A Szentírás emberei: Cippóra

Bár nem üdvtörténeti ünnep, de egyházunk szép szokása, hogy május valamelyik vasárnapján megemlékezünk az édesanyákról. Jó dolog ez, hisz az édesanyák szeretete az életünk egyik legdrágább ajándéka. Szép dolog őket egy csokor virággal felköszönteni, ha már elköltöztek ezt a csokrot sírjukra is elhelyezhetjük.

            Ezért hadd szóljunk egy bibliai édesanyáról, Mózes feleségéről, Cippóráról. Az egyértelmű és nem szorul bővebb magyarázatra, hogy egy ilyen nagy személyiség mellett személye háttérben, árnyékban marad. Lehet, hogy még a bibliaolvasó keresztyének között is vannak olyanok, akik nem tudják a nevét. Mózes életéből tudjuk, hogy ő először a maga felbuzdulásából, akaratából akart népe szabadítója lenni, amikor Isten erre még nem adott parancsot neki. Amikor látta, hogy egy egyiptomi ver egy zsidó embert odament és agyonütötte az egyiptomit. Ez az est hamarosan kitudódott, és Mózesnek menekülnie kellett Egyiptomból. Midián földjére ment és ott Jethrónak, az ottani főpapnak lett a szolgája, s mivel neki hét leánya volt, az egyiket, épp Cippórát feleségül is vette. A midiániták Izrael rokon népe volt, hisz ők Ábrahámnak második házasságából származtak. Eleinte Isten útjain jártak, később sajnos a pogány istenek követőivé lettek. Jethró még Istennek szolgált, ezért igaztalan az a vád, hogy Mózes pogány leányt vett volna feleségül. Mit mondhatunk el erről az asszonyról? Ő először is egy kedve, finom lelkű leányzó lehetett. Ez abból a jelenetből derül ki, amikor megismerkedett Mózessel. Ő épp leült egy kút mellé, ahova itatni jöttek a pásztorok, köztük a Jethró leányai is. Az erősebb pásztorok elűzték volna a leányokat, de Mózes védelmükre kelt és jogot szerzett nekik a pásztorokkal szemben. Látjuk ebből a jelenetből is, hogy milyen kemény világ volt az, hogy az asszonyok semmilyen előnyben, figyelmességben nem részesültek, mert a törvény ez volt: aki bírja, marja. Mekkora változást hozott ebben is Jézus és a keresztyén hit, hisz az apostolok már azt tanították, hogy az asszonynak, mint gyengébb edénynek tisztesség adassék.  Mózes megkapja jócselekedete jutalmát, hisz Jethró befogadja őt házába és őt annak rendje-módja szerint megvendégeli. S ebben egészen biztos, hogy része volt a leányoknak, közöttük Cippórának is. Milyen szép erény és lelki gyümölcs egy asszonynak, édesanyának az életében a kedvesség, nyájasság. Isten a női lelket különösképpen felruházta ezzel az ajándékkal. Áldott legyen Isten az ilyen asszonyokért és édesanyákért, akik kedvességgel, szeretettel, gyöngédséggel nevelik gyermekeiket, és ezzel forgolódnak a gyülekezetben, az emberek közösségében is.

Miután Mózes feleségül vette őt, szép és nyugodt éveket tölthettek együtt. Ekkor születtek gyermekeik, a két fiú Gersom és Eliézer. Ez a negyven év nagy áldás volt az ő életükben, hiszen nevelhették gyermekiket, és Isten készíthette őket a nagy feladat elvégzésére, ami ezután várt reájuk. Ebben a csendes időben Mózesnek és Cippórának sok mindent meg kellett tanulni, de mindenek előtt az Isten előtti alázatot és azt, hogy bizodalmukat ne önmagukba, a saját erejükbe, bölcsességükbe, hanem egyedül Isten be vessék. Ebben az időben meg kellett tanulni, hogy az élet nem mindig nagy dolgokból áll, hanem a mindennapi kicsiny dolgokban kell sokszor hűségesnek engedelmesnek lenni, hogy Isten aztán nagyobbra bízhasson. Mózesnek is meg kellett tanulni, gyermeket nevelni, játszani velük. Meg kellett tanulni az élet apró-cseprő dolgaiban helyt állni, hogy aztán alkalmas lehessen a sokkal nagyobb és nehezebb szolgálatra. Mert sokszor sokkal nehezebb a kicsiny dolgokban hűségesnek lenni és megállni, mint a nagy dolgokban. Sokszor nagy próbákat kiállunk, de elbukunk a mindennapok kis dolgaiban. Adjunk mi is hálát a csendes és nyugodt évekért, időkért. Sokszor ez nem igen van ínyünkre, hiszen mi mindig szeretnénk rivaldafényben élni, fennforogni, ahogy azt mondani szoktuk, de ezek az idők nélkülözhetetlenek minden hivő ember életében. Különösen az édesanyák életében fontos ez a csend, hisz ebben a csendben annyi szép munkát el tudnak ők végezni. A gyermeknevelés, a házi dolgok elvégzése nem egy látványos dolog, mégis döntő jelentőséggel bír egy gyermek, egy család életében. A gyermekkor csendes évei, az ott kapott impulzusok, hatások egész életünkben elkísérnek é minden későbbi cselekedetünket, döntésünket meghatározzák. De nem csak csendes évekre, hanem csendes percekre is szükségünk van. A mozgalmasabb éveinkben is legyenek csendes percek, napok. Minden nap legyen időnk elcsendesedni, szenteljük meg az Úr napját, tartsuk meg az ünnepeket, amikor feltöltődünk, új erőt merítünk a nyilvánosságban végzett munkánk végzésére.

            Cippóra szépen gondoskodott a családjáról. Amikor Isten férjét hívja, ő is kész készülni és indulni a nagy útra, kész a most következő nehéz időben a férje mellett lenni. S ha rövid időre el is szakadnak egymástól, amíg a kivonulás mozgalmas ideje lejárt, később újra egyesül a család és mindvégig együtt maradnak.

            De a Cippóra életének legfontosabb mozzanata mégis az, amikor fiait körülmetéli. Nem tudjuk, hogy mi történhetett, de a második gyermeket nem metélték nyolc napos korában körül, úgy ahogy azt Isten törvénye elrendelte. Ennek lehetett egy érdekes oka is. Tudjuk azt, hogy a körülmetélés egy fájdalmas és véres művelet volt elképzelhetjük azt, hogy Cippóra gyöngéd, szeretetteljes szíve meg akarta kímélni piciny gyermekét ettől a fájdalomtól. De ez a kímélet mégis hamis volt, Isten megharagudott ezért, és amikor útra keltek Egyiptom felé Isten angyala elállta az útjukat és meg akarta ölni őket.

Ennek az igének kettős üzente van a mai édesanyák, szülők számára. Először is az, hogy a keresztséget ne halasszák el. Manapság sok szülő úgy gondolkodik, hogy majd a gyermekére bízza a döntést, hogy keresztyén akar-e lenni vagy sem, és majd csak felnőtt korban keresztelkedjenek meg, amikor ők maguk tudnak dönteni. A mi egyházunk rendíthetetlen meggyőződése a reformátorok tanítása szerint az, hogy meg kell keresztelni a kisgyermekeket, mert ahogy a Káténk szépen fogalmaz, ők is éppúgy, mint a felnőttek Isten szövetségéhez tartoznak, és ezért meg kell különböztetni őket épp a keresztség által a hitetlenek gyermekeitől. A gyermekkeresztség a szülők szép hitvallása Isten megelőző szeretetéről és ezért azt nem mulasztják el.

            De van ennek az igének egy másik üzenete is. Manapság az is divatos lett, hogy a gyermeket minden nehézségtől, fegyelmezéstől megkíméljük. A szülő megpróbál minden terhet magára venni, megpróbál mindent a gyermek helyett elvégezni. Pedig ez nem helyes. Nem kell  a gyermekeket minden nehézségtől, fegyelmezéstől megkímélni, mert épp így ártunk nekik a legtöbbet. Az a gyermek, aki nem tanul fegyelmet, rendszeretetet, engedelmességet, munkabírást gyermekkorában, az ezeket később már sokkal nehezebben és sokkal keservesebben tudja csak elsajátítani. A szenvedés is hozzátartozik életünkhöz. Én és úgy gondolom velem együtt sokan mások is nagyon hálásak azért, hogy édesanyánk szigorú szeretettel szerettek minket. Hálásak vagyunk azért,  hogy nem engedtek a bűn útján járni, hanem sokszor keményen megfegyelmeztek bűneinkért, tévedéseinkért. Hálásak vagyunk azért, hogy ha kellett tudtak gyöngéd szeretettel szeretni, de ha kellett tudtak kemények is lenni hozzánk, s mi csak később láttuk be, hogy ezt is irántunk való szeretetből tették. Akkor nyilván nem szívesen hordoztuk el a fenyítést, a munkára fogást, hogy engedelmeskedni kellett sok szabálynak, de később szépen beláttuk, hogy így válhattunk komoly, felelősségteljes emberekké. Áldott legyen az Isten az ilyen édesanyákért.

Olvasandó igék: 2Móz. 2,15-21,  4,22-24,  18,2-5,  1Pét.3,7, Zsid.12,6-11

                                                                                                Lőrincz István