Mit tanít a Szentírás : a gonoszok szerencséjéről

            Minden időben nagy kérdése volt ez a hívő embereknek : miért van az, hogy azok akik Isten nélkül élnek sokszor nagyon boldogok, egészségesek, jól alakulnak a dolgaik, ők pedig, akik Isten útján hűségesen igyekeznek járni, tele vannak próbákkal, szenvedésekkel. Nagyon sokszor találkozunk ezzel a kérdéssel a Szentírásban is, főleg a Zsoltárok könyvében. A zsoltárírót is zavarba hozta, amit maga körül látott. Talán ő is ismert olyan embereket, akik nem törődtek Istennel, sőt még ellenségesen is viseltettek Isten iránt, s ezeknek az embereknek minden sikerült, talán jó egészségnek örvendtek, még az anyagi dolgaik is nagyszerűen alakultak, egyre gazdagabbak lettek, egyre nagyobb jólétben éltek. Ő pedig ezer kérdéssel küzdött, talán betegségei is voltak, egyszóval sok és nehéz kereszt nyomta a vállát.

            Valószínű, hogy közülünk sincs senki, akit ez a kérdés ne foglalkoztatott volna, aki ezen ne gyötrődött volna : miért van a gonosznak jó szerencséje, miért mennek jól az ő dolgai, s miért megy rosszul a sora a jónak, miért érik őt csapások, próbák, miért kell neki annyi nehézséggel megküzdenie? Ezeket a kérdéseket a legvilágosabban talán a 73-ik Zsoltár irója fogalmazta meg, őt annyira foglalkoztatta, gyötörte ez a kérdés, hogy már-már úgy érezte, hogy összeroppan az élete, hogy kétségbe kell esnie. Hiszen ő úgy látta, hogy mintha Istent épp az ellenkezőjét tenné annak, amit ő joggal elvárt. Ahelyett, hogy Isten a jót megjutalmazná, segítené, a rosszat segíti, a jót pedig cserben hagyja. Úgy tűnik, mintha Istennek minden minden lenne, hagyja a dolgokat a mentére, nem avatkozik úgy közbe, hogy a jót megjutalmazza, a gonoszt pedig megbűnteti. Hát nem így volt ezzel Keresztelő János is. Vajon nem ezért kezdett el ő is kételkedni, nem ezért küldte el tanítványait a kérdéssel : te vagy-é az eljövendő, vagy pedig mást várjunk? Hiszen ő is bátran hirdette az ítéletet Heródes számára, joggal várhatta, hogy Isten minél hamarabb meg fogja ezt az istentelen uralkodót bűntetni, de nem ez történik, hanem ő jut a börtönbe, ő van megbűntetve, neki kell szenvedni. Miközben ő a börtönben senyved Heródes éli a világát, élete csupa gyönyör, szórakozás. Ő komolyan hirdette, hogy jön a Messiás, aki a fák gyökerére veti a fejszéjét, akinek szórólapát van a kezében, hogy a tiszta bőzát megtisztítsa a konkolytól, de ennek épp az ellenkezéje történik. A rossz gyümölcsöt termő fa virul, a konkoly gátlástalanul növekszik, a búza pedig a tűzre, jelen esetben a börtönbe vettetik.

            Mi is úgy érezzük sokszor, hogy Isten a jót bűnteti s a gonoszt jutalmazza. Mit tegyünk mi ilyenkor? Hát azt, amit a zsoltáros is tett : ezekkel a súlyos, gyötrő kérdésekkel odamehetünk Istenhez. Neki elmondhatjuk őszintén keserűségünket, előtte kiönthetjük szívünket. Még azt is őszintén megkérdezhetjük tőle : ha én téged szeretlek, akkor miért nem mutatod meg sokkal jobban, hogy Te is szeretsz engem?

            Persze ne gondoljuk azt, hogy azok akiket mi szerencséseknek látunk minden esetben olyan nagyon boldogok. Ez csak a külső látszat, belülről nézve egészen más a helyzet. Egyszer egy munkanélkülivé vált ember bekerült egyfajta házmesternek, mindenesnek egy rendkívül gazdag ember házához. Az első időben nem győzött áradozni az új munkahelyéről, hogy ott mi minden van, hogy micsoda élet van ott, hogy milyen ételeket esznek, milyen szórakozásokat engedhetnek meg maguknak.Később már mélyebben belelátott ennek a családnak az életébe, és látta pl. hogy állandó veszekedés van a férj és feleség között, féltékenységi jelenetek, mert mind a ketten üzletemberek lévén állandóan külön utakon jártak, hogy tulajdonképpen egy igaz barátjuk sem volt, hogy az egyetlen gyermekük is teljesen elmagányosodott, hogy a pisztoly mindig ott kellett legyen a párna alatt. Néhány hónap múlva otthagyta őket, mondván hogy ezt nem lehetett már tovább birni.

            A Szentírás azt tanítja, hogy a gonosz ember szívében nem lehet igazi nyugalom, igazi békesség, csak üresség, félelem és aggodalmaskodás. Valószínű, hogy a zsoltáros is csak messziről nézte és látta a gonosz életét, de ha ő is közelebbről megismerte volna, akkor már egészen másképp nyilatkozott volna.

            S gondoljuk csak meg jól : mi lenne, ha minden úgy történne, ahogy mi azt elképzeljük, ahogy mi azt szeretnénk? Ha a gonosz mindig valóban azonnal elvenné a maga bűntetését, a jó pedig azonnal jutalmat nyerne? Mi lenne akkor, ha a jó emberek mind gazdagok, egészségesek, sikeresek lennének, nem kellene semmilyen nehézséggel szembenézniük, egyszóval nem kellene keresztet hordozniuk?  Vajon akkor nem egy nagy színpad lenne ez a világ, mert a gonoszok mind jóknak tettetnék magukat? Ha például azok, akik templomba járnak, mind gazdagok, egészségesek és sikeresek lennének, akkor minden ember a templomba menne, akkor a gonoszok lennének a legnagyobb templomlátogatók, de ott nem Isten igéjét és az Ő országát keresnék, mert számukra a templombajárás csak egy jó üzlet lenne. A jóság, a szentség, a becsület csak egy üzlet lenne, akkor az emberek csak érdekből lennének jók, érdekből járnának templomba. Akkor aztán végleg egy nagy zűrzavar volna, akkor senkin nem lehetne eligazodni. Látjuk tehát, hogy az emberi logika itt teljességgel csődöt mond, hogy sokkal jobb ráhagyatkozni Istenre, ő mindent jobban lát és tud.

            Tanuljuk meg azt is, hogy ne legyünk tűrelmetlenek. Isten nem bűnteti meg azonnal a gonoszt, annak is időt ad, ahogy azt a búza és konkoly példázatában is látjuk. De az is világos, hogy az a tény, hogy Isten nem bűnteti meg azonnal a gonoszt, még távolról sem jelenti azt, hogy Ő nem látja a gonoszt, hogy nem tartja azt számon, vagy hogy egyet ért vele. S a Szentírás azt is világosan elmondja, hogy miért nem csap oda, miért nem semmisíti meg a gonoszt : azért mert időt akar adni neki a megtérésre, Isten még azt is, ami most konkoly, tiszta búzaként akarja csűrébe takarítani. Valóban úgy van, ahogy azt a közmondás is megfogalmazza : Isten malmai lassan őrölnek.Gondoljuk csak meg : ha Isten a dűhtől lihegő Saulust azonnal megsemmisítette volna, akkor nem lehetett volna belőle Pál apostol, Istennek egyik legáldottab eszköze. Ki gondolta volna a dűhöngő Saulust látva, hogy abból valaha még Pál apostol lehet? De Isten nagyon jól tudott mindent. Tudta, hogy kell jöjjön a damaszkuszi út, a Krisztussal való találkozás, a megtérés. Milyen bölcsen cselekedett Isten ennek az embernek az életében. S épp így megtörténhet az ma is, a kötülöttünk levő "gonoszokkal" is, hogy meghallják Isten szavát és megtérnek hozzá. Mi nagyon sokszor türelmetlenkedünk, de Istennek sok ideje van. Merjük kivárni az Ő cselekvésének az idejét.

            Jó nekünk azt is meglátni, hogy hol kapott a zsoltáros választ a gyötrő kérdéseire : a templomban. Bement a templomba és Isten igéjéből komoly tanítást vett. Ott a templom csendjében meglátta, belátta, hogy nem a gonosz az igazán boldog, hisz ő nem is lehet az, hanem ő maga az igazán boldog, mert van egy Mindenható, Mindentudó és bölcs Istene, aki jól igazgatja ezt a világot, és benne az ő személyes életét is. Meglátja azt is, hogy ő sokkal boldogabb lehet mindazon dolgok nélkül is, amiért a gonoszt irigyelte. Meglátja a templom csendjében azt is, hogy a gonosznak csak nagyon is evilági, múlandó kincsei vannak, ezzel szemben ő romolhatatlan kincsek birtokában van, amit a halál se fog elvenni tőle. Belátja, hogy a gonosz, akire eleinte oly nagyon irigykedett, végül is egy nagyon szegény ember. Mert csak földi kincsei vannak, amiket még ez éjjel elvehetnek tőle, de Istenben nem gazdag. Márpedig csak az gazdag ember, akinek a lelke és a szíve is gazdag és nem csak a pénztárcája. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyerné is, de a lelkében kárt vallana, teszi fel Jézus is a kérdést. A válasz egyértelmű : semmit. Mert a világot egyszer amúgy is el kell engedni, annak minden örömével és gazdagságával. De aki Krisztust megnyerte, az a legnagyobb gazdagság birtokába jutott, ami el nem vétetik tőle. Ne irígykedjünk hát a gonoszok szerencséjét. Azt elfújja a halál, mint ahogyan elfújja a polyvát a szél. Lehet, hogy e földön nem lesz úgymond szerencsénk, de a mienk lesz Isten országának teljes kincse és gazdagsága. Ezt egy pillanatra se felejtsük el.

Olvasandó igék: Zsolt. 73,2-3, 13.17, Mal.3,13-18,  Mát.3,1O.12,6,19-2O, 11,2-6, 13,24-3O, 16,26, Luk.12,2O-21, 2Kor.6,1O

                                                                                                                        Lőrincz István