Mit tanít a Szentírás : a józanságról

            A józanság lehet adott esetben jó és rosz tulajdonság egyaránt. És ez különösen igaz a lelki élet területén. Mert a dolgok az életben sokszor nagyon bonyolultak,összekúszáltak. Meg kell tanulnunk a dolgokat mindig a hit szemével látni és szemlélni. Hadd mondjunk erre egy bibliai példát. Samáriát, az északi ország fővárosát ellenséges seregek veszik körül, rettenetes éhség van a városban. Elizeus próféta azt jövendöli, hogy másnap a zsemlyelisztet rendes áron lehet majd megkapni. Ez hihetetlennek tűnik, hisz most még a szamárfejért és a galambtrágyáért is kemény pénzt kell fizetni.  A király egyik főembere, aki nagyon is józan ésszel mérlegel, azt mondja, hogy ebből semmi sem lesz, ez egy lehetetlen dolog. Itt a hitetlen józanság jellemző példájával állunk szemben, amely nem számol az Isten mindenhatóságával. Ő csak emberi módon tud gondolkodni Istenről. Úgy tűnik, hogy ez az ember nagyon is józanul gondolkodik, mert a valós tényekkel számol, de nem számol a legnagyobb és legdöntőbb valósággal : Istennel és az Ő hatalmával. Az ilyen embernek meg kell mondani, hogy nem eléggé józan, mert Istent hagyja figyelmen kivül.

            Sokszor a hitetlen emberek a hívőket azzal vádolják, hogy ők nem eléggé józanok. Pedig az igazság az, hogy igazából csak egy hívő ember lehet józan ember. A hitetlen a valóságnak csak egy piciny részével, a látható dolgokkal számol, csak a dolgok külsejét és felszínét látja. A hit azonban a látható dolgok mögé is belát, ő látja a dolgok igazi eredetét, hátterét, de a végső célját is.A hit számára a valóság sokkal szélesebb, mélyebb, átfogóbb, mert a hívő ember mindenben és minden mögött látja Istent és az Ő hatalmát és szeretetét. Ez nem azt jelenti, hogy mindent meg fogunk érteni, mert hogy tudnánk mi Isten dolgait teljességgel megérteni, de azt igen, hogy számolunk Vele és mindenben Őt keressük, az Ő akaratát és célját. Isten akarata sokszor a mi emberi, józan eszünk számára érthetetlennek és értelmetlennek tűnik. Péter is így volt ezzel . A mikor Jézus azt mondja, hogy evezzen a mélyre és ott vesse ki hálóját, akkor Péter is a hitetlenség józanságával reagál Jézus szavára. Mintha azt mondaná Péter Jézusnak : lehet, hogy te értesz a prédikáláshoz, de semmit se értesz a halászathoz. Hogy gondolod , hogy roszz időben és rossz helyen eredményes lehet a halászat?  Péter is beleesik most a hitetlen józanságnak a hálójába, mert csak a szaktudásával számol és nem a Jézus szavával és hatalmával. Az a jó, hogy Péter azonnal "kijózanodik" ebből a hitetlen józanságból és Jézus szavára mégis csak kész kivetni a hálót. A legnagyobb józanság a csodában hinni, mondotta találóan valaki. Aki Jézus szavát komolyan veszi, az a legjózanabb ember. Ha készek vagyunk a mi kicsinyes emberi számításainkat feladni, és mindent Istentől várni, nagy dolgok történhetnek az életünkben. Ami embereknél lehetetlen, az nem lehetetlen Istennél. Milyen jó lenne jelszóvá emelni a Péter szavát : "de a te szavadra". Ilyenkor mindig csodákat élünk át, ezek a legáldottab pillanatok az életünkben.

   Isten igéje nélkül nem tudunk eligazodni az életben. Ez nem azt jelenti, hogy a hitetlen emberek között nincsenek értelmes emberek. De azt igen, hogy ők nem tudnak a dolgok mélyére látni. Amikor arról van szó, hogy meg kell ítélni a világot és a kort, amiben élünk, nagyon vigyáznunk kell arra, hogy ne tévesszük össze a betegséget a betegség jeleivel. Ahhoz nem kell valaki orvos legyen, hogy megállapítsa magát a fejfájást, de ahhoz már igen, hogy magára a betegségre rájöjjön,ami a fejfájást kiváltja. A hívő és hitetlen ember egyaránt megállapítja, hogy ezzel a világgal nagy baj van. De a itetlen ember nem tud megoldást adni a bajra, megállapítja a diagnózist, de nem tud orvosságot adni. Ha Jeremiás korára gondolunk, azt látjuk, hogy a hamis próféték is látták azt, hogy bajok vannak, de azt már nem látták be, hogy minden baj okozója az, hogy a nép elfordult Istentől. Ők a bajt csak nemzeti vagy politikai síkon akarták orvosolni, de nem látták meg azt, hogy az egy szükséges dolog az Istenhez való megtérés.A hamis próféták csak a gazdasági, politikai, szociális szempontokkal foglalkoztak és a nép romlását hamis nyugtatgatással, vígasztalással próbálták gyógyítgatni. Jeremiás prófétai józansággal figyelmezteti a népet erre a veszélyre és megmutatja az igazi megoldáshoz vezető utat. Ó, mennyire szükség lenne arra, hogy mi is ilyen prófétai józansággal és ugyanakkor prófétai bátorsággal merjük néven nevezni a bűnt és ugyanakkor kertelés nélkül tudnánk hirdetni az embereknek a bűnbánat és a megtérés elodázhatatlan szükségességét.

Az igazán józan, aki Jézust és az Ő szavát megbízhatónak tartja. A hitetlenség mindig bizonyítékok után kutat.Dehát nem elég nekünk mindaz, amit Jézusról tudunk, amiről a Szentírás bizonyságot tesz?  Jézus semmit se mondott, amit ugyanakkor életével ne bizonyított volna. Szavai és cselekedetei teljes összhangban állottak egymással. Jézus többször is mondta ezt a hitetlen népnek, ha nem hisznek szavaiban, akkor higyjenek cselekedeteiben, amelyek napnál is világosabban hirdették, hogy Ő Isten Fia. Ha valaki nem akar hinni, akkor a bizonyítékok sem használnak. A hitetlen ember annyira elvakult, hogy látván nem lát és hallván nem hall. Amikor az ember hitetlenségével teljesen elzárkózik Krisztustól, akkor a megkeményedés folyamata kezdődik el, ami egyúttal Isten ítélete is ezen az emberen. Ez végső soron a Szentlélek elleni bűnben fejeződhet be. Az ilyen emberből minden józanság és meggondolás kivész. Ezért figyelmeztetnek a próféták és apostolok, hogy legyünk józanok, hogy józanul számoljunk azzal, hogy Jézus visszajön és lesz utolsó ítélet. Jaj, annak, akit a bűn annyira elbódít, hogy erről elfeledkezik, és a szerint is él. Milyen rettenetes pillanat lesz a kijózanodás az ilyen ember számára. Isten őrizzen minket ettől!

A józanság kerete, amiben Isten a maga áldott munkáját kifejti, az a Krisztus szeretete. Pál apostolt Krisztusnak ez a szeretete szorongatja, hogy menjen mindenhova az evangélium boldogító üzenetével. Pál tudja, hogy a Krisztus szereteténél nincs fontosabb dolog ezen a világon, hisz ez a mi örök váltságunk alapja. Pál ennek annyira tudott örülni, hogy mennyei magasságokban szárnyalt, ami már-már a rajongás határát súrolta. Ami őt mindig egyensúlyban tartotta és a szélsőségektől, a rajongástól megőrizte az volt, hogy mindig az Isten értünk Krisztusban elvégzett váltságának a talaján, történelmi tényeinek valóságában mozgott. A másik fontos dolog Pál számára a gyülekezet építése volt. Ő nem zárta ki az elragadtatást, látomást, nyelveken szólást, de mindig azt hansúlyozta, hogy a gyülekezet építése kell legyen a fő szempont és mindent ennek kell alárendelni. Ha az emberi dicsekvés, önzés, szenzációhajhászás kerül a középpontba, ott már nem az Isten szerinti józanságról van szó. Ezekben a kényes kérdésekben nekünk is legyen a Krisztus szeretete, az Isten üdvtettei és a gyülekezet, a testvér építése a mindeneket meghatározó szempont. Akkor nem fogunk semmilyen rajongás hálójába esni.

Pál apostol arra is megtanít minket, hogy az életünk úgynevezett lelki dolgai és a mindennapi dolgok szorosan egyűvé tartoznak. Az a tény, hogy Krisztus egyszer vissza fog jönni, hogy Isten országa dicsőségesen be fog teljesedni, még nem jelenti azt, hogy életünk apró-cseprő dolgait, a mindennapi munkát a családban, munkahelyen elhanyagolhatnánk. Ez történt a thesszalonikai gyülekezetben. Ott a Krisztus visszajövetelének várásából azt a helytelen következtetést vonták le, hogy a földi dolgokkal már nem kell foglalkozni, a munkát nem kell elvégezni. Úgy gondolták, hogy a Krisztus hívása a földi hivatást és annak pontos és becsületes elvégzését feleslegessé teszi. Pál ezt rendetlen életvitelnek nevezi, ami nem illeszkedik bele az Isten szép rendjébe. Aki nem akar dolgozni. az ne is egyék, mondja nagyon egyszerüen. Mindenki azt a kenyeret egye, amiért becsületesen megdolgozott.

A Szentírás azért egy nagyon gazdag és csodálatos könyv, mert a rossz ellen nagyon sok fronton harcol.Nincs az életünknek egyetlen olyan területe sem, amire nézve abban ne találnánk eligazítást. Van a lelki életben is egy olyan veszély, hogy minél többet akarunk a magunk számára megtartani. De az Isten országában az gazdagodik, aki mer adni másoknak. Isten nem azért adott nekünk tálentumokat, hogy azokat elássuk, hanem hogy azokkal szolgáljunk Isten dicsőségére és embertársaink javára. Ez a legnagyobb józanság, járjunk mi is ebben.

Olvasandó igék : 2Kir.7,1-2,  Péld.11,24, Jer.8,11, Ámós 5,18, Luk.5,5,   Ján.12,37-38,   Kor.5,13-15, 2Thessz.3,1O-12, 1Pét.4,7

                                                                                       Lőrincz István