A Szentírás emberei :Ezékiás

            Egy újabb király életéből próbálunk tanulni, üzenetet kapni. Minden élet egy nagy lecke a mi számunkra, így az Ezékiásé is, akiről most beszélni fogunk.Hétszáz évvel Krisztus születése előtt uralkodott Júdában.Huszonöt éves korában lépett a trónra és majdnem harminc évig uralkodott, egy szép és hosszú idő ez egy ember életében.Ő volt az egyik legistenfélőbb királya Izrael népe történetének. Ebben is látjuk, hogy Isten minden időben gondoskodik arról, hogy neki legyenek gyermekei, nem csak a nép egyszerű fiai között, hanem a legfelsőbb körökben is. Mi néha úgy kétségbe esünk, hogy megfogyatkoztak az igaz keresztyének, de ez az ige is biztasson minket, hogy ne tegyük ezt, hogy bízzunk abban, amit a holland hitvallás így fogalmaz meg: Jézus Krisztus egy olyan király, aki nem marad sohasem alattvalók nélkül.Különös kegyelem az, hogy ez az istenfélelem nála nem szülői örökség, hisz édesapja Akház az egyik leggonoszabb király volt. Milyen jó, hogy ilyen értelemben se igaz mindig az, hogy az alma nem esik messze a fájától.Nagy szomorúság az, amikor egy hívő szülőnek hitetlenek a gyermekei, de milyen nagy öröm az, amikor hitetlen szülőknek hívő gyermekeik lesznek.Mert ilyen is van.És olyan is lehet, hogy egy hitetlen nemzedék után istenfélő nemzedék támad.Mi most meg vagyunk döbbenve a mai nemzedék hitetlenségén, istentelenségén, de merjük remélni és hinni azt, hogy jöhetnek még áldott nemzedékek, Istent kereső korszakok ennek a világnak az életében.Isten adhat váratlan fordulatokat az Ő kegyelméből.

             Az északi ország már nem is létezett, hisz azokat már elhurcolták Samáriába, ott már király sem volt. De Jeruzsálemben még igen, Isten még adott nekik kegyelmi időt, ennek is vége szakadt egykor, de ennek még nem jött el az ideje. Mi is kegyelmi időben élünk, hogy meddig nem tudjuk, de azt igen, hogy ennek is vége lesz egyszer. Ezért jó az, ha ez tudatos bennünk, s a kegyelmi időt jól s jóra használjuk fel. Mit tett Ezékiás? Megújította az Istennel kötött szövetséget.Miért kellett ezt megtenni? Hát azért, mert ezt a szövetséget az előző nemzedék, apjával az élen megtörte, sárba tiporta.  Ennek látható jele az volt, hogy a templom kapui ismét megnyíltak. Hihetetlen, de apjának, Akháznak látszólag nem volt szüksége a templomra, megvolt jól anélkül is. Olyan is volt az élete.Nem véletlen mondja nagy reformátorunk : templom és igehirdetés nélkül az emberek olyanok lesznek, mint a vadállatok, bolyonganak az erdőkön és mezőkön. A templomon és igehirdetésen kivül, nincs más, csak romlás-tanítja. Ezékiás azonban tudta, hogy a maga és népe számára semmi sem fontosabb, mint a templom és igehirdtés, az Istennel való találkozás.

            Most, hogy a templom megnyílt, megtisztult lehetségessé válik a Páska ünnepének a megtartása is.. Azt nagyon jól tudjuk, hogy ez volt Izrael népének egyik legnagyobb ünnepe, amikor arra emlékeztek, hogy Isten öldöklő angyala elment az izraeliták házai mellet, s az ő elsőszülötteik életben maradtak, miközben az egyiptomiakéi megölettek. Ez az ünnep mindig azt jelentette a nép számára, hogy Isten szabadításával új kezdetet ad az Ő népének. Az ünnepek mindig nagyon áldott alkalmak arra, hogy hitünk megújuljon, megerősödjön. Hisz a mi ünnepeink kivétel nélkül a Jézus életéhez, az üdvtörténet nagy eseményeihez kapcsolódnak. Milyen jó, hogy most is újra elkezdődhet az ünnepes félév, amikor többször és több napon át is ünnepelhetünk, jöhetünk az Isten házába, tanulhatjuk az Isten dolgait.

            Ezékiásnak nem maradt sok ideje az ünnep megszervezésére, a nép összehívására, ezért gyorsan kellett cselekedni. Ő ezt úgy oldja meg, hogy egyfajta körlevelet ír a népnek, amit a küldöncök mindenhova elvisznek, ezt a levelet mindenütt nyilvánosan felolvassák. A levél többször is komoly megtérésre szólítja fel a népet, majd azt is hangsúlyozza, hogy a mostani generáció ne legyen olyan, mint atyáik, akik megkeményítetteék szívüket. Hát ilyen is van. Sokszor lehet és kell tanulni az előttünk járó nemzedékektől, de bizony olyan is van, amikor ők negatív példát szolgáltattak nekünk, s akkor tőlük azt kell megtanulni, hogy hogyan nem kell cselekedni. Aztán jön egy különös felhívás, ami a Szentírásban egyedülálló : adjatok kezet az Úrnak. Ez egy nagyon merész kifejezés, hogy mi kezet foghatunk Istennel, hiszen mi nagyon jól tudjuk, hogy a mi kezünk egy bűnnel megfertőztetett kéz. Isten keze pedig szent. Hogy jövünk mi ahhoz, hogy mi a szennyes, bűnös kezünket az Isten szent kezébe tegyük? De nem is mi vagyunk azok, akik kezet fogunk Istennel, hanem Isten az, aki kzét nyújtja felénk. Azért, mert Isten irgalmas Isten. S végső soron az Isten felénk nyuló segítő keze nem más mint maga Jézus Krisztus. Ő az a lehajló kéz, aki minket a bűnből, elesettségünkből felemel, magához ölel.

            Nagyon fontos itt a küldöncök, a híradók szerepe is, akik a király levelét mindenhova elviszik, mindenki előtt ismertté teszik. Ezekben a küldöncökben, híradókban magunkat és a mi feladatunkat kell felismernünk. Mert Isten igéje nem pottyan le az égből, ahogy azt megint Kálvin mondja, hanem emberi közvetítéssel érkezik el hozzánk. Minden keresztyén ember a Krisztus szája kell legyen. Bárcsak igaz lenne szép énekümk szava : egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg Őt. Az is különös itt, hogy Ezékiás azt akarja, hogy ez az üzenet Dántól Beérsebáig eljusson, vagyis az északi országrészbe is, ahonnan már 200 éve elhurcolták a zsidókat és helyettük assszírokat telepítettek be. Ezékiás szíve már megdobban a pogányokért is, azt akarja, hogy ők se vesszenek el, így ő lesz a külmisszió előfutárává, mondhatjuk egy kis túlzással.

             A meghívásra háromféle válasz érkezik. Az első a csúfolódás.Efraim, Manassé és Zebulon törzsének emberei kigúnyolják és kikacagják a követeket. Milyen rettenetes ez! Ebben a gúnyban az van, hogy mi jól megvagyunk páskaünneplés nélkül is. Ezzel a reagálással ma is számolni kell. Egyre többen vannak és lesznek olyanok, akik azt mondják: lehet Isten nélkül, egyház nélkül, evangélium nélkül is. Milyen igaz már most : az evangélium a zsidóknak botránkozás, a görögöknek pedig bolondság. Vannak, akiknek nem kell a páska, nem kell Jézus, nem kell az Ő áldozata, ők megvannak kegyelem nélkül is. Isten őrizzen minket, hogy ezek közé tartozzunk, mert először is a csúfolkodó ember soha nem lehet boldog, másodszor Isten nem csúfoltatik meg és ennek rettenetes lesz a bűntetése majd az ítéletben. De milyen jó, hogy még ezekből a törzsekből is voltak s hozzájuk az Áser nemzetségéből is csatlakoztak, akik nem csúfolkodtak, hanem megalázkodtak és eljöttek Jeruzsálembe ünnepet ülni. Milyen jó, hogy mindig is volt és mindig is lesz egy szent maradék, ez tulajdonképpen az igazi egyház, akik alázattal megvallják bűnös voltukat és jönnek a kegyelem asztalához, jönnek az úrvacsorához. Magyar egyházunk egyik áldott emlékezetű tanítója azt mondja : jaj lesz ennek, a világnak, amikor már nem lesz úrvacsorázó gyülekezet, de jó ennek a világnak, amíg még van ilyen közösség. Legyünk mi is ennek a kicsiny, de áldott és boldog közösségnek a tagja. A harmadik dolog, ami e levél nyomán támadt :az egyetértés, egy akarat. Áldott egység jött itt létre, épp a páska ünneplésén. A Jézus Krisztus áldozata az egységnek az a csodálatos forrása, ami minket minden keresztyénnel egyesít. Hadd legyen ebben az újabb adventben is a hitvallásunk : aki Krisztus áldozatát elfogadja, s benne bűnei bocsánatát, az nekem az Úrban áldott testvérem. Adjon az Úr nekünk ebben az ünnepi félévben sok ilyen áldott közösséget, egységet, örömöt és áldást.

Olvasandó igék : 5Móz.16,5-7, 2 Krón. 29,2, 10, 30,1-13, Ján.17,21, 1 Kor.1,23

                                                                                                Lőrincz István