Mit tanít a Szentírás: a test cselekedeteiről

            Ha elkezdjük vizsgálni, hogy mit is kell értenünk a „ testi” szó alatt, illetve hogy mit akar a Szentírás mondani, amikor a test cselekedeteiről beszél, akkkor világosan kell azt látnunk, hogy nem a mi kitapintható hús-testünkről van szó. A test szónak a Szentírásban többféle jelentése lehet. A teológiai jelentés mindig ez : újjá nem született, bűnüs, ó-emberi.

Az ember egyik legszomorúbb képessége és tulajdonsága, hogy mindennel visszaél. Amit Isten jónak és áldásnak adott, azt ő képes a sárba tapodni. Így történhet ez még a kegyelmi ajándékokkal is. Isten kegyelmének egyik legszebb ajándéka az a dicsőséges szabadság, amire Isten elhívott minket. Nem kell úgy éreznünk magunkat, mint az a rabszolga, aki behúzott nyakkal mindig a gazdája osotorcsapásától kell rettegjen, hanem a fiú szabadságában élhetünk.  De ezzel a szép ajándékkal is vissza lehet élni , amikor azt cselekedjük, amit a mi bűnös testünk kíván. Elfelejtjük azt, hogy a szabadság azt jelenti, hogy mi hálából, önként cselekedjük Atyánk akaratát. A szabadság zászlaja és jelszava alatt olyan dolgokat cselekszünk, aminek semmi köze sincs Istenhez és az Ő akaratához. Ahol mi nem szeretetben szolgálunk ott már a test cselekedetei vannak jelen életünkben. Az apostolok nem szűnnek meg erre figyelmeztetni a gyülekezetet. Jó lenne az ő figyelmeztetésüket megszívlelni.

Ebben a világban nagyon sokféle ellentét van. Csak néhányat említsünk ezek közül : a társadalmi, vallási, politikai, faji, nemzeti, vagyoni ellentétek.  Az ellentétek nagyon gyakran ellenségeskedéssé fajulnak és gyűlölet, féltékenység, irígység lesz belőlük. A keresztyén emberek is sokszor óriási energiát fektetnek abba, hogy az egyik vagy a másik oldalon harcoljanak ezeknek az ellentéteknek a háborújában. Gondoljunk csak a keresztes hadjáratokra, az inkvizícióra. Isten a keresztyén ember elé csak egyetlen ellentétet állít és ez nem más mint a testnek és a léleknek az ellentéte, vagyis annak az ellentéte, ami az ember bűnös vágyaiból, illetve  a Szentlélek indításából származik.. Ebben az ellentétben világosan kell látnunk a helyünket. A lélek, a lelkieik oldalán harcolni a legszentebb és legértelmesebb dolog, amit mi ebben az életben tehetünk. Pál nagyon komolyan figyelmeztet minket arra, hogy nekünk nem azt kell tennünk, amit a test diktál. A test mindig az önzés, a maga dicsőségének keresésének útjára visz bennünket. Mi a Szentlélek hangjára kell figyelnünk és azt kell követnünk. A keresztyén ember az élet bármelyik területén : legyen az a társadalom, politika, gazdaság, kúltura, tudomány, mindig a Szentlélek vezetését és útmutatását kell keresse és a Szentlélek által világosan megmutatott cselekedeteket kell  megvalósítsa. Az Isten dicsősége és Krisztus uralma nyilvánvalóvá kell legyen. Lehet hogy erre azt mondja valaki : ez mind szép és jó, de az élet egy olyan bonyolult szövevény, hogy abban senki se tud eligazodni, senki se tudja megmondani az élet ezernyi helyzetében, újabb és újabb kihívásaiban, hogy most mi a testi vagy lelki cselekvés és megoldás. Ki tudná megmondani a mai világban, hogy mit szabad és mit nem, hogy hol vannak az erkölcsi cselekvésnek a határai, hogy mi lelki és mi testi?  Ebben a kérdésfelvetésben nagyon sok igazság van. Isten gyermekének valóban nem könnyű nagyon sok kérdésben dönteni, hisz a modern élet annyi mindent hozott magával, amire nézve szószerinti választ nem is találhatunk a Szentírásban. De nem volt ez könnyű az apostolok idejében sem. Mennyi vita folyt ott is például a bálványáldozati hús evéséről vagy a mózesi törvények betartásáról. Ebben a kérdésben Jézus nekünk egy nagyon fontos szempontot ad : ez nem más,mint a szeretet. Mindent az Isten és a felebarát iránti szeretet felől kell megközelíteni. Amikor tehát egy nehéz etikai vagy erkölcsi kérdésben döntenünk kell, jó ha innen indulunk ki. Ha a szeretet elsőbbségét szem előtt tartjuk, sok kérdésben azonnal ki fog derülni, hogy mi a megoldás, de az is hogy mi a testi és mi a lelki. Az is igaz, hogy vannak olyan nehéz kérdések, amiben talán soha nem találjuk meg a megnyugtató választ. De ne ezeken rágódjunk, hanem sokkal inkább cselekedjük teljes erővel azt, amiben igenis világosan látunk, és amiről nagyon is jól tudjunk, hogy az a lelki, az Isten Szentlelke által adott, az Isten akaratával megegyező megoldás. Az ördög akarata az, hogy a nem világos kérdéseken rágódva ne maradjon erőnk a nagyon is világos dolgok cselekvésére. Nagyon sok ember állandóan azon rágódik, hogy fog-e üdvözülni az őserdő lakója, aki még nem hallott Krisztusról, s közben elfeledjezik a pogány szomszédjáról, akinek egy árva szót se szólt még Krisztusról, s az se bántja, hogy még egy huncut fillért se adott a misszió és evangélizáció céljára.

Nagyon fontos tehát, hogy a nyilvánvaló bűnöket meglássuk és leleplezzük, s akkor már jó úton vagyunk arra nézve is, hogy a „ finom” bűnöket is meglássuk a saját magunk vagy mások életében. Pál apostol is így tesz. Nevén nevezi a test cselekedeteit : paráznaság, tisztátalanség, varázslás, gyilkosság, részegség, harag. Akkor is és ma is nagyon sok baj volt a szekszualitás területén. Vigyáznunk kell persze arra, hogy ne csak ezt a bűnt lássuk testinek, csak azért mert ez nyilvánvalóan a testhez kötődik, hiszen minden bűnnek lelki háttere van. A szekszualitás is akkor lesz bűnné, ha nincs hely abban Isten és a felebarát szeretetének. A házasságon kivüli  nemi kapcsolatnak mindig az ember saját gyünyörének a keresése és kielégítése a célja és a másik embert az élvezet tárgyává alacsonyítja . A keresztyén ember az élet minden területén, így a házasságban is a szeretet és az áldozat követelményét kell első helyre helyezze. Szeretet csak egy van, éspedig az, amit mi Krisztustól tanulhatunk meg, persze a megvalósulása az élet sokféleségét tükrözheti, így beszélhetünk, házassági, baráti, szülői, gyermeki szeretetről vagy éppenséggel az ellenség iránt megmutatkozó szeretetről. A szekszualitás önmagában nem bűn, de bűnné válik abban a pillanatban, amikor elszakítjuk azt a Teremtő akaratától, ha abban nincs helye a szeretetnek, hanem csak az élvezetnek.

Óriási veszély van abban, amikor maga a vallás lesz testivé. Ez rosszabb, mint az ateizmus vagy istentagadás. Az ó-ember vallásos köntösbe is öltözhetik, de abban nincs helye Isten igaz tiszteletének, hanem a bálványimádásnak egy nagyon rafinált és álcázott módjával állunk szemben. A bálványimádás lényege mindig a teremtménynek a Teremtő fölé való helyezése. A Teremtő helyét a teremtmény foglalja el, és nyilván hogy ebben az esetben a dicsőség is a Teremtő helyett a teremtmény felé irányul.

Azért olyan fontos a test cselekedeteit világosan meglátni és leleplezni, mert itt nem egy mellékes kérdésről van szó, hanem üdvösség és kárhozat kérdéséről. Pál világosan tanította, hogy akik ezekben a bűnökben megmaradnak, azok nem örökölhetik az Isten országát. Nagyon kell vigyáznunk ilyen szempontból az ú.n. keresztyén ünnepeinkre és ünneplésünkre. Ez a kegyeségünknek nagyon érzékeny és sebezhető oldala. Ne hivatkozzunk túl hamar a kánai menyegző történetére, hogy íme Jézus is bőséggel elárasztotta a vendégeket jó minőségű borral. Ma talán Jézus sokszor ezt a csodát épp fordítva tenné meg, hogy a bort változtatná vízzé és nem a vizet borrá. Szabad és kell is ünnepelni, de úgy hogy abban Istené lehessen a dicsőség, a hálaadás, az imádat. Lehet ünnepünkben humor és nevetés is, de nehogy szent dolgokat kacagjunk ki, vagy épp „ derékon aluli” viccekkel akarjunk „jópofáskodni”. Pál apostol ellentétbe állítja a részegséget és a Szentlélekkel való betöltekezést. Nyilván, hogy egy esküvő nem templomi istentisztelet és nem is temetés. De mindegyiknek ugyanaz kell a középpontjában álljon : Isten dicsőitése. Ha bármilyen ünneplésünkben erről elfeledkezünk, akkor testi módon ünnepelünk. Isten őrizzen minket ettől.

Olvasandó igék :1Kor 3,3,   Róm.12,17, Gal.5,13.17.19-21, Ef.5, 5. 18-19, Jak.1,25

                                                                                                Lőrincz István