2012. április 9., hétfő


A Szentírás emberei: Augustus császár

            A lexikonokból megtudhatjuk róla, hogy ő az első római császár, aki Kr.e.27-től Kr.u.14-ig uralkodott. Apja Caius Octavius, őt nagybátyja Caius Julius Caesar tette naggyá, aki adoptálta és a végrendeletében örökösévé tette. Ő kapta először az „Augustus” nevet, ami imádásra méltót jelent. Mint katona és mint koprmányzó egyaránt kiváló volt. Tőle várta a birodalom, hogy egy új, boldog korszakot valósít meg a világban, amit Vergilius jövendőlt meg Kr.e.40-ben. Mindenekelőtt a világbéke megvalósítását várták tőle és ezért istenként és szabadítóként tisztelték. Jó kapcsolatai voltak a zsidókkal, az ő pénzén naponta kétszer áldozatot mutattak be a jeruzsálemi templomban és Heródessel is jó kapcsolatban állt. Tiszteletére Rómában , Samáriában és Cézárea Filippiben is templomot építettek, halála után egy hónappal a szenátus istenné avatta. A Bibliába úgy kerül be, hogy ő rendelte el azt a népszámlálást, ami miatt József és Mária Betlehembe utaznak, hogy ott szülessen meg a próféciák szerint Jézus. De mit üzenhet ma nekünk ez a császár, mi ebben a karácsonyi evangélium? Három dolgot lássunk meg ebben.
            Először is a karácsonyi történet fenségét mutatja ez. Mert amikor Augustusról hallunk, akkor megjelenik előttünk a világbíró, hatalmas római császár, ahol fényes palotában trónol, körülveszik az államférfiak, látjuk a pillanatot, amelyben megszületik a rendelet, hogy népszámlálás tartassék a birodalom egész területén. Ezt a rendeletet aztán száguldó postakocsik viszik szét a jól megépített utakon a birodalom legtávolabbi zúgaiba is. Látjuk azt, hogyan engedelmeskednek ennek a rendeletnek a birodalom összes alattvalói. Az egyes tartományokban más-más módon igyekeznek eleget tenni e nagy feladatnak. Az egész birodalmi apparátus mozgásba lendül, hivatalnokok ezrei szorgoskodnak és milliók kelnek útra, hogy a császár parancsa megvalósuljon. De miért történt mindez? Tudjuk, hogy akkor a statisztikai adatok még nem érdekelték az embereket, Róma urát csak egy dolog érdekelte: a birodalom kasszája, hogy minél több pénz jöjjön be abba. Tudni akarták, hogy a birodalom egyes részei milyen adóterhet bírnak elviselni, melyik néptől mennyi pénz várható. Egy lenyűgöző látvány volt ez önmagában, amit az önistenítő emberi gőg emelt magának. De miután ezt a lenyűgöző látványt láttuk, még sokkal fenségesebb eseményben van részünk, mertrt látjuk a jászolban fekvő Gyermeket. Augustus császárnak is el kell tűnnie most, hogy a megszületett Megváltónak hódolhassunk. Ő szegényes és ígénytelen körülmények között születik meg, de fölötte megnyílik az ég, énekelnek az angyalok, hozzá jönnek a pásztorok és bölcsek.
            A nagyvilági politika ma is el akar bűvölni, melynek középpontjában ma is éppúgy, mint 2000 éve a pénz áll. Ma már nem is nagyon kell népszámlálást tartani, mert naprakész statisztikák mutatják a világ népeit, vagyoni állapotukat gazdasági lehetőségeiket. Ma is úgy van, hogy a gyengébb, legyőzött népektől áramlik a pénz a hatalmasokhoz, a nagyok, akiket ma multiknak is nevezünk pontosan kiszámítják, hogy mit lehet a szegényebb népekből kisajtolni. De Karácsony épp azért van, hogy legalább néhány napra elfeledkezzünk minderről, hogy most ne a világpolitika és a pénz legyen fontos, hanem lelkünket a betlehemi Gyermek imádata és fensége töltse be. S ez, ha lehet az ünnep után se múljon el, akkor se engedjük, hogy a mai Augustus-ok, az ő hatalmuk és pénzük , az ő imádatuk telepedjen a lelkünkre.
            A második dolog egy szép vigasztalás. Izrael népe ekkor elnyomatásban élt. Számukra Augustus és birodalma, az ő rendeletei mind az ősi szabadság elvesztését, az idegen zsarnokságot jelentette. Az összeírás nekik azt jelentette, hogy az ő sorsukat Rómában intézik, s nekik azt kell tenniük, amit ott fenn róluk elvégeznek. Augustusban azért volt annyi bölcsesség, hogy az összeírást úgy bonyolíttatta le, hogy lehetőleg tiszteletben tartsa az egyes népek hagyományait, azért Izraelben a népszámlálást úgy bonyolították le, hogy a régi törzsi és családi kötelékeket vették alapul. Ezért kellett mindenkinek ősei városába vagy falujába utazni, ezért kerekedett fel József is Máriával, hogy Betlehembe menjen, mivel ő a Dávid házából éds háznépe közül való volt.
            Talán mi is így vagyunk,  a mi népünk is ezt érzi. Az elmúlt században annyi megaláztatás, csapás érte a mi népünket, a világ hatalmasai szétszaggatták  ősi ,nagy országunkat, mi sokszor elkeseredve harcoljuk nehéz harcainkat. De ne ezt lássuk most, hanem sokkal inkább azt, hogy mekkora örömöt adott Isten nekünk is, ami népünknek is a karácsonyi örömben. Fájdalmainkat és veszteségeinket nem lehet öszahasonlítani se azzal a mérhetetlen örömmel, amit a betlehemi Gyermek, Jézus születése jelent nekünk. Az az öröm, ami Karácsony estéjén ott lehet az arcunkon, amikor meggyújtjuk a karácsonyfán a gyertyát, amikor elénekeljük kedves karácsonyi énekeinket, amikor kibontjuk ajándákainkat, amikor elolvasuk az evangélium kedves történetét, minden bánatnál és fájdalomnál nagyobb, ami ért és érni fog bennünket ebben a világban, ahol az Augustus-ok és a pénz uralkodik ma is éppen úgy, mint régen. Sok veszteségünk lehet egyénként és népként is, de birtokában vagyunk a legnagyobb kincsnek és minden fájdalmunkon felülkerekedik a nagy öröm, hogy született nekünk Megtartó.
            Végül megláthatjuk Karácsony értelmét is, hogy mi is teszi olyan fenségessé és vigasztalóvá ezt a történetet. Augustus császárnak megvoltak az indokai a a népszámlálás kiírására. De ő nem is gondolt arra, hogy ennek milyen jelentősége volt, hisz ezt a rendelkezést ma már senki se emlegetné, a történelem sárguló lapjai őriznék csak, ha ez a császári parancs nem azt szolgálta volna, hogy ott valahol egy messzi keleti privinciában egy jegyespár nem indult volna el lakóhelyéről Názáretből, hogy Betlehembe menjenek. Épp ezekben a napokban közeledtek Mária szülésének pillanatai, s az ősi próféciák szerint ott kellett megszülje gyermekét, ahol a múlt dicsősége táplálta a jövő reménységét: a Dávid városában. Augustus császár az ő hatalmas birodalmának egész gépezetével végső soron csak eszköz volt annak kezében,aki mindeneket a maga tervei szerint igazgat. Augustus magát a világ legnagyobb urának tartotta, de nem csak ő, hanem az egész világ is, amely hódolt előtte.De az evangélium azt mondja: ő is csak egy ajtónállószolga volt, aki kitárta a palotájába vezető kaput, hogy ott egy olyan Úr foglalja el a széket, akit ő nem is láthatott meg életében. Látszólag ő uralkodik, parancsolgat, szavára mindenkinek meg kell mozdulnia, de most egy más hatalom lép be ebbe a világba, amelynek dicsősége mellett az övé teljességgel elhalványul és eltörpül. Az ő királyi széke már rég elporladt, de a most született Királynak a hatalma nőttön nő és örökre megáll. Az ő parancsa már rég lecsengett, de a Jézus parancsa most is átzúg a világon és örökre visszhangozni fog százmilliók szívében. Bethemből egy új parancsolat adaték ki. Augustus azért adott parancsolatot, hogy meglássa, hogy még mit csikarhat ki alattvalóiból, Jézus azért jött e világba, hogy felmérje a világ nyomorúságát és segítsen azon. Augustus parancsában tetőződött az emberi gőg és hatalmaskodás, a Jézuséban az isteni kegyelem és könyörűlet. A Jézus összeírása ma is tart. Kerekedjünk fel mi is minden bűneinkkel, bajainkkal, nyomorúságainkkal és siessünk a Betlehemben született Király elé, hogy bűneink megvallása által jegyeztessünk be mi is az Ő alattvalóinak könyvébe, és kapjuk meg az ajándékot, amit csak Ő tud adni :életünk megváltását, lelkünk üdvösségét. Valljuk meg mi is: Ő a Királyok Királya és Uraknak Ura. Az Ő uralma megmarad mindörökre. Hódoljunk hát Előtte mi is ezen az ünnepen.

Olvasandó igék: Mik.5,2,Mát.2,4-6 , Luk.2,1-4.11, 16

                                                                                                Lőrincz István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése