Egy meggörbedt asszony

„És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolc esztendőtől fogva, és meg volt görbedve és teljességgel nem tudott felegyenesedni.”(Luk.13,11)

Mennyi nyomorúság van ezen a világon! Jól mondta valaki, ha a naponta elsírt könnyeket össze lehetne gyűjteni, folyóvá dagadna a könnyek árja. Elég csak bekapcsolni a televiziót, látjuk az éhség és erőszak, a természeti katasztrófák és háborúk áldozatait. Szinte nem hiszünk a szemünknek és fülünknek, és riadtan tesszük fel a kérdést: hát mindez lehetséges? Lehet, hogy nem is kell olyan messzire mennünk, lehet hogy a szűk családi körben is van súlyos betegség, fogyatékosság, naponkénti kereszthordozás.
Ez az asszony, akiről itt szó van, az emberi nyomorúság egyik példája. Csak Lukács beszél róla, talán nem véletlen, hogy egy orvos szeme látta meg az ő nyomorúságát és szenvedését. Biztos, hogy őt magát is megrázta ennek az asszonynak a helyzete, de az a csodálatos gyógyulás is, amiben része lehetett Jézus keze által. Azt olvassuk róla, hogy betegség lelke volt benne, mát tizennyolc esztendő óta. Annyira meg volt görbedve, hogy már egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Biztos, hogy mindenki nagy részvéttel tekintett rá, látva eltorzult testének nyomorúságos látványát. Jézus maga is azt mondja a gyógyulás után, hogy a Sátán kötözte meg őt. Ebből az igéből azt érthetjük meg, hogy a sötétség fejedelmének nagy befolyása van a mi életünkre, a mi testünkre is. Az ő hadseregéhez olyan lelkek is tartoznak, akik a testünket próbálják gyötörni, tönkre tenni. Ő embergyilkos volt kezdettől fogva, mondja Jézus, és ez azt jelenti, hogy testünk tönkretételére is törekszik. Persze nagyon vigyáznunk kell arra, hogy minden betegséget a Sátánnal hozzunk kapcsolatba, de a bűn, betegség, halál mégis szoros összefüggésben van az ő munkájával. Gondoljunk csak a szenvedélyekre, hány ember testét és közvetve lelkét teszi így tönkre a Sátán. Azt nem irja le Lukács, hogy pontosan mi volt ennek az asszonynak a betegsége, az asszony nevét sem jegyezte fel. Mindenki ismerhette őt, talán csak úgy emlegették: a meggörbedt asszony. Senki sem tudott segiteni rajta, lehet hogy nem is nagyon akart. Mindenki el volt foglalva a maga bajával, a maga keresztjével. Ő sem gondolt már változásra. Talán bele is nyugodott helyzetének változtathatatlanságába, kilátástalanságába. Rettenetes dolog így élni. Gondoljuk csak el. Mindig csak a földet nézni, nem tudott felnézni a kék égre, a csillagokra, nem láthatta a fákat, a madarakat, nem tudott az emberek szemébe nézni. Aki nincs ilyen helyzetben el se tudja képzelni ennek az embernek a nyomorúságát.
Mi vajon tudjuk-e értékelni egészségünket, vagy természetesnek, magától érthetődőnek tartjuk, hogy fel tudunk naponta kelni ágyunkból, el tudunk indulni napi munkánk végzésére, kenyeret tudunk keresni családunk számára? Bizony hányszor nem vagyunk hálásak, nem köszönjük meg Istennek az egészséget, az  erőt. Sokszor mi is csak akkor értékeljük egészségünket, amikor már elveszitettük.
De azt hiszem, hogy nem csak a testi görbeségről kell itt beszélni. Nem erőltetett az, ha ennél az igénél a lelki görbeségekről is beszélünk. Hiszen nagyon sok ember testileg egészséges, egyenesen jár, de lelkében meggörbedt, összetört, nincs benne semmi épség. És ez talán még rettenetesebb, minta testi görbeség. Az ilyen emberek keserűséget, terheltséget hordoznak magukban, sokszor pokollá teszik környezetüket, a körülöttük élők életét is. Ez a görbeség lelki értelemben is igaz. A lekileg meggörbedt ember sem tud felfele nézni, az ilyen ember nem látja Istent az életében, csak a földiekre néz, csak azokkal törődik, nem tud túllátni a láthatókon, csak ezt a földi életet látja a maga nyomorúságaival. Ó, mennyi lelki görbeség is van ebben a világban!
Ez az asszony egy szombatnapon a zsinagógába megy. Nem tudjuk, hogy hallott-e Jézusról, az Ő eddigi gyógyításairól. Valószínű, hogy hűséges zsinagógalátogató asszony volt, Jézus is Ábrahám leányának nevezi. Példakép lehet mindenki számára. Betegen, meggörnyedten is templomba menni, Isten igéjét hallgatni. Tudta, érezte, Isten ott van, és ha ő beteg is, de a törvény drága szava értelmet adott beteg életének. Dolgozni nem tudott, de imádkozni annál többet. De most valami rendkivüli dolog történik. Hiszen Jézus is ott van és ahol Jézus megjelenik, ott nem maradhatnak úgy a dolgok, ahogy eddig voltak. Egy csodálatos változás, gyógyulás fog bekövetkezni a mai napon az életében. Jézus meglátja ezt az asszonyt. Nem az asszony látja meg Őt, hanem fordítva. Mindig Jézus a kezdeményező, az Ő irgalmas szemei látják meg ezt a nyomorúságos teremtményt és Ő nem csak meglátja a nyomorúságot, hanem tudja azt, hogy mit lehet a nyomorúsággal, a megkötözöttséggel tenni, tudja azt, hogy Isten általa most nagy szabadulást fog elvégezni. Jézus magához hívja az asszonyt, számára ez az asszony nem egy névtelen senki, nem egy csökkent értékű valaki, hanem egy személy, egy teljes értékű teremtmény, akiben fel fog ragyogni az Isten dicsősége. És ez az asszony elindul Jézus felé. Nem szégyenli betegségét, jön, ahogy van, teljes gyengeségével, reménytelen, megkötözött életével. Tudja: Jézus elől úgy sem tud semmit sem elrejteni, eltitkolni.
Milyen jó, hogy mi is, ahogy szép énekünk is mondja, úgy jöhetünk, ahogy vagyunk. Milyen jó, hogy Ő nem vet meg minket, nem néz le minket. Milyen jó, hogy Ő minket is megszólít, pont mint ezt az asszonyt és rajtunk is tud segíteni. Jézus szavában hatalom van. Egyedül Ő szólhat így: asszony feloldattál a te betegségedből. Milyen jó, hogy Jézus azért jött, hogy a Sátán munkáit lerontsa.
Micsoda pillanat lehetett ez az asszony életében! Tizennyolc év után újra felegyenesedni, egyenesen állni Jézussal szemben, szelíd szemébe nézni. Micsoda látás! Ott áll előtte, a Megváltó, a Szabadító, a bilincsek és láncok megtörője, leoldozója. Különös, hogy ez épp szombatnapon, a nyugalom napján történt. Ebben is szép tanítást adott Jézus. A nyugalom napján lehet jót tenni, lehet gyógyítani. A zsinagóga feje és mások is meg kell lássák: a nyugalom napjának a lényege nem aprólékos betöltése bizonyos rendelkezéseknek, hanem az, hogy Isten országának hatalma nyilvánvalóvá legyen, az örök üdvösség munkálása bontakozzon ki az emberek életében. Ezt sokan a körülállók közül nem értették meg. Ők csak kicsinyes módon őrködtek megmerevedett hagyományok fölött, s közben nem látták meg azt, hogy Isten mit akar elvégezni az emberek életében.
Ennek az asszonynak az életében egy új korszak kezdődött el. Ő megnyugodva mehetett el a zsinagógából, és ezt a nyugalmat hordozhatta ezután is a szivében. Nem csak az egészségét nyerte vissza, hanem az élete fő célja az lett, hogy Istent dicsőitette. Eddigi élete a Sátán hatalmát, megkötöző erejét hirdette, az emberi tehetetlenséget és reménytelenséget, de mától kezdve élete egy új, csodálatos tartalmat nyer, Jézus Krisztus élete lehet nyilvánvalóvá az ő halandó testében, ahogy ezt Pál apostol megfogalmazza.
Van itt még egy nagy és nehéz kérdés, amit sokan feltesznek ma is olyanok, akik nyomorékok, fogytékosak, talán tolókocsiban élik le az életüket. Ők felteszik a kérdést: engem miért nem gyógyít meg Jézus, rajtam miért nrem segít ma? Milyen jó lenne eldobni a mankót, kiugrani a tolókocsiból. Ma Jézus miért nem tesz ilyen csodát? Jogos ez a kérdés és nem könnyű megválaszolni. Az Újszövetségi gyógyulások jelek, amelyek egy dolgot hirdetnek: a Sátán hatalma megtört, egy új korszak kezdődött el. Akinek tolókocsiban kell leélnie az életet, az is teljes értékű életet élhet, Jézus által az ilyen élet sem értelmetlen, Isten dicsősége egy ilyen életben is felragyoghat. Istennek az ilyen élettel is terve van.

Kérdések

1. Miért olyan nagy dolog, hogy Jézus megszólitja ezt az asszonyt a zsinagógában?
2. Mit tanít a Szentírás a bűn-betegség-Sátán összefüggéséről?
3. Mi lehet a mi vigasztalásunk betegség idején?
4. Mit tegyünk betegség esetén: imádkozzunk, menjünk orvoshoz, vagy mind a kettőt? Indokold meg válaszodat!
5. Mit mondjunk pl. egy tolószékben ülő embernek, mi legyen számára az evangélium üzenete?

Lőrincz István