A Szentírás emberei : Ésaiás

            Ésaiást az Ószövetség evangélistájának szoktuk nevezni, mert senki se volt a próféták között, aki annyit jövendölt volna Jézus születéséről, szenvedéséről, mint ő. Nem könnyű korban kellett prófétálnia Kr.e.740-690 között. Prófétának lenni nem kevesebb, mint az Úr szavát tovább adni. Isten olyanokat is mondott neki, hogy gyűlöli a nép ünnepeit, áldozásait. Ezt nehéz volt hallgatni, hisz Júda népe azt gondolta, hogy náluk minden rendben van, ők kegyesek, szeretik a templomot, az ünnepeket. Meg kellett értetni a néppel, hogy semmit se ér az az áldozat, amiben nincs benne a szívük. Nem lehet a kezet imádságra kinyujtani s ugyanabban a kézben bűnöket is szorongatni. Mindezt nekünk se könnyű hallgatni, hiszen mi is sokszor hamis nyugalomban ringatjuk magunkat. Büszkék vagyunk arra, hogy járunk templomba, hogy még szépen adakozunk, hogy még tele vannak a templomaink. De Isten ezekre nemet mond, ha közben rejtett bűnök vannak az életünkben, ha nem igaz és őszinte a szívünk az Úr iránt. Jó, hogy Ésaiás itt nem fejezi be az igehirdetést, hanem hirdeti a megtérés, az újrakezdés lehetőségét. Ha bűneink skárlát-pirosak lennének is, hófehérek lesznek. Mégpedig annak a Jézusnak a vére által, akiről Ésaiás olyan szépen prófétált.

            Ésaiásnak sok ajándékot adott Isten. Tudott verseket és énekeket is írni. Istennek és népének kapcsolatáról a szőlőskert képében beszél. Szőlőskertet plántálni Izraelben nem volt könnyű dolog. Először el kellett takarítani a sok követ, kerítést kellett készíteni a vadállatok ellen, vízforrást is kellett keresni a környéken valahol. A tolvajok ellen, meg a szőlő préselésére toronyházat is kellett építeni. De a legfontosabb nyilvánvalóan az volt, hogy egy nemes szőlőtövet kellett keresni, hogy azt ültessék el az előre elkészített földbe. Ha minderről gondoskodott a gazda, várhatta, hogy jöjjön a gyümölcstermés. Ez a kép Ésaiás igehirdetésében példa értékű lesz. Isten mindent megtett az ő népe érdekében, hogy az jó gyümölcsöt teremjen, de a termés elmaradt. Nem az lett, ami az alapos munka után joggal várható lett volna. Az Úr szívében mély fájdalom van és elhatározza az ítéletet. A próféta komoly üzenete a mi számunkra is, hogy Isten tőlünk is gyümölcsöket vár, mi nem díszpéldányok vagyunk az Úr kertjében. S nem akármilyen gyümölcsöket kell termjünk, hanem olyanokat, amelyek az örökkévalóság mérlegén is megállnak. Ez persze magunktól nem megy, ehhez szükséges az, hogy Krisztusba oltassunk, hogy Ő éljen bennünk. De ha ez megtörténik, akkor ahogy Káténk fogalmaz, lehetetlen, hogy a háládatosság gyümölcseit ne teremjük.

            Örülhetünk annak is, hogy a Szentírás megőrizte számunkra az ő elhívásának a történetét. Látjuk, hogy milyen nagy dolog az, amikor az Úr megszólít és elhív minket az Ő szolgálatára. Ésaiás is megretten, hisz tudatában van bűnösségének s népe bűnösségének is. Ésaiást lenyűgözi Isten szentsége . Ki ne félne és rettegne Előtte megállani? A csodálatos az, hogy Ésaiás bűnössége ellenére Isten eszköze lehet, mégpedig megtisztított és megszentelt eszköze. Hisz az oltárról egy angyal parazsat vesz és azzal megérinti ajkát. Isten teszi őt alkalmassá a szolgálatra. Így a porból lett ember, ahogy Kálvin mondja el van híva, hogy Isten szája legyen. A Jézus vére minket is megtisztít s Lerlke minket is felkészít, hogy ennek a negy hivatásnak eleget tudjunk tenni.Lehet, hogy nem kapunk akkora feladatot, mint Ésaiás, de Isten előtt a kevesebb is éppoly értékes, mint a sok.

            A próféták magánéletéről nem sokat tudunk. Soknál a nevén kívül semmit sem ismerünk, még azt se tudjuk pontosan, hogy hol és mikor születtek vagy haltak meg. Pedig az életünkhöz ez is szorosan tartozik. Az életünk nagyobb része nem is az emberek között zajlik, hanem a szűk családi körben. Egyáltalán nem minden, hogy magánemberként hogyan élünk, mit teszünk. Ésaiás életéről se tudunk sokat, de azt tudjuk, hogy házasember volt. A házasság Isten rendelése, hisz Ő mondta már a teremtés hajnalán: nem jó az embernek egyedül lenni. Az Isten szerinti házasság Istent dicsőiti és jó eszköz lehet országa építésében. Isten szolgái életében nagyon fontos az, hogy ki a társuk, hogy az segíti vagy épp akadályozza őket a szolgálatban. Ésaiásnak és feleségének Isten gyermeket ad , akinek egy hosszú és furcsa nevet kell adni, amit magyarra így fordít a Szentírás: siess zsákmányra és gyorsan prédára. Ennek a gyermeknek Izrael népének drámai sorsát kell kiábrázolnia, hisz nemsokára a pogányok prédájává lesz. Az első gyermek is különös nevet kapott, aminek jelentése: a maradék megtér. Ésaiás gyermekei nevével is kellett hirdesse Isten ítéletét, de kegyelmét is, hiszen a nép bár prédául adatik, de a maradék mégis megmarad és visszatérhet ősei földjére. Tudjuk azt, hogy Ésaiás Jézus nevét is megjövendöli : Immánuel, vagyis velünk az Isten. Most adventben olyan meghitten cseng ez a név a fülünkben.

            Ésaiás nagyon sok szép igét hagyott ránk. Nem is lehet ezeket most felsorolni. Ilyen az is, amiben hálaadásra és magasztalásra szólít fel minket. Adjatok hálát az Úrnak és magasztaljátok az Ő szent nevét. Ebből is sokat lehet tanulni.Imádságainkat mindig hálaadással kezdjük. Hányszor elfeledkezünk erről és mindjárt jövünk kéréseink, panaszaink sokaságával. Pedig a hálaadás mindent meg kell előzzön. Pedig a nép még fogságban van, még messze van a szabadulás.De a próféta tud Isten ígéreteire tekinteni, s tudja, hogy Isten hűséges és beváltja ígéreteit. A hálaadás után jöhetnek a kéréseink is, segítségül hivhatjuk az Urat, kiönthetjük Előtte szíveinket. Ennek is van helye, hisz nekünk olyan Atyánk van, aki várja, hogy szükségeinket és nyomorúságainkat őszintén feltárjuk és az Ő segítségét kérjük.

            Ésaiás a vigasztalás prófétája is, hisz neki adatik az a nehéz feladat, hogy a fogságba hurcolt népnek kell igét hirdetni. Csodálatos már az, hogy Isten vigasztalni akarja azt a népet, amelyik Őt elhagyta, amelyik a bűn útján járt. A nép elhagyhatja Istenét, Isten sohasem hagyja el az Ő népét. Ő könyörűlni akar rajtuk, nem akarja, hogy kétségbe essenek, hogy összeomoljon az életük. Milyen jó, hogy Isten a minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden mi nyomorúságunkban, ahogy azt minden temetés alkalmával is halljuk. Isten Lelke is a vigasztalás áldott munkáját végzi a mi életünkben, csak hallgassunk mindig rá.

            Ésaiásnak sok mindent kellett hirdetni: megtérést, fenyegetést, ítéletet. De ő mégis a kegyelem prófétája, aki kihirdeti az Úr jókedvének esztendejét. Hétszáz év múlva Jézus ott áll a názáreti zsinagógában, felolvassa ezt a részt Ésaiás könyvéből és azt mondja : ma teljesedett be ez az ige a ti hallásotokra. Mert az,amiről Ésaiás prófétált valóban Jézusban teljesedett be.Benne közelített el az Istennek országa. Ő volt az, aki gyógyított és mindenkivel jót tett, Ő volt az Úr szenvedő szolgája Is, aki bűneink bűntetését magára vette, aki az eljövendő Úr is, amit Ésaiás még csak tükör által homályosan láthatott, de amit az apostolok már nyilván hirdettek. Ésaiás is már arra a Krisztusra tekinthetett előre, akire mi egyrészt visszatekinthetünk, de akit a jövőben is várhatunk. Ésaiás gyönyörű szép képekkel beszélt a Messiás eljövendő országáról, amikor a vadállatok szalmát esznek, amikor a kígyó nem árt, mert a Gyermek ártalmatlanná tette. Most adventben mi is ezt a kettőt tesszük: egyrészt visszatekintünk Jézuzus első eljövetelére, hálát adunk mindazért, amit Ő kétezer eszetendővel ezelőtt értünk tett, de másrészt várjuk Őt, mint dicsőséges Urat, aki új eget és földet hoz magával. Ez lesz majd adventi várakozásunk végső beteljesedése.

Olvasandó igék: És.1,18,  5,1,  6,7,  8,3,  12,4,  40,1,  61,2, Luk.4,21,  Ján.14,16, 2Kor.1,4

                                                                                                Lőrincz István