Igehirdetési sorozat húsvét nagyhetére

Igehirdetési sorozat húsvét nagyhetére

Jézus szenvedése az apostoli levelekben

Hétfő

Text. Róma 4:25 „ Ki a mi bűneinkért halálra adatott .”

Pál nagyon gyakorlati módon beszél Krisztus szenvedéséről. Mit jelentsen ez? Mi a különbség az apostolok levelei és a próféták iratai, valamint az evangéliumok között Jézus szenvedését illetően? A próféták előre vetitik a szenvedést és a Szenvedőt. Ahogy az idő telik egyre világosabban teszik ezt. Az evangéliumok elbeszélik Krisztus szenvedését. Leirják az eseményeket, hogy mit mondott Jézus és azok, akik körülötte voltak. Sokszor emlékeztetnek arra, ami az ÓSZ-ben már megiratott, hogy most azoknak kell beteljesedni. Azt is szépen bemutatják, hogy Jézus maga is tudja, hogy szenvedésében az ÓSZ-I próféciák teljesednek be.

Pál és a többi apostol azonban úgy beszél a Krisztus szenvedéséről, mint a mi üdvösségünk fundamentumáról. A szenvedésre azért volt szükség, mert csakis igy lehetett üdvösséget szerezni és csak igy lehetett annak birtokába jutni. A Róma 4 – ben Pál Ábrahám életén keresztül illusztrálja, hogy a hit nem érdem, hanem ajándék. Aki hisz elismeri, hogy neki semmire sincs joga, mert mi mindent eljátszottunk a bűn által. Hogyan lehetséges az, hogy egy ember hit által megtartassék? A válasz: Jézus Krisztus által. Az Ő személye és munkája a mi hitünk titka, középpontja és szive. Pál Ábrahámon keresztül jut el Jézushoz. Oda jut el magyarázatában, hogy nincs megigazulás Krisztus áldozata nélkül.

Halálra adatott. Ki által? Emberek által. Emberek adták át embereknek, zsidók a rómaiaknak, Judás a főpapoknak. De végül is Isten adta Őt az emberek kezébe. Úgyanaz az szó található itt, mint Róm. 8,32-ben, ahol ez áll: őt mindnyájunkért odaadta.

Bármennyitre is emberek voltak, akik Jézust átadták, mégis Isten is aktiv részt vállalt ebben. A mi bűneinkért. Adatott, kiszolgáltatott azt jelenti, hogy az Atya kiadta a Fiut a kezéből, emberi kezekbe adta, kemény kezekbe, kinzó kezekbe. Ezt az Atya engedte meg. Ő vonta vissza védelmező kezét Jézustól, a mi bűneinkért. Ez volt az oka annak, hogy az Atya elengedte a Fiút.

De még több is van ebben. Azért is adatott Jézus halálra, hogy megtörje a bűn hatalmát, hogy véget vessen a bűn hatalmának és uralmának. A mi bűneink és Jézus szenvedése tehát elválaszthatatlanul összetartoznak. Isten úgy oldotta meg a bűn kérdését, hogy Fiát halálra adta. És Krisztus vállata ezt, önként vállata a bűnért való szenvedést.

A mai napon gondolkozzunk el mélyen ezen. Ilyen nagy az én bűnöm és a te bűnöd, hogy nem lehetett azt másképp megoldani, mint Isten Egyszülött Fiának véres kereszthalála által. Érted és értem is halálra adatott, benne van az én bűnöm és a te bűnöd egyaránt. Azért adatott Krisztus halálra, mert Isten nagyon szeretett minket, azért vállalta Krisztus a szenvedést, mert Ő is nagyon szeretett minket. Aki ezt megérti az már nem tud könnyelmüen vétkezni, abban megtörik a bűn hatalma és ereje.

Kedd

Text:” Megbékültünk Istennel az Ő Fiának halála által.” (Róm.5,1O)

   Nagyon mély szavak ezek. A megbékélés azt jelenti, hogy helyreáll egy viszony, félretétetik az útból, ami a két fél között akadály volt. Megbékélés ott van , ahol valami bűn történt, ahol megbántották egymást. Megbékélés nélkül nem tudnak tovább menni, sőt szembenállnak egymással. Csak a megbékélés segit, a megbékélés gyógyitja meg a sebeket. A megbocsátás által helyreáll a viszony. A megbékélés és a megbocsátás elválaszthatatlan egymástól.

De feltevődik a kérdés: miért nem elég csak a megbocsátás, miért van szükség arra, hogy valaki meghaljon. Tudjuk, hogy tulajdonképpen a bűnösnek kellene meghalni. Itt a törvény és jog kérdése merül fel. Nem lehet jogosság és törvény nélkül. Ezt nehezen tudjuk elfogadni. Ha Isten a szeretet Istene, akkor miért nem tudja csak úgy egyszerüen megbocsátani a bűnt?  Miért van szükség van áldozatra, miért van szükség Jézus halálára?

Ha ez igy lenne, ezt azt jelentené, hogy Istent közömbösen hagyja az, hogy mi mit teszünk, hogy neki a kilenc is páros, hogy neki a rossz is jó. De milyen szülő az, aki csak úgy mindent elnézne a gyermekének, vajon jó szülő – e az ilyen? Ha igy lenne, akkor az életből egy nagy összevisszaság, egy nagy káosz lenne.A törvény és a jogosság nincs ellentétben a szeretettel.

A szeretetet nem lehet bűntetlenül megsérteni, a bűn következménye a bűntetés. A bűntetést el kell hordozni, a megbocsátás nem történhet bűntetés nélkül. A kereszthalálban Jézus elhordozta azt az itéletet, amit mi megérdemeltünk. Nem túl kemény kijelentés ez? Nem, mert a megbékélés árát maga Isten fizette meg Jézus Krisztusban. A megbékélés kezdeményezője és beteljesitője Isten. Nekünk ezt csak el kell fogadni. Nekünk ezért nem kell tenni semmit, csak lássuk be, hogy érettünk, miattunk kellett Jézusnak igy szenvednie.

Szerda

„Hiszen tudjuk ,hogy a mi óemberünk megfeszittetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában test, és hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.”( Róma 6,6)

Ez egy nehéz ige. Arról beszél, hogy mit jelent Jézussal együtt megfeszittetni, vele együtt feltámdni, vele együtt a mennybe helyeztetni. Annak, ami Jézussal történt kihatása van arra, ami velünk történik. Az első dolog meglátni azt, ami Jézussal történt. Az ő szenvedése helyettes szenvedés volt. Ezt már az ÓSZ-ben is látjuk. A főpap a mellén hordozta Izrael 12 törzsének nevét és igy jelent meg Isten szine előtt.

Igy történt ez Jézus Krisztussal is. Ő szivében hordozta az övéit. Amikor Ő meghalt, mint az övéinek képviselője halt meg. Valami ilyesmiről van szó akkor, amikor azt halljuk, hogy vele együtt megfeszittettünk. Ezt a képet alkalmazza most Pál az óemberre. Az óember felett a bűn uralkodik és teljesen meg van romolva. Aki hit által Krisztushoz tartozik az tudhatja : a Krisztus halála az ő óemberének halála is.. Hihetem azt, hogy én teljesen eggyé lettem vele. Ami vele történt az rám is érvényes. Annyira értem történt, hogy én ott voltam vele együtt a szenvedés útján.

Ez már önmagában egy óriási dolog, de még nem minden, még sokkal többet jelent ez nekem. Ez a több: ha én vele együtt meghaltam, akkor a Szentlélek által a meghalás bennem is végbemegy. Tehát nem csak rajtam kivül történt valami, hanem bennem is. Az üdvösség rajtam kivül ment végbe, nem én végeztem le, nem érdemeltem meg, Krisztus tette meg ezt értem. De ami rajtam kivül történt az nem marad rajtam kivül. Ő halálával, feltámadásával belém költözik. Amikor pedig Krisztus belém költözik, akkor a bűn és az óemberem kegyelemdöfést kap. A bűn halálos sebet kap, nem élhet és nem uralkodhat többé bennem.

Csütörtök

„hogy megismerjem őt és az ő feltámadásának erejét, valamint az ő szenvedésében való részesedést.” (Fil.3,1O)

Egy nagyon megrázó kifejezés: a Krisztus szenvedésével való közösség. Szenvedésével is közösségben vagyunk, mert magával Krisztussal vagyunk közösségben. Érdekes, hogy a Jézus szenvedésében való részesedést megelőzi a feltámadás erejének megismerése. Azért különös ez, mert Jézusnál ez épp forditva volt. Ott előbb volt a szenvedés és csak azután a feltámadás. A hivőknél ez pontosan forditva van. Mi ennek az oka? Egészen egyszerüen kifejezve, az az élet, amit Krisztus az Ő feltámadásásval szerzett meg, a Krisztus szenvedésének a bélyegét hordozza. Csak Jézus feltámadása által lehet az Ő szenvedését megérteni. Hogyan veszünk mi részt a Jézus szenvedésében ? Nem úgy, hogy abban résztvévén megkönnyitjük azt. Nem a szenvedés kinjában, hanem annak gyümölcsében osztozunk. Mi annak az áldását tapasztaljuk meg. Mi élvezzük a Krisztus szenvedésének gyümölcseit. A Jézus sebei megvigasztalnak minket.

De még több is van ebben a kifejezésben. Jézus szenvedése alatt mindazt értjük, ami Jézussal történik ebben a világban. Hogy sok támadás, üldözés ellenségeskedés van Kristus ellen. Most mindez nem őt érinti, hisz Őt már nem lehet üldözni, megölni, Ő a mennyben van.

Pál apostol is sokat megtapasztalt ebből az üldözésből és ellenségeskedésből. Ő is osztozott a Krisztus szenvedésében. Ő nem mondott nemet a szenvedésre, ő önkéntesen elfogadta azt. Hogyan tudta ezt Pál megtenni? Úgy, hogy ismerte az evangélium hatását, ismerte a feltámadás erejét és ezt nem volt hajlandó elvesziteni, ezért kész volt szenvedni és meghalni.

Péntek

„ Mivel Krisztus is szenvedett érettetek, példát hagyva rátok.”(1Pét.2,21)

Sok keresztyénnek gondot okoz ez a gondolat, hogy Jézus példakép az ő számukra. Kétféleképpen is reagálnak erre. Először is azt mondják : én nem vagyok Jézus, hogyan tudnék én úgy cselekedni, mintŐ? Másodszor azt mondják: az én életem egészen más, mint az ő élete, ezért nem lehet ő nekem példaképem.

Mit tudok én ezzel az igével kezdeni? Hisz ő mindent megtett értem, mit kell nekem még tenni? Ha én az ő példáját követem is, akkor se érdemelhetek ki semmit, mert az üdvösség egyedül az ő munkája. Az ő példájának részemről való követése meggyengitené az ő érdemét üdvösségem szempontjából.

Ez az érvelés nagyon vonzó, de teljességgel helytelen, teljességgel félreérti ezt az igét. Épp az a Péter mondja ezt, aki mindig Jézus előtt és helyett akart cselekedni, hogy ő példát hagyott nekünk. Akár tetszik, akár nem, akár akarjuk követni akár nem, ő példát hagyott nekünk. Nem abban az értelemben kell az ő példáját kövessük, mintha ezzel hozzá tudnánk valamit pótolni a Jézus munkájához és a mi üdvösségünkhöz. Hisz azt mondja először: Krisztus szenvedett érettetek. Ebből Péter semmit sem vesz el. Sőt, Jézus épp azáltal lesz példa, hogy ő teljesen elvégezte a munkát. Jézus azt akarja, hogy mi utána menjünk, hogy mi őt kövessük. Szó szerint: az ő lábnyomaiba lépjünk. Péter konkretizálja is ezt megmutatván, hogy Jézus szidalmaztatván nem szidalmazott, nem fenyegetőzött stb. Látjuk, hogy milyen szelid, milyen alázatos volt Jézus, mennyire kész volt önként vállalni a szenvedést. Péter épp azt akarja mondani, hogy nekünk ebben kell követni Jézust. Ugyanaz az indulat legyen bennünk, úgyanúgy viszonyuljunk az emberekhez, amint ő viszonyult. Ne válaszoljunk erőszakra erőszakkal, ne fenyegetőzzünk, ne legyünk bosszúállóak. Ne szidalmazzuk azokat, akik szidalmaznak minket. Jézus lebegjen szemünk előtt és tegyünk úgy, ahogy Ő tett. A szenvedéstörténet minden egyes mozzanata egy-egy példa lehet a mi számunkra, hogy mi is úgy viszonyuljunk felebarátainkhoz a világban, a családban, az egyházban. Mekkora kegyelem az, hogy van egy modell, egy sablon, amihez mi is szabhatjuk magunkat.

Szombat

„Aki bűneinket felvitte testében a fára.” (1Pét.2,24)

Mi vitte fel Jézust a keresztfára. Itt ismét a helyettes elégtétel gondolatával találkozunk.. Jézus magára vette a mi bűneinket. Nem úgy vette fel, hogy ő maga is vétkezett, bűnözött volna. Ebben az esetben ki lenne zárva a helyettes elégtétel gondolata. Akkor ő maga bűneiért kellett volna bűnhödjön.

Nem, ő épp azért tudott mások bűneiért szenvedni, mert neki magának nem volt bűne. Mit jelent hát, hogy bűneinket testében vitte fel a fára. A bűnök nem voltak a testébe rejtve. Nem és mégis igen.

Nem, olyan értelemben, hogy az ő testében nem voltak meg azok a bűnök, amik a mi testünkben megvannak. Igen, olyan értelemben, hogy a bűnök bűntetése az ő testét érték. Ő a testével is elszenvedte a bűn miatti bűntetést. Ezért mondja Péter, hogy a mi bűneinket testében vitte fel a fára. Ez a kép azt fejezi ki,, hogy neki számittatott be, amit mi elkövettünk. Újra és újra a csere képe jön itt elő. Ő magára vette a mi bűneinket, de nem úgy, hogy elkövette volna azokat. Ő úgy vette át a bűnt, hogy a bűntetést vette magára, ami a bűn miatt igazságosan következett el. A bűnöket Isten az ő számlájára utalta át. Az ő számláján jelentek meg a mi bűneink és azoknak rettenetes bűntetése. Ő ezt a számlát felvitte afára. Amikor őt a keresztfára szegezték, akkor a bűnöket szegezték a kersztfára. Jézus eggyé lett a bűnösökkel. Az ő érthetetlen szeretete megtette ezt a csodát, hogy felvitte bűneinket a fára. Mekkora szeretet és mekkora szenvedés. Mekkora együttérzés és mekkora bizonyosság.

Ha mi Pétertől megkérdezzük, hogy hol vannak a te bűneid, akkor neki erre egyetlen válasza van: oda vannak szegezve a keresztre és meg vannak halva. Isten itélete, amit Ő Jézuson hajtott végre, véget vetett a bűneimnek.

Két jelenetre is gondolhatunk Jézus életében. Először, amikor elutasitotta Jézus szenvedését. Mentsen Isten, Uram. Azután háromszori tagadása, ami átkozódásig ment, amivel Isten átkát vonta magára. Hol van ez a két bűn? Oda van szegezve a keresztre.

A kereszten a mi bűneink is pellengérre voltak állitva és meg voltak itélve.

Szombat

„Mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket és tettél minket királyokká és papokká.” (Jel.5,9-1O)

Két dolog feltűnő ebben az igében. A bárány, amely megáldoztatott. Erről a mennyben is énekelnek. A mennyben hálásan emlékeznek arra, ami a földön történt. Ott sem felejtették el Jézus vérét. A vér jelentőségét csak Isten népe ismeri. Egyiptomban csak azok szabadultak meg, akiknek ajtóján ott volt a Bárány vére. A mennyben csak azok énekelnek, akik itt a földön megtalálták megtartatásukat a Jézus vérében. A mennyben élni azt jelenti: Isten dicsőségére élni. A Krisztus váltsága papi és királyi méltósággal ajándékoz meg minket. Mi mindent Krisztusnak köszönhetünk a mi Királyunknak és Főpapunknak. Mi arra vagyunk elhiva, hogy a bűn és Sátán felett királyi módon uralkodjunk és mint az Isten papjai Őt dicsérjük és magasztaljuk.

                                                                                       Lőrincz István