ABIGAIL

A Szentírás emberei: Abigail

Egy kedves kép az, ami most kibontakozik előttünk. Abigail egy fénylő alak a Szentírásban. Nem volt könnyű élete, hisz a férje egy durva és rossz erkölcsű ember volt. Nyilván, az akkori kor szokása  szerint neki nem sok beleszólása volt abba, hogy kihez megy férjhez, a szülei döntötték ezt el, s ők pedig nagyon is emberi szempontok szerint döntöttek. Valószínű, hogy a Nábál – így hívták a férjét – vagyoni helyzete volt a meghatározó. Így ez a nemeslelkű, szép leány egy hozzá nem illő férjhez kellett feleségül menjen. Hány ilyen boldogtalan házasság köttetik ma is, mert nem a szeretet, a fiatalok közötti igaz szerelem a fontos, hanem az anyagiak, a karrier és más földi szempontok.Hányszor mennek ma is főleg a lányok feleségül lelkileg hozzájuk nem illő férjhez, csak azért mert annak pénze, háza és más efféle javai vannak. Jó, ha a szülők erre idejében figyelmeztetik a gyermekeiket. Jó, ha próbálják őket arra tanítani, hogy a párválasztáskor mindenek előtt a lelki szempontokra figyeljenek, és ne a földiekre.

            Mert az Abigail élete a házassága napjától meg volt pecsételve. De az is igaz lett az ő életében, amit Pál tanít, hogy az Istent szeretőknek minden javukra van. Ezt az asszonyt Isten épp e nehéz házasság kohójában tisztította és tette értékes személyiséggé. Nagyon szimpatikus vonás az ő életében, hogy megpróbálja jóvá tenni férje hibáit. Próbálta a férje szolgáit csendesíteni, amikor azok panasszal jöttek hozzá férje durvasága, faragatlansága miatt.Azt kell mondjuk, hogy ez az asszony egy hős volt. És hány ilyen hős élt a múltban és él a jelenben is. Hány ilyen áldott feleség van, akik nagy szeretettel hordozzák sokszor hitetlen, szeretetlen, bűnös szenvedélyekkel terhelt férjeiket. A médiák bemutatják a sztárokat, a szépségkirálynőket, a sikeres üzletasszonyokat, pedig az ilyeneket kellene példaként állítani az emberek elé. Akik csendben, zokszó és panasz nélkül hordozzák keresztjüket, házasságuk sokszor szinte elviselhetetlennek tűnő terhét. Óriási ajándék az, hogy egy ilyen házasságban egy asszony nem omlik össze, nem keseredik meg, nem lesz önsajnálkozó, panaszkodó, mindenkit és mindet, még Istent is vádoló emberré. Abigail egyszerűen teszi azt, amit tennie kell, vezeti ezt a hatalmas háztartást, gazdaságot. A szolgák is a legtöbb esetben hozzá jöttek tanácsért, eligazításért, hisz a férjével nem igen lehetett normálisan beszélni. Szép példát ad ő ebben minden ilyen helyzteben levő asszonynak. Aki a házasságban nem sok örömöt talál, annak még nem értelmetlen és céltalan az élete, azt Isten sok más mindenre használhatja az  áldássá lehet környezetében.

            Életének döntő fordulata akkor következett el, amikor Isten az ő útját összevezette a  Dávid útjával. Dávid épp azon a vidéken tartózkodott, ahol az ő nyájaik legeltek. Dávid jó szolgálatot tett nekik, hisz embereivel sokszor megvédte nyájaikat rabló támadástól, így Nábál pásztorai biztonságban érezhették magukat. De jótett helyébe jót várj, s Dávid is jótéteményt kér Nábáltól, amikor az épp a juhait nyírja, ami abban az időben, de sok helyen még ma is nagy ünnep. Az, hogy ez az ünnep ilyen biztonságos körülmények között lezajlott, tulajdonképpen azt is Dávidnak köszönhette. De Nábál nagyon durván reagál. Dáviddal se tesz kivételt, kemény szavakkal  utasítja el a segítséget kérő szolgákat. A szolgák megrettenve mesélik el a történteket Abigailnak. Az asszony is beleremeg a hallottakba, de nem veszíti el a fejét. Nem tölti azzal az idejét, hogy megpróbálja férjét jobb belátásra bírni, ez úgy is hiábavaló vállalkozás lenne, ehelyett azonnal meggondolja, hogy milyen rettenetes következménye lehet férje oktalan cselekedetének. Gyorsan egy szép és gazdag ajándékot készít össze, és azzal elindul Dávid elé, hogy így próbálja Dávid jogosan felgerjedt haragját megengesztelni.Ezt jól is tette, hisz Dávid szörnyű bosszút esküdött, hogy senkit sem hagy életben Nábál háznépéből. Már el is indult katonáival, hogy ezt végrehajtsa, amikor egyszer csak Abigaillal és kíséretével találja szembe magát. Abigail arcra borul előtte az úton, úgy hogy mindenkinek meg kell állnia. Megható módon magára veszi Nábál minden bűnét, és szépen kéri Dávidot arra, hogy fogadja el az ő jóvátételét. Érdemes megfigyelni szinte evangéliuminak mondható látását, amikor azt mondja Dávidnak, hogy súlyos bűnt követett volna el, ha magán így akart volna segíteni. Ezt a bölcsességet Abigail épp a nehéz házasságában tanulta meg. Hányszor kísértette őt is a gonosz azzal, hogy bosszúlja meg férje gonoszságát, durvaságát. Abigail tudja azt, amit az Újszövetség majd világosan hirdet, hogy mi nem állhatunk magunkért bosszút, mert Istené a bosszúállás, Ő fizet meg kinek-kinek a cselekedete szerint. Szavai mély hatást gyakorolnak Dávidra.Belátja, hogy valóban gonosz és oktalan dolgot akart cselekedni, amikor bosszút forralt a szívében Nábál és háznépe ellen.

            És az Isten bosszúja nem is sokáig váratott mgára. Mire Abigail hazaér Nábál már részeg, és nem is tudja a történteket neki azonnal elmesélni. Mikor másnap reggelre kijózanodik s feleségétől meghallja a történteket, olyan haragra gerjed, hogy ez meg is öli tíz nap múlva. El tudjuk képzelni, hogy ezalatt hűségesen ápolja férjét, akitől pedig csak szenvedést és fájdalmat kapott. Íme Isten elhozta szenvedése végét. Nem kellett ebben a rettenetes házasságban megöregednie. Isten sokszor megszabadítja az ő gyermekeit akkor, amikor szenvedésük már-már kibírhatatlanná válik. Sokszor  úgy teszi ezt, hogy a szenvedést okozó fél megtér Istenhez és csodálatos változáson megy át az élete. Gondoljuk csak el, hogy miben lehettek az első kersztyének, amikor a tárzuszi Saulus öldökléstől lihegve üldözte őket. Micsoda rettegés lehett a damszkuszi atyafiak között, amikor hallották, hogy az ő esküdt ellenségük épp városuk felé közeledik. És Isten csodálatos szabadítást készített azáltal, hogy Saulus megtért, mielőtt szörnyű tervét véghez vitte volna. Micsoda öröm és felszabadulás lehetett ez az ő számukra. A hatvanas évek elején, amikor lelkészeket és más hívő keresztyéneket a kommunista hatalom börtönbe vetett, egy börtönben egy olyan kegyetlen őr volt, akinek kegyetlenkedése már-már az őrületbe kergette a keresztyén szenvedő rabokat. Úgy érezték, hogy már nem bírják tovább kegyetlenkedéseit. Búzgón imádkoztak azért, hogy Isten tegyen már valamit, mert a helyzet egyszerűen bírhatatlan. Ekkor ezt a kegyetlenkedő őrt más helyre helyezték, és helyette egy emberséges őr került. Isten meghallgatta az ő gyermekei imádságát és cselekedett.

            A sok szenvedés után, súlyos évek vagy évtizedek megpróbáltatása után Isten nagy tisztességre emelte Abigailt. Hisz a király nem feledkezett el róla, követeket küld hozzá, magához hívatja és feleségül veszi.  Ez a sokat szenvedett, megalázott, megvetett asszony az Isten szerinti királynak, Dávidnak a felesége lesz, és így ősanyja Jézus Krisztusnak, hisz a mi Megváltónk test szerint a Dávid házából született. Miért? Azért, mert hitte azt, hogy Isten Dávidot választotta Izrael királyává. Hitte ezt akkor, amikor ebből még semmi se látszott, amikor még Dávid egy bújdosó szegénylegény volt. Férje, aki Dávidban tényleg csak ennyit látott, nyomorultúl elpusztult, de Abigail, akinek hite volt, csodálatos tisztességre emlete Isten.

            Abigail példája ragyogjon előttünk is. Legyen ő számunkra az alázat, a türelem példaképe, aki a sok szenvedést és megaláztatást panasz és zugolódás nélkül el tudta hordozni, és akit Isten végül nagyon megáldott. Különösen bátorítsa az ő példája azokat, akik talán épp hozzá hasonló helyzetben vannak. Ne csüggedjenek, bízzák magukat az Úrra, aki a maga idejében megadja a kimenekedést minden bajból.

Olvasandó igék: 1Sám.25,2-42, Róm. 8,28, 12,19, 1Kor.10,13

                                                                                                Lőrincz István