Mit tanít a Szentírás : a tanítványságról, Krisztus követéséről I.

            A keresztyén életet sok módon ki lehet fejezni, sok képpel lehet illusztrálni, az egyik leggyakrabban használt kép a Szentírásban : a követés. Amikor Jézus a földön járt nagyon sokszor mondta ezt az embereknek : kövessetek engem! Az evangéliumokban hatvankilencszer van szó Krisztus követéséről.

            Ez először is azt teszi nyilvénvalóvá, hogy nekünk nem valamit, hanem Valakit kell követnünk. A keresztyén élet nem egy bizonyos tanításnak, ideológiának, eszmerendszernek az elfogadásából, még csak nem is egy valamilyen eszménynek a követéséből áll, hanem egy személynek a követéséből. A keresztyénséget épp ez teszi rendkívülivé, egyedőlállóvá. A Krisztus követése nem egy elvont, filozófiai dolog, hanem egy, a mindennapokban megvalósuló életforma. Nem valami ködös és távoli jövőhöz van kötve, hanem itt és most lesz valósággá. A Krisztus követése több, mint a Krisztus utánzása, a kettőt el kell választani egymástól, nem szabad őket azonosítani, még akkor sem ha szoros kapcsolat van közöttük. Ha egy képpel akarnánk élni, akkor az idegenvezetőt képzeljük magunk elé, aki egy veszélyes útszakaszon megy egy csoport ember előtt, mondjuk egy kanyargós hegyi ösvényen. Azok, akik a csoportban vannak pontosan azt az utat járják végig, amit az idegenvezető, de azt mégis másképp teszik. Mert az idegenvezető nem csak megmutatja az utat, hanem a saját testévet úgymond utat tör a bokrok, ágak szövevényében. Annak ellenére, hogy ugyanazt az utat járják végig, az idegenvezetőnek mégis egy rendkívüli, egyedülálló szerepe van. Így van ez a Jézus követésében is. Itt Jézusé az egyedülálló szerep. Most ezen bevezető gondolatok után próbáljuk a követés néhány legfontosabb elemét felmutatni.

            Az első fontos dolog, hogy a tanítvány mindenben Jézustól függ. Azok , akik egy idegenvezetőt követnek, szüntelenel figyelnek rá. Ha szem elől tévesztik, akkor végük van. Nélküle egyetlen lépést se tehetnek. A Krisztus követésében is szüntelenül Rá vagyunk utalva. Senki se tudja a maga erejéből és bölcsességéből Krisztust követni. Ez csak akkor lehetséges, ha Őt szüntelenől szem előtt tartjuk.

            A második nagyon fontos dolog a Krisztus követésében a bizalom. Ha emberek egy vezetőt követnek, akkor ők ezt abban a bizalomban teszik, hogy a vezető ismeri az utat annak minden veszélyeivel együtt és el tudja vezetni őket a célba. Ha követünk valakit, akkor ez annak a jele, hogy teljesen megbízunk benne. Jézust se lehet követni úgy, hogy feltétel nélkül ne bíznánk benne. Hinnünk kell abban és bíznunk kell abban, hogy Ő minket naponta a legjobb úton vezet, hogy ismeri gondjainkat, bajainkat is és abban a legjobb megoldást is kiutat fogja megmutatni.

            A Krisztus követésének harmadik eleme az engedelmesség. Az emberek, akik egy vezetőt követnek, kell kövessék annak minden utasítását.  Ha a vezetőnek nem engedelmeskednek, akkor a követésnek semmi értelme sincs. Nincs ez másképp a Krisztus követésében sem. Készek kell lennünk Neki mindenben engedelmeskedni. Krisztust követni nem más, mint az Ő hangjára hallgatni. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor látjuk, hogy a Krisztus követése egyáltalán nem egyszerű és könnyű dolog. Nem véletlen, hogy Jézus amikor az Ő követéséről beszél, ugyanakkor a kereszt felvételéről is szól. Ez csak úgy lehetséges, ha készek vagyunk magunkat mindenben megtagadni. Nekünk naponta döntenünk kell, hogy hallgatunk-e szavára, amely szüntelenül hangzik felénk : kövess engem.

            Ezért is mondhatjuk, hogy az evangéliumokban található események között nincs is fontosabb, mint a tanítványok elhívásáról szóló tudósítás. Isten országának alapvető törvénye, hogy Isten azt nem nélkülünk, nem mennyei angyalok, vagy más isteni lények, hanem olyan hús-vér emberek által akarja építeni, amilyenek a tanítványok is voltak és amilyenek mi is vagyunk. Jézusnak is munkatársakra volt szüksége, akik már a földi életében vele legyenek, tőle tanuljanak, s majd feltámadása, mennybemenetele után folytassák azt a hatalmas és dicső munkát, amit Ő elkezdett. Jézus a munkáját egy kis gyülekezettel kezdte, ezzel is azt akarta kifejezni, hogy Isten országát csak közösségben lehet munkálni. A múlt század egyik legnagyobb teológusa mondotta : az embert szinte mindent egyedül is meg tud tenni, de keresztyén nem lehet magában senki. Ebben nagyon nagy igazság van elrejtve. Az Isten országának ügye soha se magánügy, hanem mindig egy közösségnek, jelen esetben az egyháznak az ügye.

            Jézus a tanítványait a legegyszerűbb emberek közül választotta ki. Nem voltak közöttük magasabban képzett emberek, nem találunk egyetlen irástudót se közöttük, vagy ismertebb személyiséget. Tizenkét tanítványt választott ki Jézus, nyilván hogy ez az ószövetségi tizenkét törzs megfelelője. Ezzel kétségkivül azt akarta kifejezni, hogy Ő tiszteletben tartja Izrael népének a történetét és szorosan kapcsolódik az Ószövetséghez. Hogy milyen szempontok szerint választott Jézus , ezt nem tudjuk, ezt neki volt joga eldönteni. Nem a tanítványok jelentkeztek a szolgálatra, nem ők választották Jézust, hanem Jézus választotta őket, mindenben ő volt a kezdeményező.

            Azt már világosabban látjuk, hogy miért választotta Jézus a tanítványokat. Ezzel főleg két célja volt. Egyrészt azért, hogy neki is legyen egy közössége, mert emberi természete szerint erre neki is éppúgy szüksége volt, mint minden más embernek. Neki is jól esett, hogy volt ki meghallgassa, megértse, adott esetben erősítse Őt. Jól látjuk ezt a Gecsemáné kertben lezajlott jelenetben. Mennyire fájt Jézusnak, hogy nem bírtak vele vigyázni egy órát sem. Ő is éppúgy örült a szeretetnek, a barátságnak, az együttérzésnek, mint közülünk bárki. Nem véletlen, hogy barátainak nevezte őket. Jézus nemcsak Megváltójuk, nem csak tanítójuk, hanem igazi, őszinte barátjuk is volt. A másik nagy cél a tanítványok formálása volt. Ezek a tanítványok a Jézussal eltöltött három év alatt teljesen megváltoztak. Hiszen emberileg ők is teljesen alkalmatlanok voltak annak a nagy  feladatnak a végzésére, ami rájuk bizatott. Jézus nélkül ezek az emberek névtelenek maradtak volna. De a Jézus közelsége, tanítása és munkája ezeket az embereket rendkivüli személyekké tette, a hit hőseivé és nevük mindaddig ismert és ragyogó lesz, amig csak ember fog élni ezen a földön. A tanítványok így lettek azzá, amivé lettek, így részesültek Isten országa kimondhatatlan ajándékaiban.

            Hogyan formálta és alakította Jézus a tanítványokat? Mindenek előtt az ő nagyszerű tanítása által. A tanítványoknak nem ment könnyen a tanulás. Sokszor nehezen, máskor meg félreértették Mesterüket. De Jézus egy nagyon türelmes tanítónak bizonyult, nem fáradt bele, és újra és újra tanítgatta nekik Isten országának a titkait és igazságait. De formálta őket egyszerűen azzal, aki Ő volt, ahogyan Ő a különböző helyzetekben viselkedett, ahogy emberekhez és helyzetekhez viszonyult.

            A tanítványok nem a világtól elzárt, elszigetelt környezetben éltek, hanem benne éltek a mindennapi életben. Mossák a hálót, halásznak, végzik a családjukban is munkájukat. Ezzel azt példázzák, hogy Jézus nem veszi ki gyermekeit ebből a világból, nekik itt kell helyt állani, itt kell prédikálni, bizonyságot tenni. Teljesen félreértették a tanítványságot a későbbi századokban azok, akik kivonultak a világból és remeteként, szerzetesként élték le életüket. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy ezek között nem voltak nagyon is áldott életű emberek, de világos az, hogy Krisztus ezt nem parancsolta tanítványainak. Ő minket is ott akar megáldani, ahol vagyunk, a családban, a munkahelyen, a gyülekezetben, a társadalomban. Hogyan is lehetnénk másképp sóvá és világossággá, hogyan járhatnánk át az evangélium megtartó és gyógyító erejével ezt a világot, ha kivonulnánk abból, és megvetnénk azt? A tanítványok fő feladata az Isten országának hirdetése volt. Kellett hirdessék ők is a megtérést, Isten országának eljövetelét. Nyilván, hogy ezt nem csak szóval, hanem egész életük példájával kellett tegyék.

            A mi tanítványságunknak is ez a fő célja. Hirdetnünk kell akár a templom, akár az élet szószékén azt, hogy Isten országa eljött, itt van, áldott erői át akarják járni életünket, s hogy ez az ország még csak ezután fog igazán beteljesedni. Bárcsak lehetnénk mi is jó tanítványok.

Olvasandó igék :  Mát.4,2O,  8,19.22.23, 9,9, 16,24, Márk 2,14, 1O,21.28.32.52, Luk.9,11.23.49.57.59.61, Ján.8,12, 1O,4.5.27, 19,2O.22, 1Tim.4,6, Jel.14,4

                                                                                                            Lőrincz István