A Szentírás emberei : Illés

Illés egy igazi reformátori alkat. Fellépésével, munkálkodásával történelmet formál. Izrael története elképzelhetetlen az ő alakja nélkül. Hirtelen, váratlanul jelenik meg, mintha a mennyből pottyant volna a földre. Izrael életének nagyon válságos korszaka ez. Akháb király, feleségének Jézabelnek a hatására és nyomására újra bevezeti a Baál-kultuszt, ezt az utálatos bálványáldozatot, Samáriában még templomot is építenek a tiszteletére. Isten szemében ez egy lelki paráznaság, amit nem hagyhat szó nélkül. Ezért küldi el Illés prófétát, aki hevesen és szenvedélyesen tiltakozik e súlyos lelki eltévelyedés ellen. Keményen szól és lép fel, de mindezt Isten megbizásából teszi . Ha most a reformáció idejére gondolunk, akkor nekünk is sok minden túlzásnak tűnhet, megbotránkozhatunk azon a módon, ahogy a reformátorok felléptek a középkori egyház tévelygései ellen, de ők ezt egy szent buzgalommal tették, úgy érezték, hogy nem is tehetnek másképp. A történelem őket igazolta, hisz ha nem lettek volna ennyire bátrak, akkor ma nem lenne református egyház.

            Illés nevének jelentése : az én Istenem az Úr. Ez a név számára életprogram lett. Ő az Úrért él és szenved. Mekkora szükség volt a történelemben ilyen emberekre, akik Isten színe előtt álltak és harcoltak az Úr szent ügyéért. Ez az ember helye, az Úr előtt állni, Rá figyelni, Őt hallgatni. A mi időnk se sokkal jobb, mint az Illés ideje volt. Csak a bálványok neve változott meg azóta. Igaza van reformátorunknak, Kálvinnak, amikor az emberi szívet bálványgyárnak nevezi. A bálványokat ma is meg kell nevezni és le kell leplezni. Mert nekünk az Urat kell teljes szívünkből szeretni. Imádkozzunk új Illésekért, lánglelkű igehirdetőkért.

            Aki az Úr ügyéért küzd, annak mindig számolnia kell azzal is, hogy üldöztetés, megpróbáltatás éri. Így volt ez az Illés életében is. Bejelenti, hogy nem lesz eső egy hosszú ideig. Ez nem véletlen, hisz Baál épp az esőnek és a termékenységnek az istene volt, most pedig le kell lepleződjön teljes tehetetlensége. Ez az idő Illés számára is a nagy megpróbáltatás ideje. De Isten csodálatos módon gondoskodik róla. Először a Kérith patakánál tartózkodik, ahol a hollók gondoskodnak róla, majd pedig Sareptában egy özvegyasszony lesz a megtartatás és a gondviselés eszköze.Ez nagyon különös dolog, hisz az özvegy maga is, fiával együtt az éhhalál árnyékában él. De az Úr épp egy pogány asszony életében mutatja meg hatalmát. Különös az a mód is, ahogyan ez a csoda bekövetkezik. Illés megparancsolja az asszonynak, hogy először neki készítsen egy pogácsát. S miközben az asszony engedelmeskedik megtörténik a csoda. Így van ez a mi életünkben is. Valahányszor engedelmeskedünk, az Úr gazdag áldása kíséri ezt. Mindig rá kell bíznunk magunkat az Úrra és az Ő vezetésére. S mi is csodákat élünk át, megtapasztaljuk, hogy az Úr gondot visel az övéiről. A legnehezebb időkben sem hagyja el az övéit.  Gondoljunk csak a reformátorok életére. Milyen nehéz üldözéseken kellett nekik is átmenni. Hányszor voltak életveszélyben, hányszor kellett menekülni, bújdosni az ellenség elől. De az Úr erje nem fogyott el.Isten mindig erősitette őket. Minket is.

            Minden ember életében vannak hatalmas és felejthetetlen pillanatok, amelyek mélyen bevésődnek az emlékezetbe és sokszor a történelembe is. Így volt ez Illés életében is. Már tűrhetetlennek tartja a helyzetet és ezért a Kármel hegyére egy nap népgyűlést hív egybe. Itt megállapítja, hogy Izrael népe egy súlyos állapotban van. Kétfelé sántikál. Állandóan ide-oda kapkod. Hol az Úrban bízik, hol pedig Baálhoz szaladgál. Nem akarják ők megtagadni Istent, hisz neki is szolgálnak, de újra kacsingatnak Baál felé is, mert tetszik nekik az, hogy ott kiélhetik bűnös hajlamaikat, úgymond egy kicsit elereszthetik magukat. Hány ilyen kétfelé sántikálás van a mi életünkben is. Hát nem az, ha vasárnap ott ülünk szépen a templomban, de hétfőn már nem sok látszik meg ebből az életünkben? Vagy az, amikor a keskeny és a széles út között az „arany középutat” próbáljuk keresgélni? Vagy az, amikor olyan határozatlanok  vagyunk sok kérdésben? Nem tudunk és nem akarunk határozott  nemeket és igeneket kimondani. A „vagy-vagy” helyett az  „is-is” útját választjuk. Az ilyen magatartás mindig nagyon jó betörési lehetőséget ad a Sátánnak az életünkben. Ilyenkor hitéletünk mindig veszít az erejéből. Milyen jó, hogy Illés kérdése kimozdítja a népet ebből az állapotából. Mintha ultimátumot adna a népnek. Milyen jó, hogy ezt megérezték a reformátorok is a maguk idejében, Meddig mehet ez még így tovább : a bűnbocsátó cédulák, a jócselekedetekből való üdvözülés és megigazulás, az erkölcstelenség? S ki tudták mondani : elég, változtatni kell. Áldott idők az ilyenek, bárcsak most is fel tudnánk tenni magunknak és másoknak is ezt a kérdést, és tudnánk válaszolni is rá : nem akarunk már többé kétfelé sántikálni, egyedül az Urat akarjuk szolgálni.

            Egy szent párbajnak lehetünk tanui a Kármel hegyén. Nagyon nagy a különbség Illés és a Baál-papok között. Ez utóbbiak nagy hangon kiabálnak, vagdossák magukat, Illés pedig csendben imádkozik. Amazok hisztériás őrületben, Illés alázatos csendességben az Úr előtt. Ő nem magáért küzd, nem a maga igazáért, hanem az Úr nevének dicsőségéért. És az Úr válaszol az imádságára. Mégpedig azonnal. Alig hallgat el az imádság , tűz jön le az égből. Az egész áldozat megemésztetik. Mekkora kegyelem! Hisz a nép érdemelte volna meg, hogy a tűz rájuk sújtson, őket eméssze meg, de nem ez történik. A Kármel hegyén történtek egy másik hegy, a Golgota eseményeire emlékeztetnek. Ott az Isten haragjának a tüze Krisztust emészti meg. Azért, hogy ott a mi sok bálványimádásunk bűnéért is eleget tegyen. Azért, hogy ezután teljes szívvel csak egyedül Neki szolgáljunk.

            Miután a nagy harcnak már vége lett és Illés győztesen került ki belőle, különös dolog történik. Iléés elindul a hegy teteje felé egy újabb imaharcra. Esőért imádkozik most Illés. Dehát nem felesleges ez? Hisz Isten már megígérte, akkor meg minek ezt újra kérni? Hitetlenség lenne ez az Illés részéről? Nem, ilyesmiről szó sem lehet. Isten ígéretei nem teszik feleslegessé a mi imádságunkat. Nem úgy van az, hogy mi ölbe tehetjük a kezünket és várjuk azt, aminek amúgy is jönnie kell. Isten ígéretei nem tehetetlenekké, passzívakká tesznek minket, sokkal inkább mozgásba, imába lendítenek. Istennek tetszett, hogy az Ő ígéreteit gyermekei imádságai által valósítsa meg. Illésnek hatszor kell megmásznia a hegyet, amig végre esni kezd az eső. Így gyakorol bennünket is Isten az imádságban való kitartásban. Minket is így akar nevelni Isten. Hisz nekünk is drága ígéreteket adott. Bűnbocsánatot és örök életet fog adni nekünk is. De ezért nekünk is tusakodni és imádkozni kell. A Vőlegény azt ígérte : íme hamar eljövök. De a gyülekezet kell kiáltson : bizony hamar jövel Uram Jézus.

            Szinte nem ismerünk rá Illésre a Kármel hegyi esemény után. Halálosan el van csüggedve a puszta közepén. Illés sem volt hős, ő is csak egy szegény bűnös, aki kegyelemből él. Illésnek is átt kellett menni egy súlyos hitválságon, de nem maradt abban. Az Úr kiemelte onnan és sziklára állította. Az Illés sorsa az egyház sorsa is ebben a világban. Voltak mélypontok és voltak magasságok, voltak áldott idők és válságos idők. Volt reformáció és ellenreformáció. Mi most a reformáció ünnepe körül hálát adunk a magasságokért, az áldott időkért, a történelemformáló pillanatokért és emberekért. És kérjük az Urat, hogy adjon a mi időnkben is ilyeneket.

Olvasandó igék : 1Kir.17,1.16,    18,21.38.42,    19,4.13.15

                                                                                                Lőrincz István