Mit tanít a Szentírás : a lélek gyümölcseiről I.

            Hadd foglalkozzunk most pünkösd táján két alkalommal a Lélek gyümölcseivel. Nagy szükség van arra, hogy ebben a kérdésben világosan lássunk, nem csak teológiai szempontból, hanem sokkal inkább életünk gyakorlati szemszögéből nézve is. Talán megláthatjuk, hogy így Krisztus sokkal többet jelenthetne a mi számunkra. Azért szegény az életünk, mert épp a Lélek gyümölcsei hiányoznak belőle.

            A Lélek gyümölcsei között felcserélhetetlenül a szeretet áll az első helyen. Ez nem is lehet másképp, hisz maga Isten a szeretet, és aki a szeretetetben marad, az Istenben marad. Akiben nincs szeretet, az nem lehet Istentől. A szeretet az Isten gyermekeinek legfontosabb ismertető jele. Jézus is azt tanítja, hogy a fát gyümölcseiről lehet felismerni. A Szentírás tele van a szeretetről szóló bizonyságtétellel, gondoljunk csak arra, amit Jézus a Hegyi Beszédben mondott vagy Pál apostol szeretet himnuszára. Isten Krisztusban megjelent szeretete a legcsodálatosabb szeretet, mert a legvégsőkig elment, az Ő szeretete kiterjed az ellenségre is. Isten az Ő szeretetében elment értünk a Golgota keresztjéig. De Isten ezt a szeretetet nem akarja megtartani önmagának, hanem épp Szentlelke által kitölti azt a mi szívünkbe. Mi ezt a szeretetet el kell fogadnunk. Ne szomorítsuk meg Istennek Szentlelkét azáltal, hogy ezt a szeretetet visszautasítjuk. Merjük ezt elfogadni és merjünk el ezzel élni : a családban, a gyülekezetben, a munkahelyünkön.

Különös az is, hogy Pál apostol nem a Lélek cselekedeteiről, hanem annak gyümölcseiről beszél, miközben a testről szólva már nem gyümölcsről, hanem cselekedetekről szól. Ezzel ő azt akarja elmondani, hogy a gonosz dolgokat a mi bűnös szívünk munkálja ki, mi pedig felelősek vagyunk ezekért. A jó cselekedetek azonban nem tőlünk származnak, azt Isten Lelke munkálja ki bennünk. Ezek a Lélek mnkájának a gyümölcsei bennünk. Ezzel Pál elvágja az önigazultságnak, az Isten előtti érdemszerzésnek minden fonalát és a hálát teremti meg bennünk azért, hogy Isten minden jónak a forrása az életünkben. Minden emberi dicsekedés kizárt, egyedül Istené lehet a dicsőség a megszentelődés munkájáért is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mi nem lennénk felelősek ezekért a gyümölcsökért,ezért a Szentírás ezekről a gyümölcsökről úgy is tanít , mint az újjászületett ember cselekedeteiről. A hit szeretet által munkálkodó erő lesz az életünkben. Ezért lehetséges az, hogy Isten nem csak adja az Ő Lelkét a gyümölcstermésre, hanem ugyanakkor parancsolja is azt, hogy teremjük meg ezeket a gyümölcsöket.

Talán a legnyilvánvalóbb ez épp az öröm gyömölcsénél. A Szentírásban számtalanszor szólít fel minket Isten az örvendezésre. Ez számunkra furcsának tűnik, hosz az öröm a mi lelkünk egyik legmélyebb és legalapvetőbb érzése, aminek irányítása nincs a mi hatalmunkban. Érzéseket nem lehet parancsolni a mi látásunk szerint, de Isten mégis újra parancsolja azt nekünk. Ez azért van így ,mert Isten, amikor örömöt parancsol, akkor rögtön megmutatja a mi örvendezésünk okát is.Ez nem más mint maga Jézus Krsiztus, aki megváltja a bűnös embert. Mivel ez a megváltás annyira gyökeres, elégséges, örök, ha mi ezt megértjük, akkor mindig van okunk az örvendezésre. Csak akkor lehet örömtelen az életünk, ha elfelejtjük azt, hogy milyen Megváltóval ajándékozott meg minket Isten. De elég csak minden nyomorúságunkban arra gondolni, hogy Jézusé az utolsó szó, s máris megtelik a szívünk örömmel és hálaadással.

Amikor a békességről szólunk, világosan kell látnunk azt, amit a mi nyelvünk olyan szépen meg is tud különböztetni, vagyis hogy a békesség sokkal több, mint a béke. A történelemből nagyon jól megtanultuk, hogy minden békekötés egy újabb háborúnak a csíráját hordozta magában. A földi béke legfeljebb a győztes felet elégítheti meg egy kevés időre. Az ilyen békekötések mindig a bizalmatlanság légkörében születtek, az egyik félnél a tehetetlenség, a másiknál a hatalmi mámor a jellemző. Milyen jó, hogy Jézus másfajta békességet ad, mint a világ. Amikor Isten Lelke bennünk lakozik, akkor életünk legmélyén, a mi lelkünkben lesz békesség. Ez a békesség életünk mindden területét átöleli. Mindenek előtt békességünk lesz Istennel Jézus Krisztus által. Az Isten és ember közötti háborúban  az a csoda történt, hogy Isten úgy győzött, hogy veszített a kereszten, és mi azáltal győzhetünk, hogy mi ebben részesedünk. Így szerzett Isten békességet a kereszt vére által. Isten nem harcolni akar velünk, hanem békességet munkál és kínál fel nekünk. Jaj nekünk, ha ezt a békejobbot nem fogadjuk el. Ha elfogadtuk az Isten békességét, akkor mi ennek munkálóivá is kell lennünk. A veszekedés, széthúzás mindig az ördög műve. Ne mondjuk ki hamar azt, hogy én azzal az emberrel nem tudok békességben élni. A békességben élés szent művészetét mi Isten szeretete által tanulgatjuk.

A béketűrés a Lélek egyik legszebb gyümölcse. Mi azt is hamar kimondjuk, hogy én már ilyen vagyok, hogy hamar indulatba jövök, hogy ami a szivemen az a számon, hogy én nem tudom mindenki bogarát elviselni. A béketűrést is Istentől kell megtanulnunk. Mert milyen hosszan tűr Isten velünk szemben is! Mi lenne velünk, ha Isten minden bűnünkre úgy reagálna, ahogy mi sokszor reagálunk mások bűnére. Jaj annak az embernek, aki a maga indulatai szerint él és cselekszik. Az ilyen ember összetöri magát és a körülötte élőket is. De milyen áldott dolog az Isten hosszútűréséből élni és újra meg újra erőt kapni arra, hogy embertársaink bűnét és gyengeségét elhordozzuk. Végső soron ez is a szeretet kérdése. Hogy tudnánk mi szeretet nélkül elhordozni felebarátunk bűnét és gyengeségét? Hogy tudna Isten elhordozni minket, ha nem Ő maga lenne a szeretet? A béketűrő ember negyon bölcsen viselkedik és sok nyomorúságot meg tud ezzel akadályozni. A hirtelenkedő, indulatoskodó ember egyik bajt a másikra halmozza az életében. Később mindig megbánja azt, hogy indulatos volt, nem tudott békességes tűréssel lenni felebarátja iránt. De nagyon sokszor már késő a bánat, mert olyan dolgokat tehet, aminek következményeit már nem lehet többé jóvá tenni. Gondoljunk csak arra, hogy hányan követnek el ilyen meggondolatlan pillanatban gyilkosságot, amit azelőtt nem is feltételeztek volna magukról.

A szivesség szó jelent barátságost, hajlékonyt, alkalmast is. Ebben a szóban sok melegség van. Ott van benne a szív szó, tehát valamit szívvel, szívesen tenni. Mindent lehet hidegen, csak kötelességtudatból, gépiesen tenni, de lehet ugyanazt barátságosan, melegséggel, emberséggel is végezni. Ha távolról nézzük a dolgokat nem sok különbség van a kettő között , de közelről azonnal megérzi azt az ember. Miért ne legyünk hát szívélyesek, barátságosak, kedvesek, hisz ugyanaazzal a fáradsággal lehetünk ilyen emberek? Miért ne mondjunk igent, hacsak Isten igéje nem mondja azt, hogy nemet kell mondanunk? Miért állítanánk fel a templomban valakit a helyéről, még akkor is, ha általában mi szoktunk ott ülni?

A jóság alatt jószívüséget, jóindulatot, jóhiszeműséget érthetünk. Isten kegyelme az, hogy még olyan sok jó ember van ezen a világon. Isten ezt az ajándékot sokszor még a pogányoknak és hitetleneknek is ajándékozza. Nagyot vétkezik az, és ellenáll Isten Lelkének, aki nem akar jó indulattal lenni felebarátjához. Pedig sok olyan ember van, aki keresztyénnek nevezi magát, de semmi jóindulatot, jóságot nem mutat felebarátai felé. Hányszor hiányzik a jóságosság a keresztyén gyülekezetből is. Újra azt kell mondani, hogy a darabosság, rosszindulat az ördög munkája, a Lélek gyümölcse jóság és jóindulat. Kezdjük el ezt minél hamarabb gyakorolni minden ember felé.

A hűség és a hit szó közös gyökérből származnak. A hűség a hittel kezdődik, hiszek Istenben, az Ő szavában, az evangéliumban, az Ő kegyelmében. Hiszem azt, hogy Isten hűséges hozzám. De aki ezt hiszi, annak az életében máris megjelenik a hűség gyümölcse. Hűség Istennel szemben, de a felebaráttal szemben is. Ha nincs hit, akkor hűség sincs, ott vége van mindennek. De ha van hűség, akkor van bizalom is. A bizalom légkörében lehet dolgozni, lehet fejlődni, növekedni. Adja az Úr ezen a pünkösdi ünnepen, hogy ezek a lelki gyümölcsök áradjanak szét a mi életünkben is, hogy azokban egyre jobban bővölködhessünk Isten dicsőségére és embertársaink javára..

Olvasandó igék:Péld.14,29, Máté 23,23, Róma 5,1, 8,6,  15,14, 1Kor.13,4.7, Gal.5,22,  Ef.5,9, Kol.3,12, 1Thessz.514, 1Ján.4,16

                                                                                        Lőrincz István