A kételkedésről

A kételkedés szóban már benne van a kettes szám. A kételkedő ember egy megosztott, egy önmagával konfliktusban levő ember. Szívében két hang szólal meg, az egyik igent, a másik pedig nemet mond Amig a kételkedés fennáll, az illető ember nem tud se biztos igent, se határozott nemet mondani. Ez egy nagyon veszedelmes állapot, az embert ez őrületbe is tudja kergetni. Mert az ember nem tud hosszú távon bizonytalanságban élni. A kételkedő ember nyomorúsága, hogy nem tud választani, nem tud dönteni. Két megoldás van előtte, de egyiknek a valódiságában se tud hinni.

Hányszor volt Izrael népe is ilyen kételkedő állapotban! Az Úr az Isten vagy pedig Baál? Mindkettő a kizárólagosság igényével lép fel, de a kettő mégis kizárja kizárja egymást. Az Úr mellett sok érv szól. Ő hozta ki a népet Egyiptomból, annyi csodát tett értük. Az is igaz, hogy Ő feltétlen engedelmességet is kiván, parancsolatainak megtartását és teljesitését. Baál szolgálata pedig imponál a népnek, sokkal jobban megfelel bűnös gerjedelmeiknek. Ebben a helyzetben teljes bizonytalanságban vannak, sántikálnak balra is meg jobbra is. Illés ebben az áldatlan helyzetben döntésre szólítja fel a népet. A nép nem válaszol. A helyzet eldöntetlen marad, mert a szívben minden eldöntetlen. Egyrészt nyugtalanítja őket lelkiismeretük, másrészt csalogatja őket Baál szolgálata.

Rettenetes állapot az, amikor az ember egyszerre akar Istenre és a bálványokra is figyelni. A kételkedésnek mindig az az oka, hogy az ember nem veszi komolyan az Isten beszédét, Isten szava nem lesz valóság az életében. A kételkedésssel szemben ott áll a hit. A hit mindenben bízik Istenben és engedelmeskedik is neki.

Vannak olyan emberek, aki a bizonyosságot gőgnek, önhittségnek gondolják és azt mondjk, hogy az az ember alázatos, aki kételkedik Ez csak akkor igaz amikor az ember önmagában bízik, önmagában hisz Az Istenben való bizonyosság azonban nem gőg, hanem a legmélyebb alázat. Hitben élni nem más, mint Krisztussal élni. Hitben dönteni nem más, mint Krisztusra hagyni a döntést. Aki a Krisztus döntését követi, annak teljes lesz a lelki nyugalma. Az is biztos, hogy amig testben járunk sohasem fogjuk tökéletesen legyőzni a kételkedést, mert soha nem lesz tökéletes a hitünk. De a Krisztus hite tökéletes. Ő egy pillanatig se kételkedett abban, hogy az, amit az Atya számára elvégzett, az jó és tökéletes. Jézus egy pillantra se ingott meg az Atya akaratában. Ebben is nagyszerű példánk lehet. Igyekezzünk az Ő bizonyosságát, az Atyában való bizalmát és engedelmességét követni.

A lelki élet területén a kételkedésnek különböző formái és okai vannak.  Mi például akkor is válságba kerülhetünk, ha nagy különbséget látunk aközött, amit mi elképzeltünk, és ami a valóságban van. Minden embernek megvan az elképzelése Istenről, a világ kormányzásáról, a megoldásokról, amiket keresni kellene. Mihelyst Isten azt cselekszi, ami ellentétben van a mi elképzelésünkkel, a kételkedés mélységébe jutunk. Nagyon sok ember úgy gondolja, hogy Isten megőrzi a hívő embert nagy csapástól, megpróbáltatásoktól. Úgy gondoljuk, hogy Isten nem engedhet meg bizonyos dolgokat a világban és a mi személyes életünkben. Mi alkotunk egy képet arról, hogy mit jelent az, hogy Isten mindenható bölcs, hogy végtelenül szeret minket, aztán ha valami olyasmi történik, ami Istenről alkotott elképzelésünkbe nem fér bele, akkor elkezdünk kételkedni, elbizonytalanodunk. Keresztelő János nagyon hitt a Messiásban, hisz ő hatalmasan hirdette annak eljövetelét és elvégzendő üdvmunkáját. De amikor sok minden másképp történt, mint ahogy ő azt elképzelte, kételkedni kezdett. Ő határozottan hirdette, hogy Jézusnak növekedni kell, neki pedig alászállani, de amikor Jézus másképp növekedett, ő pedig másként szállt alá, mint ahogy ő azt elképzelte, akkor benne is kételkedés támadt. Nem gondolta, hogy ő, a hatalmas hirnök, egy zsarok és önkényes diktátor börtönébe kerülhet. Benne is felvetődik a kérdés : ez lenne a megígért Messiás?  Benne is két gondolat él. Egyrészt ő ragaszkodik Jézushoz, de azt, amit Jézus tesz, nem tudja elfogadni. Hogy nem söpri el az Isten orszga Heródes gazságát és uralmát? Miért nem jön már el Isten országa az ő teljességében és dicsőségében? Az a jó, hogy Keresztelő János magához Jézushoz fordul az ő kételkedésével és magától Jézustól kapja meg a választ is. Isten országa jön, a megváltás is el fog végeztetni, csak épp másképp, mint ahogy azt János gondolta.

Ez pontosan így van a mi életünkben is. A mi életünkben is lehetnek nagyon nehéz helyzetek és pillanatok, amikor nem értjük Istent, amikor Ő egészen másképp cselekszik, mint ahogy mi azt előre elgondoltuk. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy durcásan elfordulunk Istentől, hanem az, hogy imádságban hozzá jövünk minden mi kételkedésünkkel. Ő nekünk is megnyugtató választ ad és elveszi a kételkedést a szívünkből.

A kételkedés akkor is feltámad a szívünkben, ha mi egy valóságot nem eléggé hathatósan tapasztalunk meg. Egy házastárs akkor kezd kételkedni társa szeretetében, amikor nem eléggé tapasztalja azt. Akkor kételkedünk a leginkább, amikor A Szentlélek nem a legnagyobb valóság a mi életünkben. Az első keresztyének azért nem kételkedtek, annak ellenére sem, hogy üldözés meg sok más nyomorúság is volt az életükben, mert a Szentlélek hatalmas valóság volt az életükben. A kételkedés mindig félelemmel és aggodalmaskodással jár. Az ember akkor kezd aggodalmaskodni az eledel, a ruházat felől, amikor meggyengül a hite Isten gondviselő, atyai szeretetében. Aki bizonyosan hiszi, hogy Isten nem csak ismeri szükségeineket,  hanem meg is adja mindazt, amire szükségünk van, az nem fél a holnapi naptól. Ő gyermeki hittel hiszi, hogy Isten holnap és tíz év múlva is meg tudja nekünk adni azt, amire szükségünk van. Mi mindig látható bíztositékokat keresünk az életünk számára, ahelyett hogy a láthatatlan Istenben bíznánk.

Abból is származhatik a kételkedés, hogy úgy gondoljuk, hogy Isten szeretetének is vannak korlátai. Pedig az Ő szeretete és hatalma végtelen. Mikor Jézus a földön járt, nyilván megmutatta az Atya korlátlan hatalmát és szeretetét. Még a szelek és a tenger is engedett neki. Meghátráltak előtte a démoni lelkek, a pokol erői, széttörtek a halál kötelékei. A Jézus életének a titka, hogy Ő tökéletesen hitt Atyja szeretetében és hatalmában. A mi életünknek nyomorúsága, hogy mi csak nagyon tökéletlenül tudunk hinni, ahogy Jézus többször is mondja, kicsinyhitüek vagyunk és ezért Isten hatalma és szeretete csak kicsiny mértékben lehet jelen a mi életünkben. Aki kételkedik végső soron tehetetlenné válik, mert nem engedi meg Istennek, hogy az ő életében is megmutassa hatalmát és szeretetét. Jézus erre példákat is ad, hogy még azt is hihetjük, hogy Isten egy fát kiszakíthat és a tengerbe plántálhatja, ha Ő ezt így akarja és mi ezt el tudjuk hinni.

A kételkedésnek egyik legjobb gyógyszere az engedelmesség. A pásztorok azon az emlékezetes éjszakán nem vitatkoztak azon, hogy vajon tényleg megszületett-e a Messiás, hanem azonnal elindultak Betlehembe. Az engedelmesség a mi számunkra is a legjobb megoldás a kételkedés legyőzésére.

Amint már mondtuk, amig e testben élünk a kételkedés, kicsinyhitüség mindig fog kísérteni bennünket. Nem jutunk el egy olyan pontra, ahol elmondhatjuk: hála Istennek én már minden kételkedésemet legyőztem. Így volt az az édesapa is, aki beteg gyermekét Jézushoz vitte. Hitt, de érezte, hogy a hitetlenség is ott van a szívében. De imádkozott: légy segítségül az én hitetlenségemnek, hitetlenségemben. Mi is naponta kérhetjük az Urat : győzz le bennem minden kételkedést, add hogy tudjak mindig és mindenre nézve hinni Benned!

Olvasandó ígék: 1Kir.18,21, Máté 6,31, 11,2-3,  Márk 9,24, 11,22-23,   Luk.2,15,  Róm.14,23,  Jakab 1,6, 

                                                                           Lőrincz István