Mit tanít a Szentírás : a cél és eszköz viszonyáról

          Azt szoktuk mondani, hogy jaj annak az embernek, akinek már semmi célja sincs az életben. Mert ezen a világon mindennek célja van, minden egy bizonyos cél eléréséért létezik. Miért hordanánk a karunkon egy olyan órát, amely már nem jár? Ennek semmi értelme sincs, hisz az óra azt a célt szolgálja, hogy mérje az időt. Miért tartanánk egy kiszáradt fát a kertünkben, hisz annak az a rendeltetése, hogy gyümölcsöt teremjen. Isten is gyűlöli a cél nélküli, értelmetlen létezést. Isten ezt a világot és benne az embert is egy jól meghatározott céllal teremtette. Ezt a célt röviden így tudnánk megfogalmazni : az ember, mint Isten képének a hordozója a Teremtője és felebarátja iránti szeretetet kell kiábrázolja és megvalósítsa.

            Ha az ember nem akar Teremtőjére hallgatni, akkor az ember nem fogja megérteni létezésének célját. Akkor minden hiábavalóság lesz. Akkor semminek semmi értelme sincs. Ebbe a téves gondolkodásba esett bele a prédikátor és az a szolga is, aki elrejtette a tálentumát, ahelyett hogy gazdálkodott, sáfárkodott volna azzal. Nagyon vigyázzunk mi is erre. Nehogy az értelmetlenség, céltalanság gondolata erőt vegyen rajtunk, és így mi is csak hiába foglaljuk ezt a földet.

            Ha az életünk célja nem Istenben van, akkor életünk elvész a sok kicsi apró cél között. Ahol nem látjuk az igazi célt, ott "célocskák" foglalják le időnket és erőnket. Aki nem szolgálja az egy igaz Istent, az sokféle bálvány után fog futkosni. Jeremiás drámai módon figyelmezteti népét, mert az elhagyta az igazi kútfőt és repedezett kutakat ásott magának, amely nem tartja a vizet. Jól jegyezzük meg azt is, hogy Isten nem csak a végső cél, hanem Ő az eredet, a forrás is, ahonnan mindent meríthetünk. Aki nem Istenből él és táplálkozik, annak célja sem lesz. Isten dicsősége a forrás, de a cél is. Jézus is komolyan figyelmeztet minket arra, hogy a mindennapi életünk apró-cseprő dolgai is elvonhatják figyelmünket a végső célról. A sok gond, amely a mindennapjaink velejárója megfojthatja az Isten szerinti céltudatos életet bennünk. Nehogy gondjaink kerüljenek életünk középpontjába, oda ahol csak Istennek lenne helye.

            Ezek után tegyük fel a kérdést : mi hát életünk egyetlen nagy célja? Isten el akar vezetni minket ennek meglátására. Ez a cél pedig nem más, mint Isten szolgálata. Ez nem jelenti persze azt, hogy az apró, kicsi dolgok nem tartoznak bele Isten szolgálatába. A keresztyén embernek is kell tanulni, vizsgázni, munkát keresni, dolgozni, mosogatni, gyermeket nevelni, szórakozni, csak épp ne feledkezzen meg ezek végzése között Istenről, ne szorítsák ki ezek Istent az életéből. Márta is beleesett ebbe a hibába. Nem vette észre, hogy most nem az ő szolgálata a fontos, hanem hogy Jézus szolgáljon neki az egy szükséges dologgal, az Ő kegyelmével. A veszély csak az, hogy földi dolgaink végzése közben elfeledkezünk a mennyeiekről. János apostol azt mondja, hogy Jézus minden munkája, szava egyetlen célt szolgált : hogy mi higgyjünk Benne, és hogy örök életünk legyen Általa. A mi életünk kicsiny dolgai is, az összes öröm és szenvedés mind ezt az egy dicsőséges célt szolgálja, amit nekünk egyetlen pillanatra sem szabad figyelmen kivül hagynunk.

            Minden cél eléréséhez valamilyen eszközre van szükségünk. Mi emberek csak így tudjuk céljainkat megvalósítani, csak Isten tud eszközök nélkül teremteni. Mi nem tudunk a semmiből alkotni, csak valamiből tudunk valamit kihozni. Még a legszellemibb művészethez, a zenéhez is hangjegyekre és hangszerekre van szükség. De így van ez a lelki élet területén is. Az Isten országában való élethez is eszközök kellenek, mint az ige, a sákramentumok, a templom és egyház. Ebben az a veszély, hogy az eszközök céllá válhatnak. Az hogy van templom és, hogy mi járunk abba, nem több mint eszköz. A templom és a templombajárás azt a célt szolgálja, hogy a templomon kívüli életünk is legyen istentiszteletté, Isten előtt kedves áldozattá. Ha valaki a hétköznapokban nem szolgálja Istent, aki az igét a templomban hagyja, az bálványimádó lesz, mert az eszközt tette céllá. Aki csak pénzét dobja a perselybe, de magát nem szánja oda Istennek élő áldozatul, szintén bálványimádó lesz. Milyen élesen látták ezt a próféták és Keresztelő János. Hogy figyelmezteti ő a farizeusokat, hogy ne hivatkozzanak arra, hogy Ábrahám a mi atyánk, ha nem akarnak megtérni. Nagyon kell vigyáznunk erre, ez az örödög egyik legravaszabb csapdája az életünkben.

            A Szentírásban arra is sok példát találunk, hogy egy jó célt rossz eszközökkel próbáltak megvalósítani. Ezekből megláthatjuk, hogy az oly gyakran emlegetett közmondásunk : a cél szentesíti az eszközt, a Szentírás mérlegén egyáltalán nem állja meg a helyét. Nem elég, hogy jó a cél, az eszköznek is jónak kell lennie. Mózes is jót akart, amikor a kősziklára ütött. Amikor a nép zúgolódását látta, úgy gondolta, hogy meggyőzőbb lesz a kősziklára ütni, mint szólni a kősziklához, úgy ahogy azt Isten parancsolta. Isten annyira megharagudott e magaválasztott eszközre, hogy emiatt Mózes nem mehetett be a Kánaán földjére. Uzza is jót akart, amikor megragadta a frígyládát, hogy az ne essen le a megingó szekérről. De ez a meggondolatlan eszköz az életébe került, mert Isten előtt szentségtelennek bizonyult. Péter is jót akart, amikor kardot rántott, hogy megvédje Mesterét, de Jézus figyelmezteti őt, hogy nem ilyen eszközök által fog Ő megdicsőűlni. Jakab és János is úgy gondolták, hogy jogosan kérnek tüzet a samáriai falura, amelyik nem akarta befogadni őket, de Jézus keményen megdorgálja őket is ezért a roszz eszközért. Ma is így van ez. Főleg az egyházpolitikában folyamodunk meg nem engedett eszközökhöz, pedig lehet, hogy a cél sokszor jó és nemes. Gondoljuk meg jól, hogy ne csak a cél legyen jó, hanem az eszköz is. Az Isten országa építésében ne használjunk ördögi szerszámokat.

            Van itt még egy másik kísértés is, éspedig az, hogy egy rossz cél érdekében jó eszközöket használunk fel. Alamizsnát adni egy nagyon szép és áldott dolog. Bőjtölni is jó dolog és templomba járni is. De itt nagyon kell vigyáznunk a "hogyan" kérdésre. Isten arra az indulatra, érzületre is figyel, amiből egy bizonyos cselekedet fakad. Milyen szívvel teszünk valamit, mit akarunk azzal elérni? Jaj nekünk, ha azért imádkozunk, hogy az emberek megdícsérjenek érte, de így van ez a prédikálással, az adakozással, bőjtöléssel és sok más dologgal is. Jézus leleplezi a farizeusoknál és nálunk is, ha önmagában jó és szent dolgokkal szentségtelen célt, az önmagunk dicsőitését keressük. Az emberek ítélete nem egyezik Isten ítéletével. Könyörögjünk állhatatosan azért is, hogy necsak jó eszközöket használjunk, hanem a cél is Isten szerint való lehessen.

            De ki az, aki elmondhatná magáról, hogy ő mindig csak jó célért és mindig csak jó eszközökkel küzdött? Ezt közülünk senki sem mondhatja el önmagáról. Ilyen csak Egy volt, az Úr Jézus Krisztus. Ő volt az, aki elmondhatta, hogy soha se a maga akaratát kereste, hanem az Atya akaratát. Ezért csak Ő egyedül kiálthatta a kereszten : elvégeztetett! A nagy cél, az emberek, a világ megváltása el van végezve, s ez nem egy magaválasztotta könnyű úton, hanem a Golgota véres áldozatának vállalásával. Amikor a Sátán megkísérti, hogy a köveket változtassa kenyerekké, akkor Ő ezt nem hajlandó megtenni, bár joga és hatalma lett volna rá. Ő kenyeret is csak az Úr szájából akar nyerni. Nem csak a cél, az eszköz is fontos számára. Ha az eszközt, a gondolatot a Sátán adja, nem hajlandó azt elfogadni. Még akkor sem fogadja el az igét, amikor azt a Sátán adja. Isten szavát a Sátán szájából nem lehet elfogadni, mert ő a hazugság atyja, és az ő szájában az ige is hazugsággá lesz. Jó lesz figyelni erre is. Gondoljunk csak ilyen vonatkozásban a sok tévtanításra, ami annyi embert megtéveszt. A Sátán nem akkor a legveszélyesebb, amikor ordító oroszlánként, hanem amikor világosság angyalaként kísért meg minket. Ezért legyünk nagyon éberek, hogy megláthassuk, hogy mi jön Isten kezéből és mi jön a Sátán kezéből. Jézus a keserű poharat is kész volt Atyja kezéből elfogadni, de az egész világ dicsőségét se volt hajlandó a Sátán kezéből elfogadni.

            Jézus hadd legyen ebben is fenséges példánk. Tanuljuk meg Tőle azt, hogy szent kell legyen a cél és szent kell legyen az eszköz is. Isten országát építeni, ez egy szent cél, de ezt csak szent eszközökkel lehet véghezvinni. Adjon nekünk az Úr bölcsességet, hogy mindig lássuk az egy, fő célt, és tudjuk megnyerni ennek eléréséhez a szent , Isten akarata szerinti eszközöket is.

Olvasandó igék :4Móz.2O,11, 2Sám.6,7, Préd.1,2, És.1,12, Jer.2,13,  Mát. 3,9, 4,1O,  6,2.5.16, 25,3O, 26,52, Márk 2,26-27,  Luk. 8,14, 9,44.54, 1O,41-42,  Ján.2O,31, Róm.8,29, Zsid.12,1O

                                                                                                Lőrincz István