A Szentírás emberei: Dániel

            Nehéz, szorongó érzésekkel léptük át az új év küszöbét. Világot átfogó gazdasági válság van, csüggedés, reménytelenség üli meg a lelkünket. Jó nekünk épp ezért egy olyan ember életét megvizsgálnunk, aki még nehezebb időben élt, s akit Isten nagyon megáldott és fel tudott használni országa építésében. Mert végső soron ez a mi életünk célja is, ha ebben az esztendőben velünk is ez történhet, ez az év minden nehézsége és próbatétele ellenére egy áldott év lehet. Dánielt fogságba viszik. Nem lehetett könnyű ez neki, hiszen fejedelmi családból származott. Nabukodonozor, Babilon királya épp ezért viteti el őt és barátait, hisz ő is tehetséges ifjú embereket keres, az ő birodalmának építésére, felvirágoztatására.Emberileg nézve ez is nem néz ki rosszul, hiszott nagy jólét,szórakozási lehetőségek várják őket.Őket teljességgel át akarják nevelni, babiloni neveket kapnak, a nyelvüket is el akarják feledtetni velük, s a babiloni kultúrát és értékrendet akarják beléjük súlykolni. Az átnevelés ideje után egy bizottság majd megvizsgálja őket, hogy sikerült-e belőlük igazi babiloni ifjakat formálni . Az átneveléshez az étrend megváltoztatása is hozzátartozott. Olyan ételeket kellett volna fogyasszanak, amelyek nem feleltek meg a mózesi törvény előírásainak, a hús pedig a babiloni istenek áldozásaiból származtak. De ez lesz az a választóvonal, az a határ, amit Dániel és barátai nem hajlandók átlépni. Bármennyire is ízletesek ezek az ételek, ők nem hajlandók abból enni, mert számukra fontos az Úr és az Ő törvénye.

            Milyen szép példa ebben Dániel és barátai számunkra is. Hisz mi is egy olyan világban élünk, ami nagyon kezd Babilonhoz hasonlítani, s ez a világ azt szeretné, ha Isten mai gyermekei is mindenben alkalmazkodjanak hozzá. Nem kell a hitet és Bibliát olyan komolyan venni, mondogatják nekünk.Az még nem árt meg nekünk, annyit még megengedhetünk magunknak. De a keresztyén ember semmit sem engedhet meg magának, csak azt amit Isten megenged neki. Nekünk van eledelünk, és ez az, hogy Isten akaratát cselekedjünk és higyjünk abban, akit Ő elküldött, Jézus Krisztusban.

            Bár Nabukodonozor - miután Dániel megfejtette álmát – szép szavakat mond Istenről, ez azonban nem sokat jelent neki, hisz hatalmas állóképet állíttat magának, aminek méretei is aranybevonása lenyűgöző. Az akkori világban ez építészeti remekműnek is számított. A képet egy grandiózus ünnepség keretében avatják fel. Mindenki, aki csak valaminek számít a birodalomban, meg kell jelenjen és meg kell hajoljon az állókép előtt.A zene és tánc sem hiányozhat erről az ünnepségről. Csak Dániel barátai nem hajolnak meg a kép előtt, mert ők csak Isten előtt hajolnak meg.A besúgók azonnal jelentik a királynak, hogy van a birodalmában három olyan merész ember, aki megtagadta az engedelmességet az imádás parancsával szemben. A király ad még egy esélyt nekik, de ha ezzel nem élnek, akkor a tüzes kemence vár rájuk. És onnan senki sem tudja kiszabadítni őket, legalábbis úgy gondolja ezt a király.

            Az ilyen királyok és paramcsaik gyakori jelenségek a történelemben. Gondoljunk csak a fáraókra, a római császárokra, a közelmúlt diktátoraira. Az ilyen idők kegyetlen helyzeteket jelentenek Isten gyermekei számára, az ilyen idők sokszor a vértanúság szomorú, de felemelő pillanatait hozza el a keresztyénség történelmében. Ma nincs ilyen idő, legalábbis nálunk nincs. Tudjuk azt, hogy a világ sok országában ma is életükkel fizetnek a hitvalló keresztyének hitük megvallásáért. De azért állókép az van: az elvilágiasodás, az anyagiasság, a közömbösség, a tudomány és tehnika mindenhatóságának, az emberi teljesítmények nagyszerűségének dicsőítése és imádása. S ha tüzes kemencébe nem is kell lépni, a Krisztus gyalázatát hordozni ma is kell. Nabukodonozornak és a világnak pedig meg kellett és meg kell látni, hogy van Aki szabadítást adjon. Mert Isten felállította a világtörténelem egyetlen imádandó „emlékművét” , a golgotai keresztet, amiből ma is erő és üdvösség árad. Mi a kereszten függő, de feltámadott és megdicsőült Urat imádjuk és hajtunk fejet és térdet előtte.

            Nabukodonozor annak az embernek a jelképe, akit az Isten sokszor megintett, akinek sok lehetőséget adott a megtérésre, de aki ezeket nem használta ki, hanem büszkén és keményen rohan a vesztébe. Amikor palotája tetején sétál és látja a büszke várost, a gőg elhatalmasodik rajta és ezért az állati sorig kell lesűllyednie. Vigyázzunk nagyon mi is erre. A gőg, az elbizakodottság az ősbűn bennünk. És ez akár hivő ruhába is tud öltözködni. Arra is büszke lehet valaki, hogy ő nem büszke. Hívő teljesítményeinkkel is ágálhatunk. Olyan könnyen elfelejtjük, hogy semmink sincs , amit ne kaptunk volna. Maradjunk hát ebben az esztendőben is alázatban, ne engedjük a gőgöt eluralkodni magunkon.

            Dánielnek megadatik az, hogy több király uralma alatt is szolgálhasson. Bár már ő se fiatal, bölcsessége és becsületessége tudtára jut az új királynak is. Dárius király magas előljárói posztba helyezi. Ez  sok társában irígységet és féltékenységet támaszt. Összedugják a fejüket, hogy mimódon tudnák Dánielt a királynál bevádolni. Arra a javaslatra jutnak, hogy a király rendelje el, hogy harminc napon át senki senkitől ne kérhessen semmit, csak a királytól.Ha ezt valaki meg merné tagadni, az vetessék az oroszlánok vermébe. Ezt a parancsot Dániel is meghallja. Mit tehet Isten gyermeke ilyen helyzetben. Azt gondolnánk, hogy valahogy megpróbál egy szerencsés kompromisszumot kötni. Valahogy így : látszólag engedelmeskedem a parancsnak, bensőmben úgyis csak Istentől várok mindent. Dániel azonban nem ezt teszi, ő nem okoskodik, hanem teszi azt, amit eddig is tett, háromszor kinyitja  ablakait Jeruzsálem felé és térdre borulva imádkozik az Úrhoz. A besúgók ismét helyükön vannak és jelentik a dolgot a királynak s ő bármennyire is fájlalja az esetet, nem tehet mást, mint hogy Dánielt az oroszlánok vermébe veti. De ő ott sincs egyedül, ott vannak az Isten angyalai, akik befogják az éhes oroszlánok száját és nem árthatnak neki. Egyszer mi is verembe, sírba kell mennünk, de hisszük, hogy nem a halál, hanem Júda oroszlánja fog győzedelmeskedni ezen utolsó és rettenetes ellenségünk felett.

            Dánielnek Isten különös látomásokat ad. Az egyik az, amikor a tengerből sorra szörnyűségesnél szörnyűségesebb állatok emelkednek ki, ezek azok a birodalmak, amelyek a történelem során váltogatják egymást. Az egyik erősebb és hatalmasabb, mint a másik. De Dániel mindezek fölött látja Istent egy trónon ülni és látja az Embernek Fiát, akinek örökkévaló hatalom és ország adatik. Nem tudjuk, hogy ebben az évben milyen hatalmak és birodalmalk fognak fel vagy épp letűnni. Milyen úniók keletkeznek vagy éppen bomlanak fel. De olyan jó, hogy lelki szemeinkkel mi is láthatjuk ezek felett a Szentháromság Isten uralmát. Ő Ura lesz ennek a 2011-es évnek is és mindannak, ami abban történik.Az övéit senki ki nem ragadhatja kezéből.

            Az utolsó kedves dolog, amit Dániel életéből megtanulhatunk, hogy ő az imádság és az ige embere volt. Minden helyzetet Isten elé vitt és minden helyzetre kereste az Írások útmutatását. Így találta meg Jeremiás könyvében azt is, hogy a fogság hetven esztendeig tart, utána pedig jöhet a hazatérés, az ország helyreállítása. Jön az Isten ígéreteinek a beteljesedése. Mi is számolgatjuk ilyenkor újévben esztendeinket. Vajon hány adatik még nekünk? Egyszer mindnyájunk számára az utolsó lesz. De milyen jó, hogy a hivő ember nem kell erre se félelemmel gondoljon, mert akkor mi is hazatérhetünk majd Isten dicső országába. Töltsük ezt az esztendőt is – Dánielhez hasonlóan – imádségban, az ige kutatásában, Isten országa építésében.

Olvasandó igék: Jer.25,12, 29,10, Dán.1,8, 3,15, 4,29-30, 6,23, 7,14, 9,18, Jel.5,5

                                                                                                Lőrincz István