A Szentírás emberei : Ábrahám

            Ábrahám egy pogány családból származott. Hiszen Úr-Khaszdimban, ahol élt, nem ismerték az igaz Istent. Isten elhívásának a csodája, hogy épp őt szólította meg az Úr, hogy a hívők atyja legyen, s annak a népnek az ősatyja, ahonnan a Messiás is származott test szerint. Az is kegyelem, hogy Ábrahám meghallotta za Úr hívó szavát és engedelmeskedett annak. Isten tehát kiválasztotta, kihívta őt hazájából és családjából és egy ígéretet adott neki. Olyan ígéretet, amely lehetetlenségnek tűnt.

            Ahhoz, hogy Ábrahám engedelmeskedhessen, sok mindent el kellett engednie: hazáját, szülőföldjét, családját, és még sok minden mást is. Isten azonban nem csak Ábrahámot hívta el, hanem minket is elhív. A keresztség volt az első komoly megszólítás arra nézve, hogy kövessük és szolgáljuk az Urat. Isten közülünk mindenkinek egy sajátos feladatot akar adni az Ő országa építésében. Ábrahám se tudta, hogy mi minden várja őt ezen az úton, de elindult, mi sem tudjuk azt, hogy milyen úton fog Isten vezetni, de azért indulhatunk el, mert hit van bennünk arra nézve, hogy Isten a mi életünkben is beteljesíti az Ő ígéreteit.

            A gyermektelenség egy óriási próba egy házaspár számára. Nem szabad ezt könnyelműen venni. Különösen nagy csapás volt ez abban az időben, hisz gyerek nélkül nem volt jövendő. Abban az időben gyermektelennek lenni azt jelentette, hogy Isten is elhagyott. Ábrahámnak Isten nagyszerű ígéreteket adott a jövendő felől, de hogy lesz abból valami, ha nincs gyermek? Amikor Ábrahám ezeken gondolkozott, Isten egy éjszaka kivitte a csillagos ég alá és azt mondta neki : Ábrahám nézz fel az égre, amint nem tudod megszámolni a csillagokat, éppúgy nem tudod majd megszámolni utódaidat sem. Mit tett ekkor Ábrahám? Egyszerüen hitt az Úrnak. Nem azért, mert látott volna valamit is az ígéret beteljesedéséből, hanem azért, mert az Úr mondta. Ebben példaképünk nekünk Ábrahám. Hiszen az Úr nekünk is gazdag ígéreteket adott. A hit nem más, mint belekapaszkodni az Úr szavába. Ez a hit lett Ábrahám megigazulása is. Mi is csak hit által igazulhatunk meg. A hit az a kéz, ami Isten felé nyul és elfogadja az Ő ajándékait.

            A hitnek megvannak nemcsak a magasságai, hanem a mélységei is. Luther azt mondta a hitről, hogy az egy nyugtalan valami. Tehát nem egyszer s mindenkorra birtokoljuk, nem úgy vagyunk vele, mint egy tárggyal, amit zsebre vágtunk és azután tudjuk, hogy az már mindörökre a miénk. A hit a tengerhez hasonlítható, ahol van apály és van dagály. Így volt ez Ábrahámnak az életében is. Ő is hitt, de a hite egy adott ponton kezdett megrendülni. Már tíz éve megígérte Isten , hogy gyermeket ad neki és még mindig nem történt meg. Ekkor jön a kísértő Sára szaván keresztül, aki egy más alternatívát kínál fel neki. És Ábrahám belemegy ebbe, talán azért is, mert ez a test számára kedves volt. Meg is születik a gyermek, Izmael, de ez nem hoz nyugalmat az Ábrahám családjába, sőt egyre több lesz a féltékenység, veszekedés, irigység, gyűlölet. Amit nem az Isten akarata szerint teszünk, abból sohasem származik jó dolog. Az emberi megoldásokból nem születhetik meg az ígéret gyermeke. Vissza kell térni Isten ígéretéhez, az Úr akaratához. Jó ezt nekünk is megtanulni. Csak egy út van és ez Jézus Krisztus.

            Ábrahámot sokszor megszólította Isten és ez mindig nagyszerű pillanat volt. Isten Ábrahámnak most egy feladatot ad : Járj énelőttem és légy tökéletes! Mintha Isten valami ilyesmit akarna mondani : én egy nagy cél felé haladok. Akrsz-e velem jönni, akarsz-e munkatársam lenni e nagy és dicső cél elérésében? Ábrahám igennel válaszol, együtt megy az Úrral. Ezt a kérdést Isten nekünk is felteszi. És nekünk is lehet igennel válaszolni. Nincs az életünknek szebb és áldottab hivatása, mint az Úrral járni, eszköz lenni az Ő kezében. Mi is részesei lehetünk az Isten országa nagy útjának, ami elvezet a Golgota, a megnyílt sír mellet, s amely folytatódik a mennybemenetellel, s Isten Lelkének kitöltetésével, a gyülekezet megalakulásával, épülésével és végül megérkezik az üdvösség dicsőségébe. Milyen szegény és nyomorult az az ember, aki ezen az úton nem akar járni és milyen gazdag és boldog az, aki ezen az úton jár és egykor meg is fog érkezni Isten dicsőségébe.

            Ábrahám életének egyik legszebb pillanata, amikor Isten szövetségre lép vele. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy Isten Ábrahám barátja akar lenni. Mekkora kiváltság ez Ábrahám számára. A szövetség jele a körülmetélkedés volt, ennek a felvételekor vér folyt. Az újszövetségi szövetségkötés is véren alapul, a Jézus vérén. Mert vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. De Isten nem csak Ábrahámmal köt szövetséget, hanem az ő gyermekeivel, utódaival is. Nem csak Ábrahám kell körülmetélkedjen, hanem a fia is. Mivel Jézus vére kifolyt, a mi vérünk már nem kell hulljon. Számunkra elég a Jézus vérét jelképező víz. Mi Ábrahámért és a vele és utódaival való szövetségkötésért is ragaszkodunk a gyermekkeresztség gyakorlatához. Ez annyira kedves a mi számunkra, hogy nem tudnánk semmi áron róla lemondani. De arról a reménységről se, hogy megkeresztelt gyermekeink is az Úréi, hogy Ő az ő életükben is el fogja végezni a maga áldott munkáját. Ez a munka a belső megtisztítás. Mert Isten már az Ószövetségben megmondta prófétái által, hogy nem elég csak  a testet, a szívet is körül kell metélni, nem elég a keresztség vize, hanem kell a Szentlélek tüze is. A szövetség nem csak ajándék, hanem feladat és lekötelezés is.

            Az életben vannak nagy pillanatok, ilyen volt Ábrahám és Sára életében gyermekük, Izsák születése. Ez azért volt különös, mert emberileg ez teljességgel lehetetlen volt, de Istennél minden lehetséges. Az Izsák név nevetést jelent. Nevetni, örülni sokféleképpen lehet. Jézus azt mondja, hogy a világ is tud örülni. De igazi öröm, igazi nevetés mégis csak Isten által lehetséges. Annak az örömpohárnak az alján, amit a világ nyujt nekünk mindig ott van az üröm, a keserűség is. Állítólag a régi görögök is tudták ezt és ezért nem űritették fenékig poharaikat. Csak az Isten által adott és munkált öröm teljes és tiszta öröm. Ez az öröm nem a körülményeinktől, hangulatunktól, hanem Isten ígéretétől és cselekedeteitől függ. És ezért ez az öröm elvehetetlen, ez az öröm a halálos ágyunkon is öröm marad.

            Ábrahám életét se kerülték el a próbák és eljött a legnagyobb próba ideje is, amikor Ábrahámnak kész kellett lennie lemondani az egyetlen gyermekéről is. Ábrahám engedelmeskedik, nem apai szívére, hanem Isten hangjára hallgat. Sokszor nekünk is nehéz utakat kell megjárni. Lehetnek az olvasók között olyanok, akik elveszítették gyermeküket, talán épp az egyetlent. Ilyenkor mindig nagyon nehéz kérdések törnek fel a szívből, miértek, amire oly nehéz választ találni. Ennél a történetnél nem lehet ne a Jézus szenvedésére gondolni, amikor Isten az Ő Egyetlen Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta. Amikor Jézus a kereszten fügött elhangzik a legnagyobb mélységből jövő „miért” : Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? És erre a „miértre” nem jön egy „azért”. Erre a kérdésre Jézus se kapott választ a mennyből. Nekünk is vannak és lesznek megválaszolatlan kérdéseink. Ábrahám végül megértette a próbát, megértette a megoldást. Ez hit által történt az ő életében, és csak hit által történhet meg a mi életünkben is. Hitünk pedig egykor látássá lesz, ott aztán majd mindent megértünk, és meglátjuk, hogy Isten mindent jól cselekedett. Ebben nyerjen megnyugvást a most oly sokszor háborgó szívünk.

Olvasandó igék : 1Móz.12,1,  15,1,16,3, 17,1.12, 21,6, Zsid.11,17

                                                                                                Lőrincz István