Mit tanít a Szentírás : a sáfárságról, mammonról

Nagy kérdés minden keresztyén ember életében, hogy hogyan is viszonyuljunk az anyagiakhoz, a pénzhez. Milyen jó, hogy a Szentírás nem kerüli meg ezt a kérdést sem, hanem nagyon is világosan és érthetően beszél róla. Ezt a sáfár, illetve sáfárság fogalmával fejezi ki. A sáfár jellegzetessége, hogy az, amivel dolgozik végső soron nem az övé, nem kénye-kedve szerint rendelkezik a reá bízott javakkal. Minden, amink van végső soron az Istené. Az egyik zsoltárban Isten világosan mondja : enyém a  világ és ennek mindene. Ezért nagyon fontos azt látnunk, hogy nekünk a pénzzel és anyagi javainkkal nem lehet más célunk, mint az, amit Isten kitűzött maga elé. Isten pedig nagyn világosan és érthetően beszél erről. Ezt talán a legvilágosabban Pál apostol fogalmazza meg az 1Tim.6,18-19-ben : hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset gyújtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.

A jövőre való gondolás, a jövőre való felkészülés különösképpen hangsúlyos a sáfár vonatkozásában. Mert minden sáfár számára elérkezik az a pillanat, amikor számot kell adjon az elvégzett munkáról. Mindnyájunk számára eljön egyszer az idő, amikor meg kell állanunk az Isten színe előtt és számot kell adnunk többek között arról is, hogy hogyan bántunk pénzünkkel. Az igazi sáfár ezt egy pillanatra se tévesztheti szem elől.

Mi mindig abban a veszélyben vagyunk, hogy szembeállítsuk egymással Krisztus követését és az anyagi dolgok kérdését. Az egyház története szépen illusztrálja ezt. Nagyon sokan úgy gondolták az évszázadok során, hogy Krisztust csak úgy lehet követni, ha minden földi dologról lemondanak, ha a teljes szegénységet választják. A Szentírás soha se úgy teszi fel a kérdést, hogy pénz vagy Isten, hanem sokkal inkább úgy, hogy Isten tud minket megtanítani arra, hogy jól tudjunk bánni a pénzzel, az anyagi javainkkal. Nem helytelen tehát, hogy egyes népek pénzérmeik szélére is utalnak Istenre.

A pénzhez való viszonyulás tehát a keresztyén élet egyik nagyon fontos kérdése. Nagyon sok keresztyén épp ebben a kérdésben bukik el és botránkoztatja meg a kivülállókat. Az egyik nagy teológus szójáték formájában ezt így fejezte ki : a mi könyvelésünkből állapítja meg Isten, hogy tartottuk-e magunkat a Könyv előírásaihoz, vagyis a Szentíráshoz. Súlyos kérdések tevődnek itt fel : a munka igazságos megfizetése, a pénz igazságos elosztása, hogyan dolgozzuk fel azt a kérdést, hogy ugyanazért a munkáért egyik országban tízszer annyit fizetnek, mint a másikban. Sokszor nagyon nehezen tudunk ezekre válaszolni és sok keserűség marad e kérdések felvetése után a lelkünkben. Sok olyan igazságtalanságot látunk ebben a vonatkozásban, amin sajnos mi semmit se tudunk változtatni, sok olyan kérdés marad, amit egyszerüen le kell tennünk az Isten kezébe. Persze meg kell tennünk a magunk eszközeivel azt, amit megtehetünk. A keresztyén vállalkozó igyekezzen minden erejével, hogy igazságos fizetést adjon alkalmazottainak, hogy ne költekezzen feleslegesen, hogy erejéhez képest adakozzon. De ez nem csak a vállalkozóra érvényes, hanem minden más hívő emberre is. A történelem azt is mutatja, hogy ahol a sáfárságot és az Isten előtti felelősséget komolyan vették, ott  sokszor eltűnt a szegénység, megszünt a koldulás. Figyeljünk ebben a dologban is Isten Lelkének vezetésére, hogy ne csak lelkünkkel, szívünkkel, hanem pénzünkkel és minden anyagi javainkkal is tudjuk Isten dicsőségét szolgálni.    

Ennél a kérdésnél arról is kell beszélnünk, hogy a pénz és az anyagi javak megkötözhetik az embert, bálvánnyá válhatnak számára. Az Újszövetségben Jézus ennek a bálványnak nevet is ad : Mammon. Ez a név nagyon sokatmondó a mi számunkra. Érdekes az, hogy az Ószövetségben még nem találkozunk ezzel a névvel. Először a két testamentum közötti időben bukkan fel a zsidó irodalomban. Először a Targumban, vagyis az Ószövetség arám fordításában találkozunk vele. A "Mammon" szó gyökere ugyanaz, mint az "Ámen" szóé. Mindnyájan tudjuk, hogy ez megbízhatóságot, bizonyosságot jelent. Amikor mi imádságunk végeztével áment mondunk, ezzel azt a bizonyosságot, meggyőződést fejezzük ki, hogy Isten bizonyosan meghallgatta a mi könyörgésünket, imádságunkat. Ezért nevezi az Újszövetség magát Jézust is Ámennek. Az, hogy Ő él, és hogy számíthatunk rá a legbiztosabb ténye a mi életünknek. Jézus tehát a mi erősségünk, bizonyosságunk. Ő azt akarja, hogy mi mindent Tőle várjunk és reméljünk. A pénz, a Mammon szintén ezt akarja, vagyis hogy mindent tőle várjunk, hogy mindenek felett uralkodó hatalom legyen az életünkben. Ezért a kérdés nagyon élesen tevődik fel : mibe helyezzük bizodalmunkat, miben látjuk a mi életünk bizonyosságát? Az Ámenben vagy pedig a Mammonban? Jézusban vagy pedig a pénzben? Itt egy teljes, abszolút ellentétről van tehát szó. Ezért mondja Jézus, hogy egyszerre nem lehet Istennek is, meg a Mammonnak is szolgálni.

Jézus magát állítja a pénzzel szemben, a Mammonnal szemben, mert szerinte a pénz bármilyen nagy hatalmat is képvisel ebben a világban, sohasem adhat biztonságot és bizonyosságot a mi életünknek. Amikor a pénz mint Mammon ezzel az igénnyel lép fel, akkor ez egy hamis igény. Pénzzel nem tudjuk bebiztosítani magunkat. Még a bölcső és koporsó közötti időre sem, nemhogy az örök életre. Egy zsidó legenda szerint Jézus korában élt egy pék, akit nagyon megragadott Jézus igehirdetése és már-már azon volt, hogy becsukja üzletét és kövesse Jézust, mert Jézus neki is azt mondta, mint a gazdag ifjúnak : add el minden vagyonodat és kövess engem. De ez a pék mégis meggondolta magát, amikor meghallotta a kenyerek megsokasításának történetét. Szerinte Jézusnak ezt nem lett volna szabad megtennie. Hisz így Jézus az ő üzletét is megkárosította. Ezért azt mondta : ha Jézus Jeruzsálembe jön, akkor én leszek az első, aki "feszítsd meg"-et fogok kiáltani.

Vajon nem így van-e ezzel nagyon sok keresztyén ember, talán mi is?  Mi szeretjük Jézust, tetszik nekünk a tanítása, még az is , amit a pénzről mond. De amikor már a pénztárcánkhoz nyul, akkor felszisszenünk. Akkor már nem akarunk Jézusra hallgatni, nem akarjuk Őt követni, nem akarunk meghódolni előtte.

Nyilvánvaló az is, hogy Jézus nem akarja elvenni a pénzünket, hisz Ő maga is nagyon jól tudja, hogy amig e testben, ebben a világban élünk, addig nem lehetünk pénz nélkül. Sőt az Ő egyháza sem lehet pénz nélkül. Az egyháznak is vannak anyagi javai, van pénze, amit hűséggel gondozni kell. Nem mehetünk ki tehát ebből a világból, nem zárkózhatunk el a pénz, az anyagiakkal való bánás felelőssége alól. Jézus csupán óva int minket attól, hogy ne kerüljünk a pénz bűvöletébe, hogy az ne foglalja le szívünket és gondolatainkat, hogy ne abba helyezzük bizodalmunkat, reménységünket. Hogy ne "fogjon" meg minket. Egy híres svájci igehirdető meséli el ezt szemléltetve a következő történetet. Egy faluban rókák pusztították a tyúkokat. Ekkor egy csapat gyermek elhatározta, hogy elmennek megkeresni a rókák tanyáját és megpróbálnak valamit tenni a rókák ellen. Kimentek a falu határába és néhány órai keresés után meg is találták a rókák tanyáját. Olyan nagy volt a rókalyuk, hogy a gyerekek befértek azon. A legbátrabb gyerek jelentkezett is, hogy ő bemegy a lyukba. Néhány pillanat múlva diadalittasan kiáltotta a kinn maradottaknak : megfogtam a rókát. De nemsokára már kétségbeesetten ordította : a róka fogott meg engem. Az igehirdető levonja a tanulságot és azt mondja, hogy pont így vagyunk a pénzzel is. Először azt gondoljuk, hogy mi uraljuk a pénzt, de egyszer csak azt vesszük észre, hogy már ő uralkodik felettünk. És ez az, amitől Jézus nagyon félt bennünket, Ő épp ettől akar minket megőrizni. Ezért mindig kapaszkodjunk Belé, az Ámenbe, hogy ne a pénzbe, a Mammonba kelljen kapaszkodjunk. Ha ezt tesszük meg fogjuk tapasztalni, hogy anyagi szükségeinkről is gondot fog viselni, hisz Jézus azt is elmondta nekünk, hogy nekünk olyan mennyei Atyénk van, aki jól tudja, hogy nekünk pénzre és anyagi javakra is szükségünk van.

Olvasandó igék : Zsolt. 1O,4.13, Márk 1O,23,  Luk.12,13-21, 16,1-9.11.13.14.18, Ap.csel.8,18.2O, Róm.14,12, 1Kor.6,1O, Ef.5,5, 1Tim.3,3,4,4-5, 6,1O,  Zsid.4,13, 1Pét.4,5.1O

                                                                                                  

                                                                                                   Lőrincz István