Egy eszes asszony

„Elkülde Joáb Tékoa városába és hozata onnét egy asszonyt, ki igen eszes vala és monda néki: kérlek, tetessed, mintha nagy keserűséged volna és légy olyan, mint egy asszony, aki sokáig siratta halottját.”(2Sám.14,2)

A bölcsesség egy igen értékes kincs, értékesebb mint az arany vagy ezüst, sokszor sokkal többre lehet menni vele, mint bármily más erőfeszítéssel. A bölcs embereknek jó ember-ismeretük van, átlátják az összefüggéseket, jól megválogatják azokat az eszközöket, amelyek által a legkönnyebben elérik céljukat és megtalálják adott esetben a megoldást. Tékoa városában, mely nem messze volt Betlehemtől, sok ilyen ember élt. Ezek között a leghíresebb Ámós , a parasztpróféta, de íme ez az asszony is, akiről a történet szól. Az ő segítségét Joáb, Dávid hadvezére vette ígénybe, hogy egy nagyon nehéz helyzetet megoldjon, hogy a királyt jobb belátásra bírja.
A Dávid családjában egy drámai eseménysor zajlott le, amikor Asolon meggyílkolta Amnont, a féltestvérét, mivel az megerőszakolta Támárt, Absolon húgát. A vérbosszú elől Absolon Gessúr királyához menekült. Dávidot nagyon megviselték az események, először Amnont siratta, aztán az Absolon hiánya vált kínzóvá számára, hiszen nagyon szerette őt. Minden gyermekénél jobban kedvelte őt és nem tudott meglenni nélküle. Joáb, aki nagyon jól ismerte Dávidot, észrevette azt, hogy ő mennyire vágyakozik gyermeke után, de azt is megértette, hogy milyen nehezére esett, hogy egy gyilkost visszahozasson az udvarába. Dávid, mint édesapa nagyon vágyott Absolon után, de mint király nem mert ilyen irányban intézkedést hozni. Joáb megtalálja erre a kényes és bonyolult helyzetre a megoldást. Egy bölcs asszonyt küld a királyhoz, aki úgy kell viselkedjen előtte, mint egy gyászos szívű édesanya, aki gyászolja fia halálát, akit egyik másik fia gyilkolt meg.
Meg kell adni, ez az asszony nagyszerűen játsza el szerepét, jó a beszédkészsége és tudja, hogyan kell a király szivéhez közel férkőzni. Remek elbeszélő készséggel és meggyőző módon tárja a király elé a mondandóját. Kész helyzet elé állítja a királyt. Azt mondja: ha a család vérbosszút gyakorol az életben maradt fiával szemben, akkor senkije sem marad, egyszerüen kihal az egész családja. A királyt mélyen érinti ez az esemény és megnyugtatja az asszonyt, hogy ebben a kényes ügyben azonnal és megnyugtató módon fog intézkedni. Mint népének fő bírója meg fogja akadályozni ennek a fiúnak a halálát.
Az asszony azonban nem elégszik meg ennyivel. Szépen rávezeti ezzel a példával a királyt, hogy itt nem is egy számára idegen fiúról van szó, hanem az ő saját gyermekéről, Absolonról. Ez nem az első ilyen eset a Dávid életében. Náthán is ehhez a „cselhez” folyamodot, amikor Dávidot rá akarta vezetni arra, hogy belássa Betsabéval elkövetett bűnének rettenetes és kegyetlen voltát. Ő is egy ilyen történetet mesélt el egy gazdag emberről, akinek mindene megvolt, de amikor vendége érkezett, mégis a szegény szomszédjának a báránykáját akarta elvenni. Dávid igazságérzete akkor is hamar megadta a választ, de ugyanakkor ő is megkapta a lesújtó és kijózanító választ: te vagy az az ember! Most ez az eszes asszony szintén egy kitalált történetet mond el, hogy a királyt rábírja arra, hogy amit egy másik esetben úgy tett volna, azt most a maga esetében, a maga családjában is meg kell cselekednie. Ez az asszony nem a maga fiáról beszél tulajdonképpen, hanem Absolonról. Ha Absolon meghal, akkor nincs törvényes örököse a trónnak. Ezért kér ígéretet a királytól arra nézve, hogy a vérbosszú nem fog megtörténni, Absolon nem fog meghalni. Ezért kimondhatatlan az öröme, amikor meghallja, hogy a gyilkos életben maradhat.
Miután a király ítéletet hirdet, az asszony elmondja jövetelének a valós célját. Azt mondja, hogy a király lesz a hibás, ha az eltaszított fiút nem hozatja vissza. Ez az asszony tulajdonképpen nem tesz mást, mint hogy a bűnt Absolonról leveszi és a királyra teszi át. Azt mondja a királynak, hogy ha ő nem intézkedik, akkor az egész nép el fog pusztulni. Akkor éppúgy lesz, mint a víz, mely ha egyszer kiöntetett a földre, többé nem lehet összeszedni.
Ha lassan és nehezen is, de Dávid megérti az asszony szavát. Nem tudjuk, a történetből nem derül ki, hogy ez pontosan mikor is történik meg. Lehet, hogy már az első mondatok után, lehet hogy csak valóban a végén. A lényeg az, hogy mindent megért és arra is rájön, hogy az egész dolog mögött hadvezére, Joáb áll. De az asszony elégedett. Elérte célját és bizonyára megkapta jutalmát.
Ez a történet egy olyan kérdést vet fel, ami a mi üdvösségünk szempontjából döntő jelentőségű és örökre időszerű marad. Hogy lehet kegyelmet adni, bocsánatot gyakorolni, ahol a jog, az igazság megsértetett? Ez az asszony írgalomért esedezik. Ezt az irgalmat, a kegyelmet egyedül a király adhatja meg. Nem elégszik meg azzal, hogy a király ezt az ő fiának megadná, hanem addig harcol, amig ezt a király a saját fiának is kész megadni, amig kész visszahozatni a gyermekét.
E bölcs asszony cselekedete által az evangélium csodálatos fénye ragog fel Dávid és családja életében. Nem a jogé, hanem a kegyelemé az utolsó szó, nem a jog a nagyobb, hanem a király könyörűlete fog végül is győzedelmeskedni. Nem a jog, az igazság ad életet, hanem a kegyelem biztosítja a jövendőt a nép számára. Ennek az asszonynak a fellépésében prófétai erejű bizonyságtétel rejlik. Ebben az egész beszélgetésben az igazság és a kegyelem tusakodik egymással. Ha az igazságossághoz ragaszkodna, nem lehetne kegyelmes. De ha egy gyilkos kegyelmet kap, ott az igazság szenved csorbát. Dávid kegyelmet ad, de az igazság nem kap elégtételt.
Mégis miért lehetséges az, ami történt? Azért mert eljött az a Király, akire Dávid csak árnyékképpen előre mutat. Ez a Király maga tett eleget Isten igazságosságának, és így a kegyelem azoké lehet, akik megsértették Isten törvényét, Isten igazságát. Ez az asszony evangéliumot hirdet, amikor azt mondja: ne legyen számkivetve előtte az eltaszított sem. Ez a boldogító evangélium: minket, akik bűneink miatt számkivetettek kellene lennünk az üdvöségből, az Isten országából, nem taszít el Isten magától. Ez egyedül azért lehetséges, mert Dávid Fia, az Úr Jézus Krisztus vállalta a számkivetettséget, vállalta a kereszten az eltaszíttatást érettem és éretted. Számára senki sem kért irgalmat, de ennek így kellett lennie.
Ő azért lett eltaszított és számkivetett, hogy mi bűnös emberek, akik hajlandók vagyunk minden gonoszra, ne kelljen azzá lennünk. Mi tékozló fiakként visszafogadtatunk az atyai ház örömébe, az üdvösség drága ajándéka a mienk lehet. Ez nem természetes, nem magától érthetődő. Ne legyen ez megszokottá soha a számunkra. Ne teljen el életünkben egyetlenegy nap se úgy, hogy ezért ne adnánk hálát.

Kérdések

1. Próbáld meghatározni: mi a bölcsesség? Egy jellemvonás, ajándék, olyas valami, amit meg lehet tanulni, el lehet sajátítani?
2. Mi a bölcsesség jellemzője? Próbálj néhány dolgot felsorolni, gondolj Salamon álmára!
3. Mennyire őszinte ez az asszony? Szabad-e egyáltalán valamit igy megjátszani?
4. Vajon miért lágyult meg Dávid szíve?
5. Próbálj újszövetségi példát találni az igazság és kegyelem viszonyára, gondolj az adós szolga példázatára!

Lőrincz István