A Szentírás emberei : Debora

            Szoktuk mondogatni : Isten nem dolgozik sablon szerint, vagyis egyféleképpen. Mindenkinek az életében sajátos, egyénre szabott munkát végez, mindenkinek más ás más feladatot ad. Debora egyike azon asszonyoknak, akiket Isten véres csatában használ fel Izrael életének egy nagyon szomorú korszakában. A nép ebben az időben a maga útját járta, Istennek hátat fordított. Ezért az Úr   Izraelt a kanaánita Jábes kezébe adta. Húsz éven át nyomorgatta őket ez a kegyetlen király, főleg az északi törzseket. Izrael merni se gondolt arra, hogy megpróbálja lerázni ezt a terhes igát, hisz Jábesnek egy hatalmas hadigépezete volt, több mint 9OO vasból készült harci szekere, az akkori kor félve rettegett harci eszköze. Ebben a nehéz időben Isten egy asszonyt használt fel, hogy népének szabadítást adjon. Hát nem a férfiak feladata lett volna ez? De igen, ám ha a férfiak nem vállalták fel, akkor felvállalta egy asszony.Hányszor van ez így ma is. A férfiak kötelessége lenne a család papjának lenni, a gyermekeket templomba vinni, velük imádkozni, de ha ők ezt nem teszik milyen nagy áldás egy olyan feleség, egy olyan édesanya, aki ezt helyettes módon elvégzi. Sajnos és fájdalmas dolog a mi népünk körében is az a felfogás, hogy az Isten ügyével foglalkozni : az asszony dolga.

            Valószínű, hogy ebben az időben is így lehetett. A férfiak szégyelltek Isten ügyéért síkra szállni, hát akkor megteszi ezt egy asszony. Egy olyan feladatot bíz rá Isten, amit csak ritkán kell embernek elvégeznie. Enneek az asszonynak nem volt közömbös az Izrael sorsa. Isten Lelke nagy dolgokra indította őt fel. Ő egy nagyon bölcs teremtmény volt, hiszen sokan jöttek a fügefa alá, ahol ő tartózkodott tanácsot kérni. Még nemzedékek múltával is úgy emlegetik, mint a Debora fügefája.Igy élt ő csendességben és békességben, mint „Izrael anyja” amig egy nap el nem érkezett hozzá ez a különleges megbizatás.Az volt a feladata, hogy Bárákot szólítsa fel a Sisera elleni harcra és hogy a győzelmet megjövendőlje. Ő meg is tette, amit rá bíztak, de Bárák nem akar egyedül elindulni a harcba. Azt akarja, hogy Debora is ott legyen mllette. Bárák bizonyára úgy érzi, hogy e lelkes aszony jelenléte jó hatással lesz a harcosokra és jobban fognak harcolni. Bárák kerek-perec kijelenti, hogy csak akkor indul harcba, ha Debora is velük jön. Debora számára nincs más választás, mint harcba indulni.Fontos hangsúlyoznunk, hogy Debora nem önként jelentkezett erre a feladatra, hanem a körülmények szorítása miatt. Nem akarta Isten munkáját megakadályozni és úgy érezte, hogy Isten akarata, hogy Bárákkal együtt harcba induljon.

            Kétségtelen, hogy ma más harcot kell vívjanak a férfial és asszonyok egyaránt. Ez pedig a hit szép harca. Ma nekünk a bűn és Sátán ellen kell felvennünk és folytatnunk naponta a harcot. Ez egy ősrégi harc, ami a bűnesetkor kezdődött és csak Jézus visszajövetelével és Isten országának teljes beteljesedésével fog befejeződni. Debora és mi is mindnyájan tulajdonképpen Isten ellenségével harcolunk. És ez a harc nem mindig könnyű. Egy olyan világban élünk, amely könnyen megalkuszik a bűnnel, ahol egyre nehezebb lesz felvenni ellene a harcot. De ki harcoljon a bűn ellen, ha nem az egyház, Isten népe? Ki mondja ki az igazságot, ha nem mi?

            Azt is látjuk Debora életéből, hogy amikor Isten feladatot ad nekünk, akkor elvárja azt is, hogy mi azonnal engedelmeskedjünk. Az Istennek való engedelmesség a keresztyénség lényege, mondta találóan valaki. Isten minden gyermeke végig kellett járja ezt az iskolát. Ábrahám hitélete is azzal kezdődött, hogy az Úr parancsára kiment szülőföldjéről és családja köréből. Biztos neki se volt könnyű, de e szép engedelmesség nélkül soha nem lehetett volna a hívők atyja. Debora is szó nélkül engedelmeskedik ennek a kemény parancsnak. A harc nem tűnt könnyűnek, hisz Sisera összevonta seregét és 9OO harckocsijával várta a harc kezdetét. Ez egy óriási túlerő volt, mit lehet ezzel kezdeni, gondolhatták Izrael fiai. A csodálatos az, hogy Debora nem fél a nagy sereg láttán se ijed meg, tudja hogy Isten kezükbe fogja őket adni. Tanuljuk meg mi is a gyors engedelmességet.Ha Isten szól ne késedelmezzünk.

            Ha Isten megáld és megsegít ne felejtsünk el hálát adni.Ez magától érthetődő kellene legyen Isten gyrmekeinek az életében s még sincs így. Hányszor elfelejtünk hálát adni? Vizsgáljuk csak meg ilyen szempontból imádságainkat. Mennyi bennük a kérés, könyörgés, panasz és milyen kevés a hálaadás!. A hálaadás ritka növény, mondta valaki, nem terem minden szívben. Pedig nekünk azt tanítja a Biblia, hogy mi mindenben hálát kell adjunk az Úrnak. Nem is csak akkor, amikor minden jól megy, amikor minden a mi gondolatunk és terveink szerint halad, hanem akkor is, amikor Isten áthúzza terveinket, amikor próbák alatt vagyunk. Hálát kell adnunk nemcsak a sikerekért, hanem a sikertelenségért is, nem csak az egészségért, hanem a betegségért is.

Végül Debora dicsőitő éneket énekel az Úrnak. Mikor énekeltünk mi utoljára szívből dicsőitő éneket? Hangozzék minél több ilyen ének  szívünkből és szánkból.

Olvasandó igék: Bírák 4-5 fej. 1Kor.6,2O, 1Thessz.5,18

                                                                                                            Lőrincz István