Mit tanít a Szentírás : az egészségről és betegségről

Ilyenkor az új esztendő első napjaiban  nagyon sokszor szerepel a jókívánságok között az, hogy „ adjon Isten jó egészséget”. Ez nem véletlen, hisz földi életünk egyik legnagyobb ajándéka az egészség. Ezért nagyon fontos világosan látnunk ebben a kérdésben , hogy megismerjük ebben a kérdésben is Isten ígéjének tiszta és világos tanítását.

            Az egészség kérdése leginkább akkor kerül figyelmünk középpontjába, amikor betegek vagyunk. A betegség egész létünket érinti. A betegséggel együtt jár a helyhez kötöttség, korlátolt lehetőségek, az emberektől, a környezettől való elszigetelődés. A beteg ember mindent egészen másképpen lát, mert egy más szemszögből nézi a dolgokat. Ami az egészséges embernek örömöt okoz, az a beteg embernél épp az ellenkező hatást éri el, hisz ő ezeket a dolgokat nem tudja élvezni, vagy ha igen, akkor is csak nagyon korlátozott mértékben. A beteg ember világa egyszerre parányivá zsugorodik. A betegség tehát egy nagy nyomorúság. A beteg emberen a tehetetlenség érzése vesz erőt. Ő már nem ura az életének, hanem csak várja, hogy mi is fog történni vele. A betegség mindig egy határhelyzetet hoz létre, hisz azt öntudatlanul is érzi a beteg ember, hogy bármely betegség halálhoz is vezethet, a betegség a halál előhírnöke az életünkben. A betegség a halál birodalmának egy jelzése, ahogy azt valaki találóan mondotta.

            Egy másik fontos kérdés, hogy mit tegyen a beteg ember. Ha a Szentírást megnézzük, akkor ott azt látjuk, hogy a beteg emberek Istenhez fordulnak. Betegségük nyomorúságát Isten elé viszik. Tőle kérik a gyógyulást, életük meghosszabbítását. Ez nem azt jelenti, hogy a beteg ember ne forduljon orvoshoz. Jakab apostol tanítása szerint a beteget olajjal is meg kellett kenni. Az olaj az ókorban egy általános gyógyszer volt. Ma ezt az ígét talán így lehetne mondani : imádkozz, mások is imádkozzanak érted, menj el az orvoshoz és vedd be a kiírt gyógyszert is. Az orvos és a gyógyszer is Isten ajándéka, a gyógyítás eszköze, amivel szabad és kell is élnünk.

   A betegségnek nem csak testi, hanem lelki oldala is van. Nyilván, hogy a testi dolgok a legszembeötlőbbek, de a betegségnek megvan a maga lelki háttere is. A modern tudomány egyre inkább kimutatja, hogy a testi tünetek mögött nagyon sokszor lelki problémák, traumák állnak. Így például a stressz, a feszültség, a hajszoltság megbetegítheti a szivet, az idegrendszert. A betegségben nem csak az emberekkel való viszony, hanem az Istennel való közösség megléte, vagy éppenséggel hiánya is fontos szerepet játszhat. A betegség ilyen szempontból áldás is lehet a számunkra, mert megláthatjuk az életünk mélyén rejlő bűnöket, rendezetlenségeket. Megláthatjuk, hogy csak a felszínen éltünk, nem néztünk szembe sok mindennel, vagy éppenséggel valami olyasmibe menekültünk, ami egészségünket is tönkretette. Ha ezt meglátjuk, a veszteségből nyereség, a nyomorúságból áldás lesz. Ezt látta meg a zsoltáros is, konkrétan azt , hogy nem élt Isten parancsolatai szerint. Meglátjuk, hogy nem Isten kell valamit tegyen, hanem nekünk kell változtatnunk életfolytatásunkon. Ha így a betegségben eljutunk lelkünkig és Istenig, akkor mi is elmondhatjuk, hogy áldásul volt nekünk a nagy nyomorúság.

Azt is meg kell látnunk, hogy így az egészség is lehet nyomorúsággá az életünkben. Nagyon sok ember épp  jólét, egészség és siker idejében távolodik el a leginkább Istentől. Persze ennek nem maga az egészség az okozója, hanem az ember szíve. Az ember ilyenkor az egészségét az élvezetek maximális kihasználására fordítja. Az egészségét az ilyen ember az önzésnek, az érvényesülési vágynak és az élvezeteknek a szolgálatába állítja. Az ember az egészségét nem Isten és a felebarát szolgálatába állítja, hanem minden és mindenki az ő önző érdekeinek a kiszolgálására kell készenlétben álljon. Olyan beképzeltek tudunk mi lenni, hogy még azt is magunknak tulajdonítjuk, amiben nekünk semmi részünk sincsen. Mi soha sem lenne szabad büszkék lennünk arra, hogy erős és egészséges testünk van, hiszen azt Istentől kaptuk, az a Teremtő ajándéka. Az egészségnek a nagy kísértése, hogy úgy gondoljuk , hogy Isten nélkül is jól el tudunk boldogulni. Sokszor a testileg makkegészséges ember lelkileg nagyon is beteg. Az egészség ebben az esetben nem más, mint önző erőszak, rosszul használt ajándék. Ebben is látjuk, hogy a testi egészség nem a legfőbb dolog az életünkben, mert a fő dolog az , hogy mindennel és mindenben Isten dicsőségét és felebarátunk javát tudjuk szolgálni.

Az ige minket arra tanít, hogy mindent az Istenel való kapcsolatában lássunk. A bűn következménye az, hogy mi a dolgokat elszakítjuk Istentől és önmagukban szemléljük őket. Az egészséget sem lehet pusztán önmagában szemlélni és élvezni. Az egészség egy nagy áldás, egy nagyszerű ajándék. De ha elfelejtjük Azt, Akitől ezt az ajándékot kaptuk, akkor nagyon könnyen visszaélhetünk vele. A tíz bélpoklos visszakapta Jézustól az egészséget, de csak egy volt tudatában annak, hogy ez Istentől származik, és ezért Neki kell hálát adni. Csak ő egyedül látta meg azt, amit nekünk is nagyon világosan kell látni, hogy egészségünk középpontjában is Isten és a felebarát szolgálata kell álljon. Az egészség csak annak az embernek az életében lesz áldás, aki ezért Isten magasztalja, s aki ezt az Ő szolgálatában hálálja meg.

Hogy az egészség valóban egy nagy áldás és ajándék, azt Jézus földi életéből is világosan látjuk. Őt nem csak az emberek lelke és üdvössége érdekelte. Bár soha se akart „csodadoktor” lenni és elsődleges célja valóban az emberek lelkének megtartása volt, de nem becsülte le az ember testi mivoltát, ezért Jézust mindig ott találjuk a betegek között. Jézus úgy tekint a beteg emberre, mint akiben a bűn rontása és következménye elhatalmasodott. Jézus szembeszáll a bűn rontásával és következményeivel. Ő nem csak a mi bűneinket vette magára a kereszten, hanem annak következményeit is elhordozta. Ezért a gyógyítások jelek, amelyel arra mutatnak, hogy Jézus nem csak a mi lelkünket váltotta meg, hanem testünket is.

Egy nagyon fontos kérdés a hit és imádság által való gyógyulás kérdése. Úgy gondolom, hogy itt két szélsőség van. Egyesek azt mondják, hogy a gyógyítások és gyógyulások kora lezáródott Jézus, illetve az apostolok szolgálatával. Ma már nem történnek csodák. A másik szélsőség az, hogy sokan azt állítják: ha valaki hisz, az meg kell gyógyuljon, ha a gyógyulás nem történik meg, akkor ennek a hitetlenség az oka. Nagyon vigyázzunk mindkét szélsőségre. Istennek nem lehet recepteket és előírásokat adni, hogy Ő hogy cselekedjen. Isten megdicsőítheti magát ma is abban, hogy egy beteg meggyógyul, de abban is, hogy valaki egy életen át betegséget , gyengeséget hordoz, sőt még abban is, hogy valaki meghal. Ne mi akarjuk megszabni Istennek azt, hogy Ő mit és hogyan cselekedjen. Mi bizalommal hozzuk elé betegségeinket, nyomorúságainkat, Ő majd megmutatja nekünk is azt, hogy mi nekünk a legjobb.

Már előbb mondottuk, hogy a betegség a halál előhírnöke. A betegség, halál, fájdalom hozzátartozik a mi földi életünkhöz. De már Ésaiás beszél arról az időről, amikor nem lesz betegség. Ennek az igének a végső beteljesedése az új és és új föld eljövetelekor válik teljes valósággá. A mi hitünk végső reménysége az, hogy eljön az Isten országa, ahol már nem lesznek betegek, kórházak, műtőasztalok. Mi csak késlelteni tudjuk a halált, Jézus azonban legyőzte azt. Ennek a győzelemnek az előízét már most kóstolgatjuk, de egykor majd részünk lesz benne. Mi ezzel az Új Évvel is ehhez leszünk közelebb. Kívánjunk hát nyugodtan egymásnak jó egészséget, de még inkább azt, hogy ez az isteni ajándék legyen áldássá életünkben.

Olvasandó igék:Zsolt.73,4.6.12, 88,9, 119,71.75,  És.33,24, 38, 3.14.17, Mát.8,16-17,  Luk.17,15-16, Jak.5,15,  Jel.21,4,

                                                                                       Lőrincz István