A Szentírás
emberei: Augustus császár
A lexikonokból
megtudhatjuk róla, hogy ő az első római császár, aki Kr.e.27-től Kr.u.14-ig
uralkodott. Apja Caius Octavius, őt nagybátyja Caius Julius Caesar tette
naggyá, aki adoptálta és a végrendeletében örökösévé tette. Ő kapta először az
„Augustus” nevet, ami imádásra méltót jelent. Mint katona és mint koprmányzó
egyaránt kiváló volt. Tőle várta a birodalom, hogy egy új, boldog korszakot
valósít meg a világban, amit Vergilius jövendőlt meg Kr.e.40-ben. Mindenekelőtt
a világbéke megvalósítását várták tőle és ezért istenként és szabadítóként
tisztelték. Jó kapcsolatai voltak a zsidókkal, az ő pénzén naponta kétszer
áldozatot mutattak be a jeruzsálemi templomban és Heródessel is jó kapcsolatban
állt. Tiszteletére Rómában , Samáriában és Cézárea Filippiben is templomot
építettek, halála után egy hónappal a szenátus istenné avatta. A Bibliába úgy
kerül be, hogy ő rendelte el azt a népszámlálást, ami miatt József és Mária
Betlehembe utaznak, hogy ott szülessen meg a próféciák szerint Jézus. De mit
üzenhet ma nekünk ez a császár, mi ebben a karácsonyi evangélium? Három dolgot
lássunk meg ebben.
Először is a karácsonyi
történet fenségét mutatja ez. Mert amikor Augustusról hallunk, akkor megjelenik
előttünk a világbíró, hatalmas római császár, ahol fényes palotában trónol,
körülveszik az államférfiak, látjuk a pillanatot, amelyben megszületik a
rendelet, hogy népszámlálás tartassék a birodalom egész területén. Ezt a
rendeletet aztán száguldó postakocsik viszik szét a jól megépített utakon a
birodalom legtávolabbi zúgaiba is. Látjuk azt, hogyan engedelmeskednek ennek a
rendeletnek a birodalom összes alattvalói. Az egyes tartományokban más-más
módon igyekeznek eleget tenni e nagy feladatnak. Az egész birodalmi apparátus
mozgásba lendül, hivatalnokok ezrei szorgoskodnak és milliók kelnek útra, hogy
a császár parancsa megvalósuljon. De miért történt mindez? Tudjuk, hogy akkor a
statisztikai adatok még nem érdekelték az embereket, Róma urát csak egy dolog
érdekelte: a birodalom kasszája, hogy minél több pénz jöjjön be abba. Tudni
akarták, hogy a birodalom egyes részei milyen adóterhet bírnak elviselni,
melyik néptől mennyi pénz várható. Egy lenyűgöző látvány volt ez önmagában,
amit az önistenítő emberi gőg emelt magának. De miután ezt a lenyűgöző látványt
láttuk, még sokkal fenségesebb eseményben van részünk, mertrt látjuk a
jászolban fekvő Gyermeket. Augustus császárnak is el kell tűnnie most, hogy a
megszületett Megváltónak hódolhassunk. Ő szegényes és ígénytelen körülmények
között születik meg, de fölötte megnyílik az ég, énekelnek az angyalok, hozzá
jönnek a pásztorok és bölcsek.
A nagyvilági politika ma
is el akar bűvölni, melynek középpontjában ma is éppúgy, mint 2000 éve a pénz
áll. Ma már nem is nagyon kell népszámlálást tartani, mert naprakész
statisztikák mutatják a világ népeit, vagyoni állapotukat gazdasági
lehetőségeiket. Ma is úgy van, hogy a gyengébb, legyőzött népektől áramlik a
pénz a hatalmasokhoz, a nagyok, akiket ma multiknak is nevezünk pontosan
kiszámítják, hogy mit lehet a szegényebb népekből kisajtolni. De Karácsony épp
azért van, hogy legalább néhány napra elfeledkezzünk minderről, hogy most ne a
világpolitika és a pénz legyen fontos, hanem lelkünket a betlehemi Gyermek
imádata és fensége töltse be. S ez, ha lehet az ünnep után se múljon el, akkor
se engedjük, hogy a mai Augustus-ok, az ő hatalmuk és pénzük , az ő imádatuk
telepedjen a lelkünkre.
A második dolog egy szép
vigasztalás. Izrael népe ekkor elnyomatásban élt. Számukra Augustus és
birodalma, az ő rendeletei mind az ősi szabadság elvesztését, az idegen
zsarnokságot jelentette. Az összeírás nekik azt jelentette, hogy az ő sorsukat
Rómában intézik, s nekik azt kell tenniük, amit ott fenn róluk elvégeznek.
Augustusban azért volt annyi bölcsesség, hogy az összeírást úgy bonyolíttatta
le, hogy lehetőleg tiszteletben tartsa az egyes népek hagyományait, azért
Izraelben a népszámlálást úgy bonyolították le, hogy a régi törzsi és családi
kötelékeket vették alapul. Ezért kellett mindenkinek ősei városába vagy falujába
utazni, ezért kerekedett fel József is Máriával, hogy Betlehembe menjen, mivel
ő a Dávid házából éds háznépe közül való volt.
Talán mi is így
vagyunk, a mi népünk is ezt érzi. Az
elmúlt században annyi megaláztatás, csapás érte a mi népünket, a világ
hatalmasai szétszaggatták ősi ,nagy országunkat,
mi sokszor elkeseredve harcoljuk nehéz harcainkat. De ne ezt lássuk most, hanem
sokkal inkább azt, hogy mekkora örömöt adott Isten nekünk is, ami népünknek is
a karácsonyi örömben. Fájdalmainkat és veszteségeinket nem lehet
öszahasonlítani se azzal a mérhetetlen örömmel, amit a betlehemi Gyermek, Jézus
születése jelent nekünk. Az az öröm, ami Karácsony estéjén ott lehet az
arcunkon, amikor meggyújtjuk a karácsonyfán a gyertyát, amikor elénekeljük
kedves karácsonyi énekeinket, amikor kibontjuk ajándákainkat, amikor elolvasuk
az evangélium kedves történetét, minden bánatnál és fájdalomnál nagyobb, ami
ért és érni fog bennünket ebben a világban, ahol az Augustus-ok és a pénz
uralkodik ma is éppen úgy, mint régen. Sok veszteségünk lehet egyénként és
népként is, de birtokában vagyunk a legnagyobb kincsnek és minden fájdalmunkon
felülkerekedik a nagy öröm, hogy született nekünk Megtartó.
Végül megláthatjuk
Karácsony értelmét is, hogy mi is teszi olyan fenségessé és vigasztalóvá ezt a
történetet. Augustus császárnak megvoltak az indokai a a népszámlálás
kiírására. De ő nem is gondolt arra, hogy ennek milyen jelentősége volt, hisz
ezt a rendelkezést ma már senki se emlegetné, a történelem sárguló lapjai
őriznék csak, ha ez a császári parancs nem azt szolgálta volna, hogy ott
valahol egy messzi keleti privinciában egy jegyespár nem indult volna el
lakóhelyéről Názáretből, hogy Betlehembe menjenek. Épp ezekben a napokban
közeledtek Mária szülésének pillanatai, s az ősi próféciák szerint ott kellett
megszülje gyermekét, ahol a múlt dicsősége táplálta a jövő reménységét: a Dávid
városában. Augustus császár az ő hatalmas birodalmának egész gépezetével végső
soron csak eszköz volt annak kezében,aki mindeneket a maga tervei szerint
igazgat. Augustus magát a világ legnagyobb urának tartotta, de nem csak ő,
hanem az egész világ is, amely hódolt előtte.De az evangélium azt mondja: ő is
csak egy ajtónállószolga volt, aki kitárta a palotájába vezető kaput, hogy ott
egy olyan Úr foglalja el a széket, akit ő nem is láthatott meg életében.
Látszólag ő uralkodik, parancsolgat, szavára mindenkinek meg kell mozdulnia, de
most egy más hatalom lép be ebbe a világba, amelynek dicsősége mellett az övé
teljességgel elhalványul és eltörpül. Az ő királyi széke már rég elporladt, de
a most született Királynak a hatalma nőttön nő és örökre megáll. Az ő parancsa
már rég lecsengett, de a Jézus parancsa most is átzúg a világon és örökre
visszhangozni fog százmilliók szívében. Bethemből egy új parancsolat adaték ki.
Augustus azért adott parancsolatot, hogy meglássa, hogy még mit csikarhat ki
alattvalóiból, Jézus azért jött e világba, hogy felmérje a világ nyomorúságát
és segítsen azon. Augustus parancsában tetőződött az emberi gőg és
hatalmaskodás, a Jézuséban az isteni kegyelem és könyörűlet. A Jézus összeírása
ma is tart. Kerekedjünk fel mi is minden bűneinkkel, bajainkkal,
nyomorúságainkkal és siessünk a Betlehemben született Király elé, hogy bűneink
megvallása által jegyeztessünk be mi is az Ő alattvalóinak könyvébe, és kapjuk
meg az ajándékot, amit csak Ő tud adni :életünk megváltását, lelkünk
üdvösségét. Valljuk meg mi is: Ő a Királyok Királya és Uraknak Ura. Az Ő uralma
megmarad mindörökre. Hódoljunk hát Előtte mi is ezen az ünnepen.
Olvasandó igék:
Mik.5,2,Mát.2,4-6 , Luk.2,1-4.11, 16
Lőrincz
István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése