Mit tanít a Szentírás : a sietség és nyugalom viszonyáról

          Ha megfigyeljük az embereket, akkor két csoportra tudjuk osztani őket : vannak, akik mindig sietnek, rohannak, mások pedig mindig nyugodtak, ráérősek. Miért van az, hogy az egyik ember mindig siet, rohan, a másik meg mindig nyugodt és ráérős? Ha Szentírást jól megfigyeljük, akkor azt látjuk, hogy ez a két dolog Istent is jellemzi. Van olyan, hogy Isten nagyon siet, de olyan is, hogy nagyon is kivár dolgokban, eseményekben. Nem lehet ezért azt mondani, hogy Isten az egyik vagy a másik csoport oldalán áll, az egyiknek vagy a másiknak adna igazat. A keresztyén ember életében is van olyan, hogy nagyon kell sietnie Isten országáért, annak előmeneteléért, de lehet olyan is ugyancsak Isten országáért, hogy nyugton kell maradnia, ki kell várnia dolgokat és eseményeket. A nagyon fontos kérdés az, hogy mi áll a sietség, illetve a nyugalom mögött?

            Az is igaz, hogy mi Isten gondolatait nem tudjuk mindig megérteni. Ezért azt se mindig értjük, hogy Isten miért siet vagy miért késedelmezik. Isten cselekvése valamilyen fokig mindig titok marad a mi számunkra. A régi próféták kihirdették Isten ítéletének napját, hogy az a nap sietséggel el fog jönni. Az Isten tűrelme elfogyott. És az ítélet el is jött. De az ítéletet mindig Isten hosszútűrése, kivárása előzte meg. Így volt ez Jézusnak a Júdáshoz fűződő viszonyában is. Három évig tűrelemmel hordozta Jézus álnok tanítványát. De aztán eljön a pillanat, amikor Jézus felszólítja Júdást, hogy tegye meg gyorsan, amit eltervezett. Jézus ennekelőtte számtalanszor figyelmeztette Júdást, de ez hiábavalónak bizonyult. Vigyázzunk, nehogy visszaéljünk Isten tűrelmével. Nehogy azt a következtetést vonjuk le Isten tűrelméből, hogy az ítélet el fog maradni. A megtérésre legyünk gyorsak, azt ne halogassuk, tegyük meg még ma!

            Mennyire megdöbbent minket Isten sietsége, hogy Ő pillanatok alatt lesújthat emberekre.  Lót felesége egyetlen szempillantásban sóbálvánnyá változott. Úzza is egy pillanat meghal, amikot illetéktelen módon megérinti a frígyládát.Ananiás és Szafira ki se tudják mondani a hazug szót és máris holtan rogynak össze Péter apostol lábainál. De újra mondom : Isten előbb hosszan tűrt és figyelmeztetett. Mert Isten nem az ítéletre a leggyorsabb, hanem a szabadításra. Mielőtt még ajkunkon lenne a szó, Ő már válaszol és segít, így tapasztalta ezt meg a zsoltáros is. Az is igaz, hogy Isten próbára teszi a mi tűrelmünket is. Hányszor látjuk főleg a zsoltárokban, hogy emberek kiáltanak, de úgy tűnik, hogy az ég zárva marad, nem jön válasz az imádságra. Ilyenkor mi mindig hajlamosak vagyunk a kétésbeesésre. Miért van ez így, miért nem segít Isten sokszor azonnal?. Azért, mert Ő az életünket sokkal nagyobb összefüggésekben látja, mint mi. Mi csak azt a bajt, nyomorúságot látjuk, amiben épp benne vagyunk. Mi csak egy dolgot látunk, és ez az, hogy Isten segítsen ki minket a bajból. Isten azonban mást is lát, jobban tudja, hogy mi válik javunkra és üdvösségünkre. Hadd mondjunk erre egy példát. Jairus, a zsinagógafő csak az ő leánykájának a betegségét látja. Ezért neki mindennél fontosabb, hogy Jézus azonnal jöjjön. De Jézus látja azt a vérfolyásos asszonyt is, akit neki előbb meg kell gyógyítania. Jairus kétségbe van esve, mert gyermeke halálán van. Úgyanígy van ez Lázár esetében is. Jézus még két napig vár, amíg Lázár meghal. Miért késik Jézus? Hogy minket kétségbeesésbe kergessen? Nem, hanem azért, hogy az Ő dicsősége és hatalma még sokkal inkább nyilvánvaló legyen minden ember előtt. Jézus nem azért késik, mert tehetetelen, hanem épp azért , mert mindenható, nem azért mert nem szeret minket eléggé, hanem épp azért, mert nagyon szeret minket. Ha Isten nem siet, mi se akarjunk sietni, maradjunk nyugodtak, Ő soha sem késik el, nála még a halál sem jelenti a véget.

            A nyugalom lehet a belső erőnek, az önuralomnak és annak is a jele, hogy urai vagyunk a helyzetnek. De lehet a nyugalom egy rossz dologgá is az életünkben, lehet a kényelem-szeretet, a lustaság és az önzés kifejezője is. Amikor Rúben törzsét hívták a többiek, hogy vegyen részt az ígéret földjének elfoglalásában, akkor ő nyugodt maradt. Sokkan inkább az élvezetet keresték, mint a testvérért való szolgálatot. Ez egy bűnös nyugalom volt, amit Isten is megítélt. Persze Rúben és társai jól meg tudták indokolni késlekedésüket és ebben mi is nagy mesterek vagyunk. Mindig jól meg tudjuk magyarázni, hogy miért nem segítünk, sokszor még igékkel is alá tudjuk támasztani magyarázkodásunkat. A Példabeszédek könyve figyelmezteti a lusta embert, hogy előbb-utóbb a szegénység lesz az osztályrésze. De ne csak a munkára ne legyünk restek, hanem a lelki dolgokban se lustálkodjunk. Hányszor még szúndítunk egyet, amikor felébredünk, ahelyett hogy kezünk a Bibliánkat ragadná meg, hogy Isten napi üzenetét és parancsát megkapjuk!

            A Szentírás arra is figyelmeztet minket, hogy ne siessünk emberek vagy dolgok felett ítéletet mondani. Hányszor beszélünk elhamarkodottan. Jóformán nem is ismerjük a dolgokat, személyeket, eseményeket, de máris készek vagyunk az ítélettel. Ahhoz, hogy jól tudjunk válaszolni, először jól kell hallgatnunk, másképp felszínes és elhamarkodott dolgokat fogunk mondani, amivel inkább ártunk, mint használunk. Az ilyen sietség mögött tulajdonképpen szeretetlenség van. Nem szeretjük eléggé a felebarátunkat, mert ha szeretnénk, akkor nem bántanánk őt meg könnyelmű és elhamarkodott véleménynyílvánitásunkkal. Jézusnak is mondtak emberek könnyelmüen dolgokat. Az egyik gyors lelkesedettségében így szólt : követlek Uram, valahová mégy.  Nem is gondolt arra, hogy ez tulajdonképpen mit fog jelenteni az ő számára. Jézus nagyon jól átlátja ezt és figyelmezteti is arra, hogy az Ő követésének milyen ára van. Tudod-e vállalni azt a sorsot, ami még az égi madak és a rókák sorsánál is rosszabba és nehezebb lehet? Ne gondoljuk olyan könnyen, hogy a tanítványság tornyát a saját erőnkből fel tudnánk építeni. Ez nem lehetetlen dolog, de csak a Krisztus kegyelme által lehetséges.

            Van a Szentírásban példa az áldott sietségre is. Gondoljunk csak a betlehemi pásztorokra. Ők gyorsan hittek és gyorsan elindultak a Gyermek felé. Hadd figyelmeztessen az ő példájuk minket is arra, hogy legyünk gyorsak az evangélium elfogadásában és legyünk gyorsak a Szabadító felé való elindulásban.

            Korunknak van egy nagy betegsége : a megállás nélküli rohanás. Az ember egyre többet akar, nincs megállás. Nem elég egy műszak kell a második és a harmadik is. Hány ember valósággal agyonhajszolja magát a megállás nélküli munkában. Nincs idő az elcsendesedésre, nincs idő a Bibliára, az istentiszteletekre, a családdal való meghitt együttlétre, nincs idő a legfontosabbra : Istenre. Ne felejtsük el, hogy Isten is megnyugodott a hat napi teremtői munka után. Ő is nyugodott és gyönyörködött elvégzett munkájában. Isten nem merült el a saját munkájában, mintegy fölötte maradt annak. Jézus is azt mondta tanítványainak, hogy menjenek el vele egy kis időre megpihenni. Minden munkában, testiben és lekiben egyaránt meg lehet fáradni, ezért a pihenésre is szükség van. Aki nem tud jól pihenni, az nem fog tudni jól dolgozni sem. Isten egy jó ritmust adott nekünk, igazodjunk az Ő isteni rendjéhez.

            Isten igéje szüntelen figyelmeztet minket arra, hogy mi ne a rosszra, hanem a jóra legyünk gyorsak. Pedig sokszor épp fordítva tesszük, mert az felel meg bűnös természetünknek. Zákeus, míg Jézust nem ismerte a hamis pénzszerzésre, embertársai kifosztására, a hamis meggazdagodásra volt gyors. De Jézustól meg kellett tanulnia, hogy neki a Jézussal való együttlétre kell sietnie, ezért gyorsan le kellett szállnia a fáról, ahova felmászott. Milyen jó, hogy Zákeus engedelmeskedett és örömmel fogadta be Jézust a házába. És utána abban is gyors volt, hogy a vagyonát a szegényeknek szétossza, az általa megkárosított embereknek pedig többszörös kárpótlást adjon. Zákeus a Jézusnak való gyors engedelmességet soha sem bánta meg. Ezt mi se fogjuk megbánni.

            Bárcsak mi is megtanulnánk gyorsan engedelmeskedni, gyorsan megtenni azt, ami Isten dicsőségére és embertársaink javára, illetve az Isten országának előmenetelére van. A jóra való minden perc késedelmezés súlyos bűn és komoly következményekkel járhat, úgy a magunk, mint felebarátaink életére nézve.

Olvasandó igék : 2Móz.2O,11, Birák 5,15,  Példb. 6,9-11, 14,17.29, 18,13,   19,2,  21,5,  Préd.4,6,  6,7, Sof.1,14, Márk 6,31,   Luk 2,16, 8,49,   9,,57-58, 14,28,   19,6, Ján.11,6.21, 13,27,  Jel.22,12

                                                                                                            Lőrincz István