Mit tanít a Szentírás : a lelki látásról

            Amennyire fontos, hogy szemünk legyen és lássunk a földi életünkre nézve, legalább annyira fontos, hogy legyen lelki látásunk és tájékozódni tudjunk életünk dolgaiban és eseményeiben. Fontos, hogy magunk előtt lássuk egész életünket, annak célját és értelmét. Világosan kell látnunk, hogy a mi életünk nem olyan , mint egy zárt kör. Akkor annak nem lenne kezdete és vége, nem tudnánk, hogy hol kezdődik és azt sem, hogy hol fejeződik be. Az egész történelem se egy zárt körhöz hasonlít, hanem sokkal inkább egy úthoz, amely valahol elkezdődött és valahol be fog fejeződni. Az ember vagy jó, vagy pedig rossz úton jár, más lehetőség nincs. Vagy az Isten útján vagy pedig a bűn útján. Élni azt jelenti, hogy útban vagyunk, és ennek az útnak van kezdete és vége. Az az áldott dolog, ha mi az Isten útján járhatunk. Mi önmagunktól nem tudnánk Isten útján járni, Ő maga kell megtanítson minket erre. Isten útja nem olyan, mint egy térkép, amin mindent előre lehet látni és mindent ki lehet számítani. Minden nap kell kérnünk : Uram mutasd meg utaidat az életemben, munkámban, családomban. Egy biztos : Isten útja más, mint a mi utunk. Mi mindig önmagunkból indulunk ki és magunkhoz érkezünk meg. A magunk választotta út mindig a kárhozatban ér véget. Jézus nagyon komolyan figyelmeztet arra, hogy lássuk meg a keskeny utat és azon járjunk, mert csak az vezet az örök életbe. Ez az út nem könnyű, mert ezen meg kell tagadnunk önmagunkat és fel kell vennünk keresztünket. Milyen nagy áldás, ha ezt már valaki látja és e szerint is cselekszik.

            Az még nem elég tehát, hogy meglássuk Isten útját, mert azon járni is kell. Az ördög nem bánja, ha mi jól ismerjük is Isten útját, csak épp ne járjunk rajta. Ezért nekünk arra a kegyelemre is nagy szükségünk van, hogy ahogy a Káténk tanítja Isten Szentlelke hajlandóvá és késszé is tegye a szívünket, hogy mi Istennek éljünk. A zsoltárokban sokszor van ilyen kérés: hajts szívemet magadhoz. Mert a mi szívünk olyan szívesen és könnyen odahajlijk más dolgokhoz, csak épp Istenhez nem. Nem elég azt látnunk és tudnunk, hogy Jézus vissza fog jönni, hanem ebből a tényből le kell vonnunk a szükséges következtetéseket is. Ezt nevezi Jézus éberségnek, vigyázásnak, amire olyan gyakran szólít fel minket beszédeiben, példázataiban. Az öt bolond szűz is nagyon jól tudta, hogy a vőlegény meg fog érkezni az éjszaka valamely órájában, csak épp a szükséges intézkedéseket nem hozták meg ehhez. A szolgák is tudták, hogy uruk minden percen megérkezhetik, de ők se tették meg azt, ami a váráshoz szükséges lett volna.

            Szomorú dolog azt tapasztalni, hogy a keresztyének lelki látása annyira különböző Isten dolgaiban. Ez már a Jézus földi életének az idejében is így volt. Hányszor a tanítványok se értették Jézust, hányszor volt más látásuk a dolgok felől. De ki mondhatja el, hogy ő jól és helyesen látja a dolgokat? Mi a helyes lelki látás ismertető jele? Jézus a magvető példázatával mutatja ezt be nekünk. A magvető mindig ugyanazt a jó magot veti, tehát a magon nem múlik a dolog. A magvetésnek akkor lesz eredménye, ha lesz gyümölcs, ha lesz termés. Kinek van helyes lelki látása tehát? Annak, akinek az élete jó gyümölcsöket terem. Ha valaki nem termi a hit, szeretet, , megtérés, új élet gyümölcseit, annak az embernek nincs helyes látása az evangéliumról. Pál apostol olyan gyakran imádkozott azért, hogy azok, akik őt hallgatták meg is teremhessék annak gyümölcseit, hogy betöltessenek lelki értelemmel, bölcsességgel, hogy legyen olyan lelki látásuk, aminek gyümölcsei lesznek a mindennapokban is. A helyes lelki látásnak az is fontos része, hogy Isten törvényét, Isten parancsait tudjuk a mi mindennapi életünkben alkalmazni. Mert nem könnyű azt se megmondani, hogy hol kezdődik a lopás és paráznaság, hogy hol van a takarékosság és fösvénység határa, hogy meddig kell elmennünk igazunk védelméban, hogy mi az igazság szeretete és mi a fanatizmus. Az élet száz meg száz olyan új helyzetet ad elénk, amiben egyáltalán nem könnyű eligazodni. Isten Szentlelke tud csak minket megtanítani, hogy az élet szövevényes dolgaiban el tudjunk igazodni, hogy határhelyzetekben se lépjük át a határt. Az is igaz, hogy csak az Úr Jézus Krisztus rendelkezett a Lélek teljességével, Ő tudott tökéletesen engedelmeskedni Isten akaratának. Nála volt a törvény megértésének és alkalmazásának a kulcsa. Ez a kulcs az Isten és a felebarát iránti szeretet. Ha ezt nem értjük meg, akkor épp a törvény lényege mellett megyünk el. A törvény betöltése a szeretet, mondja Pál. Hányszor megoldódnának nehéz helyzetek, ha a szeretet parancsát figyelembe vennénk. Jézus az összes parancsolatot a szeretet parancsában foglalja össze.

            Sok olyan dolog van, amibe mi nem tudunk világosan látni. Mi látunk valamit, de az nem a valóság, hanem csak annak egy látható része. Mennyire igaz az, amit Pál úgy fejez ki, hogy mi csak homályosan látunk és csak rész szerint. A teljes látás az Úrnál van és ez csak az Ő visszajövetelekor lesz az nyilvánvalóvá. Mi tudjuk azt, hogy rejtélyeinkre van megoldás, akkor is, ha mi azt most még nem látjuk. A hit szemével mi nemcsak betekintést nyerünk a dolgokba, hanem túl is látunk azokon. Aki ezzel a látással rendelkezik, azt már nem ejtik kétségbe a látható dolgok, mert ő látja azt is, ami a láthatókon túl van, a végső valóságot. Látja, hogy Isten őt mindeneken át győzelemre vezeti. Átlát igazságtalanságon, betegségen, bűnön,halálon és ítéleten és látja a sor legvégén Krisztust, akinek minden alá van vetve. Pál apostolnak is megvolt ez a látása. Ő nagyon józanul látta a valóságot, nem menekült tőle, nem próbálta annak nehéz oldalait szebbé tenni. Ő tudta azt is, hogy az egész teremtett világ sóhajtozik és nyög a sok nyomorúság miatt, amiben van. Sőt még azt is látta, hogy Isten gyermekei is sóhajtoznak a terhek és próbák alatt, amik rájuk nehezednek földi életük során. Még az imádságban is el vannak bizonytalanodva, mert nem tudják, hogy mit is kérjenek. De ők mégis  hisznek és átlátnak a bajokon, mert ott van velük a Szentlélek segítsége és csodálatos vígasztalása. Ők tudják, ha minden ellenük van is, Isten velük van. Isten pedig mindennél hatalmasabb és erősebb. Isten gyermekei azt is tudják és látják, hogy végső soron minden a javukat fogja szolgálni, még a legrosszabb dolgok is. Sok minden megtörténhetik az ő életükben is, de egy dolog sohasem : hogy valami is elválaszthassa őket az Isten szeretetétől. Ez a legrosszabb dolog, hogy Krisztust és az Ő szeretetét elveszítsék, ez soha sem történhetik meg.

            A hívő ember nem csak a maga életét tudja hitben látni, hanem az egész történelemre így tekint. A történelemben számára egy meghatározó dolog van és ez nem más, mint az Isten országa. A próféták is szenvedélyesen beszélnek arról, hogy Isten hogyan valósítja meg az Ő országát ebben a mi földi világunkban. Milyen jó dolog látni és tudni, hogy a világ hatalmasai sem tehetnek mást, mint hogy Isten tervét valósítsák meg a történelemben. Persze a világ hatalmasai erre nem gondolnak. Augusztus császár se gondolja azt, amikor a birodalom összeírásának parancsát kiadja, hogy nem az ő hatalmának dicsőségét fogja ez munkálni, hanem eszköz lesz abban, hogy Istennek egy ősi ígérete beteljesedjen, éspedig az, hogy a Messiásnak Betlehemben kell megszületni.

            Vigyáznunk kell arra is, hogy a történelemnek ne csak passzív szemlélői, hanem aktív formálói is legyünk. Ne csak egy kényelmes magasságból és távolságból szemléljük a dolgokat, hanem legyünk közel az eseményekhez, vállaljuk fel az a harcot, amit épp nekünk kell megvívni. A történelemben ott kell legyen a hívő emberek hite és cselekedete is. Péter is ott akart maradni a hegyen, mert ez csodálatos volt, és ki ne szeretne így tenni, de ő sem és mi sem maradhatunk a hegyen, le kell szállnunk a völgybe, fel kell venni a keresztet és a mindennapokban kell követni Jézust.

            Azért nagyon fontos hitben látni a teljességet, mert másképp az apró részletekben, az életünk ügyes-bajos eseményeiben nagyon elcsüggednénk. A tanítványok is elcsüggedtek a viharban és azt hitték, hogy el fognak veszni. Ők csak a jelent látták, a percnyi bajt, nehézséget és elfelejtették, hogy Jézus küldte őket a túlsó partra és ez azt jelentette, hogy nekik oda meg kell érkezniük. Mi se felejtsük el soha és adja meg az Úr nekünk azt a látást, hogy bármennyire is viharzik a tenger körülöttünk, bármilyen magasra csapnak is a hullámok, az Úr hívott el minket, Ő tett nekünk ígéretet arra nézve, hogy egyszer meg fogunk érkezni az Ő dicsőségébe és Ő ezt az ígéretét a mi életünkben is be fogja teljesíteni.

Olvasandó igék :Zsolt.25,4, 119,73.1O4,  És.44,28, Mát.7,13, 13,23,  22,37-4O, 24,44, Márk 9,5,  Luk.2,1, 8,24, Róm.8,31-39, 1Kor.13,12, Ef.1,17-18

                                               

                                                                                                            Lőrincz István