Az efézusi jegyző

„A városi jegyző lecsendesítette a sokaságot.” (Ap.csel.19,35)

Ezen a világon mindennek története van. Története van a népeknek, birodalmaknak, az egyes emberi életeknek, de története van az Isten országának is. Az üdvösség története különös módon összekapcsolódik a világ életével, annak keretei között valósul meg, jóllehet túlmutat azon, jelentőségében és lelki mélységében messze túlszárnyalva azt. Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv azt mutatja meg a mi számunkra, hogy Jézus Krisztus egyháza miképpen talál helyet magának egy pogány birodalom, a Római Birodalom keretei között. Meglátjuk azt, hogy hogyan lép be az evangélium a Szentlélek munkája által városok és népek, az egyes emberek életébe. Látjuk azt, hogy az evangélium hogyan nyomul diadalmasan előre, hogyan hódolnak meg bűnös emberi szivek előtte, de látjuk mindazon nehézségeket, veszélyeket is, amelyek az evangéluim útját kísérik. Mert nem csak Isten munkálkodik az evangélium és a Szentlélek által, hanem a Sátán erői is ellentámadásba lendülnek és megpróbálnak mindent keresztbe tenni, hogy Isten országa erőit visszaszorítsák és megfélemlítsék. Ez nem csak akkor volt így, hanem így van ma is. Isten országának építése nem megy könnyen, küzdelmek, harcok, győzelmek és vereségek vannak benne.
Efézusban is ez történt. Egy Demeter nevű ötvösmester, aki abból élt, és nem is rosszul, hogy Diána istennő miniatűr szobrát  ezüstből elkészítette és a várost meglátogató ttúristáknak jó pénzért eladta, komoly veszélyt lát az evangélium hirdetésében és üzleti sikereinek végét látja az új tanítás terjedésében. Hatalmas támadásba lendül Pál és a keresztyén gyülekezet ellen. Egy nagy tűntetést, demonstrációt szervez a pogány istennő kultuszának, imádatának a védelmében.  De Isten gondot visel és megvédi az Ő igéjét, gyülekezetét, szolgáit. Vajon hogyan? Itt is egy természeti jelenség, földrengés által, mint Filippiben? Vagy mennyei angyalok jelenése által, akik megfélemlitik és visszaszorítják a felbőszült tömeget. Nem! Isten itt egy pogány római embert kapcsol be, használ fel, egy tekintéllyel rendelkező embert, akit az egész város ismert és tisztelt: a városi jegyzőt. Ennek a jegyzőnek az volt a feladata, hogy a városi tanács határozatait érvényesítse, gyakorlatba ültesse egyfelől, másfelől pedig ő közvetített a város és Róma között. Egyfajta képviselője volt a Római Birodalomnak ebben a nagy városban.
Bizonyára éppen ügyes-bajos dolgait intézte szépen berendezett irodájában, amikor egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy az utcán nagy tülekedés van. Egyre több ember tódul az utcákra, hadonásznak, orditoznak. Öklüket rázzák. Hirtelen nagyon izgatott lett, mióta elfoglalta hivatalát ebben a nagy városban ilyen esemény még nem volt, minden csendben és rendben zajlott. Hallott ő is egy bizonyos Pálról, aki valami új vallást hirdet , Jézus Krisztusról beszél, aki szerinte a világ Megváltója, Isten Fia, a szeretet vallását hirdette, meg is halt és fel is támadott, de őt ezek a dolgok nem igen érdeklik, ebben az időben annyi vándorprédikátor, filozófus járta a világot. Lehet, hogy csak legyintett erre is egyet, de most itt valami komoly dolog van, hiszen látja hogy egy Alekszánder nevü ember sikertelenül próbál szólni az emberekhez, mikor meglátják hogy zsidó, még eszeveszettebbül kezdik két órán át teli torokkal kiabálni : nagy az efézusi Diána. Érzi, hogy most már nem maradhat tétlen, tennie kell valamit a rend helyreállítása érdekében, hiszen itt az egész város hírneve és az ő tiszte is kockán forog, Ha a császár fülébe jut, hogy itt ilyen nyugtalanság van, akkor neki is meg vannak számlálva a napjai. Úgy tünik, hogy egy ügyes és képzett diplomata volt, aki tudta azt, hogy hogyan kell az emberekkel bánni, hogy el tudja érni a célját. Nagyon bölcsen szól, hiszen először is kijelenti, hogy megérti az emberek felháborodását, amit ők tesznek az magától érthetődő. Itt mindenki tudomásul kell vegye, hogy Efézus városa, ez a szép és büszke város a mennyből földre pottyant istenasszony szobrának a méltó őrzője. Ezt a tényt senki sem vonhatja kétségbe. A mondottak bizonyára Demetert és híveit is lecsendesítették. Hiszen ők attól féltek, hogy Efézusnak ez a híre és vonzása el fog tünni Pál és követői fellépése által. A jegyző kifejezetten Demeterhez és a felbőszített csőcselékhez szól. A jegyző az efézusiak nemzeti és vallási érzelmeire is rájátszik. Bíztosítja őket afelől, hogy Efézus hírneve érintetlen marad, ez a város örökké fenn fog maradni.
Az általa elmondott szövegnek megnyugtató hatása lett, hiszen a tömeg rövid időn belül lecsendesedett , a rettenetes hangzavar, a fanatikus kiabálás megszünt. De a jegyző még tovább megy és a következőkben arról tesz bizonyságot, hogy ő a törvény őre is, azokat pontosan betartja. Hiszen a tömeg Gájust és Aristárkhust magával vonszolja és ott egy rögtönzött ítélettel el is akarja ítélni őket. A jegyző világossá teszi, hogy ezt nem lehet tenni, hiszen ezek az emberek sem nem szentségrontők, sem nem káromlók és így szó sem lehet arról, hogy őket csak úgy kutyafuttában elítéljék. Elmondja: ha Demeternek és társainak valami panasza van, akkor vannak bírák ebben a városban, ha pedig ők nem tudnának dönteni, akkor az ügyet a birodalmi biróság elé lehet vinni. De itt van a városi tanács is, és természetesen a népgyűlés, ha valami gond van, akkor ők is illetékesek ítéletet hozni. Végül – és ebben már ravaszság is van- figyelmezteti az efézusiakat, hogy nagyon vigyázzanak az efféle megmozdulásokra, mert ha Rómába olyan hírek érkeznek, hogy ez egy nyugtalan és bizonytalan város, akkor vége a város jó hírének és még  szigorú intézkedéseket is foganatosíthatnak ellenünk. Vigyázz hát Demeter, mert az ilyesmi a Pax Romana-t , a Római Békét veszélyezteti. Ezért most legyen vége ennek az egész ribilliónak.
A jegyző fellépése sikert hozott. Az ő beszéde feloszlatta ezt a spontán népgyűlést, Efézusban helyreállt a rend. De ezen túl az Isten országának az ügye is nyertes lett ezáltal. Hiszen Pál munkatársait szabadon bocsátották, Pál magához gyűjtheti a tanitványokat és bátoríthatja őket. Az antikrisztusinak minősíthető lázadás véget ért, és ez emberileg ennek a jegyzőnek köszönhető, aki nagyon bölcsen és diplomatikusan tudott fellépni. Ez a jegyző, anélkül hogy ő ennek tudatában lett volna, végül is Isten szolgálatában állt. Fellépése által megakadályozta, hogy ezek a gonosz emberek vérfűrdőt rendezzenek és az efézusi gyülekezetet tönkretegyék. Ennek az embernek a kellő időben és a kellő módon való fellépése jót tett nem csak a városnak, hanem Isten ügyének is. Ez a jegyző a városi népgyülésre utalt, ez a szó a görög nyelvben ugyanaz, mint a keresztyén gyülekezet, amit a mi magyar eklézsia szavunk szépen őriz. Ez a jegyző a városnak akart jót tenni, de Isten gyülekezetével is jót tett.
Milyen csodálatosan építi be Isten az Ő országának ügyét az evilági politika és mindenkori helyzet kúszált szövevényébe! Isten Ura az ilyen helyzeteknek is. Vajon nem erre a jegyzőre gondolhatott Pál akkor, amikor azt írja Timótheusnak, hogy szükséges imádkozni királyokért helytartókért, az állami vezetőkért is?  Hiszen Isten ügyét az ilyen királyok, helytartók, a világi felsőbbség akadályozhatja vagy pedig előmozdíthatja. Mekkora áldás egy olyan felsőbbség, amelyik mégha tudatlanul is, de a gyülekezet ügyét, az Isten országának csendes építését előmozdíthatja. Mekkora áldás volt a maga korában egy István király, Bölcs Frigyes, Bethlen Gábor és még nagyon sokan mások.
Ne felejtsük ki hát mi sem imádságainkból a világi vezetőket, államelnököket, minisztereket, polgármestereket, tanácsosokat. Milyen jó tudni, hogy Isten őket is eszközökké teheti az Ő országának szolgálatában!

Kérdések

1. Sorolj fel más világi tisztségviselőket, akik Pál életében fontos és nagyon sokszor pozitív szerepet játszottak!
2. Mennyire szükséges a diplomáciai érzék, a diplomatikus fellépés, viselkedés az egyházban, vagy az egyház érdekében?
3. Milyen kapcsolat legyen az egyház és a világi felsőbbség között?
4. Mi a határa a polgári engedelmességnek a Szentírás tanitása szerint?

Lőrincz István