A szekta - kérdés

A szekta kérdése

             A szekták a keresztyén egyház történetét kezdettől fogva árnyékként kisérik. Történetük egyidős az egyháztörténettel. Bár minden szekta igyekszik a maga történetét az őskeresztyénségig visszavezetni, valójában minden szekta csak felbukkanó és letünő jelenség az egyháztörténelemben. Általában nem haladják meg a két évszázadot. A szekták az egyház visszatérő hideglelései, modja egy szektakutató. A szekta egy betegség amely egy adott ponton előáll és majd meg is szűnik. A szekta sohasem elsődleges, hanem másodlagos produktum: a konkolyhintés eredménye a jó magot hintő Magvető Krisztus munkája nyomán. Maga a szó egyesek szerint a latin seco, secare  lemetsz, levág szóból ered. De a legtöbb nyelvész azon az állásponton van, hogy nem a seco, secare, hanem a sequi szintén latin igéből származik, ami követést jelent. Ennek származékszava a secta, annyi mint párt, irányzat. Ebben az értelemben használja az Újszövetség a szektamegjelölést a farizeusokra és sadduceusokra, sőt az első keresztyénekre. A szekta szónak nincs jó hangzása. Megterhelt fogalom. A köztudatban a szektás egy különös ember, aki távol tartja magát másoktól, nem iszik, nem dohányzik és nem táncol de annál buzgóbban jár a gyülekezeti összejövetelekre. Komoly és kegyes, szüklátókörü és fanatikus. Ha szóba elegyedünk vele , a beszéd fonalát azonnal az ő tanitására tereli és megpróbál lelkeket hóditani. Beszélgető társát elárasztja bibliai idézetekkel, az egyházra ellenségesen tekint. A többiek vagy csufolódnak vele vagy pedig levegőnek nézik.

Ezt a képet azonban félre kellene tenni, mert nem felel meg mindenben a valóságnak. A szektához tartozó ember éppoly normális, mint a többi ember. Az, hogy a világtól távol tartja magát az egyház tagját is kellene jellemezze : ne szabjátok magatokat e világhoz. Az, hogy a szekta szó ilyen rossz hangzást kapott, annak oka nemcsak a szektához tarozó embernek a viselkedésében van, hanem ez a keresztyénség hibája is. A szektákat mindig a társadalom szélére szoritották és mostoha módon kezelték. Elnyomták és üldözték őket. A szekták története a könny és vér története.

            Az  első fontos dátum 38O febr.27 amikor Nagy Theodosius császár az alattvalóinak megtiltotta, hogy azt a hitet elfogadjak, amit Róma és Alexandria püspökei képviseltek. A császár határozta meg azt, hogy ki az igazhitü, mendenki más szektásnak számitott. A középkor tele van a szekták véres kiirtásának a történetével.(lásd inkvizició) A katólikus egyház a reformációt is szektának tekintette és tűzzel-vassal irtotta. Változást a felvilágosodás és a francia forradalom hozott amikor is a toleranciát, a tűrelmességet, a másság elhordozását kezdték hirdetni.. Az egyház sokat vétkezett ebben a tekintetben, nem az Újszövetség utasitásaihoz igazodott és rossz eszközökhöz folyamodott. Az Újszövetség sehol sem írja, hogy a tévtanitókat üldözni , kinozni vagy épp elégetni kell.

A szekták virágkorukat élik az egész világon. Soha sem volt annyi szekta, mint ma. Rendkivüli missziói láz jellemzi őket, ebben messze tulszárnyalják az egyházat. A mormonoknak 12.OOO misszionáriusa van, a svédországi pünkösdista egyház, amely 66OO lelket számlál 48 misszionáriust tart fenn. Minden eszközt felhasználnak Családlátogatás, utcai misszió, film, TV, rádió, könyvkiadás. Pl a jehovisták 1964—ben 233 millió könyvet adtak ki, az adventisták 17OO rádió és TV adást béreltek. Németországban 6O év alatt a szektákhoz tartozók száma 47 szeres lett.  A szekták terjedésének okai: az egyház külső és belső gyengesége, a történeti katasztrófák, a jövőtől való félelem, a tömegtársadalomban az egyén teljes elszigetelődése, de leginkább a közösségi életük vonzereje. Egy fontos szociális funkciót töltenek be, személyes kapcsolatokat teremtenek, kellemes gyülekezeti légkört, kölcsönösen segitik egymást és jól körülhatárolt életfolytatási szabályokat dolgoznak ki. Van egy fészekmelegük, amit különösebben a nagyobb gyülekezetek nem tudnak biztositani. A szekta tagjai a maguk közösségét egy olyan oázisnak érzik, ahol az egyes ember kiemelkedhet a névtelenségből és egy élő közösség veszi körül. Ez pozitiv dolog, a negativ oldaluk az, hogy tagjaikat minden más közösségtől elidegenitik, más egyházak tagjait tévtanitóknak bélyegzik meg és csak a misszió tárgyát látják benne.

Mi is tulajdonképpen a szekta: nagyon nehéz erre egy kielégitő választ adni. Voltak olyanok, akik az egyház és szekta közötti különbséget külső dolgokban keresték. Pl: az egyház régi, ősidők óta fennálló intézmény, a szekta fiatal, újkeletü. Az egyház nagy, a szekta kicsi. Az egyház tagjai beleszülettek abba, a szekta tagjai egy tudatos döntés által lettek azzá. De ezek a különbségek felületesek, nem érintik a lényeget. Közelebb van a valósághoz a hitbeli tartalom szerinti megközelités. Az egyház az „egyedül”-t hangsúlyozza, egyedül Krisztus, egyedül a Szentirás … A szektások a Bibliát balkezükben tartják és a szektavezér könyvét a jobbkezükben. A szektások többet ismernek a Bibliából, mint a történelmi egyházak átlagos tagjai, de a Bibliát mindig önkényesen és egyoldaluan idézik, mindig úgy és azt, ahogyan azt tévtanitásuk megkivánja. A legjellemzőbb a Jehova tanuinak a gyakorlata, akik már elkészitettek egy saját bibliaforditást, amely tele van kihagyásokkal és betoldásokkal. A szektások először soha sem a Szentirást adják a leendő szektatagok kezébe, hanem propagandairataikat, amely tele van ugyan bibliai lókusokkal,idézetekkel, de azok értelmét a szektakönyv szabja meg. A szekta a Biblia betűjének és nem a Biblia lelkének a rabja. A Bibliát egyfajta törvénykódexnek, szabályok gyűjteményének tekinti és nem bizonyságtételnek. Nem látja pl azt, hogy az Ószövetség árnyék, a valóság maga Jézus Krsiztus, ezért az ószövetségi étkezési szabályokat is érvényesnek tartja ( pl. adventisták) .Minden szekta hordoz igazságmozzanatot is, rendszerint azt, amit az egyház elhanyagolt, Minden szektának van igazságmagva, de azt egyoldaluan hangsúlyozza, annyira hogy Krisztus szuveranitása megrövidül.. a szekta azt mondja Krisztus és a keresztség, a Szentirás és a szektavezér könyvei. A szekta tagja Krisztus mellett még valami más egyenértékü nagyságnak is alá kell vetnie magát, a Biblia mellett más kijelentésekben is hinnie kell. Az egyház azoknak gyülekezete, akik Jézus Krisztus köré sereglenek Ő az egyetlen igazi Mesterük, szekta azoknak köre, akik emberi mesterek után futkosnak. Persze a szekták nem tagadják meg Krisztust, Ő is ott van, de nem mint egyeduralkodó, hanem mint társuralkodó, kormányzását meg kell osztania földi vezetőkkel., ahol viszont ezt teszik, ott valójában Krsiztust letaszitják a trónról. Krisztus igéje nem tűr semmiféle vetélytársat, művének nincs szüksége kiegészitésre és folytatásra. A megfeszitett Krisztusról szóló igehirdetés megmarad, de a perifériára szorul. A szektában mindig felismerhető valamilyen emberi oldalra való tolódás. Pállal együtt mondják: legyetek az én követőim, de azt már elhagyják: mint én is a Krisztusé. Pál mindig féltékenyen ügyelt arra, hogy ne csináljanak belőle pártvezért s nem átallott önmagára is szenvedélyes átkot mondani, ha elferditené a Krisztus evangéliumát. Ugyanez a páli lelkület jellemezte a reformátorokat is. Kálvin szerint az igazi egyház abban különbözik minden szektától, hogy egyedül Krisztus szavára hallgat és az Ő parancsát követi. Néhány jellemvonás:

·        Úgy gondolják, hogy hatalmuk van a kegyelem fölött és igy ez emberek lelke fölött is

·        Ők állapitják meg az üdvösség határát. Ezt legtöbbször a saját gyülekezetük határán húzzák meg

·        Minden szekta önmagát tartja az igazi gyülekezetnek

·        A szektától való elszakadás halálos bűn

Legjellemzőbb vonásaik:

·        A szekta tagjainak az intézményes egyházzal való elégedetlensége

·        Egyfajta lelki kéjelgés

·        Kizárólagosság

·        A bűnbánat, az alázat hiánya. Farizeusság, kegyes gőg

·        Beérkezettség érzése, perfekcionizmus

·        Törvényeskedés

·        A szekta az Isten országa. Azon kivül minden a Sátan birodalma

·        Történetietlenség

·        Kúlturaellenesség

·        nemzetietlenség

Talán a legjobb megfogalmazás, hogy a szekta egy olyan mozgalom, ami az egyház ellen tiltakozik. A szekta mindig valami ellen irányul. Azt, hogy ki szekta, azt minden felekezet külön fogalmazza meg. Nincs és nem is lesz egy olyan szektakatalógus, amelyet minden egyház elismerne és aláirna. A reformátori egyházak szemszögéből egy közösség akkor tekinthető szektának, ha az üdvösség felől másképp tanit, vagyis a megigazulás tanát próbálja megváltoztatni.Az ige tanitása : Jézus Krisztus az üdvösség egyetlen útja. Ezt kegyelemből, hit által lehet elérni. Itt minden emberi közreműködés, teljesitmény kizárt. Egyéb kérdésben Pál is megengedi, hogy valaki másképpen értsen, de ha valaki Krisztus kereszthalálára és váltsághalálára nézve tanit másképp, azt Krisztus keresztje ellenségének nevezi, és azzal szemben nem ismer alkut. Ezért mi nem tekinthetjük szektáknak a metodistákat, baptistákat, szabadkeresztyéneket, a herrnhuti közösséget. Ezen egyházak hitvallásai szinte teljesen megegyeznek a reformátori egyházak hitvallásaival. A szektákat nem lehet egy lelki egységbe fogni.  Óriási különbségek vannak felfogásaikban, rendelkezéseikben. Nagyon különbözik az egyházhoz való viszonyuk is. Vannak olyan emberek is, akik tagjai egy szabad egyháznak és egy történelmi egyháznak is.

A szekták állandó mozgásban vannak. Van olyan szekta, amely kezdeti szakaszában egyházellenes volt, de később változtatott álláspontján, de történhet ez forditva is. Általános szabály az, hogy minél közelebb áll egy szekta a Szentirás tanitásához, annál készebb a közötte és más egyházak közötti különbséget áthidalni. A keresztről szóló bibliai tanitás elveszi egy hitközösségtől azt a lehetőséget, hogy magát dicsőitse és abszolutizálja, másokat pedig lenézzen és kárhoztasson. De minél inkább megkeményedik egy szekta a keresztről szóló beszéddel szemben, annál kevésbbé van lehetősége az önkritikára. Egy hitközösség akkor lesz szektává, ha elveszitette a bűnbánatra való készségét.

A szekták világa rendkivül változatos, vigyáznunk kell arra, hogy nehogy egy kalap alá vegyük őket. Vigyáznunk kell arra is, hogy ne csak a tanitásuk alpján itéljük meg őket. Van olyan szekta, akinek valóban szektás a tanitása, de a tagjai Krisztus szeretetével vannak minden ember iránt. Tehát nem csak a taitásukat, hanem az életüket is meg kell viszgálnunk. Van olyan igazhitüség, ami keménységgel és szeretetlenséggel párosul, és olyan tévhit amit krisztusi élet követ.  A samaritánus, akit Jézus a pap és lévita (két igazhitü ember) fölé emel egy szektás.

Világosan kell látnunk , hogy a szektásság mögött maga a Sátán, a sötétség fejedelme áll, a hazugság atyja, az embergyilkos. Három jellemző vonása van:

·        Az önmaga dicsőitése

·        A démoni ellenvetés

·        A hazugság principiuma

A Sátán olyan akart lenni, mint az Isten. Akiben démoni lélek van, az minden áron vezető tisztségre tör. Ezért harcol a Biblia a gőg hitetlen és hivő formája ellen egyaránt. A magunk dicsőségének keresése az ördög tőre. A Sátán az Isten ellenlábasa Minden gondolata az Isten ellen való hadakozás. Az ördög nem ateista, hanem antiteista. A legfőbb harci módszere a hazugság. Szereti az Isten nevével való visszaélést. Szeret bibliai szavakkal operálni, világosság angyalának öltözik.Végső soron az Isten dicsőségét rabolja meg a magaválasztotta istentisztelettel- Az Isten dicsősége helyére a szekta dicsősége kerül. A létalapja az ellenkezés. Hamis teológlát folytat, de formálisan a Bibliát használja, de lényege szerint „más evangélium”.A szekta módszere a hitetés, megtévesztő munkáját hangzatos jelszavakkal, féligazságokkal végzi. Gyakran változtat taktikát, mivel önmagával is ellenkezésbe jut.(pl. amikor nem jött el a világ vége a szekta által megjósolt időben). A szekta a Sátán Isten elleni harcáának egyik legcsalárdabb módja.

            Sokszor maga az egyház is hibás:

·        Gátolja az Istennel való találkozást

·        Ha megbomlik a törvény és evangélium kijelentésbeli egysége

·        Sivár racionalizmus, a bizonyságtétel lelkének a hiánya

·        Az egyházfegyelem és a lelkigondozás hiánya

·        A misszió, belmisszió, diakónia hiánya

·        A pap egyeduralma, a gyülekezeti tagok passzivitása

·        Lelkipásztorok és egyházi tisztségviselők megbotránkoztató élete

·        Anyagi dolgokban való kiméletlenség

A szekták kialakulásában fontos szerepe van a jövőtől való félelemnek. Nagy szerepe van az apokaliptikának, a jelek megmagyarázásának. A legtöbb szekta az utolsó időkre megy rá.A végváradalom központi szerepet játszik. Nagyon gyakori a számitgatás, a Jehova tanúi először 1914-re majd 1925-re számitották ki Krsiztus visszajövetelét. Mások nem számolgatnak, de azt mondják, hogy a Krisztus eljövetele nagyon közel van. A kérdés az, hogy miben van ezeknek az elképzeléseknek a szektás jellege. Hiszen az elragadtatás tanitása pl. benne van a Szentirásban. Egy hires német reformátor is végzett számitásokat Johann Albrecht Bengel, ő 1836-ra várta Krisztus visszajövetelét.A különbözőségek ellenére az mondható el, hogy a szektaközösség tagjai kizárólagos módon a végső idő előjogait(megtartatás, üdvösség) a maguk számára tarják fenn.Csak őket fogja Krsiztus, mint menyasszonyát magához ragadni, a többiek mind el fognak veszni.Az összes pozitiv apokaliptikus figura szekta tagjaival van azonositava, minden negativ figura a más hitüekkel.Egy olyan drámát alakitanak ki, amelyben minden pozitiv szerepet a szekta tagjai, minden negativat pedig a más felekezetüek kapják.A szekta mások számára pusztulást, rettenetes szenvedést jósol, saját tagjai számára azt hirdeti, hogy nektek semmi bajotok nem lesz, ti speciális védelem alatt álltok. A többi emberek kinoztatnak, ők ezt egy biztonságos helyről csak szemlélni fogják. De nem az a leglényegesebb, hogy ők megmaradnak, hanem az, hogy a szekta tagjai számára ekkor kezdődik, a győzelmi, az uralkodási korszak. Ők királyok és papok lesznek és kulcspoziciókat kapnak ebben az eljövendő egyházban. E mögött az önfelmagasztalás mögött nem egyszerüen érvényesülési és uralomvágy van. E mögött az van, hogy a szekták mindig egy kemény harcban váltak el az egyháztól, nem egy barátságos búcsuzkodás után. A légkör a válás után mindig feszült maradt.A szekta egy kis közösség volt, aminek  az egyházzal szemben mindig is kisebbrendüségi komplexusai voltak. Ezt próbálják pótolni az apokaliptikával. Ez a gondolat egy mély sebből származik, ami a szekta születésének a pillanatában kezdődött és utána még tovább erősödött .

            Egy másik tényező a szociális tényező. A legtöbb szekta tagjai egyszerü emberek. Legtöbbször munkások, kisvállakozók, nagyon sok az idős, sok szenvedésen átment, egyedülálló ember közöttük. A szekta egyfajta kitörési lehetőséget kinál egy reménytelen helyzetből. Azt mondják neki : ha hozzánk jössz, itt méltóságot és küldetést kapsz, a világ vége után pedig egy királyi széken fogsz ülni. Nem leszel egy névtelen, semmi figura.

            A harmadik fontos tényező a kell és a lehet között . Minden erőlködésük ellenére kevés embert tudnak megnyerni, pedig az ő küldetésük az egész világot megtériteni. Ezt a sikertelenséget úgy próbálják ellensúlyozni, hogy átugornak a jelen sikertelenségéből az apokaliptika dicsőségébe. Ezért azt mondhatjuk, hogy az apokaliptika életszükséglet a szekta számára. A szekták apokaliptikája és a Biblia apokaliptikája között mély szakadék tátong.  A szekták apokaliptikájának középpontjában a szekta megdicsőülése, győzelme áll. A Biblia ezzel szemben a Krisztus győzelméről beszél. Kriszstust azonban egyetlen szekta sem tudja kiajátitani. A Biblia azt tanitja, hogy a mennyei gyülekezet minden nemzetségből, nyelvből és ágazatból való lesz, nem pedig egy szekta tagjai közül.

Egy nagyon fontos tényező a perfekcionizmus. A Biblia és annak nyomában a reformáció tanitása, hogy az ember sohasem lesz tökéletes, sohasem szabadul meg teljesen a bűntől. Isten az Ő nagy kegyelméből a bűnös felé nyújtja kezét, megigazitja azt, és hivja, hogy maradjon meg a vele való közösségben.Az ember mindig Istentől függ. Dehát akkor nekem nem kell semmit sem tennem? Ez egy lusta keresztyénséghez vezet, olcsó lesz a kegyelem? Ezt ki kell érdemelni, mondják a szektások. Ez azonban a Biblia és a reformáció teljes félreértése. Amikor a reformátorok hitről beszélnek, sohasem csak a megigazitást értik alatta. A reformátorok számára a hit egy forradalmi cselekvés, ami megragadja és teljességgel átformálja az embert. A hivő ember megragadott ember. De lekötelezett ember is. A megigazulás folytatódik a megszentelődésben. Ha semmi sem történik, akkor ott megigazitás sem történt.

            A reformátorok nem hirdettek egy lusta keresztyénséget, de azt se hirdették, hogy a hivő megszabadul a bűnös természetétől és tökéletes lesz. A hivő ember megmarad a kegyelemre utalt állapotban. Üdvbizonyosságát nem a megszentelődésben való előrehaladására alapozza, hanem Isten igéretére.

            A szekta szerint a keresztyén élet célja a tökéletességre jutás. Ez a cél szerintük elérhető és ez az ember hatalmában áll és ez az ember felelősségétől függ. A perfekcionisták a tökéletességet akarják elérni és nem elégesznek meg a megigazitással. Az új élet fokozatosan elvezet minden kisértés legyőzésére és végül a bűntelenség állapotához.

            Miért lettek a perfekcionisták szektások? Nem az egyház üldözte el őket, ők maguk váltak ki az egyházból. A perfekcionizmus megkülönböztet egy alacsonyabbrendű és egy magasabbrendű keresztyénséget, és azt állitja, hogy ezt Isten is különbözőképpen honorálja és értékeli. A keresztyéneket kategóriákba sorolja tökéletességi fok szerint. Az egyház szemére azt vetik, hogy az megállt a megigazulás hirdetésénél és nem mutatta meg tagjainak a tökéletessé válás útját. Azt is mondja, hogy a tökéletesek nem lehetnek egy helyen a még nem tökéletesekkel, a bűnösökkel.

A szekták elleni küzdelem

Hadd emlitsünk meg néhány helytelen módszert csak vázlatosan.

·        A szektások elszigetelése. Nem törődünk velük, Hadd hulljon a férgese. Kutyából úgysem lesz szalonna. Teljes lemondás arról, hogy visszatérjen. A Biblia csak akkor tanácsolja szektással való szakitást, miután többszöri intésünk eredménytelennek bizonyult. Sok példa van arra, hogy szektások visszatérnek az egyházba.

·        A teljes közöny, a megvetésük, nem is állunk szóba velük. Rájuk se kell hederiteni. Egyáltalán nem kell foglalkozni velük

·        A szektások kigúnyolása, nevetségessé tétele, rágalmazása. Hogy miket csinálnak, hogy milyen bűnökben élnek, persze azokat felnagyotva és általánositva

·        Vitatkozás. Aranyszabály az, hogy a szektással nem szabad vitatkozni. A Szentirás egyenesen tiltja a haszontalan vitatkozásokat. Egyszerüen hirdetni kell nekik a tiszta bibliai igazságot.

·        Kiprédikálás. Állandóan velük foglalkozni a szószéken, nagy szektaellenes prédikációkat tartani. Ezzel sokszor épp az ellenkezőjét érjük el. Nem lehet abból élni, hogy valakik ellen harcolunk, mindig vagdalkozunk, mi Valakiről, Jézus Krisztusról kell bizonyságot tegyünk. Ez nem jelenti azt, hogy ha pl. szombatisták jönnek evangélizálni ne világositsuk fel a gyülekezetet a szombat kérdésében.

·        Akadékoskodás a kitérők utjában. Nem adom ki a fisáját. Nem veszem át kitérő nyilatkozatát

·        Kiharangozás. Régebbi szokás volt, mintha el lett volna temetve.

·        Temetőből való kitiltás. Ma is nagyon sok gyülekezet ezt gyakorolja, házastársakat elválasztanak, nem engedik egy sirba temetni. Ez szeretetlenség, kegyetlenség. Ezzel is a szekta malmára hajtjuk a vizet. Ilyenek kegyetlenek az egyház tagjai, mondhatják ránk.

·        Kakastollas megoldás. A államhatalom igénybevétele. Pl egy kalotaszegi faluban a 8O-as években egy ref. lelkész a baptistákat feljelentette csendháboritásért, mert Karácsonykor őt is felkántálták.

Szabályszerü küzdelem

Nem lehet egy minden helyzetre alkalmazható receptet adni. A szekták elleni harcnak nincs receptje, de vannak szabályai, amelyekhez való ragaszkodás által Isten győzelmet adhat. Alapszabály, hogy ezt a harcot csak lelki fegyverekkel lehet megvivni. A szekták elleni harc nem más, mint lelki fegyverekkel való harc a hit evangéliumi tisztaságáért. Néhány szempont :

·        A szekták ellen való küzdelem az egész egyház ügye. Ezt nem szabad úgy tekinteni, mint egy gerillaharcot, amit egyes lelkipásztorok és gyülekezeti tagok partizánként vivhatnak meg. A szekták elleni küzdelem az egész egyház ügye. A lelkipásztor feladata, hogy képezze a tagokat, át kell adnia amit tud, hogy mások azt a maguk helyén felhasználhassák. Ha valaki hall egy szomszédjáról, akit környékeznek a szektások, az próbálja a Biblia tiszta tanitását közölni velük. Sereg nélkül a hadvezér semmire se megy, de az is igaz, hogy a rosszul képzett katonák nem tudnak harcolni. A tanitás legyen fontos eleme az igehirdetésének. Tartson sorozatokat , amelyekben a különböző kérdések napirendre kerüljenek. Döntő szabály tehát: a lekipásztor és a gyülekezet együtt kell vivja a harcot.Ha a gyülekezet vasárnaponként jó eledelt kap a szószékről, akkor megkapja a szükséges és elégséges lelki fegyverzetet a szekták elleni eredményes harcra.

·        A szekták ellen csak az élő gyülekezet harcolhat eredményesen. A szekták elleni harc nem felső szinteken, a teológián, püspökségen folyik, hanem az egyes gyülekezetekben. Az igaz egyház jegyei, az élő gyülekezet jegyei a következők.

1.   Az evangélium tiszta hirdetése és engedelmes hallgatása

2.   A sákramentumik helyes kiszolgálása és a velük való helyes élés

3.   A szeretetszolgálat végzése

4.   Az egyházfegyelem gyakorlása

A teljes ige hirdettessék, a teljes Szentirás összefüggésében. Az igehirdetés legyen őszinte, imádságos légkörből táplálkozzék. Legyen egyszerű, mindenki által érthető. A keresztségnél fontos a szülők hitéről beszélni. Mert mi a szülők hitére alapozva kereszteljük meg a gyermeket. Fontos a szülőkben tudatositani a felelősséget, hogy ők is élő tagjai legyenek az egyháznak. Az Úrvacsorával kapcsolatban is tanitani kell, hogy azt nem lehet elhanyagolni, de komolytalanul sem lehet azt magunkhoz venni. Tisztázni kell azt, hogy mit jelent az, hogy méltó és méltatlan.  A szeretetszolgálat is nagyon fontos. Az őskeresztyén gyülekezetben ez annyira nyilvánvaló volt, hogy még ellenségeik is megjegyezték: nézzétek, mennyire szeretik egymást. Az élő gyülekezet nem csak hitközösség, hanem szeretetközösség is. Ez ilyenekben nyilvánul meg: egymással való törődés, egymás terhének hordozása imádságban és anyagiakban egyaránt , Sajnos, de igaz, hogy a szektás közösségeket sokkal inkább jellemzi a testvériesség  és szeretetszolgálat, mint az egyházat. Igaz az is, hogy 4-5 ezres gyülekezetben nem tudjuk úgy pásztorolni a gyülekezetet, ahogy azt kellene. A szekták kis imaházai sokkal otthonosabbak, mint az egyház sokszor hideg, hatalmas épületei. Ezért fontos, hogy házi bibliaórák tartassanak, hogy a presbiterek is részt vegyenek a családlátogatásban. Az egyházfegyelemmel kapcsolatban el kell mondani, hogy ennek eszközei az ige hirdetése, de adott esetben fegyelmezni is kell. Aki nem hallgat sem az igére, sem a személyes intésre azt ki kell zárni. Kálvin három dolgot mond, ami miatt ezt is meg kell tenni :

1.   Hogy Krisztust a gyülekezetben gyalázat és káromlás ne érje

2.   Hogy a többi tagok meg ne romoljanak

3.   Hogy bűnbánatra és megtérésre serkentse a megátalkodott bűnöst.

·        A tiszta , bibliai, hivő tudomány művelése és népszerűsitése. A gyülekezetet rendszeresen és módszeresen képezni kell. A gyülekezet teológiai szintjét állandóan emelni kell. Ezért van pl. ez a bibliai szabadegyetem is. Nagyon fontos a bibliai tárgyu könyvek tanulmányozása, áhitatoskönyvek mindennapi olvasása. Ezért fektetünk nagy hangsúlyt az iratterjesztésre. Minden keresztyén családnak legalább 1o-15 keresztyén könyve kellene legyen. Erre időt kell szakitani. Pl a TV nézés idejéből és pénzt is kell rá áldozni. Lehet ilyet tenni: minden évben veszek öt lelki könyvet. Ezért igyekszünk időről-időre olcsó és jó könyveket hozni, holland barátainktól is kérünk könyveket, hogy azokat ajándékba adhassuk, vgy jelképes áron árusithassuk.

·        Új énekek, lelki énekek tanulása. Az élő gyülekezetek mindig éneklő gyülekezetek, az egyházi megújulások idejében mindig sok új ének keletkezett. Sajnos nagyon sok egyháztag idegenkedik az új énekektől pedig az új énekek a szekta elleni harc egyik leghatásosabb eszköze. Jó, ha kivülről is megtanuljuk az énekeket és azokat munka közben is énekelgetjük. Ezért tartottuk fontosnak azt, hogy a templomban is ott legyenek a padokon az új énekeskönyvek és minél több új éneket tanuljunk meg.

Az imádkozás a szekták elleni harc egyik legfontosabb eszköze, e nélkül küzdeni kilátástalan és erdménytelen. Ez pont olyan, mintha egy katona civilben, minden fegyver nélkül indulna a frontra. Imádság nélkül nem lehet győzedelmeskedni, mert nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem szellemi erőkkel, ördögi hatalmasságokkal, démonokkal. Erre is igaz, amit Jézus mond: ez a faj nem űzhető ki, csupán bőjtöléssel és könyörgéssel. Sátán ellen sátáni eszközökkel harcolni nem lehet. Az egész gyülekezet imádsága ott kell legyen e harc mögött.