Mit tanít a Szentírás : az ismeret és szeretet viszonyáról

          A Szentírás sokféle ismeretről, tudásról számol be. Van olyan ismeret, ami nem sokat használ az embernek, épp azért, mert belőle semmilyen cselekvés nem fakad. Sok példát tudnánk erre felhozni : Heródes, Agrippa és az ördögök is ezt példázzák számunkra. Ők mind tudtak az igaz Istenről és mégis elvesztek. Heródes zavarba jön, Agrippa dühös lesz, az ördögök pedig reszketnek. Isten az ő számukra nem egy elméleti kérdés. Ők mind tudják, hogy Isten létezik, hogy Isten igazságos és mindent meg fog ítélni. Azt is tudják, hogy van bűnbocsánat azok számára, akik megtérnek és hisznek. Keresztelő János nem kell vitatkozzon Heródessel Isten léte felől. Pál apostol nem kell bebizonyítsa Agrippának, hogy a Biblia Isten igéje. Az ördögöknek nem kell Istenről beszélnünk, ők jól tudják, hogy ki Ő. Ők mind ismerik az igaz Istent. A bennük levő ismeret mégis csupa hazugság, mert ők maguk is a hazugság megtestesítői. Ha valaki a hazugság szolgálatában áll, akkor is hazudik, ha igazságot mond. Hadd mondjunk erre egy példát: ha egy férj szerelmet vall egy másik nőnek, akkor is hazudik, ha igazat mond. Minden szava bűn, még akkor is, ha nagyon kedves szavakat mond és kedves mozdulatokat tesz. Így van ez az ismerettel is. Hiába mondom, hogy ismerem Istent, ha nem térek meg hozzá és nem hiszek benne. Lehet, hogy valaki valóban nagyon sok ismerettel rendelkezik Isten dolgai felől, de ha ebből az ismeretből ő nem vonja le a megfelelő következtetéseket, akkor ez hiábavaló. Ezért mondja Jakab apostol, hogy a cselekedetek nélküli hit az csak látszat, hazugság, olyan mint egy halott. Jaj nekünk, ha mi Isten akaratát csak ismerjük, de nem cselekedjük is azt. Isten nem azért jelentette ki akaratát, hogy mi érdekes dolgokról szerezzünk tudomást, hanem azért, hogy cselekedjük azt.

            Ezért azt mondhatjuk, hogy igazi értéke csak a gyakorlatban megvalósuló isten-ismeretnek van, de ugyanezt az ember-ismeretről is el lehet mondani. Minden dogmatikai-teológiai ismeretünk hiábavaló, ha azzal nem szolgáljuk Istent és a felebarátot. Nem véletlen, hogy a Példabeszédek könyve arra tanít minket, hogy Istent minden mi utainkban kell megismernünk. Ha nem járunk Istennel, akkor nem tudjuk Őt jól megismerni. A juhoknak nincs tudományos ismeretük a pásztorról, de mindenben követik a pásztor utasitásait. Nem tudnak tanulmányt írni a pásztor és juhok közötti viszonyról, de a gyakorlatban megélik ezt a függőséget és szeretet viszonyt. Mi is csak akkor ismerjük jól a Pásztorunkat, ha követjük is Őt. Semmit se érne, ha órákig tudnánk a Jó Pásztor és a juhok viszonyáról mesélni, de egy percig se követnénk Őt. A Jó Pásztor egyetlen céllal ismerteti meg magát : hogy Őt kövessük. De az is igaz, hogy a Jó Pásztort épp követés közben ismerjük meg a leginkább. Ehhez bizalom is kell. Tudnom kell azt, hogy a Pásztor engem jó úton vezet, még akkor is, ha én ezt sokszor nem értem. Pál is úgy ismerte meg Jézust és az Ő feltámadásának az erejét, hogy teljességgel rábízta magát az Ő vezetésére. Így ismerte meg egyre jobban Krisztust.

            A szeretet és az ismeret elválaszthatatlan egymástól. Istent nem tudjuk megismerni, ha nem szeretjük Őt. Isten a szeretetet és az imeretet egybeszerkesztette és erre is igaz, hogy az ember azt el ne válassza. A próféták elemi erővel mutatnak rá az isten-ismeret hiányára, és ennek oka a szeretet hiányában van. Isten népének az életében nem az volt a baj, hogy ők nem ismerték Istent, az Ő múltban véghezvitt cselekedeteit és az Ő törvényét. Mindezeket kívülről tudták, de nem tudták belülről, vagyis nem adtak Neki helyet az életükben, nem engedelmeskedtek az Ő szavának. Szinte ugyanez volt a helyzet Korinthusban is. Ott is nagyon sok ismeret volt, de ez nem a szolgálathoz vezetett, hanem a felfuvalkodottsághoz. Bármennyi ismeretem is van Istenről, de ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok. Ezért szüntelenül imádkozzunk azért, hogy Isten szabadítson meg minket a felfuvalkodott ismerettől.

            Ha a testünkben egy szerv beteg, akkor az már nem működik jól. Ez egy súlyos dolog, mert maga az élet kerül veszélybe. Így van ez a lelki életben is. Ha az ismeretünk beteg, akkor a lelki életünk nem müködhet jól. A beteg, vagyis a szeretet nélküli ismeret a lelki életünk megbetegedéséhez vezet. De a szeretetünk is lehet beteg, ha mögötte nem áll helyes ismeret, amit a Szentírás bölcsességnek nevez. Vannak emberek, akik azt mondják, hogy minek kell az ismerettel foglalkozni, mire való a sok harc az igaz tanért, hisz az mind hiábavaló, mert úgyis csak a szeretet számít, csak a szeretet a fontos. Aki így beszél, az lelkileg szintén beteg lesz. Nem csak a szeretet nélküli ismeret tehet így felfuvalkodottá, hanem az ismeret nélküli szeretet is. Jézus Filepnek szemére vetette, hogy annyi ideje vele volt és mégsem ismerte Őt meg igazán. Ebben az volt, hogy Filep szeretete sokkal gyümölcsözőbb és áldottabb lehetett volna, ha jobban ismerte volna Jézust. De ugyancsak nagy betegség lehet a lelki életünkben az is, ha nem ismerjük jól önmagunkat. Ebben szenvedett Péter. Ő úgy gondolta, hogy Jézust mindvégig, még a halálig is szeretni és követni fogja. Így lett az ő szeretete is beteg, felfuvalkodott, a próbában összeomló szeretetté. Isten őrizzen minket ettől is.

            Nagyon fontos a lelki életben az is, hogy ne csak mi ismerjük Istent, hanem engedjük, hogy Ő is megismerjen minket. Ebben óriási vigasztalás van. Jó tudni, hogy nem csak mi ismerhetjük Őt, hanem Ő is ismer minket. Mégpedig Krisztusben, Krisztus által, irgalmas szeretetében ismert meg minket. Amikor ezt megértjük, akkor csak ámulattal és csodálattal állhatunk meg színe előtt. Mert az, hogy Isten minket annak ellenére úgy szeretett, hogy jól ismert minket, ez maga a csoda. Istennek ez a szeretetben való ismerete váltott meg minket. Az Ő ismerete mindig az első és a fontosabb. Mi csak azért ismerhetjük meg Őt, mert Ő már előbb megismert minket, ez a szeretettel is így van, ahogy erről János az ő levelében bizonyságot is tesz. A Jó Pásztor ismeri a juhokat és ezért a juhok is ismerhetik Őt. Ezért hadd engedjük, hogy  Ő irgalmas szeretetében egyre jobban megismerjen minket, hogy így mi is egyre jobban megismerhessük Őt.

            Amikor Isten megismeréséről van szó, akkor két korlátot is látunk. Az egyik korlát a hitetlen emberé, aki így gondolkodik Pilátussal együtt : micsoda az igazság, ilyen nincs is, ki tudná Istent megismerni, hisz Ő olyan titokzatos, kikutathatalan? S ha Istent nem lehet megismerni, akkor miért foglalkozzunk vele egyáltalán? Akkor jobb, ha ezzel a kérdéssel nem is bajlódunk. Először Jób is valahogy így gondolkozott. Nem értette Istent és ezért szüntelen csak lázadozott ellene. De miután Isten megszólalt és rendre utasította őt, amikor meglátta azt, hogy ő csak egy ember, Isten pedig hatalmas, akkor szent tisztelettel áll meg Isten előtt. És ez egészen más megállás, mint a Pilátusé. Pilátus megveti Istent, Jób pedig és vele minden hivő ember imádja Őt. És természetesen rábízza magát Istenre, mert tudja, hogy ha nem is érti Istent, de szeretete mindörökké megáll.

            Az ismeretben van megállás, van határ, de a szeretetben nincs. Pedig mi abban is milyen hamar megállunk, milyen hamar megtorpanunk. Milyen fenséges példánk lett ebben Jézus.Ő sohasem állt meg a szeretetben, az Ő szeretete valóban nem ismert korlátokat. Ő valóban mindvégig szeretett minket. Nem csak vízzel volt kész tanítványainak lábát megmosni, hanem kész volt a Golgotán drága vérével is megmosni minket. A kereszten mi Isten megállíthatatlan, ellenállhatatlan kegyelmét és szeretetét látjuk és imádjuk. Az Ő szeretete nem állt meg az ellenségei előtt sem. Az egyház ennek a megállíthatatlan, feltartózhatatlan, ellenállhatatlan szeretetnek köszönheti a létét. Mi Istennek ebből a szeretetéből élhetünk. Ez a szeretet paranccsá lesz a mi számunkra. Mi is úgy kell szeretnünk egymást, ahogy Ő szeretett minket. A szeretet csak akkor igazi, ha nem ismer korlátoka., ha képes minden korláton áttörni és azokat legyőzni. Talán mi erre azt mondjuk : óh én nem vagyok Krisztus, tehát ez nekem teljességgel képtelenség és lehetetlenség. Ez csak akkor lenne igaz, ha a mi szeretetünk valóban csak önmagunkból táplálkozna, de ha a mi szeretetünk forrása a Krisztus szeretete, akkor a lehetetlen lehetővé válik.

Olvasandó igék :Jób 42,3, Péld.3,6, És.1,3, Jer.9,6, Márk 6,2O,  Ján.1O,14, 14,9,  18,38,  Ap.csel.26,27, Róm. 11,33, 12,1, 1Kor.8,1, 13,2, Gal.4,9, Fil.3,1O, Jak.2,19,  1Ján.3,16, 4,16,   Jel.19,4

                                                                                                Lőrincz István