A Szentírás emberei : Jórám

Jórám a Szentírás egyik legnegatívabb szereplője. A húsz király közül, akik Salamon után Júdában uralkodtak, róla festi a Biblia a legsötétebb képet.. Nem olvassuk róla, hogy imádkozott volna, hogy kereste volna Istent, hogy valaha is bűnbánatot tartott volna, vagy hogy kereste volna népe javát. Jórám annak az embernek a megtestesítője, aki teljességgel Isten nélkül él ezen a világon. Tőle csak azt tanulhatjuk meg, hogy hogyan nem szabad élni és cselekedni. Ő 845 táján uralkodott Júdában, 32 éves korában került a trónra és nyolc évig volt király Jeruzsálemben. Jórám Józsafát fia volt, ez annál is döbbenetesebb, hisz apja egy istenfélő ember volt, de itt az alma messze esett a fájától. Apja azt tette, ami kedves volt az Úr színe előtt, a fia pedig azt, ami gonosz volt. Itt is látjuk, hogy Isten kegyelmét nem lehet örökölni, nem száll automatikusan apáról fiúra, szülőről gyermekre. Ma is sokszor megtörténik az a szomorú és fájdalmas dolog, hogy hívő szülők gyermekei nem követik az Urat, nem követik szüleik példáját.
Feltevődik a kérdés, hogy miként jutott Jórám ide? Nos, ennek az egyik oka abban keresendő, hogy ő Akháb leányát vette feleségül, a hírhedt Jézabel leányát, Atáliát. Tudjuk, hogy Jórám anyósa teljes szívéből gyűlölte az Urat és annak szolgálatát. Sajnos Józsafát sem volt ártatlan ebben a dologban, hisz ő kötött Akhábbal szövetséget és így közvetve is, de elősegítette fia szerencsétlen házasságát. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy komoly keresztyén fiúk és leányok számára milyen fontos az, hogy ne lépjenek házasságra hitetlen társsal, hisz a legtöbb esetben nem az történik, hogy a hívő fél megnyeri a hitetlent, hanem épp az ellenkezője: a hívő fél lép szép lassan a hitetlenség útjára. Ez nem csak a házasságra, de még a barátságokra is érvényes, nem véletlenül int az apostol : jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
Jórám romamosan halad lefelé a lejtőn, megöleti testvéreit, attól való félelmében, hogy nehogy valamit is kiszalasszon kezei közül a hatalomból. Egy családi drámának vagyunk itt a tanui. A Szentírás azt is megjegyzi, hogy testvérei jobbak voltak nálánál. Valószínű, hogy testvérei az Úr követése mellett döntöttek és ellenezték bátyjuk istentelen viselkedését. Ez tövis volt a Jórám szemében és inkább félretette őket az útjából. Jórám egy kegyetlen, irgalmatlan ember volt. Szinte beleborzadunk ebbe, de ne gondoljuk azt, hogy manapság nem történnek ilyenek. Én magam is találkoztam börtönlátogatásaim alkalmával olyan emberrel, aki hat családtagját mészárolta le egy vadászfegyverrel.
Jórám politikai és katonai karrierje sem volt fényes. Eleinte még legyőzte az edomitákat, de később ezek elszakadtak országától. Nemsokára egy másik stratégiai területet is elveszített. A Szentírás írója megjegyzi: mindez azért történt, mert Jórám elhagyta az Urat. Amikor valaki elhagyja az Urat, nem megy jól sora. Istent elhagyni a legrettenetesebb bűn, s aki ezt megteszi, annak elvész a hite, bátorsága, ereje. Az ilyen ember gyengévé lesz, előbb-utóbb összeomlik. De ez nem volt még elég, mert országában magaslatokat és bálványoltárokat építtetett, hogy ott paráználkodjon és áldozzon a népe. Ahelyett, hogy népét Istenhez vezette volna, a bálványok tiszteletét és szolgálatát tanította meg nekik.
Isten nem tűrte mindezt szótlanul és prófétáján Illésen keresztül figyelmezteti őt. Különös az, hogy Júdában csak most találkozunk vele, hiszen ő az északi országban tevékenykedett. Ott harcol Akháb és Jézabel istentelen uralma ellen. Illés bátor ember, nem ijedt meg Jézabeltől sem, s íme most itt Jórámtól sem. Illés levelet ír Jórámnak, ez az egyetlen alkalom, hogy Illés leveléről olvasunk. A levélnek, az írott megszólításnak az az előnye, hogy az ember józanul és higgadtan meggondolhatja mondanivalóját. Az elő beszédben sokszor elveszíthetjük lelki egyensúlyunkat, kiborulunk, kiabálni kezdünk. A levélből kiderül, hogy Illés teljesen tisztában van a helyzettel. Megírja neki, hogy ő nem apja és nagyapja útját követi, hanem sokkal inkább apósa és anyósa útját. Szemére veti, hogy paráznaságra vezette Júda népét, hogy kiírtotta testvéreit. Illés ugyanakkor ítéletet is hirdet. Egy nagy csapás fog jönni Jórám népére és családjára Jórám egy súlyos gyomorbetegséget kap és ezt nem fogja túlélni.
Azt várnánk, hogy Jórám legalább most feleszmél, Istenhez kiált kegyelemért, de nem ez történik. Ő következetes marad az istentelenségben és engedetlenségben. Jórám nem ismeri se a bűnbánatot, se a bűn feletti sírást. Az Illés által meghirdetett ítélet hamarosan be is következik. Az ellenség behatol országába, sőt palotájába, feleségét és gyermekeit elhurcolják, ő pedig egy rettenetes betegségben két évi súlyos szenvedés után meghal, alig negyven éves korában. Senki se siratja, senki se bánja halálát, s még a királyok sírjába se kerülhet a teste.
Mit mondhatunk mi minderre? Csak egyet: Isten őrizzen meg minket ettől, Isten legyen irgalmas hozzánk, hogy mi ne legyünk ilyenek, mint Jórám. Jórám története is egy nagy kiáltás az igazi Király, Jézus Krisztus után. Jézus épp az ellenkező vonásokat mutatja fel, mint ez az istentlen király. Jórám féltékeny és kegyetlen volt, és megölte testvéreit, Jézus alázatos, szeretetteljes, aki feláldozta magát testvéreiért. A Jórám uralma gyenge, silány, Jézus hatalommal és igazsággal uralkodik. Jórám csak nyolc évig uralkodott, Jézus uralma örökké tart, az Ő királyságának, uralmának nem lesz vége. Jórám egy rettenetes betegségben halt meg, Jézus mint a fájdalmak férfia ismerte és hordozta a mi betegségeinket és fájdalmainkat. Jórámnak meg kellett halnia Isten rettenetes és igazságos ítelete miatt, Jézus önként és ártatlanként vette magára az Isten bűneink miatt való igazságos és rettenetes ítéletét és el is hordozta azt. A Jórám halálát senki se siratta, Jézus halálakor sírtak az övéi, mert hiányzott nekik, mert drága volt élete számukra. Jórám nem kapott tiszteletteljes temetést, Jézust viszont egy főember vadonatúj sírjába temették el.. Jórámról már semmit se olvasunk a temetése után, de Jézus harmadnapon feltámadt, megjelent tanítványainak, beszélt velük. És igéjén keresztül mind a mai napig hozzánk is beszél.
Végül van még egy súlyos kérdés, amit talán mindnyájan felteszünk, olvasva ezt a szomorú történetetí. Miért engedte ezt meg Isten,miért nem vetett már sokkal hamarabb véget Jórám gonoszságának? A 7-ik versben erre is választ kapunk:”Nem akará mindazáltal az Úr a Dávid házát elveszíteni a szövetségért, amelyet Dáviddal kötött, és mivel ígéretet tett, hogy szövétneket(lámpást) ad néki és az ő fiainak minden időben” .Csodálatos és szép üzenet ez, mely ragyog ennek a sötöt történetnek a hátterében. Isten nem elveszíteni, hanem megtartani akar minket. Mert Istennek még Jórámmal is terve van, még neki is ad kegyelmi időt a megtérésre. Azért se veszíthette el Isten az Ő népét, mert abból kellett megszülessen a Messiás. A népnek és királyának még ez a szörnyű romlása se akadályozhatta meg Istent az Ő üdvtervének megvalósításában.
Lehetnek nagyon sötét idők a történelemben és a mi személyes életünkben is, amikor mi is feltesszük a miérteket, amikor mi is nyögünk sokféle nyomorúság, betegség, az emberek gonoszsága, a világ istentelensége miatt. Legyen ez a történet épp az ilyen időkben vigasztalás a mi számunkra. Isten még ezekben a legnehezebb és legsötétebb időkben is megtartja szavát és gondol a velünk kötött szövetségére. Nem csak a Dáviddal, hanem a Jézussal és Jézusban adott örök szövetségre, melyet Ő vérével szerzett.

Olvasandó igék: 2Krón.21 fej. És.53,3-4, Luk.22,20, 1 Kor.15,33

Lőrincz István