A Szentírás emberei: Félix, Festus, Lisiás

    Pál apostol életében és a misszió történetében egyedülálló helyet foglalnak el, a Római

Birodalom képviselői, katonatisztek, helytartók, börtönőrök és mások.Ezek úgy jönnek be a képbe, hogy ők képviselték az igazságszolgáltatást, ők mondtak ítéletet különféle ügyekben, perekben. A zsidók, akik Pálnak esküdt ellenségeivé válnak, e pogány bíróságokkal akarnak halálos ítéletet mondatni Pál felett. Mert ők szentül meg vannak győződve, hogy Pál és az általa hirdetett evangélium ellen küzdeniük kell. Pál egyszer azt írta az efézusi keresztyéneknek:”mert nem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen,ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen.” (Ef.6,11)Pál egy ilyen harcba állítva lát minket keresztyéneket. A hatalmasságok, fejedelemségek elleni harcot nevezi Pál a hit szép harcának. De a zsidók se csak test és vér ellen harcolnak, hisz nekik se csak az ember Pállal van dolguk. Ők is Fejedelemség ellen támadtak, mégpedig az Élet Fejedelme ellen, olyan Hatalmasság ellen, akinenk adatott minden hatalom mennyen és földön. Ez nem egy szép, hanem egy gonosz harc és mindenek felett kilátástalan. De ezek a zsidók látszólag nem érzékelik, hogy milyen gonosz és ostoba ez a harc, a Feltámadott Krisztus elleni harc. Nem, mert ők gyűlölik Pált és az általa hirdetett evangéliumot és Krisztust is, teljes szivükből, teljes lelkükből és minden erejükből. És a gyülölet elvakulttá, fanatikussá teszi az embert. Jeruzsálemben, a templomtéren a fanatizált tömeg már meg akarta licselni Pált. A zsinati ülésen szinte élve szaggaták szét, majd több mint negyvenen esküt tesznek, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg Pált nem teszik el láb alól. Isten ekkor kapcsol be egy római hivatalnokot, egy katonát, egy ezredest, Lisiást, aki úgy érzi, hoy mivel egy római állampolgárról van szó, kötelessége őt e gyűlölködésből kimenteni és éjnek idején katonai kísérettel a száz kilóméterre fekvő Cézáreába szállíttatni, hogy ott a kaszárnyában védelemben lehessen.A zsidók azonban nem nyugosznak ebbe bele, hanem öt nap múlva delegációt menesztenek a főpappal az élen Cézáreábe. S a főpap kész átlépni az ellenséges római hatalom kaszárnyájának küszöbét, csak hogy harcolhasson Pál ellen. Még ügyvédet is fogadnak, hogy a helytartó előtt képviselje ügyüket Pállal szemben.Félix helytartó elnököl ezen a kihallgatáson.Először az ügyvéd kap szót, aki ismerteti a vádat.Beszéde ravasz és szemtelen.Beszédének fele csupa hízelgés és kedveskedés a bíró felé Pál apostolt veszedelmesnek nevezi Az eredeti szövegben ez a szó pestis jelent.A vádlók szerint Pál olyan , mint a spanyol nátha, amelyik váratlanul és kiszámíthatatlanul tör rá az emberekre. A második vád az, hogy Pál csendháborító, a békesség megrontója, amire Róma különösen érzékeny volt. A vádlott szerintük lázadást szít a zsidók között és az egész földön.Az igaz, hogy ahol csak megfordult Pál, ott mindenütt zavargás lett a zsidók között, de ő ezt soha nem akarta.Ő csak Krisztust, Izrael reménységét hirdette.A harmadik vád, hogy ő a nazarénusok felekezetének, szektájának a feje, vagyis egy pártütő klikket vezet. Felix nem mond ítéletet, hanem elnapolja azt. Két év múlva, amikor Félix már kiesett a császár kegyeiből és utódjául Festust nevezi ki folytatódik a kihallgatás.A Pál elleni gyűlölet egy cseppet hagyott alá ebben az időben.Tizennégy nappal a trónralépése után Cézáreába látogat, ahol ismét kihallgatást szerveznek, s ugyanazon vádakat hozzák fel Pál ellen. A különbség csak annyi, hogy a vádakat még élesítik, most már császárellenesnek is állítván Pált.

            Ezeket látva először is feltevődik a kérdés: hol itt a szeretet, amit pedig a törvény is hirdetett, s amit a zsidók is gyermekségüktől hallottak? Mert itt úgy látszik, hogy semmi szeretet nincs, minden csupa gyűlölet. Ezt látva azt kell mondanunk, hogy a gyűlölet nagyobb hatalom, mint a szeretet? Ez egy nagyon égető kérdés, hisz mindnyájan találkozunk olyan emberekkel, akik gyűlölnek minket. Hogyan szeressük őket? Erre a kérdésre Pál apostol választ ad nekünk. Az egyik válasz, hogy Pál, bár őt vádolják nem hízelkedik. Nagyon is józanul beszél, hivatkozik a helytartó informáltságára, tapasztalatára. A másik dolog, ami feltűnő Pálnál, hogy egyetlen káromlás, szidalmazás, szeretetlenség sem jő ki a száján.Nincs hangjában semmi keserűség, sértődöttség, sem bosszú. Nem sajnáltatja magát az elszenvedett sértésekért, a fogságban töltött két esztendőért. Így Pál mindkét tárgyaláson a szeretetet állítja a gyűlölettel szembe.

            Érdekes azonban az, hogy a zsidók gyűlölete és Pál szeretete között ott állnak ezek a római tisztviselők. Közöttük is vannak, mint minden emberi közösségben, jók és rosszak, korruptak és becsületesek egyaránt. Lisiás és Festus becsületes, megvesztegethetetlen emberekként jelennek meg. Félix ezzel szemben egy nagyon gyenge ember. Ő rabszolgáből lett szabad, kegyetlen, kicsapongó ember, aki kemény bánásmódban részesítette a zsidókat. Druzillát vette feleségül,Heródes Agrippa húgát - aki már a harmadik felesége volt - miután elcsábította első férjétől Azizusztól. Páltól is pénzt remélt, ezért többször kihallgatta. De bármilyen emberek is voltak, a közös bennük, hogy mind hivatalnokok. A hivatalnok ember mindig valahol középen van, a fenn és lenn között.Az ilyen emberek általában igyekeznek semlegesek maradni, igyekeznek mindattól távol tartani magukat, ami nekik árthatna .Ami viszont nagyon fontos, hogy Pál ezekkel a római polgárokkal szemben is a krisztusi szeretetnek a képviselője. Egy házasságtörő ember és parázna felesége felé is nyitott, hogy nekik is elmondja az evagéliumot. Nem hajlong és nem hízelkedik, hanem a szeretet természetességével tesz nekik bizonyságot. Pál mind a két félt igyekszik Krisztusnak megnyerni: a szenvedélyesen gyűlölködő zsidókat és a hidegen semlegesnek maradó rómaiakat.

            Végül még egy érdekes dolog. Pál a császárra apellál, mivel erre neki, mint római állampolgárnak joga van. Feltevődik a kérdés: miért várt oly sokáig Pál ezzel, miért nem tette meg ezt hamarabb? Remélte volna, hogy szabad emberként jut majd el Rómába? Nem ez a valószínű, hanem az, hogy ő mindvégig hűséges akart maradni Izraelhez, s csak akkor megy el tőlük, amikor viszik. Csak két választása volt : vagy visszamegy Jeruzsálembe, vagy pedig Rómába, a császár elé. Lehet, hogy ebben a pillanatban eszébe jutott az Úr szava: neked a császár elé kell állanod. Annak, hogy Pál ilyen későn apellál a császárra, csak egy magyarázata van : a krisztusi szeretet, amely mindent elhordoz, mindent eltűr, mindent hiszen és mindent remél. Az utolsó szó nem a zsidóké, még csak nem is a rómaiaké, hanem Krisztusé. Krisztusnak pedig van népe minden nép és minden társadalmi réteg között. Higyjünk mi is így a szeretet diadalában.

Olvasandó igék : Mt.5,44, Ap.csel.23-25 fej. Róm.12,21, 1Kor.13,7, Ef.6,11

                                                                                                Lőrincz István