a Jordánon túl. Feszülten várja a harc kimenetelének a hírét. A helyzet nagyon kényes. Joáb tudja, hogy mit jelent Dávidnak egy ilyen hírt kapni és ezért megakadályozza, hogy Akhimás, Sádók fia, Dávid bizalmasa vigye meg a hírt. A hírvivő megválasztásakor számolni kell a hír milyenségével is. Egy jó barát jó hírt szeret hozni, ezért akarja Joáb megakadályozni, hogy barát legyen a hírvivő. Ebben a kényes és kritikus helyzetben Joáb egy semleges hírvivőt választ. Ő is a névtelen hősök sorába tartozik, hiszen a Kúsi név a származását árulja el, hogy ő egy etiópiai ember, egy néger volt. Tudjuk jól, hogy a négerek manapság is nagyszerű távfutók és ezért is jó, hogy ezt a távot minél hamarabb befussa. De Akhimás is minden áron menni akar a hírrel, legyen aminek lennie kell. Végül Joáb is elfogadja azt, hogy mind a ketten induljanak a hírrel, talán azt is gondolva, hogy jobb ha mind a ketten mennek, mind ha csak az egyik vinné a hírt. Így Dávid teljes bizonyosságot nyerhet a történtek felől. Akhimáz nem volt olyan jó futó, de valószínüleg jobban ismerte a terepet és ezért hamarabb érkezik Dávidhoz, mint a társa.
Dávid feszülten várja a hír megérkezését. Ő még mindig nagyon szereti Absolont, aggódik életéért, egy édesapa nem tudja csak úgy kivetni szivéből gyermekét. Amikor Akhimás megérkezik békességet kíván és bejelenti, hogy a lázadók elveszítették a csatát. Dávid azonnal fia felől érdeklődik, de Akhimás kitérő választ ad. Ő valószínüleg fokozatosan szerette volna a királyt a szomorú igazság meghallására felkészíteni.
Ebben a pillanatban megérkezik a néger is. Az ő üzenete világos és egyértelmü: az Úr megszabadított téged ellenségeidtől, és ezután is úgy legyen minden ellenségeddel, ahogy fiaddal volt. Ez a hirvivő igazat mondott tulajdonképpen. Hisz Absolon valóban ellenségévé vált apjának és nagy iagazságtalanságot követett el. Lázadásával Dávidot életveszélybe sodorta. Igaza van abban, hogy ez az Úrtól való szabadítás volt Dávidnak és hűséges embereinek az életében. Azt is el lehet mondani szavairól, hogy hittel mondja azt, amit mond és pontosan tudósít az eseményekről. Ő nem köntörfalaz, egyenesen megmondja az igazságot. Amikor Dávid meghallja azt is, hogy fia meghalt , keserű sírásra fakad és szívszaggató módon siratja és gyászolja gyermekét. Annyira megy gyászában, hogy azt kívánja: bár én haltam volna meg fiam helyett.
Többet nem olvasunk róluk, sem Akhimásról, sem erről a négerről nem mond többet a Szentírás. Mindketten láthatták Dávid keserűségét és mély gyászát. Dávid lelkében egy nagy harc dúlt az édesapa és a király között. Mint édesapa rettenetesen fájlalja halálát, de mint király örvendeznie kellene a fia halálán, hisz győzelem esetén lehet, hogy nem csak a trón, hanem még puszta élete is veszélyben forgott volna. Ez a néger rossz hírt hozott, de mégis megfelelő keretbe helyezi azt. Ő nagyon is felfogja ennek jelentőségét Dávid számára. De abban mégis csődöt mond, hogy az apai szivet nem tudja megvígasztalni. Ő a hangsúlyt az igazságra helyezi és elfeledkezik a szeretetről.
Mennyire fontos tanulság van ebben a történetben a mi számunkra! Hányszor úgy hirdetjük mi is Isten igéjét, hogy jól mondjuk az igazságot, sokszor a kemény ítéletet, csak épp a szeretet, az irgalom hiányzik szavainkból. Hányszor mondunk jót, de nem jól. Úgy van ahogy valaki nagyon találóan mondotta: a szöveg jó, csak a dallammal van baj.
A megfeszített Krisztusról szóló evangéliumban mind a kettőnek helye van. A golgotai kereszten Dávid Fia eleget tett Isten igazságának. Teljes váltságot szerzett a mi bűneinkért, teljesen megfizetett a mi lázadásunkért. Ez neki életébe került. Nem a lázadó ember halt meg, hanem az a Jézus Krisztus, aki engedelmes volt mindhalálig. De halálában ott van a kimondhatatlan szeretet és kegyelem is. A kereszt egyszerre kemény ítélet bűneink felett, azt hirdeti, hogy olyan súlyos volt a mi lázadásunk, hogy csak Jézus ártatlan vérének kiontása által lehetett ezt meggyógyítani, de ugyanakkor a legnagyobb szeretet szólal meg benne, az Atya szíve dobog az elveszett, lázadó, tékozló fiakért.
Ez a történet arra is megtanít minket, hogy hogyan kell nagyon nehéz helyzetekben viselkedni, egy súlyos baleset, hirtelen jött gyász, nagy veszteség és próba esetén. Ilyenkor is el kell mondani az igazságot, de úgy hogy az teljes legyen szeretettel, irgalmassággal, vígasztalással. Vezessük a szomorkodó lelkeket gyöngéd szeretettel a vígasztalás egyetlen igazi forrásához. Bíztosítsuk a gyászolókat, szomorkodókat Isten szeretetéről. Ő megsebez, de kezei be is gyógyítanak, még a legnagyobb rosszat is javunkra tudja fordítani. Ő ismeri a mi emberi szomorúságainkat és nyomorúságainkat.
Dávidban az édesapa legyőzi a királyt és ezt nem vehetjük rossz néven tőle. Az érzelmeket szabad kifejezni, nem kell azokat elfojtani . De a hit mégis ott kell álljon mindenek fölött, még a gyermekeink ,szeretteink iránti érzéseink fölött is. Milyen harc dúlhat a mi szívünkben is sokszor. De megnyugvást találhatunk Krisztus keresztjénél. Lehet , hogy még a kereszt alatt is maradnak megválaszolatlan kérdések, mert Jézus sem kapott a kérdésére választ. Nem minden kérdésre kapunk választ, de minden kérdésre nézve kaphatunk vígasztalást és megnyugvást. Az utolsó szó nem a fájdalomé és nem a gyászé, hanem azé a kegyelemé, amely a legnagyobb gyászban és nyomorúságban is meg tud vigasztalni minket.
Milyen jó, hogy a mi üzenetünk nem kell egyoldalú legyen. Ott lehet benne a kemény igazság Isten igazságosságáról, bűn ellen való jogos és igazságos, rettenetes haragjáról, de ott lehet ugyanaakkor benne az Isten Jézus Krisztusban megjelentett és megbizonyított szeretetének kimondhatatlan vígasztalása is. Isten adjon nekünk bölcsességet abban, hogy úgy ahogy az apostol is int bennünket, az igazságot mindig tudjuk szeretetben elmondani. Ha így teszünk, akkor azon áldás lesz, akkor megnyílnak a szivek és életek az evangélium vígasztalásának a befogadására. Akkor mi Isten kegyelméből nem csak hogy jó hírt mondunk, de jól is mondhatjuk el azt.

Kérdések

1. Miért akart Akhimás hírvivő lenni?
2. Mit gondolsz, hogy kettőjük közül melyik mondta el jobban az üzenetet?
3. Vizsgáld meg ennek a történetnek a fényében a saját bizonyságtételedet, mi van több benne: igazság vagy szeretet?
4. Mi a szerepe az érzelmeknek, mi kell a legfontosabb legyen a mi életünkben?
5. Hogyan oldotta meg Isten az igazság és kegyelem kérdését Krisztus keresztjében és mi ennek a vígasztalása?