Barangolás bibliai tájakon: Beérseba

Először a Hágár történetében találkozunk ezzel a névvel, itt egy pusztaságot jelöl. Ide jön Hágár,  miután Ábrahám őt fiával Izmáellel együtt elküldte  házától. Lehet, hogy Egyiptomba, a Hágár eredeti hazájába akartak menni. De eltévednek a pusztában, és a pusztában eltévedni életveszélyes dolog. A puszta egy olyan hely, ahol véget ér az élet, ahol a halál az úr.

            Egy asszony, akinek menekülni kell a házából, családjától, férjétől. Milyen gyakran történt ez már meg azóta is.A különös itt az, hogy Ábrahám Isten parancsára küldi el ezt az asszonyt. Ez azt is sugallja nekünk, hogy Istennek köze van mindahhoz a nyomorúsághoz, ami ebben a világban van. Isten a történelmet minden nehézség és nyomorúság által is vezeti annak végső célja felé. Mivel Isten üdvterve itt Izsákon és nem Izmaelen keresztül valósul meg, nekik ezért kell elmenni Ábrahám házából. Isten kiválasztásának titkával találkozunk már itt is. De az, hogy Hágár és Izmael nem kap különös szerepet Isten üdvtervében, még nem jelenti azt, hogy Ő elfeledkezett volna róluk.Nem hagyja őket elpusztulni a puszta közepén. Isten azokról is gondoskodik, akiknek nem adott különös szerepet az Ő terveiben, mert Ő mindenkinek Atyja.

Beérsebában azonban más dolgok is történnek. Abimélek,Gérár királya látja, hogy Isten sajátos viszonyban  van Ábrahámmal. S annak ellenére, hogy ő tekinthető az első filiszteusnak a Bibliában, nem ellenségeskedik, hanem szövetséget köt Ábrahámmal. Mintha már megérezné, hogy benne áldatnak meg a föld összes nemzetségei. Egy kút mellett esküvel kötelezik magukat egymás megsegítésére, innen ered a „Beérseba” név is, hisz jelentése az eskű kútja. Ez a helység a reménység jele tehát. Van remény arra, hogy emberek hűségesek lehetnek egymáshoz az élet különböző viszonylataiban: családban, egyházban, társadalomban. Ez a történet még a zsidó - palesztin viszonyra nézve is jó reménységet ad, lehet egymással békében élni, és ez kezdetben így is volt. Abimélek, a palesztínok, és Ábrahám a zsidók atyja, íme békességben meg tudott egymással lenni.

            Ábrahám és Izsák után Jákób is elmegy Beérsebába. Már volt itt régebb, miután csalással elvette bátyjától az elsőszülöttségi jogot. De amikor közeledik e hely felé hirtelen félelem vesz erőt rajta. Talán az, hogy netalán tán újabb hibát fog ejteni, amint régen tette? Mindenesetre Jákób fél, most amikor megy hogy meglássa halottnak hitt fiát Egyiptomban. Mielőtt azonban átlépné országa határát megáll Beérsebában és áldozik az Úrnak. Ennél az áldozatnál azt akarja megtudni, hogy vajon Isten akarata szerint való-e, hogy most ő Egyiptombe menjen. És Isten itt megjelenik neki, és bátorítja, hogy bátran menjen le Egyiptomba, mert ott vele lesz és vissza is fogja hozni őt onnan. Jó mindig megállni az oltár mellett nagy és nehéz döntéseink előtt. Jó elcsendesedni, imádkozni, igét kérni, hogy Isten beleegyező akaratával tudjunk mi is útjainkra elindulni.

            A Beérseba névhez gyakran társul a Dán név a Bibliában. Tudjuk azt, hogy Dán volt az ország legészakibb, Beérseba pedig a legdélibb pontja. Amikor ezt így olvassuk, ezt azt jelenti: az egész országban. Itt arról van szó, hogy Sámuelt az egész ország és nép prófétának ismeri el. Az egész ország elismeri, hogy Sámuel Isten akaratát hirdeti nekik. Szinte fájdalmas vágy támad ezt hallva a szíveinkben: ó bárcsak jönnének újra ilyen idők, amikor országok és népek térnének meg Istenhez és hallgatnának a szavára. Jönnének el újra az idők, amikor az emberek mind kézbe vennék a Bibliát és olvasnák azt. Ne felejtsük, hogy ezt az áldott időt Izraelben egy olyan korszak előzte meg, amiről azt olvassuk, hogy ritkán volt az Úrnak kijelentése, de most íme az egész ország elismeri Sámuelt, elismeri az Urat és az Ő törvényét. Töltsön el bizakodással ez az ige.Merjünk bátran lelki ébredésért imádkozni. Ezt ma is megadhatja az Úr.

            Beérseba az ország szélén volt. Sokszor a romlás a széleken kezdődik. Úgy, hogy például valaki már kora reggel italt fogyaszt, vagy épp este tesz valami rosszat, a nap végső szélén. Vigyázzunk hát nagyon a szélekre. Így volt ez sajnos ebben a történetben is. Sámuel öregebb korában már elfáradt és nem igen tudott a szélekre, így Beérsebába se eljutni, ezért ott fiait tette bírókká. De a fiai sajnos már nem jártak az ő útján, s az történt, ami Éli fiaival is. Sámuel fiai is rossz irányba vitték az országot. Úgy tűnik, hogy pénzen megvásárolhatóak voltak, ma azt mondanánk: korruptak. Sámuel után jönnek a királyok, de velük is sok baj van. Ez is mutatja, hogy el kellett jöjjön a Megváltó, aki egyetlen igaz bírája és királya népének.

            Dávid életének egy mozzanatával állunk itt szemben, ami nagyon ellentmondásosnak tűnik. Hisz egyszer azt olvassuk, hogy Isten bíztatja Dávidot arra, hogy számlálja meg a népet, utána pedig ezt keményen elítéli és megbünteti. Ez egy nehéz kérdés, amit mi nehezen tudunk megérteni. Vannak olyan titkok is a Szentírásban, amiknek mi nem jutunk a végére. Mi nem értjük, hogy a Szentírás két könyve, a Királyok és a Krónikák könyve miért ítéli meg olyan különbözőképpen ezt az eseményt. Egy biztos: Dávid valamit hibázott itt. Valószínű, hogy olyan gőgös lelkülettel végeztette, vagy vette tudomásul a népszámlálás eredményét, hogy az Isten súlyos ítélete alá esett. Nem csak az fontos, hogy mit teszünk, hanem az is, hogy milyen lelkülettel tesszük. Bárcsak lehetne mindenben a Krisztus indulata bennünk, még pedig Dántól Beérsebáig, azaz egész életünkben.

            Láttuk már, hogy Beérseba a reménység jele volt. Hágár ott tapasztalta meg Isten gondoskodó szeretetét, Ábrahám ott kötött szövetséget Abimélekkel. Itt kapta Jákób is a bizonyosságot, hogy nyugodtan lemehet Egyiptomba. Beérseba mind a mai napig egy élő és lüktető város a puszta kellős közepén. Az oda látogató turisták erről saját szemükkel győződhetnek meg. Illés életében azonban ez a hely egy szomorú dolgot jelent. Ő ide menekül és itt meg akar halni. Nem akar tovább élni.Már túl sok feszültség volt az életében, már nem bírja Jézabel ellenségeskedését, bálványimádását. De Isten nem hagyja magára őt ezen a helyen és ebben a helyzetben sem. Ő a halált akarja, de Isten életet készít számára. Illés itt Beérsebában megtapasztalja, hogy mindig van tovább. A mi életünkben is jöhetnek ilyen nehéz pillanatok, amikor úgy érezzük: nem bírjuk már tovább az életet, a harcot. Milyen jó, hogy Isten a mi mélységeinknek is hatalmas Ura, és Ő ott is készít kiutat, ahol mi azt már nem látjuk. Nem csak az egyes ember, hanem Isten népe is lehet ilyen helyzetben. Ma egyre inkább egy Istentől és hittől elrugaszkodott világban élünk. Nem könnyű azoknak a helyzete, akik hűségesek akarnak maradni Istenhez. De Beérseba legyen biztatás épp ilyen helyzetekben a mi számunkra. Isten eskűt tett és ez az eskű áll. Ez az eskű maga Jézus Krisztus. Ő a mi reménységünk, még akkor is, ha körülöttünk sok minden kilátástalannak tűnik. Ő a reménységünk még a földi életre nézve is. Egy olyan szárazságban, pusztaságban vagyunk, ami évtizedek óta nem volt, a kertek a mezők teljességgel le vannak sűlve, már a jövő évi termés is veszélyben van, hiszen a gazdák nem tudnak szántani és vetni, a jövő évi búzatermés is kétséges ilyen helyzetben. Mi ebben a teljes szárazságban nem tehetünk mást, mint kiáltani: Istenünk, Te aki Beérsebában eskűt tettél, aki nekünk reménységet adtál, ne hagyj el minket. Könyörülj rajtunk.Megérdemeljük bűneink miatt minden Te csapásaidat. De ne bűneink szerint cselekedjél velünk, hanem a Te nagy irgalmasságod szerint. Adj esőt, adj áldást, adj ébredést, hozd el a felüdülés ideit testünk-lelkünk számára. Ámen.

Olvasandó igék: 1Móz.21,14.31,46,1, 1Sám.3,20, 8,2, 2Sám.24,2, 1Kir.19,3

                                                                                    Lőrincz István