A Szentírás emberei : Elizeus

            Az életben jöhetnek nagy meglepetések.Ilyen lehetett Elizeus számára az a pillanat, amikor  a szolgákkal együtt szántva a mezőn, egyszer csak ott áll mellette Illés próféta és köpenyét ráterítve elhívja őt utódjául a szolgálatban. Nem kéri beleegyezését, nem tudakolja képességeit, egyszerűen mennie kell, mert Isten kiválasztotta őt. Szolgálata nem lesz könnyű, Izrael vallási élete mélyponton van, a bálványozás tetőpontra hág. Úgy tűnik, hogy Baál kultusza megdönthetetlen. De Isten nem esik kétségbe, neki van embere, aki ebben a szörnyű időben felmutassa az igaz Isten akaratát. Ki gondolta volna, hogy egy jómódú gazda fia, aki már maga is ügyesen gazdálkodik az Isten eszköze lesz ennek elvégzésében. Mi se élünk jobb korban, mint Elizeus, annyi romlás, bálványimádás és okkultizmus van. De Isten ma is gondoskodik egyházáról, népéről. Vannak szolgái, eszközei, hogy egy sötét időben is felragyogjon az Ő kegyelme.

            Valakinek a halálát látni, egy kitörölhetetlen emlék marad. Egy olyan esemény ez, ami mély nyomokat hagy a lelkünkben. Különösképpen igaz ez olyan esteben, ha olyan valakinek a halálát látjuk, aki életében nagyon közel volt hozzánk. A szeretteink sok emléket hagynak maguk után: fényképeket, ruhákat, tárgyakat. Elizeus tanúja volt Illés elragadtatásának, felejthetetlen és egyedülálló esemény volt ez. A tüzes prófétát az Úr tüzes szekéren vette magához. Elizeus attól a pillanattól kezdve magában maradt. De az élet megy tovább, a feladatokat végezni kell. Szeretteink távozása után nekünk tovább kell menni. De hogyan- gondolhatta Elizeus is, amikor ott állt a Jordán partján? Úgy tünik, hogy nincs tovább. De ott van Illés palástja, Elizeus megragadja és akkor út nyílik a folyón át. Azt gondolhatnánk, hogy a palásban misztikus erő volt, egy olyan ereklye volt, aminek csodatevő ereje volt. De nem, mert Isten egyenget utat a vizen át, a halálon át is. Elizeus megy az Illés útján, az Isten útján, az Ő erejével. Így megyünk mi is azon az úton, melyen hitben járt elődeink is jártak. Hisszük, hogy az Úr velünk van és megáld minket.

            Isten sokszor különös parancsokat ad az Ő szolgáin keresztül. Elizeus árkokat ásat egy olyan patakmederben, ami rég kiszáradt, ahol semmi remény arra nézve, hogy valaha is víz gyüljön belé. Kinek adja Elizeus ezt a parancsot? Három királynak, aki kihallgatásra jelentkeztek nála, mert nagy bajban voltak. Hiába fogtak össze hárman Moáb királya ellen, víz nélkül tehetetlenek, szomjan fognak elpusztulni. Ahogy az lenni szokott, az ember a bajban Istenhez fordul Elizeus egyáltalán nem hatódik meg, Jórám ellen fordul, megkérdezi tőle, hol vannak Isteneid, nem tudnak vizet adni- kérdezi tőle.De Józsafátért egy feladatot és egy ígéretet ad. Árkokat kell ásni, Isten majd vizet fog adni. Isten a rendnek az Istene, aki eszközök által ad áldást és üdvösséget. Tőlünk csak hitet és engedelmességet kér,de ezt igenis kéri, a tétlenségnek nincs helye az Isten országában. A parancsonak engedelmeskedni kell, Isten pedig beteljesíti az Ő ígéretét.

            A hálaadás egy olyan virág, ami kevés kertben virágzik, tartja egy mondás. Kár, mert ez egy nagyon szép virág. Ezt látjuk ebben a történetben is, ahol egy özvegy fordul Elizeushoz Ő egy próféta felesége volt s a férj halála után két árva gyermekével egyedül maradt. Az özvegyek sorsa mindig is nehéz volt, de ebben az időben különösen. Nehéz és nyomorúságos helyzetével Elizeushoz jön. Nem vádolja Istent és nem fordul el Tőle. Pedig nagy adóssága van, és a hitelező el akarja venni gyermekeit, hogy rabszolgáknak adja el őket. A hitelező nem ismer irgalmat, az adósságnak meg kell térülnie. Üzlet az üzlet, ahogy mondani szoktuk. Elizeus ennek az asszonynak is feladatot ad, különben nagyon érdekes az Elizeus életében, hogy ez mindig is így történik. Ahogy engedelmeskedik, jön is az áldás, mert Isten mindig megáldja azokat, akik Neki engedelmeskednek. Miután Isten áldást, megoldást ad, az asszony visszamegy a prófétához és hálával a szívében elmondja a történteket. Milyen szép dolog a hálaadás. Nem véletlen, hogy a kegyességünk egyik legfontosabb része, úgy a hogy azt a Káténk is tanítja.

            Naámán története sok tanulsággal bír a mi számunkra. Egyszerre mondja el az ember nagyságát és ugyanakkor esendő voltát. Ő vitéz hős, de bélpoklos volt. El tudjuk képzelni, hogy ezt egy jó ideig takargatta katonái előtt is. De egyszer már nem lehetett rejtegetni, mindenki megtudta, hogy a vitéz hős halálra van ítélve. Vitézsége, rangja, pénze semmit sem ért, mert bélpoklossága mindezt haszontalanná és érvénytelenné tette. De Istennek terve van az életével és ezért titokzatosan elkészítette számára a gyógyulás útját. Ennek eszköze egy kis zsidó leány, akit portyázó csapatok fogságba visznek Sziriába és épp a Naámán házába kerül szolgálóleánynak. Ő bizonyságot tesz arról, hogy ha ura a próféta elé kerülne, akkor meggyógyulhatna. Naámán találkozik Isten ígéjével és ez számára is élet és halál kérdése lesz. Érdekes, hogy Nelizeus neki is parancsot ad, aminek engedelmeskednie kell. Az engedelmesség nyomában Isten itt is megoldást és gyógyulást ígér. Ő maga nem is találkozik Naámánnal, hanem csak egy követet küld. Ez is a hit próbája, hogy vajon ennek a követnek fog-e engedelmeskedni?  Nem könnyű ez, de meg kell tennie. Ő se tartatik meg csak az igehirdetés bolondsága által, neki se adatik más út, csak az, amin Isten vezeti. Amikor Isten megadja a megtartás útját, mi nem indulhatunk el minden irányba. Mert csak egy út vezet az életre és ez az út a Golgotán át vezet. Az üdvösség egyedül Jézusban van. Csak az Ő vére tísztit meg minket minden bűntől.

            Az életben vannak félelmetes helyzetek, amikor kétségbe esünk és nem látjuk a megoldást. Itt is egy ilyen helyzet van az Elizeus életében. Képzeljük csak el, hogy reggel felébred Elizeus és a szolgája és azt látják, hogy a város, amiben tartózkodnak körül van véve ellenséges csapatokkal. Hát hogy ne félne és remegne az ember egy ilyen helyzetben. Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Elizeus válasza: ne félj! Miért tud ő egy lehetetelen helyzetben ilyent mondani? Azért, mert ő többet lát, mint a szolgája. Ő a hit szemével is lát, látja azt, hogy Isten angyalainak serege védelmezi őket. Sokan azt mondják: angyalok nem is léteznek, de Isten igéje bizonyságot tesz arról, hogy ők Isten szolgái a mi védelmünkre. Hányszor történnek megmagyarázhatatlan dolgok a mi életünkben is, amikor Isten csodával határos módon őriz meg minket. Ilyenkor Isten angyalai állnak körülöttünk is, ha nem is láthatjuk őket, de hitünk érzékeli az ő valóságukat, védelmüket. Pál apostol mondja : hitben járunk, nem látásban. Ez nem jelenti azt, hogy nem látnánk azt a valóságot, ami körülvesz minket, de azt a hit szemével is látjuk. S a látható valóságon túl látjuk Isten láthatatlan világát is, látjuk magát Istent, akinek mindenek felett való hatalma van.

                        Elizeus sokáig élt, de az ő életének is eljött a vége. Ott fekszik a halálos ágyon, meglátogatja Joás király, aki tudja, hogy mi mindent köszönhet ő és az ország ennek az áldott prófétának. Elizeus neki is parancsot és ígéretet ad. Elizeus meghal, eltemetik, de még halott testéből is élet árad, hisz valaki feltámad tetemeinek érintésétől. Elizeus sírja előre mutat arra a sírra, amiből kijött az Élet Fejedelme. Azóta nem kell félnünk már a sírtól sem, mert nem a halálé az utolsó szó,a sírba nem csak bemenetel van, hanem egyszer majd boldog kimentel, feltámadás is.Jézus feltámadása óta már a sír se egy reménytelen hely.

Olvasandó igék:  1Kir.19,19, 2Kir.2,14, 3,16 .4,7, 5,10, 6,16, 13,20, 2Kor.4,18, 5,7

                                                                                                            Lőrincz István