2012. április 29., vasárnap


Először hű, azután hűtlen

„És ímé Isten embere jöve Júdából Béthelbe.”(1Kir.13,1)

Béthelben nagy ünnep van. A tíz elszakadt törzs országának királya a maga elgondolása szerint szervezi meg az ünneplést. Ő egy hónappal elhalasztja a lombsátrak ünnepét, hogy egy hónap múlva Béthelben egy olyan ünneplést rendezzen, amivel messze túl akarja szárnyalni a jeruzsálemi ünneplést. Jeroboám ott áll az oltár mellett és készen áll arra, hogy meggyújtsa a tüzet ezen a furcsa oltáron.
Hirtelen az oltár mellett terem egy ember, aki ünneprontó lesz a mai napon. Isten Lelke Júdából egy embert Béthelbe küld, hogy ott Isten üzenetét hirdesse, Isten ítéletét közölje a bálványozó néppel. Ez egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen egyedül van, mint olyan, aki hűséges maradt Istenhez, itt szembe kell úszni az árral, senki sem érti meg őt ebben a csalekedetében, azonfelűl a király haragjával is kell számolnia, a puszta élete is kockán forog. De egy hűséges próféta nem tehet mást, mint hogy engedelmeskedik Isten Lelkének és betölti a rá bízott feladatot.
Ennek az oltárnak nincs jövője Azokat a papokat, akik ennél az oltárnál áldoznak Jósiás király idejében ugyanennél az oltárnál fogják kivégezni. Ebből az oltárból vérpad lesz nemsokára. Ezt az oltárt emberi tetemek fogják megszentségteleníteni. Ez az ember, aki most az oltár mellett áll, semmi kétséget nem hagy ezen események felől és hűséges a küldetéséhez. Felmutatja, hogy egy ordító ellentét van, az igaz istentisztelet és a között, ami most itt történik.
Jeroboám azonban rá se hederít a különös próféta üzenetére. Az üzenet a jövendőre vonatkozik, ő pedig a jelenben él, ezért az ünnepnek folytatódnia kell. De az ismeretlen, névtelen próféta néhány óra múlva ismét megjelenik. Most még világosabban, még konkrétabban közli az üzenetet: ezt az oltárt le fogják rombolni és a rajta levő hamu ki fog ömleni. Jeroboám erre haragra gerjed és elérkezettnek látja az időt arra, hogy keményen fellépjen e kellemetlen, ünneprontó próféta ellen. Rövid, de ellentmondást nem tűrő parancsot ad: a prófétét le kell tartóztatni. Hirtelen kinyújtja kezét a prófétára, ezzel is jelezve eltökélt szándékát. De ebben a pillanatban megszárad, megmered a keze, olyannyira, hogy nem tudja azt többé meghajlítani. Isten még egy másik jelet is tesz, hogy a királyt és a népet meggyőzze: az oltár kettéhasad és a hamu kiömlik. Ez a magaválasztotta istentiszteletnek a csődje és ítélete. Az Úr nem tűr meg egy másik oltárt az igazi mellett, ami Jeruzsálemben áll.
Vajon megtérésre índitja-e mindez Jeroboám királyt? A bűntetés pillanatában kéri a prófétét, hogy imádkozzon érte. Vajon tudatában van-e annak, hogy Istennek van hatalma arra, hogy beteggé tegyen, de arra is, hogy meggyógyítson? Mindenesetre a próféta imádkozik Istenhez a királyért. Ebben a pillanatban nem csak prófétai, hanem papi szolgálatot is végez. Imádságát meghallgatja Isten, Jeroboám újra használni tudja kezét. Erre a király meghívja őt, hogy vegyen részt palotájában az ünnepi ebéden. De a próféta nem enged a kisértésnek, hűséges marad mindvégig kűldetéséhez és egy másik úton tér vizzsa Júdába, hogy ne tudják nyomon követni. Feladatát betöltötte, kűldetését bevégezte, nincs miért tovább maradnia.
Bizonyára nagyon kifáradt, egy csendes helyet választ magának, hogy kipihenje magát, álomba szenderül. Itt találkozik egy öreg emberrel, aki követte őt. Ez az idős ember meghívja őt, hogy vele együtt egyen. A júdai próféta most is ellenáll a kísértésnek, Isten határozott parancsára hivatkozik, amellyel megtiltotta, hogy valakihez is bemenjen, valakinek is elfogadja meghívását. De az öreg ember se adja be olyan könnyen a derekát. Nagyon jól tudja, hogy hogyan kell beszéljen ahhoz, hogy meggyőzze az Isten emberét. Azt mondja: te elvégre az én kollégám vagy. Egy angyal nekem épp az ellenkezőjét mondta annak, amit te kijelentésképpen az Úrtól kaptál. Ez az öreg ember hazudott, mert Isten sohasem hazudtolja meg magát, ő nem ad egyik pillanatban ilyen, a másikban meg olyan kijelentést. A júdai prófétának azt kellett volna mondania: várj, amig megkérdezem az Urat, ha nekem is más kijelentést ad, akkor majd veled megyek.
A hűséges próféta ebben a pillanatban hűtlenné válik, a nagy prófétából semmi sem marad, az engedelmes ember engedetlenné válik egész eddigi kűldetéséhez. Mi emberek minden ilyen hamis magalkuvást mentegetni próbálunk, ilyeneket mondunk: fáradt és éhes volt szegény, egy kollégája hívta, aki angyali kijelentésre hivatkozott, ő is csak egy gyarló ember volt. Isten ítélete azonban megmarad : ez az ember hűtlenné vált Istenéhez és kűldetéséhez. Ezek után azt mondhatta volna egy kivűlálló ember: hát ilyenek az Isten prófétái, az ő gyermekei, ilyen gyengék, ilyen befolyásolhatók? Hát ők sem tudnak a kísértéseknek ellenállni?  Milyen szomorú kép, ott ül az asztalnál két próféta, mind a ketten elbuktak, mind a ketten hűtlenné váltak, mind a ketten engedetlenek Isten szavával szemben. De Isten hűséges marad, hűséges az ő adott szavához. Isten nem tagadja meg ígéretét akkor sem, ha az, aki azt átadta, megtagadta azt. Isten gondoskodik arról, hogy üzenete beteljesedjen. Különös az, hogy evés közben Isten Lelke megragadja az öreg embert és ítéletet hirdet a hűtlenné vált társa felett. Az ítélet az lesz, hogy nem fogják atyái sírjába temetni. Ez egy súlyos ítélet, mert a bűn is súlyos volt, amit ő elkövetett.
Már nem is maradnak sokáig együtt, a júdabeli próféta búcsut vesz kollégájától és útnak indul. Az engedetlenség beárnyékolja ezt a búcsuvételt. Mind a ketten érzik és tudják: megszegték Isten parancsát és ez nem fog bűntetés nélkül maradni. Isten gyermeke nem vétkezhet csak úgy, következmények nélkül. Isten egyformán szeret minden embert, de az övéit szigorúbban szereti. Látjuk ezt Jónás esetében is. A többiek talán még bűnösebbek voltak azon a hajón, de a vihar az ő bűne miatt tört ki. Mert minél többet adott Isten valakinek, annál többet követel meg tőle. Lehet, hogy mások lopnak, csalnak és nem történik semmi, de ha Isten gyermeke vétkezik, azt a legtöbb esetben azonnal megbűnteti az Úr.
Így történik ez ennek a prófétának az életében is. Egy oroszlán jön szembe vele, azt is az Úr küldi, mert ő parancsol a szeleknek és az állatoknak is, ő nyitja meg vagy zárja be az oroszlánok száját, az megöli a prófétét és különös módon életben hagyja a szamarat. Micsoda ítélet: halott próféta, élő szamár. Isten az engedetlent bűnteti meg, az oroszlán pontosan teljesíti Teremtője parancsát. Az ártatlan szamár életben maradhat, a hűtlenné lett prófétának meg kell halnia. Nemsokára el fogják temetni, nem atyái sírjába, hanem valahol Béthelben. Kollégája, aki tulajdonképpen halálát okozta tisztességes módon temeti el őt. Elvégre ő volt a kísértésbe vívő, ő nagyon jól tudja ezt, talán bűnét akarta ezzel a méltóságteljes temetéssel jóvá tenni. Így ér véget ennek a prófétának az élete, aki először hűséges volt, de azután hűtlenné lett.
Isten különös kegyelme az, hogy mégis nem ez a szomorú vég, amit erről a névtelen prófétáról utoljára olvasunk. Ő úgy vonult be a történelembe, mint a júdabeli próféta. Századokkal később Jósiás király lép trónra, úgy ahogyan ő azt megjövendőlte. Ő parancsot adott, hogy azoknak tetemeit, akik a hegyen voltak elhantolva, égessék el az oltáron. Ekkor egy különös sírt fedeztek fel, amiről kiderült, hogy ennek a prófétának a sírja . Igy az ő csontjait nem égették el, megőriztetetett ettől, az eredeti szövegben a megváltás szó áll itt.
Ebben a történetben már felragyog annak a Prófétának a személye, aki mindvégig hűséges maradt kűldetéséhez, akit nem lehetett még az egész világ dicsőségével sem kísértésbe vinni, aki Megváltójává lehetett testünknek és lelkünknek egyaránt. Ő meghalt a mi hűtlenségünkért. Ő meghalt és feltámadott az ilyen emberekért, mint ez a próféta is, mert mi is mind ilyen emberek vagyunk.
Különös kegyelem, hogy ez a próféta mégis kegyelmet nyert, különös kegyelem az, hogy mi is kegyelmet nyerhetünk. A megnyert kegyelem azonban megújító kegyelem is. Ez a kegyelem tehet minket  tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká, úgy ahogyan azt minden úrvacsora után áldásként kapjuk. Ennek a prófétának élete legyen intő példa a mi számunkra, hogy mi el ne sodorhassunk, hanem mindvégig, mindhalálig hűek maradhassunk.

Kérdések

1. Mi volt Jeroboám bűne, hogyan jelenik meg ez a bűn a mi napjainkban?
2. Keress a Bibliában más olyan személyeket, akik jól kezdték és rosszul végezték?
3. Mire figyelmeztet minket az a kemény ítélet, amit ez a hűtlenné vált próféta kapott?
4. Mit tehetünk mi, ha kísértések vesznek körül minket, hogyan állhatunk ellent a kísértéseknek?
5. Mi lehet a megalkuvás, a kompromisszum határa a mi életünkben?

Lőrincz István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése