Mit tanít a Szentírás : az örömről

            Érdemes megszámolni, hogy a Szentírás hányszor beszél az örömről. Csak az Újszövetségben több mint hatvanszor van szó az örömről és több mint hetvenszer az örvendezésről. Bátran mondhatjuk, hogy a Biblia az öröm könyve. De a Szentírásból az is kitűnik, hogy nem minden öröm Isten szerint való. Van olyan öröm is, amiben Krisztusnak nincs helye. Az olyan örömről, ami csak a földi körülményektől függ, sőt sokszor bűnös szivünk kielégülését szolgálják, azt mondja a Prédikátor, hogy az merő hiábavalóság és a lélek gyötrelme. Az Úr maga is elítéli az ilyen örömöt. Minden olyan öröm, amiben Istennek nincs helye, múlandó és Isten ítélete alatt áll. A próféték gyakran hirdetik ezt. Van olyan öröm is tehát, ami felett szomorkodni kell. Jó lenne ha örömeinket egyszer ilyen szempontból is felülvizsgálnánk.

            Ezek után azt kérdezhetné valaki : hát akkor csak lelki örömeink lehetnek? Akkor csak bűneink bocsánata és Isten országának az eljövetele felett lehet örvendezni? Nem lehet örülni a napsugárnak, egy vidám estének, egy boldog házasságnak, egy gyermek születésének, egy jó munkahely megtalálásának, anyagi helyzetünk javulásának? De igen!  Nem csak lelki dolgoknak lehet örülni, mert mi húsból-testből való emberek vagyunk és nekünk ezek a földi dolgok is nagyon fontosak lehetnek. A baj nem abban van, hogy földi, világi dolgoknak örvendünk, hanem abban, ahogyan ezeknek örvendeni szoktunk : megfeledkezünk arról, hogy mi a földi dolgokat is Istentől kaptuk, nem adunk hálát vagy éppenséggel bálványozzuk ezeket a földi dolgokat. Akkor van baj az örömünkkel, amikor Isten kiszorul belőle.

Nagyon kell vigyáznunk, mert nem csak egy Isten nélküli öröm létezik, hanem egy úgynevezett vallásos öröm is, ami azonban nem igazi és nem mély. Jézus is beszél a magvető példázatában olyan emberekről, akik csak úgy fél füllel figyelnek Istenre, hamar fellelkesednek, de tulajdonképpen nem tudják, hogy mit is jelent Jézus követése. Azt hiszik, hogy ha Jézust követik, akkor minden nehézség, nyomorúság elkerüli őket, vagyis egyfajta életbiztosítást látnak az egész dologban. Az ilyen ember a körülményeinek a megváltoztatását reméli Istentől, nem pedig a szivének a megváltoztatását. Az ilyen ember számára aztán jön a nagy csalódás, mihelyst jön egy üldöztetés, egy próba, egy nehézség. Isten soha sem ígérte azt, hogy meg fogja változtatni a körülményeinket, hogy minden nehézség el fog kerülni minket, hanem azt ígérte, hogy szívünket változtatja meg, hogy ne önzők legyünk, hanem szeretettel tudjunk szolgálni másoknak.

Isten úgy teremtett minket, hogy örömre vágyunk, arra hogy beteljesedjen az örömünk. A nagy kérdés, hogy mi vagy ki tudja a mi öröm-éhségünket kielégíteni? Nagyon sok ember megpróbálja ezt az éhségét mindazzal megelégíteni, amit neki ez a világ kínál. Keresi azt az ételben, italban, testi gyönyörökben, szórakozásban, anyagi bőségben. Valósággal hajszolja ezeket az örömöket, de megsem tud megelégedni. Ez egyszerüen azért van, mert az ember nem ezek számára van teremtve, az ember Isten képét hordozza és csak magasabb és lelkibb örömök tudják őt megelégíteni. Jézus Krisztus azért jött, hogy az ember öröm-éhségét megelégítse. Aki nem jön hozzá, az mindig csak a pótlékokkal próbál megelégedni. De újra és újra érzi a lelkében, még akkor is ha ezt nem akarja beismerni, hogy még mindig nem igazán boldog es nem igazán elégedett. A Krisztus nélküli öröm nem tudja az embert boldoggá tenni. Az ilyen ember olyan, mint aki mindig csak eszik, de sohasem ismeri a jóllakottság érzését. Az evés nem önmagáért van, hanem azért, hogy megelégedjünk, jól érezzük magunkat és erőnk legyen a mindennapi munkához. Az ördög mindig csak öröm-pótlékot ad, mert igazi örömöt nem is tud  és nem is akar adni. Jézus maga az Élet Kenyere,  aki belőle eszik, az nem éhezik többé. Csak az Ő szeretete tud minket megelégíteni. Aki azonban maga megelégedett, az másokat is Jézushoz akar vezetni, hogy ők is beteljesedett életre jussanak, hogy nekik is igazi örömük legyen.

Láttuk már azt, hogy a mi örömünk nem függhet a körülményektől, vagy azok változásától, hanem csak egyedül Isten kegyelmétől. A körülmények mindig változnak, de Isten mindig ugyanaz marad. Az igazi öröm mindig és minden körülményben megmarad. Amikor Jézus arról beszél a tanítványainak, hogy nemsokára jön az üldözés, hogy az emberek mindenféle gonosz dolgokat fognak mondani róluk, ugyanakkor boldogoknak is mondja őket, és örvendezésre szólítja fel őket, mivel az ő jutalmuk nagy lesz a mennyekben. A próféták is ismerték ezt az örömet. Az egyház történetéből tudjuk, hogy a vértanúk a legtöbbször énekelve léptek a vérpadra vagy a máglyára. A boldogság, az öröm nem akkor nagy, amikor szépeket tudunk mondani róla, hanem akkor, amikor nehéz körülmények között is a mienk maradhat. A Krisztus tanitványai mindig is örültek a szenvedésben, mert Mesterük is így tudott örvendezni, hálaéneket énekelve tudott a kereszt útjára elindulni. Az ördög célja az, hogy mi a szenvedésben kétségbe essünk és megtagadjuk Urunkat, Krisztus célja az, hogy a szenvedésben örvendezni tudjunk. Találóan mondta valaki : a Krisztusban való örvendezés tűzálló ,mert azt még a pokol tüze se fogja.

Isten gyermekére az a jellemző, hogy őt mindig lehet tanítani, mindig kész arra, hogy Ura ha kell megfeddje és kiigazítsa őt az élet sok dolgában, így az öröm kérdésében is. Krisztus kiküldte a tanítványait, hogy hirdessék az evangéliumot. Isten nagyon megáldotta munkájukat. Csodák és jelek történtek, s a tanítványok öröme akkor hágott a tetőfokra, amikor a Jézus nevére még a gonosz lelkek is meghajoltak és engedtek nekik. Meglepő, ahogy Jézus reagál az ő örömükre. Kiigazítja az ő tapasztalatukat, mivel ők megfeledkeztek  a legfontosabb dologról, ami felett örvendezniük kell és lehet. Mintha azt mondaná : örvendezzetek csak afölött, hogy a gonosz lelkek engednek néktek, de egy pillanatra se feledkezzetek meg a ti örömötök legfőbb forrásáról, éspedig arról, hogy neveitek fel vannak írva a mennyben. Ez a legfontosabb, a többi csak ráadás már.

Isten ígéje nem csak azt kéri tőlünk, hogy a sírókkal sirjunk, hanem azt is, hogy együtt tudjunk örvendeni az örvendezőkkel. Ez talán még nehezebb, mint az első. A szomorúságot sokszor jobban meg tudjuk érteni, mint az örömöt. Sokszor annyi keserűség és irígység van bennünk, hogy nem igazán tudunk mások örömének őszintén és tiszta szívvel örülni. Tudunk-e annak örülni, hogy valaki többre vitte az életben, mint mi? Tudunk-e örülni annak, hogy a másik élete sikeresebb és boldogabb sok szempontból, mint a miénk? Valljuk be őszintén, hogy sokkal több bennünk a kritika, a keserűség, mint az őszinte és önzetlen öröm. Az örülőkkel együtt örvendezni csak az tud, akinek igazi szeretet van a szívében. Aki szeret, az a másét is magáénak érzi, úgy örül a másik boldogságának, mintha az őt érte volna. Az egyik legszomorúbb dolog a keresztyének között, amikor nem tudnak örülni egy bűnös megtérésének, hanem pontosan úgy viselkedünk, mint a példázatbeli nagyobbik fiú. Ő nem tudott örülni testvére hazatérésének és megtérésének. Nagyon sok olyan ember ül templomaink padjaiban, akik még soha nem örültek együtt a mennyei angyalokkal azon, hogy egy bűnös lélek megtért. Az ilyen ember maga sem fog bejutni a mennybe, mert ott örvendezés van, ő pedig mindig csak kritikával és keserűséggel volt tele. Milyen szomorú az, hogy sokszor imádkozunk a bűnösök megtéréséért, amikor pedig ott vannak a gyülekezetben, mert Isten szeretete őket is megtalálta, akkor szeretetlenül elfordulunk tőlük, és nagyon sokszor visszataszítjuk őket a világba.

Olvasandó ígék: Préd.2,2,  Ámós 8,1O, Máté 5,12, 13,2O-21, Luk.1O,2O, 15,32,  Ján.15,11 Ap.csel.5,41, Róma 12,15, Fil.4,4   Jakab 1,2 4,9

                                                                                                Lőrincz István