Mit tanít  a Szentírás : a sors és cselekedet viszonyáról

            A mi emberi életünk egy nagyon titokzatos valami. Mi szeretnénk beletekinteni ebbe a titokba, szeretnénk valahogy mindent megérteni, ami velünk történik. Szeretnénk tudni, hogy mi az, amit sorsként el kell fogadnunk és mi az, amiben mi vagyunk felelősek, amiben mi kell cselekednünk. De ez a két dolog nem válaszható el egymástól, ezek össze vannak fonódva az életünkben. A Szentírás óv minket attól, hogy ebben a kérdésben elhamarkodottan és meggondolatlanul nyilatkozzunk. Jób barátai azt gondolták, hogy ők nagyon is jól belelátnak abba, ami barátjukkal történik. Ők úgy gondolták, hogy Jób szenvedése és Isten igazságossága szoros kapcsolatban van egymással. Isten igazságos, ezért Ő meg kell bűntesse a bűnöst. Jób nagy szenvedést hordoz, ebből az következik, hogy a bűne is nagy kellett legyen. Abban a barátok nem tévednek, hogy Isten igazságos, de abban már igen, hogy azt gondolják, hogy ők pontosan át tudják látni Isten igazságosságának és az emberi sorsnak a viszonyát. Ők úgy gondolták, hogy Istent pontosan ki lehet számítani a mi emberi logikánkkal és értelmünkkel. Ha mi Istent ki tudnánk számítani, ha mi Őt pontosan meg tudnánk érteni, akkor már nem is lenne Isten.

            A tanítványok is beleesnek abba a hibába, hogy pontosan tudni vélik, hogy miért született az az ember vakon, akit egyszer csak megpillantanak az út szélén. Úgy gondolják, hogy ennek egy mindenki számára nyilvánvaló oka kell legyen, vagy benne vagy az ő szüleiben. Vagy ő, vagy szülei vétkeztek, ezért kapta ezt a szomorú sorsot. Érdekes, hogy Jézus nem válaszol arra a kérdésre, hogy miért született vakon ez az ember, de arra már igen, hogy mi ennek a célja : hogy Isten dolgai nyilvánvalóvá legyenek az ő életében. Ezt jó nekünk is megtanulni. Ne akarjunk minden kérdésre választ kapni. Sokkal inkább maradjunk alázatban, ne ítélkezzünk elhamarkodottan emberi sorsok felett, kérjük Istent, hogy mind a magunk, mind pedig embertársaink életére nézve Ő adjon választ- ha akar- a mi kérdéseinkre.

            Ez nem jelenti azt, hogy mi félre kellene tennünk az értelmünket. Az értelmünket is Istentől kaptuk, csak arra vigyázzunk , hogy azt ne Isten ellen akarjuk használni. Csak addig menjünk értelmünkkel, amíg Isten nekünk "megállj"-t parancsol. Isten igéje sokszor beszél szerencséről és próbáról, egészségről és betegségről, sikerről és csapásról, csalódásról és ajándékról. A Szentírás azt is tanítja, hogy Istennek mindehhez köze van. Nem úgy van az, ahogy mi sokszor gondoljuk, hogy mindig csak a jó dolgok jönnek Istentől, a rossz dolgok pedig az ördögtől vagy az emberektől. Végső soron minden Isten hatalma és szeretete alatt áll, ami velünk történik. Mi nem mindig értjük, hogy hogyan is vannak ezek a dolgok, hogy most mi jön Istentől, az ördögtől vagy az emberektől, de azt tudjuk, hogy mindennnel a mi javunkat és üdvösségünket munkálja. Ez a tudat megvígasztal minket.

            A Szentírás azonban sokszor figyelmeztet minket arra, hogy a Sátánt is komolyan kell vennünk, mint aki a sorsunkat befolyásolni akarja. Vegyük példának a Júdás esetét. A Szentírás világosan mondja, hogy az ő szívében az ördög munkálkodott. Az ördög kerítette hatalmába a szívét. Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy nehogy az ördög eszközeivé váljunk. De van más példa is. Amikor Ananiás becsapja őt és a gyülekezetet, akkor Péter arra figyelmezteti őt, hogy az ördög a Szentlélek elleni bűnre csábította el őt. Amikor Péter Jézust vissza akarja tartani a szenvedéstől, Ő ezt azonnal a Sátán cselvetéseként leplezi le. Ezeket látva vonjuk le azt a következtetést, hogy legyünk éberek, vigyázzunk, álljunk ellene az ördögnek. Nem test és vér ellen van tusakodásunk, mondja Pál, hanem hatalmasságok, fejedelemségek ellen. Ne legyünk könnyelmüek és ne becsüljük le a veszélyt. De az ördögnek csak az tud ellenállni, aki nagyon erős a hitben. Hitben pedig akkor leszünk erősek, ha szüntelen imádkozunk. Az ördög semmitől sem fél úgy, mint az imádkozó emberektől. Aki szüntelen imádkozik, az nem esik az ördög tőrébe, hanem minden kisértésben meg fog állani.

            Nagyon világosan kell azt is látnunk, hogy sorsunk  nem csak a mi cselekedetünktől függ, azt döntő módon meghatározza az a világ is, amiben élünk. A körülmények, a környezet is hatással van életünkre. Nagyon sok ember meg is van győződve afelől, hogy az ő életét teljességgel a körülmények határozzák meg. Úgy élünk, ahogy engedik, szokták az ilyen emberek mondogatni. Kétségtelen, hogy sok igazság van ebben, mégis vigyáznunk kell arra, hogy ne higyjük azt, hogy sorsunk teljes mértékben attól a világtól függ, amiben élünk. Az egész Szentírás azt tanítja, hogy nekünk nem csak az a feladatunk, hogy mindent belenyugvással elfogadjunk, hanem az, hogy merjünk harcolni a világban levő körülmények megváltoztatásáért. Ez a mi prófétai küldetésünk ebben a világban. Ne engedjük, hogy mindenben a körülmények formáljanak minket, hanem sokkal inkább mi formáljuk a körülményeket. Gondoljunk csak az ószövetségi prófétákra vag épp a reformátorokra, akik hitük és bátor vallástételük által átformálták ezt a világot.

            Isten igéje azt is tanítja, hogy Isten minket nem bábuknak teremtett, hanem embereknek. Ez azt jelenti, hogy a mi ember-létünk egyik legfontosabb tulajdonsága a felelősség. Isten is így fogad el és vesz komolyan minket. Isten megszólítja az embert, az ember felelőssége pedig abban áll, hogy ő válaszol, felel Isten megszólító szavára. Ez a felelősség egyszerüen azt jelenti, hogy az ember Istenhez fordul, hisz az evangéliumban és Isten igéjének rendeli alá az egész életét. Ez a felelősség nagyon személyes. Jézus arra figyelmezteti Pétert, hogy ő ne a János sorsával foglalkozzon, ehhez neki semmi köze, hanem kövesse Őt abban, amit neki mond, amiben neki kell engedelmeskednie. Jézus figyelmezteti Pétert arra, hogy az ő sorsa más lesz, mint a Jánosé. Neki nem az a feladata, hogy a János sorsával foglalkozzon, ezt bízza csak nyugodtan Istenre, ő csak arra figyeljen, hogy hűségesen kövesse Mesterét. Ez a mi legnagyobb felelősségünk, ezzel alakítjuk leginkább sorsunkat.

            Az ördög nagyon bölcs és ravasz a maga módján. Mindenkit a gyenge pontján próbál elbuktatni. Az egyik leginkább bevált taktikája, hogy mi azzal foglalkozzunk , ami nem a mi dolgunk, és ne foglalkozzunk azzal, ami pedig igenis a mi dolgunk lenne. Hányszor pontosan tudjuk, hogy a másik ember mit kellene tegyen, s közben nem tesszük meg azt, amit nekünk kellene megtenni. De ebben még tovább megyünk és mi akarunk abban is dönteni, hogy Isten hogyan kellene cselekedjen. Hányszor lázadozunk Isten ellen és kérdezzük : ha Ő szeret minket, ha Ő mindenható, akkor miért engedi meg ezt vagy azt az életünkben? Mi ne azzal foglalkozzunk, hogy Isten vajon jól cselekszik-e, hanem azzal, hogy mi cselekedjünk jól és jót. Ne feledkezzünk el arról, hogy mi csak teremtmények vagyunk, hogy Isten a Teremtő. Mi csak emberek vagyunk, nem többek és nem kevesebbek.

            Végkövetkeztetésként azt mondhatjuk, hogy életünk egyszerre sors és cselekedet, illetve felelősség. De nemcsak az élet, hanem a halál is az. A halált sem úgy fogadjuk csak el, mint elkerülhetetlen sorsot. A középkorban sok könyvet írtak ilyen címmel : a boldog halál művészete. Mit akartak ezek a könyvek ? Figyelmeztetni az embert arra, hogy a halál nem csupán egy biológiai történés, az ember nem úgy hal meg, mint az állat. Az ember másképpen él és másképpen is hal meg, mint az állat. Az ember a halálra való készülésben, az Isten előtti megállásra készül tulajdonképpen. És ez nem egy kis és könnyü dolog. A halálra jól készülni csak egyféleképpen lehet, úgy ahogy azt Pál is tette, hogy neki már az élet is Krisztus volt. Krisztus kell jelen legyen az életünkben, akkor Ő lesz jelen a halálunkban is. Ha így van, akkor nem kell félnünk az élettől, de nem kell félnünk a haláltól sem. Aki Krisztusban van, annak örök élete van. Az örök életet a halál nem tudja elvenni tőlünk, sőt az általa még inkább a miénk lesz, akkor a halál is nyereség lesz a mi számunkra . Ezért Pál kész mind a kettőre : ha kell akkor kész még a testben maradni, de ha Isten úgy végzett, akkor kész meghalni is. Pál számára  a halál is hitből fakadó cselekedet. Így lesz nem csak az élet, hanem a halál is nemcsak sorssá, hanem cselekedetté is.

Olvasandó igék : Jób 34,1O.11.35, Zsolt.89,49, És.29,46, 45,7, Márk 1,15, Luk.23,46, Ján.13,2, 16,33, 21,22, Ap.Csel.5,3, Fil.1,2O, 1Pét.5,8-9

                                                                                                            Lőrincz István