A Szentírás emberei : Asa

            Az államfőknek, királyoknak, minisztereknek nagy a felelősségük. Sokszor nagyon fontos döntéseket kell hozzanak, amitől emberek millióinak élete függ. A Biblia is rendszeresen tudósít az ilyen emberek életéről, nem idegen tőle a közélet, a politika. Isten komolyan veszi azt a világot, társadalmat, amiben élünk, dolgozunk.

            Így találkozunk Asával is, aki nagyon hosszú ideig, negyevenegy esztendőn át uralkodott. Asa Roboám unokája volt. Mit mond el róla a Szentírás? Szép bizonyságtételt olvasunk róla, hogy azt tette, ami jó és helyes volt az Úr előtt. Ez azt jelentette, hogy Isten parancsolataiban járt és nem volt megalkuvó a bálványokkal szemben. Három dolgot mond el róla az ige. Az első, hogy megparancsolta Júdának, hogy az Urat, az ő atyáik Istenét keressék s hogy vegyék komolyan és cselekedjék az Isten parancsolatait. Ez nagy dolog. Nem azt mondja a népnek, amit manapság szoktak mondani : a hit, a vallás az egy magánügy, abba senkinek se lehet beleszólása. Áldott az a nép, aki az államfőjétől, miniszterétől, vezetőitől ilyeneket hall.Az Urat keresni mindenek előtt azt jelentette, hogy szeressék az Úr házát a templomot, hogy kutassák az Írásokat. Ez ma is nagyon fontos.Milyen szomorú azt látni, hogy egyre több ember idegenedik el a templomtól, a Bibliától, a hittől.

            A második dolog, hogy megtisztította az istentiszteletet. Júdában sok magaslat volt, ahol a pogány istenségeket imádták, nekik mutattak be áldozatokat. Asa ezeket romboltatta le, mert ő tudta, hogy az igaz Isten nem tűr maga mellett utálatos bálványokat. Nekünk hála Istennek már megreformált istentiszteletünk van, aminek Isten igéje és annak hirdetése van a középpontjában, de vajon nem szorul-e megtisztításra az életünk istentisztelete? Vajon nincsenek-e „házi” bálványaink, amelyek nagyra nőttek az életünkben? Ne gondoljuk, hogy nekünk nincs már miből megtisztulnunk, ha nem látjuk, akkor kérjük az Urat, hogy Ő mutassa meg azt, ami bálvánnyá nőtt az életünkben.

            A harmadik dolog, amit Asáról olvasunk, hogy ő nagyon sokat épített. Ötször is írja a Szentírás, hogy épített városokat, erődítményeket, tornyokat. És megerősítette a már meglevő építményeket. Hogyan volt ez lehetséges? Hát úgy, hogy béke és nyugalom volt az országban Tíz éven át nem volt háború és ez abban az időben nagy dolog volt. Milyen hálásak kell mi is lennünk, hogy már hatvanöt éve nem volt háború ezen a vidéken, hogy már közel húsz éve a rettenetes diktatúra is elmúlt, hogy békében és nyugalomban élhetünk. Az ilyen időt jó kihasználni a külső és belső építkezésre egyaránt. Mekkora áldás, hogy annyi templom és gyülekezeti ház épülhetett az utóbbi két évtized alatt, hogy annyi testvérgyülekezeti kapcsolat, evangélizáció, táborozások lehettek, amelyek mind-mind a gyülekezet építését szolgálják. Imádkozzunk, hogy maradhasson meg a békesség és nyugalom, hogy még inkább épülhessünk és gyarapodhassunk.

            Sajnos, hogy a békességnek hamar vége szakadt, mert az ellenség nem alszik. Egy bizonyos szerecsen Zérah jön ellenük, nem tudjuk pontosan, hogy ki is lehetett ő, egyesek Etiópiára, mások Felső-Egyiptomra gondolnak. Az is lehet, hogy ő nomád, beduin törzsek vezére volt. Az összeütközés elkerülhetetlennk tűnik. Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Emberileg kétségbe kellene esni, fel kellene adni a reményt, de mivel Asa Isten gyermeke ő az imádság útját választja. Ő is, mint olyan sokan mások is elődei közül leborul Isten előtt és segítségért esedezik. Ő nem csak népének parancsolta, hogy az Urat keressék, hanem maga is ezt teszi. Ebben is szép példát ad nekünk. Mert a hívő ember leghatalmasabb fegyvere ma is az imádság. Mi is mindig és minden helyzetben használhatjuk ezt az áldott eszközt. A lehetetlen és reménytelen helyzeteinket Isten elé vihetjük. Bízhatunk abban, hogy Ő tud segíteni.

            Asa imádságát meghallgatja Isten. Az ég nem marad zárva. Azt olvassuk, hogy az ellenség menekülni kezd. Júda fiai üldözőbe veszik őket és megsemmísitő csapást mérnek rájuk. Az Úr nagy győzelmet ad népének és még zsákmányt is szereznek és úgy térnek vissza Jeruzsálembe. Áldott legyen az Isten a mi meghallgatott imádságainkért is, amikor nehéz helyzetekben, próbákban kimenekedést adott. Lehetnek olyan imádságaink is, amikre Isten nem úgy válaszol, ahogy mi azt elképzeltük. Imádkozunk valaki gyógyulásáért és annak állapota egyre rosszabbra fordul, imádkozunk gyermekünk megtéréséért és az még inkább halad előre a bűn útján. Mi hisszük, hogy Isten ilyenkor is meghallgatja imádságainkat, de másképpen végzett, mint ahogy mi azt elképzeltük. Ilyenkor az a győzelem, hogy ezt el tudjuk fogadni és tudunk ha kell tovább is várni. Azt azonban tudjuk, hogy Isten a legnagyobb és legfélelmetesebb ellenséget a halált legyőzte, annak már nem lehet hatalma felettünk.A biológiai halálon át kell mennünk, de a lelki halálon már nem, attól megszabadított minket Jézus Krisztus. Nekünk Benne kell hinnünk, Vele és Általa mindenben diadalmaskodhatunk.

            Sajnos, Asa élete végén elhajolt az Úrtól, bizodalmát emberekbe helyezte, az őt figyelmeztető prófétát börtönbe vetette, és a nép közül sokakat megnyomorított. Betegségében is nem az Urat, hanem az orvosokat kereste. Ami oly szépen indult, rosszul fejeződött be. Nem véletlen mondja a Szentírás, hogy legyünk állhatattosak, maradjunk meg mindvégig a hitben, legyünk hűek mindhalálig Istenhez.. Legyen az életünk ne csak egy ideig, hanem mindvégig áldott!

Olvasandó igék : 2 Krón.14-16 fejezetei, Róm.8,37, 1Kor.15,55-57, Jel.2,1O

                                                                                                Lőrincz István