Biblia az életemben előadás

Biblia az életemben

            Istennek sokféle ajándéka van a mi életünk számára. Már maga a tény, hogy élhetünk, hogy megszülettünk erre a világra, az élet maga egy nagy csoda és ajándék. Nagy csoda és ajándék a család, amibe beleszülettünk, a szüleink, akik felneveltek, hisz ez döntő módon határozza meg az életünket. Igy volt ez az én életemben is. Nagy kegyelemnek tartom, hogy hivő szülők gyermekeként láttam meg a napvilágot. Talán testi-lelki-szellemi egészségemet is annak köszönhetem, hogy édesanyám Isten igéjével élő asszony volt. Hiszen másképp lehet, hogy meg se születtem volna. Hiszen 1958 ápr.1O-én édesapámat a titkosrendőrség letartóztatta és hat és fél éven át a kommunizmus sötét börtöneiben szenvedett. Édesanyám ekkor velem 6 hónapos terhes volt. Ha ezt a rettenetes csapást nem tudta volna hittel hordozni, ha a Szentírás nem lett volna naponkénti támasza, akkor könnyen elképzelhető, hogy magzatát elveszítette volna vagy ha ez nem is következett volna be, akkor egy szellemi fogyatékos gyermeke született volna. Én úgy érzem és hiszem, hogy azt, hogy egészséges gyermekként születtem meg az ő bibliás hitének köszönhetem. Az első emlékeim között van, hogy édesanyám kezében naponta ott láttam a Bibliát és ő hüségesen és rendszeresen olvasta azt. Később amikor édesapám kiszabadult a börtönből együtt olvastuk a Bibliát. A közös Bibliaolvasás ideje az esti órák voltak, amikor összegyült a család és együtt olvastunk el egy részt a Bibliából. Nem tudom, hogy milyen rend  szerint olvasták a Bibliát, de gondolom, hogy már azokban az években is volt valamilyen bibliaolvasó kalauz, vagy épp sorban olvashatták a Biblia fejezeteit. Különösen szép emlékek azok, amikor nyári estéken.  a gyönyörü kertünkben szénakaszálás idején egy-egy aprózat (igy hivták Kalotaszegen a kis széna kazalt) tövében letelepedtünk, először sokat énekeltünk, majd egy lámpa vagy épp a Hold fényénél igét olvastunk és imádkoztunk. Szép és életre meghatározó alkalmak voltak ezek az életemben. Édesanyámat mindig reggel láttam a Biblia fölé hajolva, édesapám inkább este olvasta az igét.

Első saját Bibliámat keresztszüleimtől kaptam konfirmációmra, 15 éves voltam ekkor. Nagy lendülettel vetettem rá magam és nagyon sokat olvastam, sok-sok igét alá is húztam, ami számomra fontosabbnak tünt. Nagyon jó volt ez, hiszen az agyam ebben az időben úgy vágott, mint a borotva, rengeteg igét megtanultam kivülről, most is nagy részt ezeket mondom az úrvacsoraosztás alkalmával. Ezt a Bibliát teológus koromban még egyszer beköttettem, de másodszor is elkopott, már nincs is meg, de mindig nagy szeretettel emlékszem rá. Még nagyobb szeretettel emlékezem vissza a katonaságnál használt Bibliámra, ami egy kis formátumu, de teljes Biblia volt, ami épp befért a katonai egyenruha nadrájának a farzsebébe, ott senki se kapta meg, bár többször is volt motozás a kilenc hónap alatt. Talán nem veszi se rossz néven ha elmondom, hogy a bibliaolvasási lehetőség leginkább csak a WC-n volt, hisz ott nem látott senki. Meg az őrség ideje alatt, emlékszem hogy egy kegyetlenül hideg januári éjszakán tanultam meg kivülről az 57 és 84 zsoltárt. A bibliaolvasás sohasem hiányzik azóta sem az életemből, általában reggel szoktuk párommal a napi igéket elolvasni, igyekszünk magyarázatot is olvasni, legalább 1-2 áhitatos könyvet is használunk. A napi ige nagyon sokat jelenthet az életünkben erre csak egy példát szeretnék elmondani.198O-ban egy augusztus végi napon testvéremmel együtt Nyiregyházán a nagynénémnél csomagoltunk. A gond az volt, hogy merjük-e a sok lelki-teológiai könyvet, amit Magyarországon és Kelet-Németországban részben vásároltunk, részben pedig kaptunk becsomagolni és igy nekiindulni a határnak. Akik akkor éltünk tudjuk, hogy ez akkor egy életveszélyes dolog volt, a legjobb esetben elkobozták a könyveket és hivogatások a szekuritátéra stb. lehetett a következménye. Nagynéném tanácsára elolvastuk az Isten mühelyében cimü áhitatos könyv aznapi igéjét, ami a Józsué 1,9 volt : avagy nem parancsoltam-é meg néked, légy bátor és erős? Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr a te Istened mindenben, amiben jársz. És valóban igy volt. Bár három vagonban csak ketten utaztunk és felszállt jónéhány vámos, tehát miszlikbe szedhették volna a csomagjainkat,  egy fiatal kedves vámos jött be, aki viccelődött, épp belenézett egy csomagba és továbbment.  Persze a lelkipásztornak a Biblia „szakkönyv is , hetente több alkalommal kell textust keresni benne. Legtöbbször sorozatban vagyok, vagy egy könyvet vagy egy témát prédikálok végig vagy pl. Ábrahám, Pál apostol életéről tartottam mát 4O-5O részes sorozatot.

Úgy gondolom tehát, hogy Isten népe bibliaolvasó nép kell legyen. A keresztyén gyülekezetek élő hitben járó tagjait kezdettől fogva mind a mai napig meg lehet ismerni arról, hogy olvasták a Bibliát. Ha tehát egy magát keresztyénnek valló ember nem olvassa rendszeresen a Bibliát, jogos a kérdés, hogy lehet-e őt egyáltalán keresztyénnek nevezni. Biblia nélküli keresztyénség éppúgy nincs, mint gyülekezet nélküli keresztyénség. De miért olvasta és olvassa ma is Isten népe szorgalmasan a Bibliát? Azért, mert az Isten szavának tartotta és tarja ma is. A Bibliában több mint 3OOO alkalommal fordul elő ez a kifejezés : igy szól az Úr. Vagy: mondta az Úr. Isten ótestamentumi népe olyan komolyan vette azt, hogy a Biblia Isten szava, hogy a Biblia szavait és betüit egyenként megszámolták s ha másolni kellett az elkopott tekercset, másolás után újraszámolták a betüit, hogy nem veszett-e el belölük akárcsak egy is. Péter apostol is azt mondja, hogy soha nem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szent Lélektől indittatva szólottak az Istennek szent emberei. Az Isten népe tehát amikor a Bibliát olvasta és olvassa Isten szavát olvasta és tudakozta. Azt minden Krisztus követő ember nagyon jól tudja, hogy Jézust követni csak úgy lehet, ha naponta hallja a Jó Pásztor szavát, aki előtte megy az Őt követő nyájnak és szüntelen beszél hozzájuk. A Jó Pásztor szava pedig hol hallható? A Bibliában. Ha egy bárány nem hallja a Jó Pásztor szavát, akkor eltéved. A naponkénti bibliaolvasás tehát nem kötelesség, nem előirt törvény, hanem a hivő ember létkérdése. A Biblián keresztül megszólaló Jézus adja a keresztyén ember létbiztonságát. Akinek a Biblia nem az élő Isten szava, az nagyon hamar le is fogja tenni, unalmasnak, nehézkesnek, száraznak, ódivatúnak tartja azt.

Próbáljuk megfogalmazni még röviden, hogy mit nyújt a Biblia azoknak, akik benne Isten szavát keresik és olvassák? Mi a magyarázata annak, hogy a keresztyének Bibliája gyakran egy kopott és agyongyürött könyv? Miért van mindig náluk a Biblia, akkor is ha kirándulni, akkor is ha kórházba, vagy a munkába mennek? Talán a legjobban ezt Pálnak a szavaival fogalmazhatjuk meg : a teljes Irás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbitásra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. (2Tim.3,16-17)

A Bibliából mindenekelőtt megismerhetjük a Szentháromság Istent. Minél többet tanulmányozzuk ezt a könyvet, annál többet tudunk meg Istenről, megismerjük az Ő csodálatos lényét, annál jobban értjük gondolatait és ami még fontosabb : az Ő akaratát. De ennek az ellenkezőjét is megismerjük, hogy mi az, ami nem kedves Ő előtte, mi az, amivel megbántjuk, megszomorítjuk Őt, mi az amit nem tettünk vagy nem teszünk jól. A Biblia nagyon sokszor megfedd, megdorgál minket, megmutatja azt is, hogy miben kell megváltoznunk, irányt váltanunk. Isten a Biblia szavain keresztül formál, nevel bennünket. A bibliaolvasást elhanyagoló ember olyan lesz, mint egy neveletlen gyermek, aki nem tud viselkedni.

Mivel a Biblián keresztül maga Isten szólal meg, ezért annak szavain mondatain keresztül a Szentlélek erői valóságosan belépnek, beáramlanak az életünkbe, de még a testünkbe is. Ez a magyarázata annak, hogy ha épp csalódott vagy elkeseredett állapotban olvassuk a Bibliát, sokszor egyetlen szó vagy mondat elég ahhoz, hogy erőt és kedvet nyerjünk. Sokan tehetnek bizonyságot arról, hogy egy-egy mély depresszióban, gyászban, kilátástalan helyzetben, félelemben elég volt egyetlen ige, és az erőt és gyógyulást adott nekik. Megtörténik az, amit a kapernaumi százados Jézustól kért : csak egy szót szólj és meggyógyul az én szolgám, ma is elég egyetlen szava ahhoz, hogy megvigasztalódjunk és megerősödjünk. Manapság a televizió és más csatornák is ontják reánk a szörnyübbnél szörnyübb hireket, eseményeket, milyen jó, hogy a Bibliának pedig naponta van jó híre a mi számunkra.Amit a világban hallunk legtöbbször elcsüggeszt, elkeserít minket, amit a Bibliából hallunk, az felemel és megerősit minket. Aki már csak egyszer is megtapasztalta, hogy a Biblia egyik vagy másik szava, igéje gyógyulást és megújulást hozott az életében, az már egyetlen napra se akarja azt nélkülözni többé. A Biblia mindennapi kenyérré válik a számára és éppúgy éhes marad lelkileg, mint ahogy testileg kenyér nélkül éhezne.

Végül szóljunk még néhány szót arról hogy hogyan olvassuk a Szentirást. Ez nagyon sok embernek nagyon komoly kérdése. Sokan panaszkodnak arra, hogy belekezdtek a Biblia tanulmányozásába, de feladták, mert nem értik, ezért sokan abba is hagyják.

Mivel Isten igéjét csak Isten Lelke világosithatja meg előttünk, ezért rendkivül fontos, hogy mielőtt elkezdenénk Bibliát olvasni, előbb imádkozzunk és és kérjük, hogy Isten nyissa meg lelki szemeinket és értelmünket a Biblia megértésére. Ne keseritsen el az, hogy nem értünk meg mindent, nem is fogunk mindent érteni majd csak az örökkévalóságban. Egy idős lelkész mondta egyszer egy olyan hivének, aki mindig azzal jött hogy ő ezt se érti és azt se érti: testvér ezt én se értem 4O%-át én se értem a Bibliának, de 6O-at igen, s annak igyekszem is engedelmeskedni, te se a 4O%-al foglalkozz, amit nem értessz, hanem engedelmeskedj és cselekedd a megértett 6O%-ot.

A Bibliát általában nem szabad úgy olvasni, mint egy regényt, hogy elkezdjük az első oldalon és végig olvassuk egy szusszra. Többféleképpen is tehetjük. Ha az Ószövetséggel kezdjük, akkor olvassuk el először a történeti könyveket(Mózes, Józsúé, Sámuel, Birák, Királyok) utána olvassuk el az evangéliumokat. De a legjobb egy vezérfonalat használni, ma már hála Istennek több ilyen is van, a református egyháznak van vezérfonala, amit mindenki megvásárolhat. Ebben az a jó, hogy minden könyvhöz van bevezetés, és minden napra van egy rövid és frappáns magyarázat is. Estére is van egy kijelölt igeszakasz.Ez igyekszik a legtöbbször az egyházi évhez is igazodni. Nagyon jók az áhitatos könyvek, amelyek bő magyarázatot adnak, Spurgeon : Isten igéreteinek tárháza és Eichhorn: Isten mühelyében cimü áhitatos könyvek a legjobbak erre a célra.

Ezek a legjobbak és most is megvásárolhatók, hiszen ezeket újra és újra kiadják. Van a mi egyházunknak egy nagyszerü tanitó könyve is Szikszai György : Keresztyéni tanítások és imádságok cimmel. Az elmúlt századokban ez minden istenfélő családban ott volt a Biblia mellett, az „öreg Szikszainak” hívták.A 9O-es évek elején ezt újranyomták, úgy tudom most is kapható érdemes megvenni.

Végül még néhány segitség a Biblia olvasásához. Jó ha ezeket a kérdéseket feltesszük minden bibliaolvasás alkalmával.

Mit mond ez az igeszakasz nekem Istenről, Jézus Krisztusról?

Milyen segitség lehet  ez az én hitem számára?

Mire bátorít, mire biztat engem ez az igeszakasz?

Milyen ígéretet tesz nekem ebben Isten?

Miben vigasztal meg engem ez az ige?

Milyen bünt leplezett le ez az ige bennem, amit meg kell vallanom és meg kell bánnom és el kell hagynom?

Mit parancsol ez az ige nekem, hogy mint az Ő akaratát megtegyem?

Milyen tanácsot ad nekem pont abban a dologban, ami felől épp most bizonytalanságban vagyok?

Milyen feladatot ró ez az ige rám a gyülekezetben?

Mi az, amit ebből másoknak is tovább adhatok segítségképpen?

Milyen büntől akar ez az ige engem megvédelmezni?

Az imádkozó, kérdező és Istenre figyelő bibliaolvasó ember előtt igy egyre jobban kibontakozik egy csodálatos világ, amelynek belső erői táplálják hitét és életét, amelyek erőt adnak a napi küzdelmekhez és a keskeny úton való járáshoz. Nagy kincs van a kezünkben, ne maradjunk e kincs birtokában lelkileg szegények. Legyen a Biblia mindnyájunk életének legdrágább kincse, nélkülözhetetlen lelki tápláléka. Addig olvassuk, amig csak erőnk van rá, s ha már nem lesz kérjünk meg egy családtagot, hogy ő olvasson nekünk. Vezessen át ez a drága könyv az életen, de vezessen át a halálon is, oda ahol már nem lesz szükség Bibliára, mert már nem hitben, hanem látásban járunk. Ott már a teljes igazság birtokában leszünk. De itt most még szükségünk van az Isten szavára. Éljünk vele és éljünk általa.

Végül hadd olvassak el egy szép verset a Bibliáról:

Gárdonyi Géza : Irás a Bibliába

Ez a könyv a könyvek könyve,                                    Gyermeknek is : mily szép rege”,

Szegény ember drága gyöngye                                     Bölcsnek „rejtelmek tengere”!

Égi harmat lankadtaknak,                                              Fal- s túl rajta élő hangok,

Világosság földi vaknak.                                              Köd, s benn zengő hárfák, lantok.

Bölcsességnek arany útja:                                          Templomok közt legszebb templom,

Boldog, aki rátalál!                                                      Csak megnyitom s benn vagyok.

Szomjas lelkek forrás-kútja,                                         Ablakán a Paradicsom

Hol pohárral Krisztus áll.                                               Rózsáira láthatok

Ez a könyv az örök törvény,                                         Minden fakul, minden romlik,

Királyon lánc, rabon napfény,                                       Márványvár is összeomlik.

Tévelygőnek hivó harang,                                             Bíborleplek ronggyá mállnak,

Roskadónak testvéri hang.                                             Dicsőségek füstbe szállnak.

Elhagyottnak galambbúgás,                                           Csak ez a könyv nem tér porba,

Viharvertnek ereszet,                                                     Mintha volna élő lelke!...

Haldoklónak angyalsúgás                                               Ez a könyv a Mózes bokra:

”Ne félj, fogd a kezemet!”                                              Isten szíve dobog benne.

                                                                                                Lőrincz István