Kálvin és a Szentlélek

Kálvin és a Szentlélek

            Kálvinról, mint sok más reformátorról el lehet mondani, hogy ő is a Szentlélek teológusa.Ami őt mégis egyedivé és rendkívülivé teszi ebben, hogy más reformátoroktól eltérően nem esett végletekbe ezen a területen, hisz egész életében harcot folytatott a rajongókkal, akiket „lélekhajhászoknak” nevezett, mert ők elszakadtak Isten igéjétől s csak a Szentlélekre hivatkoztak. Kálvin vette a reformátorok közül legkomolyabban, hogy ige nincs Szentlélek nélkül és Szentlélek nincs ige nélkül. A Szentlélek nem új igazságokat jelent ki, hanem a Szentírás már kijelentett igazságait megpecsételi az emberi szívekben. A Szentlélek elválaszthatatlan az igehirdetéstől és a gyülekezet közösségétől is, aki nem hallgatja az igehirdetést, az nem csak megszomorítja, hanem meg is oltja Isten Lelkét. A Szentlélek segítségét mi csak az igehirdetésben és a gyülekezet közösségében nyerhetjük el.

            A Szentléleknek sajátos munkája van, megkülönböztetett a Krisztusétól. Az üdvösséget Krisztus szerezte, de a Szentlélek alkalmazza életünkre, úgy hogy megvilágosítja értelmünket, átalakítja akaratunkat, hogy így azzá lehessünk, akiknek Isten szánt bennünket. A megigazítás eszköz, a megszenteltetés pedig cél.A Szentlélek ott lakozik az egyházban, a hívőkben, hogy megszentelje az egész életet. Krisztus az övéit Szentlélek által magához kapcsolja, hogy gyümölcsöket teremhessenek szent életben, tűrésben, engedelmességben.

            Kálvin hangsúlyozza, hogy a Szentlélek nem csak erő, hanem személy. Ha csak erő volna, mi rendelkeznénk felette, de Ő személy és így mi kell rendelkezésére állnunk. A Szentlélek azért jött, hogy Krisztust dicsőítse és az ő képét övéiben kiformálja. Ahol a Szentlélek jelen van, ott mozgás van, erők nyilvánulnak meg. A Szentlélekről való tanítás Kálvinnál nem képez önálló egységet, hanem bele van ágyazva Szentháromság-központú teológiájába. Lutherhez hasonlóan ebben a kérdésben is a Szentírásra figyel és e nagy titok gyakorlati megértésére törekszik.  Kétségtelen, hogy a reformátorok-köztük Kálvin is- fedezték fel a Szentlélekről szóló igazi tanítást és a reformáció tette a Szentlelket a Szentháromság teljes jogú személyévé. Kálvin sokkal többet beszél a Szentlélek munkájáról, mint személyéről. A Szentléleknek tulajdonképpen nincsen saját munkája, hanem az a dolga, hogy az Atya és Fiú munkáját célba juttassa. Isten nagy terve, hogy a Fiú által a kereszten elvégzett megváltás által, megváltott és megszentelt életű emberek legyenek. A Szentlélek Isten keze-mondja Kálvin- amely által hatalmát gyakorolja. Legfőbb munkája, hogy az elveszett isten-képet bennünk helyreállítja és így a sokaságból szolgáló közösség lesz.

            Luther nagy érdeme a megigazulás, Kálviné pedig a megszentelődés teológiájának kidolgozása volt. A megszentelődés nem más, mint a Krisztus uralmának a megvalósulása a szívekben. Isten egy pillanat alatt is szentté tehetné népét, de tetszett neki, hogy a Szentlélek folyamatos nevelése által jussunk el erre. A „naponként” szó Kálvin kedvelt és gyakran használt kifejezése. A Szentlélek fő munkája az eltorzult istenkép helyreállítása a hívőkben. Ezt Kálvin következetesen folyamatnak nevezi, ami átfogja az egész életet. Isten a Szentlélekben az embert munkatársává fogadja és azzá is teszi. A Szentlélek nem csak üdvösséget munkál, hanem rendeltetést is ad, Isten dicsőségének így mi nem csal szemlélői, hanem munkálói is leszünk.

            Kálvin hangsúlyozza a Szentlélek vígasztaló munkáját is, ez abban áll, hogy Krisztusról úgy beszél hozzánk, mint dicsőségben visszatérő Királyról. Kedves emlékem, hogy 8 éven át úgy léphettem a türei gyülekezet szószékére, hogy ott láttam Kálvin biztatását: sursum corda-fel a szívekkel! Szentlélek az, aki örömöt munkál a szívünkben, Szentlélek és öröm elválaszthatatlanul egybetartoznak.. Megszentelt életet élni,annyit jelent, mint a Szentlélek örömében járni.

            Még sokat kellene mondani, de hely hiján már csak néhány szó még. Kálvin a Szentlélek egyik legcsodálatosabb munkájának a Szentírás ihletését tartotta. Hitte a Szentírás elégséges és világos voltát . A Szentlélek másik nagy munkája, hogy minket, akik a Szentírást olvassuk meggyőz annak Istentől való voltáról. Csak azok nyugszanak meg a Szentírás tanításában-mondja Kálvin- akiket a Szentlélek belsőleg megtanított.Ahol a Szentlélek személyessé és aktuálissá tette üzenetét, ott többé nincs kételkedés, bizonytalankodás.

            Gyakorlati tanítást kapunk Kálvinnál a Szentlélek vezetéséről is. Vagy a Szentlélek kormányoz bennünket, vagy pedig folyton tévelygünk vallja. Isten minket mindenekelőőt és mendenek felett igéjével kormányoz, ez a legvilágosabb a Tízparancsolatban, amit Kálvin halálosan komolyan vesz, e nélkül nincs se megszentelődés, se erkölcs. A Szentlélek vezetése az egyházban, a gyülekezet közösségében lesz valósággá. A hívőket Isten a mindennapi élet kérdéseiben mindenek előtt az igehirdetés által vezeti Ez kimondhatatlan felelősséget ró az igehirdetőkre. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Lélek szerint élni annyi, mint az egyházban, a gyülekezetben élni, amely a megszentelődésünk kiváltképpen való helye.

                                                                                                Lőrincz István