A Szentírás emberei : Izsák

Izsák nem tartozik az ismert ősatyák sorába. Valahogy eltörpül atyjának Ábrahámnak és fiának Jákóbnak az árnyékában. Életén nincs annyi ragyogás, mint az apjáén, és n incs benne annyi változatos esemény, mint majd a fia életében. De ha nem is olyan jelentős személy ő, mégis megvan a maga helye a Szentírásban. Ő is Isten gyermeke volt, sok mindenben megmutatkozott ez. Már gyerekként is meglátszott életében Isten munkája. Gondoljunk csak arra az emlékezetes napra, amikor ketten elindultak a Mória hegyére. Izsák nem tudta, hogy miért is kell neki oda menni, ő egyszerüen engedelmeskedett apjának. De amikor megérkeztek, akkor egyszer csak apja megkötözte, rátette az oltárra és már emeli is a kést, hogy levágja őt. El tudjuk képzelni, hogy mi játszódott le mindkettőjük lelkében? Hogy mit érezhetett az apa, de min mehetett át Izsák is? Nem olvassuk azt, hogy Izsák ellenállt volna, engedte magát megkötözni és az oltárra helyezni. Ez csak hit által volt lehetséges. Hit által tudott Ábrahám engedelmeskedni és hit által tudott Izsák is együttmunkálkodni az apjával ebben az emberileg elképesztően nehéz dologban. Hit által tudott nyugodt maradni , nem lázadozni. Ebben Izsák nekünk is hatalmas példaképünk. Merjünk mi is Istennek engedelmeskedni akkor is, amikor nehéz az út, amelyen vezet. Mert Isten tud ott és akkor is megoldást adni,  ahol és amikor mi azt még nem látjuk. A mi dolgunk az engedelmesség, a többit bízzuk az Úrra, Ő mindent jól cselekszik.

            Izsák életének egy másik kedves vonása az imádság. Többször is olvasunk erről a Bibliában. Egyik szép pillanat az életében, amikor egyik este kimegy a mezőre, hogy csendben lehessen és imádkozhasson. Nemrég temette el édesanyját, most pedig várja Eliézernek, a kedves szolgának a hazatérését, aki azért ment el, hogy feleséget hozzon neki. A halál és a házasság mind súlyos dolgok az ember életében, és most ezeket Izsák mind az Úr elé viszi. Jó lenne ezt nekünk is megtanulni Izsáktól. Van-e még egyáltalán időnk így elcsendesedni, elmélyülten imádkozni? Hisz manapság mindenki arra panaszkodik, hogy olyan hajszolt lett az élete, hogy már igazából semmire sincs időnk. Úgy el tud laposodni, úgy el tud sekélyesedni az imaéletünk. Pedig komoly imaélet nélkül nincs mélysége és tartása keresztyénségünknek. A hit növekedése vagy elsorvadása szoros kapcsolatban van azzal, hogy hogyan és mennyit imádkozunk. Mekkora kegyelem az, hogy mi kiönthetjük szívünket az Úr előtt, hogy mi minden szükségünket és bajunkat kitárhatjuk előtte. Jöhetünk bűneinkkel és gondjainkkal, kéréseinkkel és örömeinkkel. Imádság nélkül könnyű prédájává leszünk a kísértéseknek is. Az imádságban erő van. Luther azt mondta, hogy az imádság a leghatalmasabb fegyver, amit Isten a mi kezünkbe adott. Az Úr előtti elcsendesedést Isten egyetlen gyermeke se nélkülözheti. Erre nekünk minden áron időt kell szakítani. Ebben Jézus is példát adott nekünk. Ő is mindig kereste az Atyjával való együttlétnek a meghitt alkalmait. Ha Neki ilyen nagy szüksége volt erre, mennyivel inkább nekünk! Mi annyi mindent csinálunk, de nagyon vigyázzunk, hogy a legfontosabb ki ne maradjon az életünkből.

            Az életben vannak felejthetetlen pillanatok. Ezek mélyen belevésődnek emlékezetünkbe és soha többé nem lehet őket onnan kitörülni. Lehetnek ezek örömteli pillanatok, de mélységes szomorúság pillanatai is. Ilyen pillanat az, amikor megállunk szüleink sírja mellett. A szülők elvesztése emberi életünk egyik legdrámaibb és legnehezebb pillanata. Ez a pillanat Izsák számára is elérkezett. Nagyon szép az, hogy apjuk halála ismét együvé hozza a két testvért, hiszen Izmaellel állanak apjuk sírja mellett. Pedig tudjuk, hogy mennyi keserű harc, feszültség, irigység, féltékenység volt kettejük között, s hogy Izmaelt végül is elküldte Ábrahám hazulról. De milyen jó, ha legalább ilyenkor találkoznak egymással az  egymástól elhidegült testvérek, rokonok. Isten gyermekei életében a temetés is a bizonyságtétel alkalma kell legyen. Ez nem azt jelenti, hogy nekik szenvtelenül kellene szeretteik sírja mellett állni, nem lenne szabad sirni, de mégis úgy kell ott álljanak, mint akiknek van örök vígasztalásuk és jó reménységük.

            Izsák is meg kell járja az élet göröngyös útjait, át kell menjen különböző próbákon. Az országban éhség van, ezért Délnyugat felé vonul, ahol a filiszteusok laknak. Isten ígéretet tett, hogy ott meg fogja őt tartani. Először minden jól alakul, Izsákot gazdagon megáldja Isten. De a bajok hamar jönnek, hisz irígység támad az ottani lakosok szívében irányában. Abimélek, a filiszteusok királya nem tűri tovább, hogy Izsák ott lakozzon , ezért tovább kell mennie, vonulnia, de ott is rátalálnak Abimélek emberei és betömik a kútakat, amiket ő ásott. Bizonyára nagyon nehéz pillanatok lehettek ezek az Izsák életében, ő is feltettte a „miérteket”. Miért történik mindez velem, hisz az Úr azt ígérte, hogy itt meg fog áldani? Nagyon nehéz az, amikor az életünkben úgy tűnik, hogy Isten ígérete és életünk eseményei nincsenek összhangban egymással. Nagy próbája lehet ez a hitünknek. Az a jó, hogy Izsák nem lázadt fel az Úr ellen. Akkor is bízik az Úrban, amikor nem érti hogy mit és miért cselekszik. Végül is Isten az ő hitét igazolja, mert egy olyan kútat áshat, amit már nem tömnek be Abimélek emberei. Izsák Isten kezét látja ebben, ezért is nevezi ezt a kútat „Rehobóthnak” ami tágas teret jelent. Lehet, hogy most te is ilyen helyzetben vagy, az egyik csalódás a másikat éri. Úgy tűnik, hogy nincs megoldás, nics szabadulás. De ami az embereknél lehetetlennek tűnik az lehetséges lesz Istennél. A hit mindig Istennel számol.

            Izsák élete megtanít minket a helyes sorrendre is. Ez nem egy mellékes dolog. Olyan sok ember nem tudja életének dolgait helyes sorrendbe állítani. Nem tudják eldönteni, hogy mi a fontos és mi a mellékes, mi az amit minden körülmények között meg kell tenni és mi az, amit semmilyen körülmények között nem szabad megtenni. Izsák segíthet ebben nekünk. Számára az abszolút prioritás, a legfontosabb dolog az oltár-építés volt. A pogányok előtt se szégyelli megvallani, hogy neki mi a legfontosabb. Mindenki kell lássa, hogy ő nem tud oltár és áldozat nélkül élni, nem tud bűnbánat és bűnbocsánat nélkül meglenni. Az oltár ott kell legyen az ő életének és családjának középpontjában, mindennek innen kell kiindulnia és ide kell visszaérkeznie. Csak az oltárépítés után következhet a sátorállítás és a kútásás. Csak miután áll az oltár lehet elkezdeni a többi dolgokat. Nagyon fontos nekünk is naponta feltenni a kérdést : mi számunkra a legfontosabb. Jézus szava legyen ebben a jelszavunk : keressétek először Istennek országát és az ő igazságát és ezek mind  megadatnak néktek. Boldog az az ember, boldog az a család, ahol az oltár, az Isten országának keresése központi helyet foglal el. Ahol a golgotai kereszt erejéből élnek. Ott a földi dolgok is jobban fognak menni.

            Akinek gyermeke van, az ne mondjon semmit, mert nem tudja, hogy hova jut velük, szokták mondogatni az emberek, És ez így is van. Minden családnak megvan a maga keresztje, még ha nincs is kitéve, tartja egy másik igaz mondás. Hisz Ézsaú, a nagyobbik fiú pogány lányokat vett feleségül, akik nem találtak a családba, hisz pogány környezetben nőttek fel, pogány szokásokat hoztak magukkal. Izsák és Rebekka sokat keseregtek fiúk házassága miatt. Ézsaú házassága felkiáltójel kell legyen minden keresztyén fiú és lány számára. Nem véletlen mondja a Szentírás : ne legyetek hitetlenekkel felemás igában. A házasságban a legfontosabb dologban egynek kell lenni. Nincs fontosabb, mint hogy férj és feleség együtt tudják az Urat szolgálni. Csak egy ilyen házasságon lehet áldás. Egy ilyen házasságnak a szülők is tudnak örvendezni.

            Izsák neve is ott ragyog a hit hősei sorában. Az Ábrahám, Jákób és sok más áldott életű ember neve között az övé is ott van. Talán a „hithős” kifejezés nem is a legalkalmasabb. Hisz önmagában itt egyik sem hős. Önmagukban ők is csak gyarló és bűnös emberek, ami naggyá teszi őket, az Isten kegyelme és hűsége. Érdekes, hogy a Zsidókhoz írt levél írója Izsák életéből azt a mozzanatot emeli ki, amikor megáldja két fiát. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy ebben ő nem vizsgázott jelesre, hisz ő Ézsaúnak akarta az elsőszülöttségi áldást adni, jóllehet Isten kifejezett parancsa az volt, hogy ezt Jákób kell megkapja. Miért nevezi a Szentírás mégis ezt Izsák hitből való cselekedetének? Azért, mert amikor ő az áldást fiainak átadta, ebben már ott volt, ha rejtve is, az eljövendő Messiás várása és ígérete. Izsák úgy halhatott meg, hogy tudta : egyszer a Messiás el fog jönni. Mi  már tudjuk, hogy ez megtörtént, s azt is hogy ez a Messiás elhozta a legnagyobb ajándékokat . bűneink bocsánatát és az örök életet. Amikor gyermekeinket megkereszteljük , akkor ezt a hitünket valljuk meg mindenki előtt. Krisztusban van a mi reménységünk és üdvösségünk, Ő számunkra az Isten legnagyobb áldása. A többi már csak ráadás lehet. Benne mindent megnyertünk, ami az életre szükséges. Ezt az áldást , ezt a hitet kell mi is átadjuk gyermekeinknek, utódainknak.

Olvasandó igék : 1Móz.22,9 ,24,63, 25,9, 26,22.25.35, Mát.6,33, 2Kor.6,14, Zsid.11,20

                                                                                                Lőrincz István