A Szentírás emberei : Gamáliel

            Pünkösd áldott és szép ünnepünk. Mi csendben, békességben ünneplünk. Az első pünkösd nem így volt. Volt ugyan egy rövid kegyelmi idő, amikor a gyülekezet békességben élhetett éls növekedhetett, de hamar jöttek az üldözések, a próbák. Bár a nép közül sokan elfogadták Krisztust és csatlakoztak a gyülekezethez, a nép vezetői azonban elutasították Krisztust és az Ő egyházát. Ebben az egyik kulcsfigura Gamáliel volt. Nevének jelentése : Isten jót tett velem. Ő maga farizeus, írástudó, korának egyik legtiszteltebb irásmagyarázója volt, a Nagytanács tagja, Pál kortársa és tanítómestere. A Nagytanácsban annak a mérsékeltebb farizeusi irányzatnak volt a vezetője, amelyet nagyapja, a híres Hillél rabbi alapított. Ő egy eléggé jóindulatú, toleráns, kiegyezésre hajló személyiség volt, a törvény emberi oldalát hangsúlyozta. Azt is tudjuk róla, hogy enyhítette a szombat megtartásának szigorú előírásait, szabályozta a válási szokásokat, mégpedig olyan irányban, hogy a nők, a feleségek is védve legyenek, igyekezett a zsidóságot arra nevelni, hogy több megértést tanúsítson a körülöttük élő pogányok iránt. A zsidóság életében most egy döntő óra érkezett el : felismerik és elfogadják-e Jézust, mint Messiást és csatlakoznak-e a gyülekezethez? A kérdés ugyanaz volt, mint ami Keresztelő Jánost is foglalkoztatta : te vagy-e az eljövendő, avagy mást várjunk? Erre a kérdésre Jézus válasza az volt,hogy mondják el, amit láttak és hallottak vagyis azokat a jeleket és csodákat, amiket Jézus tett. Nos ezekből most is rengeteg volt. Pünkösd után annyi csoda történt, hogy még a vak is láthatta, hogy itt Jézus cselekszik, hogy valóban Ő a Megváltó. De Gamáliel ezt nem látja, szeme van bár és nem hallja, füle van bár.Ezért ő most azt a tanácsot adja, hogy mást várjanak, és a zsidók engedelmeskedtek ennek. Ők erre várnak immár kétezer éve, mind a mai napig. Gamáliel működése Kr.után 25 és 50 közé esik, vagyis a Jézus fellépésének, halálának és a gyülekezet első húsz esztendejének az ideje ez. Gamálielnek egy súlyos szava volt ebben a kérdésben, olyan súlyos, mint senki másnak. Olyan tiszteletben állott a nép előtt, hogy amikor meghalt ezt írták : Gamáliel rabbi halálával megszűnt a törvény iránti tisztelet és meghalt a tisztaság és önmegtartóztatás. Hogy ennek az embernek tényleg tekintélye és méltósága volt, az jól kitetszik ebből a történetből, hisz miközben a többi társai féktelen dűhben törnek ki és rövid perben halálra akarják ítélni őket, ő megőrzi méltóságát és nyugalmát. Ő az, aki komolyan veszi a bűnt, mert képzeljétek el – teszi fel a kérdést- mi lesz, ha mi Isten ellen vétkezünk? Ő annak a híve, hogy várják ki ennek a dolognak a végét. Ha ez az egész dolog emberektől van, akkor úgyis vége lesz, s erre a közelmúltból ő csak egy példát említ, bár több is lenne. Ez a mérséklet itt jól jön és az apostolokat megmenti a biztos haláltól. Gamáliel itt a vallási toleranciának, türelemnek fényes előfutára.

            Ez mind szép és jó, de csak akkor lenne az, ha itt nem a Krisztussal szembeni döntésről lenne szó. Mert kétségtelen, hogy itt Isten az egész zsidó népnek felkínálja a nagy lehetőséget, hogy fogadják el Krisztust. És Gamáliel tanácsa ez: ne döntsetek, illetve még ne döntsetek! Krisztus kéznyújtásnyira van Gamálieltől és az egész néptől, de ők nem ragadják meg a nagy lehetőséget, ők közömbösek, semlegesek maradnak, nem döntenek. Lehet tehát Krisztust ilyen szépen, elegánsan, toleránsan, bölcsen és kegyesen elutasítani. Mert itt a kérdés az, hogy ki nekünk Jézus?. S amikor ez a kérdés elhangzik, már mi se vagyunk kivülálló szemlélődők, hanem résztvevők vagyunk ezen a gyűlésen, ebben a döntésben. Az emberek általában háromféleképpen vélekednek Jézusról.

            Vannak olyanok, akik azt állítják, hogy Ő nem is élt. Ezek szerint a tudomány bebizonyította, hogy Krisztus nem is élt, de az emberek elkezdtek hinni ebben a mítoszban.

            A második embercsoport szerint Ő egy vallásos zseni volt. Sok ember tiszteli Őt magas erkölcsi tanításáértés Jézust egy sorba állítják Buddhával, Szokrátesszel, Mahatma Ghandival, Goethevel és a világ más nagyjaival.

            Az emberek harmadik csoportja hiszi azt, hogy Ő Isten Fia, aki azzal a pontos feladattal jött el erre a földre, hogy kereszten való szenvedésével az emberiséget Isten haragjától megmentse és feltámadásával a halált legyőzze. De ez azt jelenti, hogy Ő minden ember részéről határozott döntést kér: igen vagy nem? Harmadik lehetőség nincs. Amit a keresztyének ebben sohasem alkalmazhatnak az az erőszak. A keresztyének erre a döntésre csak az igével, imádsággal és ahogy itt is történik szenvedéssel bátoríthatnak embereket.  Jézus ellenségei azonban az évezredek során épp ehhez az eszközhöz fordultak  a legtöbbet. Itt egy gyalázatos dolog történik : az apostolokat véresre verik, s ami döbbenetes az az, hogy Gamáliel ezt a gyalázatosságot nem akadályozza meg. Az valószínű, hogy ez a megvesszőzés nem a Gamáliel gondolata volt, az is lehet, hogy szégyellte magát a történtekért, de ami szomorú, hogy ő se tud igent mondani Jézusra. Gamáliel a klasszikus példája annak az embernek, akinek nem igazsága, hanem igazságai vannak. Gamáliel így okoskodik : ha ez a dolog nincs Istentől, úgyis el fog múlni. Ezt a véleményt látszik alátámasztani és megerősíteni a fáraó és Nabukodonozor és a világ többi zsarnokainak az esete. Ők és birodalmaik nem maradtak meg. De Gamáliel tanácsa mégis csak félig igaz. Vannak olyan nem Istentől való dolgok, gonoszságok, amik évezredek óta léteznek és fennmaradtak. Az emberi butaság is régi, Mohhamed is régi, a babonaság is régi. Az, hogy valami fennmarad, az még nem jelenti azt, hogy Istentől van.

            Gamáliel tanácsa legyen intő példa a mi számunkra. Nem a mi dolgunk az sem, hogy végső ítéletet mondjunk Gamáliel felett. Dante megteszi az ő „Isteni színjátékában”. Ebben leírja, hogy még mielőtt megérkezne a pokol kapujához rettenetes kiáltozást hall. Az ő kisérője, aki rákérdez a kiáltozás okára s kapja a válasz : itt azok a lelkek vannak, akik sem nem káromolták, sem nem dicsőítették az Urat. Ők azok, akik nem lázadtak fel Istennel szemben, de dönteni sem tudtak mellette. Ezekről a semleges lelkeről azt mondja : őket a menny kidobta, de még a pokol se akarja befogadni őket. A közömbösekre, a dönteni nem tudókra és akarókra még a pokolban sincs szükség.

            Ismét mondom és kérem : ne ítéljük el Gamálielt, mert a mi feladatunk nem az ítélkezés, hanem az, hogy higgyjünk, reméljünk és szeressünk. Ennek az áhítatnak az olvasása indítson minket arra, hogy vizsgáljuk meg : nincs-e vajon bennünk is ilyen „gamálieli-lélek”?  Luther egyszer ott állt ellenségei előtt és azt mondta : itt állok, másképp nem tehetek. Hol állunk mi? Ott állunk-e már határozott döntéssel Krisztus mellett, vagy pedig ott állunk a Gamálielek táborában?

            Gamáliel tanácsa végzetes vol t: egész népét arra indította, hogy elmenjen Jézus mellett közömbösen. Félelmetes , pokoli szolgálat ez, még akkor is, ha nem látszik annak. Isten őrizzen minket attól, hogy mi ennek a szolgálatnak legyünk a részesei.

            Izrael sorsa tragikus sors lett, de megsem reménytelen. Gamáliel tanítványa, aki a damaszkuszi úton más látást nyert, mint amit tanítómestere vallott, prófétai látással látja, hogy az idők végén Izrael is meg fog térni, meg fogja ismerni Krisztust és el fogja fogadni Őt. Gamáliel döntése még nem az utolsó döntés. Isten még mindig türelmesen várja választott népének, Izraelnek a döntését, amellyel Fiát magáénak vallja és elfogadja. Mi mit tehetünk? Imádkozzunk azért, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen. Hogy ne csak Izrael, hanem minden nép vallja, hogy Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Olvasandó igék: Ap.csel. 5,34-42,  22,3  ,23,9,  Róm.11,11-12. 15. 23.  25-26

                                                                                                            Lőrincz István