Emlékezés Walther Lüthire

Emlékezés Walter Lüthire

Szeptember 3-án lesz huszonöt éve annak, hogy a múlt század és minden idők egyik legnagyobb igehirdetője, Walter Lüthi svájci lelkipásztor eltávozott az élők sorából. Úgy érzem és úgy gondolom, hogy illő róla az Igehirdetőben megemlékeznünk. 1901 január 5-én született Günsberg falucskában, Solothurn kantonban. Nagyon nehéz gyermekkora volt, hisz édesapja, aki a falu sajtkészítője volt, 39 éves korában 1905 január 9-én meghalt, 6 árva gyermeket hagyva maga után. A legnagyobb gyermek 11 a legkisebb 3 hónapos. Lüthi később úgy értékelte ezt, hogy Isten őt és családját megóvta a gazdagság kísértésétől, hisz apja üzlete igen jól ment. De így gyerekkora meglehetős szegénységben telt el, világa a kicsiny, szürke embereké, akikről Jeremias Gotthelf berni lelkipásztor elődje olyan sokat írt, s akinek írásait ő is nagyon szerette és igehirdetéseiben gyakran idézte is. Édesanyja takarítónőként kereste kenyerét, nagy szeretettel, de ugyanakkor kemény szigorral nevelve gyermekeit. Az első lelki impulzusokat is édesanyjától kapta, aki kb.egy órai járásra lakott a templomtól, de kézen fogva minden vasárnap elvitte gyermekeit a templomba. Ő még kis gyermekként nem sokat értett a prédikációból, azt azonban megértette, hogy ha az édesanyja kész kora reggel felkelni, gyermekeit elkészíteni és fáradtsága ellenére két órát is gyalogolni, akkor a prédikáció nem lehet egy jelentéktelen dolog. Ez is lelkiismerets készülésre késztette később, amikor maga is lelkész lett.

          Abban a döntésében, hogy lelkipásztor legyen döntő hatással volt Barth Római levél kommentárja, amit 19 évesen olvasott át, miközben beteg édesanyját két héten át ápolta. Ekkor még az újságírói állásra gondolt. Nem csoda, hisz jó írói vénája volt. Több Teológián is tanult Svájcban, Németországban és Rómában is a valdensek fakultásán. 1925-1931 között Vinelz lelkipásztora, ahol elődje volt Hermann Kutter  is, aki később Leonhardt Ragazzal együtt nagy hatást tett rá. Itt alakul ki életszerű nyelvezete, amiről Theo Brüggemann a temetési beszédében azt mondta, hogy olyan „ mint egy frissen szántott föld,amely az élet szagát terjeszti maga körül” Még vinelzi szolgálata idején jelenik meg az első könyve a „Das ewige Jahr” , amely a falusi élet képein keresztül világítja meg az evangélium igazságait. Ez a könyv csak kezdete annak a hosszú sornak, ami 1970-ben ért véget a „Wort zum Werktag” kötet kiadásával, mely rádióban elhangzott beszédeit tartalmazza, s közben nem kevesebb , mint 31 kötete jelenik meg ezeken kivül, legnagyobb részük azokat a prédikációit tartalmazza, amit Bázel és Bern szószékein mondott el végigmagyarázva a Biblia sok-sok könyvét. 1931-ben a Bázel egyik külvárosának Alschwill-nek a gyülekezete hívja meg lelkipásztorául, ahol az újonnan épült Ökolampad templom lesz a szolgálati helye. Mindig zsúfolásig telt templomban prédikál, a 6-os villamost abban az időben „Lüthi” tram-nek hívták, hisz a város többi részéből is sokan jöttek az ő igehirdetéseit hallgatni. 1942-ben bátran kiállt a zsidó és más menekültek ügye mellett szembeszállva egy magasrangú állami tisztségviselővel. Innen hívja meg a háború után 1946-ban a berni gyülekezet, ahol Svájc első számú szószékén a Dómban szolgál 22 éven keresztül. Itt is mindig tele templom előtt prédikál, -Dürenmatt a drámaíró, aki különben szintén január 5-én született és Lüthi jó barátja volt- egyik művében így ír :”a tömeg vasárnap délelőtt tódul kifelé a dómtérre, Lüthi prédikált”. A háború után többször ellátogatott a szörnyen lerombolt Németországba, többször  hirdette az igét az ú.n.Egyházi Napok alkalmával, ezek is mind megjelentek nyomtatásban. 1949-ben  jó barátjával és lelkésztársával Eduárd Thurneysennel együtt Magyarországra is ellátogatott. 1968-ban nyugdíjba vonult, de utána is nagyon aktív maradt, sok gyülekezetben tartott evangélizációs heteket, hűségesen látogatta a berni öregotthont és kórházat. A”Leben und Glauben” című egyházi lapban 50 éven át írta az áhitatokat.

          Számomra életem egyik legnagyobb élménye volt, hogy 2005 őszén egy gondviselésszerű találkozás által kapcsolatba kerülhettem ifjabb Walther Lüthivel, a híres svájci lelkipásztor legkisebb, hetedik gyermekével. Tőle megkaphattam édesapja 8 könyvét, ami még könyvtáramból hiányzott, így most mind a 33 megjelent könyvének boldog tulajdonosa vagyok. Tavaly szeptemberben néhány napos látogatást tehettem feleségemmel együtt fiánál, járhattuk Bázelben és Bernben, és mindkét szószékre felmehettem, amelyeken ő Isten igéjét oly nagy erővel és oly sok áldással hirdethette. Elhelyezhettem sírjára azt a koszorút, amit itthon vásároltam, talán utolsók voltunk, akik leróhattuk az erdélyi lelkipásztorok nevében is tiszteletünket az ő sirjánál, hisz a svájci törvények alapján, mivel 25 esztendő letelt halála óta, a temetőnek azon a részén a sirokat megszüntetik , hogy újabb sírok kaphassanak ott helyet. Szép volt látni a vinelzi és bázeli gyülekezetek koszorúját a síron, akik több évtized múlva is hálásak volt lelkipásztoruknak. Könnyes szemmel adtam hálát imádságban azért a sok lelki áldásért, amit könyveiből nyerhettem negyedszázados szolgálatom ideje alatt. Szintén nagy örömömre szolgált, hogy fiától egy kazettát is kaphattam, amin két olyan prédikációja van, amit életének utolsó évében mondott. Sajnos, tudomásom szerint magyar fordításban csak a Dániel könyvének a magyarázata jelent meg Nagy István fordításában, de az Igehirdető sok más prédikációját is közölte az utóbbi években. Ezek az igehirdetések frissességüket, időszerűségüket mind a mai napig nem veszítették el, érdemes őket olvasni, használni. Isten tegye e nagy igehirdető szolgálatait 25 évvel a halála után is áldássá mindnyájunk számára.

                                                                   Lőrincz István