Mit tanít a Szentírás : házasságról és családról

          Megházasodni nem nagy művészet, de jól megházasodni már sokkal nehezebb. Nincs nagyobb nyomorúság, mint egy rossz házasság. Mert abban két ember egyszerre lesz boldogtalan. Manapság minden munkára diplomát, vagyis szakértelmet kérnek, csak épp a házassághoz nem kell semmilyen előzetes tudás, felkészítés. Nagyon könnyen és könnyelmüen kötnek ma házasságot, és ebből nagyon sok baj származik. Régebb a szülők döntöttek gyermekeik házassága felől, ez nem volt jó. De az se jó, hogy ma meg semmilyen beleszólásuk nincs a szülőknek gyermekeik házasságába, és ez sincs jól. Nem jó és helyes az se, hogy a gyermekek nem értékelik és nem veszik igénybe szüleik élettapasztalatát, bölcsességét. Ezért arra inti a Szentírás is a fiatalokat, hogy hallgassák meg szüleiket. A szülők pedig tanácsolják önzetlenül és tárgyilagosan  gyermekeiket. De ennél még fontosabb, hogy Isten ne maradjon ki a házasságkötésből. Legyen ebben példánk Eliézer, Ábrahám szolgája, aki imádsággal indult, hogy Izsák számára feleséget hozzon. Mivel a házasság a legintimebb és legérzékenyebb közösség, ami két ember között létezhet, ezért nagyon fontos, hogy egyek legyenek a hitben, az Istenhez való viszonyukban. Nem a rang, vagyon, tudás a legfontosabb, bár ezek is fontos szerepet játszhatnak a házasságban, hanem az istenfélelem. Ez lehet az a közös alap, amelyre felépíthetik házasságukat. A Példabeszédek könyve óva int attól, hogy csak a külsőre tekintsünk, mert az nagyon becsapós lehet. A külső szépség nem garantálja a belső szépséget, a jellem erősségét. A testi szépség oly hamar elmúlik, a lelki szépség azonban maradandó.

            Van egy olyan mondás, hogy a háborút megnyertük, de most a békét is meg kell nyerni. Mert meg lehet nyerni egy háborút és el lehet veszíteni utána a békét. Így van ez a z esküvő napjával is. A fiú megnyerte a lányt, örök hűséget fogadtak egymásnak. De most kezdődik igazából a neheze. Most  derül ki hogy megnyerjük vagy pedig elveszítjük a házasságot. S bizony nagyon sok esetben a nagy győzelem után jön a megszégyenítő vereség. Miért van ez így? Miért van annyi tönkrement, vagy boldogtalan házasság?  Azért mert csak szerelem volt és nem volt szeretet is, mert mindegyik csak arra gondolt, hogy boldog akar lenni és nem arra, hogy a másikat tegye boldoggá. A házassági minimum a Krisztus szeretete. Aki ennél lejjebb adja, az boldogtalan lesz. Nem véletlenül inti Pál a férjeket, hogy úgy szeressék feleségeiket, ahogy Krisztus szerette az egyházát. Milyen nagy dolog ez! Úgy szeretni, mint ahogy Krisztus szeretett. Csak Tőle tanulhatunk meg szeretni igazán, szentül, önzetlenül, önfeláldozóan. Mert minden házassági konfliktust, bajt végső soron a krisztusi szeretet hiánya okozza. Jó nekünk meggondolni, hogy Krisztus szerette a hűtlenné vált, tökéletlen egyházát, mégpedig a keresztfának haláláig. Krisztus veszi el a házasság megrontóját, a bűnt és Ő ajándékoz meg azzal, ami a házasságot széppé és áldottá teheti : az Ő szeretetével.

            De mi legyen azokkal, akiknek nem adatott meg, hogy házasságban éljenek? Az ilyen emberekkel általában csak viccelődni, élcelődni szoktak, nagyon sokan megvetik őket, mondván hogy még ennyire sem voltak képesek. De ez nem méltó egy keresztyén emberhez. Az ilyen embernek amúgy is fáj, hogy ő egyedül maradt és ez a fájdalom az idő múlásával nem csökken, hanem sokkal inkább erősödik. Ez a fájdalom azonban két irányba viheti el az ilyen embert. Nagyon sokan az ördög karjaiba futnak, belevetik magukat egy kicsapongü, erkölcstelen, szabados életbe. De lehet ebben a helyzetben Krisztus karjaiba is menekülni. Krisztus megérti az egyedül maradt ember fájdalmát, s ugyanakkor megtanít arra, hogy az ilyen élet se értelmetlen, hiszen a mi életünk értelme nem a házasságban van, hanem Isten kegyelmében és szeretetében. A házasság nem az élet végső és végleges rendeltetése, csak a földi életre vonatkozik, az örök rendeltetésünk az üdvösség, az örök élet. Az életnek ez a fájdalmas hiánya lehet Isten kegyelme által egy nagy nyereség az örökkévalóság számára. Mert kétségtelenül igaz, hogy a házasság bizonyos értelemben akadályoztatás lehet az Isten országáért végzett munkánkban. A házasoknak kevesebb idejük és erejük marad az Isten dolgaira, mert nekik egymásról és gyermekeikről is gondoskodniuk kell. Akinek nincs családja, az sokkal több időt és erőt fordíthat az Isten dolgaira.

            A házastársak szoktak ilyeneket mondani : nekem van a világon a legjobb férjem vagy feleségem. Ez egy kicsit túlzás, de azt mégis lehet mondani, hogy nekem épp ő a legjobb társ, még akkor is ha vannak hibái és hiányosságai. Ha ezt tudjuk és hisszük, akkor ez nagyon sok kísértéstől meg fog óvni minket. Másképp az ördög nagyon be tud csapni minket. Ha nem hiszi egy férj vagy egy feleség, hogy számára épp a társa a legjobb, akkor ott van mindig a lappangó gondolat : talán egy másikkal, egy ügyesebbel, fiatalabbal, gazdagabbal, szebbel sokkal boldogabb lehetnék. S távolról a másik mindig is ilyennek látszik, mert annak mindig csak a szép oldalát, jó tulajdonságait látjuk. Aztán ha elveszik a másikat, akkor látják meg, hogy ő se tökéletes, de már késő.

            A házasság legfontosabb eleme a hűség. Az esküvőn kimondják egymásnak, hogy hitetlenül, vagyis hűtlenül el nem hagyják egymást. Még akkor se, ha ezért nagyon sok áldozatot kell hozni. Hűségesek akarnak maradni egymáshoz még akkor is, ha megismerik egymást, minden hiányosságaikkal, nyomorúságaikkal együtt. Nem felejthetjük el, hogy két bűnös ember köt házasságot és nem két makulátlan angyal. De olyan jó az a keresztyén házasságban, hogy a bűnöket nem kell felhalmozni, amig azok heggyé nőnek közöttünk, hanem naponta Krisztus keresztjéhez lehet jönni velük. Ebben Isten adott példát nekünk. Hogyan lehetnénk mi Vele közösségben, ha Ő naponta nem bocsátaná meg Krisztus áldozatáért a mi bűneinket? A Szentírás nagyon sokszor hasonlítja össze Istennek népéhez való viszonyát a házassággal. Nos ha ezt így értelmezzük, akkor azt mondhatjuk, hogy Isten egy boldogtalan házasságban él velünk, mert mi olyan sokszor hűtlenkedünk. De Ő hű marad akkor is, amikor mi hűtlenek leszünk Hozzá. Mi is ilyenek kell legyünk a házasságban, Isten hosszútűrő, megbocsátó, irgalmas szeretete kell ott legyen a házasságban. Erre is igaz, hogy Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Isten azt akarja, hogy úgy bánjunk egymással, ahogy Ő bánik velünk.

            Hadd szóljunk néhány szót a gyermektelen házasságról is, hiszen nagyon sokan szenvednek e miatt. Az Ószövetségben ez egy tragédia volt, az egyik legnagyobb szégyen és megaláztatás. Ma is nehéz kereszt ez azok számára, akiknek ezt hordozni kell. El kell fogadni azt, hogy én vagyok az utolsó a sorban, nem tudom továbbadni az életet, nincs aki tovább vigye nevemet, vagyonomat, munkámat. Az ilyen házaspárok felteszik a kérdést : miért is dolgozunk mi tulajdonképpen? Ilyenkor rossz érzések, gondolatok születhetnek meg bennünk. Egy ilyen asszony féltékeny lehet más asszonyokra, akiknek megadatott az anyaság öröme, mint ahogy féltékeny lett Rákhel Leára. Az ilyen asszony kétségbeesik, mint ahogy Rákhel is kétségbe esett és azt mondta Jákóbnak : adj nekem gyermeket, mert ha nem meghalok. Az ilyen házaspár számára is csak Isten szeretete a megoldás. Ők is tudhatják, hogy Isten szereti őket, még akkor is, ha ezt a nagy ajándékot nem adta meg nekik. Az ő életük se értelmetlen élet. Ők azt a szeretetet, erőt, időt, amit saját gyermekeikre fordítottak volna, mások felé irányozhatják. A súnemi asszonynak se volt gyermeke, ekkor ő vagyonával, házával Isten prófétéjának akart szolgálni. Isten csak boldog embereket tud használni az Ő szolgálatában, s ezért még a gyermektelen házaspárokat is boldoggá tudja tenni. Ha Isten elvesz valamit tőlünk, akkor Ő valami mást készített e helyett a mi számunkra. Az egyháztörténetből ismerjük a Bodelschwingh házaspár történetét, akik néhány hét leforgása alatt elveszítették egy járvány következtében mind a négy gyermeküket. Ez óriási csapás volt számukra. Egy év múlva is annyira reszketett az édesanya keze a fájdalomtól, hogy nem tudott levelet írni. De Isten megmutatta nekik, hogy a saját gyermekeik helyett oda kell forduljanak, a beteg, szegény és árva gyermekek felé. Olyan intézeteket alapíthattak, amelyben ma is, fogyatékos gyermekek, emberek ezrei élhetnek emberhez méltó életet. Krisztusban még ez a nagy veszteség is nyereséggé válhat.

            Olvasandó igék:1Móz.24,42, 3O,1,  2Krón.4,8.1O, Én.Én.2,16,Péld.2,16, 16,6, 31,3O, Mát.5,28, 1Kor.7,34, 13,4.7,  Ef.4,32, 5,25

                                                                                                Lőrincz István