Barangolások Bibliai tájakon: Béth-Semes

            Nem könnyű erről a helységről beszélni, hisz sok nehéz dolog is történt itt. Olyan dolgok, amiket mi nem szívesen hallunk. De ezeket is meg kell hallani. Isten igéjében nem lehet válogatni, aszerint, hogy mi van a mi tetszésünkre és mi nem. Ez előbb-utóbb szektás gondolkodáshoz vezet, amit pedig el kell kerülnünk. Nem véletlenül tanította olyan komolyan a reformáció egyháza, hogy a Szentírás önmagát magyarázza, és minden igét az egész Szentírás összefüggésében kell megvizsgálni. Különben oda jutunk, hogy a Szentírással mindent lehet igazolni is, meg tagadni is. A történet onnan indul, hogy a filiszteusok megverték Izrael fiait a csatában és a szövetség ládáját is magukkal vitték értékes zsákmányként. Ők ezt óriási sikerként fogták fel, s úgy gondolták, hogy Izrael Istene ezentúl őket fogja segíteni, mert most az ő birtokukban van. Hányszor történik ez ma is meg, hogy az emberek úgy gondolják, hogy ők rendelkeznek Istennel, pedig az igazság épp ennek a fordítottja, vagyis az, hogy Isten rendelkezik velünk. Nem Ő kell a mi rendelkezésünkre álljon, hanem mi kell az Ő rendelkezésére álljunk. Letették Dágonnak, egy filiszteus istenségnek a templomába. De itt is nyilvánvaló lesz, hogy Isten nem tűr meg más Istent maga mellett. Aki Őt más istenek, vagyis bálványok mellé helyezi, annak számolnia kell a súlyos következményekkel. Ezt a filiszteusok is meg kell tapasztalják, hisz Dágon kétszer is ledől, Istennek valami finom humora is megmutatkozik ebben különben, s más csapások is sorra jönnek rájuk. Ekkor arra az elhatározásra jutnak, hogy lehetőleg minél hamarabb szabaduljanak meg Izrael Istenétől. Egy különös próbát tesznek. Vesznek két borjas tehenet s azokat fogják be, úgy hogy a borjaikat bezárják otthon. Minden tehenekkel foglalkozó gazda tudja, hogy az állat ragaszkodik a kölykéhez és csak úgy jóvoltából nem indul el a borjai nélkül. De ezek a tehenek bőgnek, mert fáj nekik, hogy a borjak nem mehetnek velük, de mégis viszik a ládát Izrael országa felé. Valami döbbenetes figyelmeztetés is van ebben: az állat annak ellenére, hogy ösztöne vezérli, most mégis az Isten akaratának engedelmeskedik, s az ember pedig, aki Isten akaratát tudva tudja, nem engedelmeskedik sokszor annak. Így jut el a láda Béth-Semesbe. Itt már nagyon hiányzott a láda. Az emberek érezték azt, hogy Isten áldása nincs az életükön, nem mennek jól a dolgok az országban s közelebbről városukban.

            Most épp a búzaaratás ideje volt, s amikor meglátták a ládát, amint azt a filiszteusok szekere és tehenei hozták, nagyon megörvendtek. De az örömük nem sokáig tartott, mert kiderült, hogy Istennel és az Ő szentségével nem lehet játszani. Sokan , mint kíváncsi gyermekek betekintettek a ládába és ezért az életükkel fizettek. Ma sokan hangsúlyozzák, hogy Isten jó, kegyelmes és irgalmas, Ez igaz is, de nem szabad azt se elfelejteni, hogy Ő szent is, és nem tűri meg a bűnt. Még a kíváncsiságból elkövetett bűnt sem. Kíváncsiság bűnnek fele, a rossznak már nézése is ront, mondja Arany János a hegedűről írt víg legendájában. Főleg a fiatalokat fenyegeti ez a bűn, hogy kiváncsian betekintenek egy-egy diszkóba, kocsmába, gondolván, hogy ez nem is olyan veszélyes dolog. Vagy kipróbálják a cigarettát, a kábítószert, egy kis könnyelmű flörtölést, parázna filmeknek a nézését, elvégre ez nem is olyan súlyos dolog. De a lejtőn aztán már nincs megállás, s sokan csak akkor veszik észre gyászos tévedésük, amikor már komoly következményei vannak a kis ártatlan kiváncsiságnak. Isten határozottan kijelentette az Ő akaratát, és ezt nekünk tiszteletben kell tartani. Parancsolataival nem lehet játszani. Aki ezeket nem veszi komolyan, annak az életében Isten ítélete előbb vagy utóbb nyilvánvalóvá lesz.

            Amikor az embernek jól megy dolga, akkor mindig fenyegeti az a veszély, hogy felfuvalkodik, elhiszi magát. Ez a bűn épp a hívő embert fenyegeti, ezért nagyon kell vigyáznunk rá, hogy meg ne kísértsen minket.Amásia Júda királya lett, és kezdetben azt cselekszi, ami kedves az Úr színe előtt. Az Úr meg is áldja őt, és sok győzelmet arat ellenségei felett. Megbűnteti azokat, akik atyjának kellemetlenséget okoztak. De mégis ott van egy kettősség az életében. Követi az Urat, de mégsem teljes és tökéletes szívvel. Nem vet gyökeresen véget a Júdában folyó bálványozásnak. S ekkor eluralkodik rajta a gőg, a felfuvalkodottság. Egy adott ponton csak üzen Joásnak Izraelnek, az északi országrésznek a királyának, hogy mérjék össze az erejüket. Joás egy tanító mesécskével próbálja kijózanítani Amásiát, de az nem hallgat rá, mert ő úgy gondolja, hogy neki most már minden sikerülni fog. Nem véletlenül hangzik el a Pál leveleiben egy ilyen figyelmeztetés: azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék! A korintusi gyülekezetben sok ilyen ember volt, aki úgy gondolta, hogy ő erősen áll, neki minden szabad, s mi lett a vége? Olyan bűnök történtek itt keresztyének között, amik még a pogányok között se történtek meg. Az alázat, a mértéktartás, a megelégedettség, a keresztyén ember legszebb jellemvonásai. Vigyázzunk, hogy ne akarjunk többet, mint amennyit az Úr nekünk adni akar, s ez érvényes mind a lelkiek, mind pedig az anyagiak vonatkozásában. Jó lenne, ha mindenért nagyon hálásak lennénk Isten iránt, amivel Ő eddigi életünkben megajándékozott. A hálaadás megőrizne bennünket a felfuvalkodottságtól és meggondolatlan cselekedetektől.

            Az emberekre nagyon jellemző, hogy ahhoz igazodnak, amit az emberek nagy többsége csinál. Ha valamit mindenki úgy tesz, akkor én miért tegyek másképp, mondogatják az emberek? A csorda-szellem nagyon nagy veszély manapság, hogy együtt úszunk az árral. Izrael népe egy adott történelmi helyzetben Egyiptomnál keresett menedéket. Itt egy olyan Béth-Semesről van szó Jeremiás könyvében, ami Egyiptomban van. A Béth-Semes neve azt jelenti: a Nap háza, s nyilvánvaló, hogy Egyiptomban, ahol a Nap istene nagy tiszteletben állott több ilyen nevű helység is volt. De itt jelképes értelemben van szó erről, a próféta arra akar figyelmeztetni, hogy Izrael fiai a segítségüket egy más istennél keresték és nem az Úrnál. Az, hogy az Úr mit mond nekik, hogy mire figyelmezteti őket, azt ők most számba se veszik. Jeremiás megjövendöli, hogy Babilon királya Egyiptomot is meg fogja hódítani, el fogja foglalni, s ezért ez a lépés, hogy Izrael fiai Egyiptomban kerestek menedéket egy nagy csalódás lesz. Ez a történet számunkra is örök figyelmeztetés: ne keressük boldogulásunkat, kérdéseink megoldását másoknál, ott ahol a többség keresi, hisz ezek mind emberi dolgok, és az emberi dolgok mind az Isten ítélete alatt vannak. De keressük ott, ahol az igazán megtalálható: az Úrnál, az Ő igéjében. Ha az Isten szavára hallgatunk, akkor soha nem fogjuk ezt megbánni.  

Olvasandó igék: 1Sám.6,9.13.19, 2Kir.14,11, Jer.43,13,1Kor.1012

                                                                                                Lőrincz  István